Családtagjai, ismerősei, tisztelői kísérték
május 9-én utolsó útjára, a herencsényi temetőben, az életének nyolcvannegyedik
évében elhunyt mesemondót, a Népművészet Mesterét, a Magyar Kultúra Lovagját,
Bartus Józsefné Szandai Terézt.
Terus néni közismert alakja volt a palóc vidéknek.
Rendszeresen megjelent a különféle hagyományőrző rendezvényeken, fiatalos
lendülettel lépett színpadra, és szórakoztatta a közönséget ízes tájnyelven
előadott hangulatos, tanulságos meséivel. Sokan tudták róla, már ifjú korától
kezdve lelkes buzgalommal hallgatta és gyűjtötte a herencsényi tollfosztók különféle
történeteit, amit aztán kerek mesékbe tömörítve adott tovább a település, a
környék, a palócság nagy örömére. Egyik alapítója volt szülőfaluja
hagyományőrző körének. Nem csak szűkebb pátriája figyelt fel mesemondó
képességeire, kitűnő előadásmódjára, egyedülálló humorára, hanem Magyarországon
is híre ment, hogy a Cserhát egyik eldugott községében milyen tehetség
rejtezik. Néprajzkutatók keresték fel, szakemberek szóltak róla elismerően,
mondván ő Nógrád megye egyik kincses ládája, gyöngyszeme, a legutolsó
tradicionális mesemondók egyike. Szívesen vállalt szerepléseket, csak betegsége
akadályozhatta meg abban, hogy kedvenc történeteit megossza a hallgatósággal,
legyenek azok óvodások, kisiskolások, vagy meglett, felnőtt emberek. 2002-ben
megkapta a Népművészet Mestere kitüntető címet, két évvel később portréfilm
készült színes, szellemes egyéniségét bemutatva. 2009-ben pedig a rétsági
Spangár András Irodalmi Kör felterjesztése nyomán a Magyar Kultúra Lovagjának
választották. Összegyűjtött meséi könyv alakban is megjelentek.
Emlékét Herencsény közössége, a hagyományaira oly büszke
palócság, és az egész egyetemes magyar kultúra híven megőrzi.
Nyugodjék békében!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése