„Lesz-e eső?” – a kérdés jogosan hangzott fel a pataki
emberek körében, amikor pünkösd vasárnapján, a hagyományos Pampuska Fesztivál
reggelén elhúzták ablakuk előtt a függönyt, és kíváncsian fürkészték az eget.
Szent Péter aztán megkegyelmezett a sóhajtozó
falubelieknek, és nem csupán elkergette a fekete fellegeket a település fölül,
hanem igazi, verőfényes napsütést teremtett, hogy aztán bárki bátran élvezhesse
a színes-ízes forgatagot.
Tavaly a faluközpont, a művelődési ház és annak udvara adott
otthont a rendezvénynek, idén viszont már ismét a futballpályára és környékére
hívtak minden vendéget a házigazdák. Persze a szeszélyes időjárás megtette a
hatását, hiszen a pampuskák „kelesztését” és sütését nem szabadtéren végezték
az asszonyok, hanem az idősek napközi otthonába vonultak, s csak amikor a
finomságok elkészültek, akkor szállították ki azokat a helyszínre.
Délután két óra előtt nem sokkal érkeztünk meg a
focipályára. A szervezők tettek-vettek, köszöntötték a műsorban fellépő
vendégeket, majd Fekete Tibor polgármester üdvözölt mindenkit, aki eljött ezen
a napon Patakra. Kiemelte, olyan műsorkínálattal kedveskednek, amelyben minden
korosztály megtalálhatja kedvencét. A jövőbe tekintve pedig hangsúlyozta:
2016-ban már olyan Pampuska Fesztivált szeretnének rendezni, ahol sütőversenyt
hirdetnek majd a legpompásabb fánk büszke címéért.
Amint az érsekvadkerti népdalkörösök énekelni kezdtek a
színpadon, körülnéztünk kicsit a forgatagban. A széles kapun egyre-másra
érkeztek a kíváncsiskodó emberek, egy apuka pólyás babáját karjában tartva
igyekezett befelé a zsibongó tömegben. Hátrébb elidőztünk kicsit a pampuska
porciózásánál, a kínálgató asszonyok gondosan ügyeltek arra, ki milyen
ízesítéssel kóstolná meg a finomságokat. Odébb íjászok vették kezükbe
szerszámaikat, a nyílvesszők pontosan koppantak a fatáblán, majd természetesen
bárki saját maga is kipróbálhatta, milyen nehéz tökéletesen megfeszíteni a
húrt, és bizony néhány vessző a szalmabálák között landolt.
Máris siethettünk vissza a színpadhoz, mivel éppen a
rajzverseny eredményét hirdették. Apró testvérpár, Sajgó Enikő és Levente vette
át éppen jól megérdemelt díját, egy-egy kerékpáros bukósisakot. Jöttek ezután a
pataki Gézengúzok gyermek-táncosai, ropták a szügyi Villuska csoport iskolásai,
két break-táncos srác pedig úgy mozgott, mintha robotok lennének. Németh Judit
dalát követően aztán jött egy fergeteges produkció. A Wertheim család cirkusza
valóban lenyűgöző. Ifjú hölgy lábaival sebesen pörgette a labdát, majd
előkerültek a karikák és a buzogányok, s ha bizony nem olyan alacsony a színpad
teteje, bizony hatalmas magasságokba emelkedtek volna a tárgyak. Ricsi bohóc a
legkisebbeket szórakoztatta, és a végére jutott az igazi finálé: előbb a
gyönyörű hölgyek körül koppantak a kések a deszkába, majd remegő lábakkal és
elcsukló hangon búcsúzva mindenkitől, Fekete Tibor lépett fel a pódiumra, és
teste mellett pár centivel vágódtak a fába az éles szerszámok. Természetesen
Wertheim apuka hajszálpontosan célzott, egyetlen porcikája sem került veszélybe
a polgármesternek.
A horpácsi Félnótások fellépése közben elfogyasztott
babgulyás után a dejtári aerobikos lányok műsora közben lassan búcsút vettünk a
vidám falunaptól. A program azonban folytatódott tovább, zumbával,
borsosberényi asszonyokkal, Margit és Annus humoros szópárbajával, retro
diszkóval, Tajtiboy együttessel – remek hangulatban.
Másnapra kiderült: tökéletes lett az időzítés. Csak vasárnap
volt ideális az időjárás, kizárólag ekkor sütött a nap ezen a hosszú hétvégén,
Patakon.
Akik a helyszínről beszámoltak: Hegedűs Henrik és Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése