2015. május 25., hétfő

Késdobálók és pompás pampuskák Patakon



„Lesz-e eső?” – a kérdés jogosan hangzott fel a pataki emberek körében, amikor pünkösd vasárnapján, a hagyományos Pampuska Fesztivál reggelén elhúzták ablakuk előtt a függönyt, és kíváncsian fürkészték az eget.

Szent Péter aztán megkegyelmezett a sóhajtozó falubelieknek, és nem csupán elkergette a fekete fellegeket a település fölül, hanem igazi, verőfényes napsütést teremtett, hogy aztán bárki bátran élvezhesse a színes-ízes forgatagot.

Tavaly a faluközpont, a művelődési ház és annak udvara adott otthont a rendezvénynek, idén viszont már ismét a futballpályára és környékére hívtak minden vendéget a házigazdák. Persze a szeszélyes időjárás megtette a hatását, hiszen a pampuskák „kelesztését” és sütését nem szabadtéren végezték az asszonyok, hanem az idősek napközi otthonába vonultak, s csak amikor a finomságok elkészültek, akkor szállították ki azokat a helyszínre.

Délután két óra előtt nem sokkal érkeztünk meg a focipályára. A szervezők tettek-vettek, köszöntötték a műsorban fellépő vendégeket, majd Fekete Tibor polgármester üdvözölt mindenkit, aki eljött ezen a napon Patakra. Kiemelte, olyan műsorkínálattal kedveskednek, amelyben minden korosztály megtalálhatja kedvencét. A jövőbe tekintve pedig hangsúlyozta: 2016-ban már olyan Pampuska Fesztivált szeretnének rendezni, ahol sütőversenyt hirdetnek majd a legpompásabb fánk büszke címéért.
Amint az érsekvadkerti népdalkörösök énekelni kezdtek a színpadon, körülnéztünk kicsit a forgatagban. A széles kapun egyre-másra érkeztek a kíváncsiskodó emberek, egy apuka pólyás babáját karjában tartva igyekezett befelé a zsibongó tömegben. Hátrébb elidőztünk kicsit a pampuska porciózásánál, a kínálgató asszonyok gondosan ügyeltek arra, ki milyen ízesítéssel kóstolná meg a finomságokat. Odébb íjászok vették kezükbe szerszámaikat, a nyílvesszők pontosan koppantak a fatáblán, majd természetesen bárki saját maga is kipróbálhatta, milyen nehéz tökéletesen megfeszíteni a húrt, és bizony néhány vessző a szalmabálák között landolt.

Máris siethettünk vissza a színpadhoz, mivel éppen a rajzverseny eredményét hirdették. Apró testvérpár, Sajgó Enikő és Levente vette át éppen jól megérdemelt díját, egy-egy kerékpáros bukósisakot. Jöttek ezután a pataki Gézengúzok gyermek-táncosai, ropták a szügyi Villuska csoport iskolásai, két break-táncos srác pedig úgy mozgott, mintha robotok lennének. Németh Judit dalát követően aztán jött egy fergeteges produkció. A Wertheim család cirkusza valóban lenyűgöző. Ifjú hölgy lábaival sebesen pörgette a labdát, majd előkerültek a karikák és a buzogányok, s ha bizony nem olyan alacsony a színpad teteje, bizony hatalmas magasságokba emelkedtek volna a tárgyak. Ricsi bohóc a legkisebbeket szórakoztatta, és a végére jutott az igazi finálé: előbb a gyönyörű hölgyek körül koppantak a kések a deszkába, majd remegő lábakkal és elcsukló hangon búcsúzva mindenkitől, Fekete Tibor lépett fel a pódiumra, és teste mellett pár centivel vágódtak a fába az éles szerszámok. Természetesen Wertheim apuka hajszálpontosan célzott, egyetlen porcikája sem került veszélybe a polgármesternek.

A horpácsi Félnótások fellépése közben elfogyasztott babgulyás után a dejtári aerobikos lányok műsora közben lassan búcsút vettünk a vidám falunaptól. A program azonban folytatódott tovább, zumbával, borsosberényi asszonyokkal, Margit és Annus humoros szópárbajával, retro diszkóval, Tajtiboy együttessel – remek hangulatban.
Másnapra kiderült: tökéletes lett az időzítés. Csak vasárnap volt ideális az időjárás, kizárólag ekkor sütött a nap ezen a hosszú hétvégén, Patakon.
Akik a helyszínről beszámoltak: Hegedűs Henrik és Sztranyovszky Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése