A címben feltett kérdés talán
az egyik legnagyobb talánya a híres-hírhedt, 1973-as balassagyarmati
túsztörténetnek. A Pintye-testvérek egykori „terrorista” tettéről nemrégiben
jelent meg egy új megközelítésű, tényfeltáró könyv a fiatal szerző, Hatala
Csenge tollából. A kötet bemutatóját szombaton rendezték a cselekménysorozat
korabeli helyszínén, a volt leánykollégium főtéri épületében.
„Egy
kisváros, apró pont a Földön,/Nyugodt hely, de két testvérnek börtön” – ezekkel
a strófákkal indította a Szent Imre Keresztény Iskola érdeklődőkkel zsúfolt
ebédlőjében rendezett könyvbemutatót a város közismert személyisége, Siket
Norbert, saját, ez alkalomra készült versét szavalva. Ezt követően Szabó Tibor
Benjámin az Athenaeum Kiadó főszerkesztője, mint a kötet megjelentetésének
„mentora” méltatta a szerzőt, mondván pályakezdő alkotó ritkán választ magának
ilyen súlyos témát, mint az országos vihart kavart túszdráma. Hatala Csenge
azonban a tehetsége mellett olyan elhivatottan bogozta ki a történet
részleteit, olyan eltökéltséggel kereste az eddig ismeretlen és feltáratlan
szálakat, hogy ezeknek a kitartó erőfeszítéseknek mindenképpen sikerre kellett
vezetnie, amit mutat a „Hírzárlat” című könyv.
A fiatal író ezután maga
ismertette művét. Röviden felidézte a negyvenkét évvel ezelőtti eseményeket, a
január hetedikétől öt napon át tartó drámát, ami felbolygatta az egész város
addig nyugalmas életét. Ezután rátért arra, miként nyúlt a témához: először még
gyermekként, a zongoratanárának mesélt arról, mennyire érdekli a Pintye-ügy, és
három évvel később el is készítette az első interjúját az egyik túszul ejtett
lánnyal-asszonnyal. Miután 2013-ban végzett az ELTE amerikanisztika szakán,
hozzálátott a részletes kutatáshoz, főleg azért, mert sem Végh Antal:
Könyörtelenül című könyve, sem az abból készült film-adaptáció nem tárta fel számára
ténylegesen a történteket, és számos kérdés maradt utánuk
megválaszolatlanul. Naponta hosszú
órákat töltött a levéltári források tanulmányozásával, felkereste, faggatta a
korabeli főszereplőket, és városról-városra járva igyekezett felfedezni, hol is
lakhat az életben maradt kisebbik testvér, László. Amikor meglelte a már
meglett férfit, nem csalódott: olyannak ismerte meg személyesen, mint
amilyennek a különböző rendőrségi és egyéb dokumentációkból kitűnt, humoros,
kedélyes egyéniségnek. Hatala Csenge hozzátette, olyannyira elmélyült a
túsztörténet hátterének és lefolyásának feltárásában, hogy egy idő után
automatikusan átvette a Pintye-testvérek szavajárását. Kifejtette, az üggyel
foglalkozó szakemberek között máig megoszlik a vélemény, vajon valóban
terroristák voltak-e ők, avagy csak szerencsétlen, elkényeztetett gyerekek.
Egyértelmű, és maga László is elismerte, terrorcselekményt hajtottak végre, ám
a körülmények sok tekintetben arra mutatnak, azok után, hogy behatoltak a
kollégiumba, már csak sodródtak az árral a végkifejletig, András kivégzéséig. A
szerző egy legendát is megcáfolt: sokáig különböző pletykák terjengtek arról,
hol lehetnek Pintye András hamvai. Nos, nem egy jelöletlen sírban nyugszik a
gyarmati temetőben, hanem földi maradványait a család vette magához.
A könyvbemutatón egy-egy
felolvasott részlet között megszólalt két szereplő is. Havjár-Holicza Zsuzsanna
egyike volt a foglyul ejtett lányoknak. Elmondta, először viccnek gondolták az
egészet, amikor vasárnap éjjel megjelentek ott a fiúk, aztán egyre komolyabbá
vált a helyzet. Vigasztalta őket a tudat, ha meg is kell halniuk, az utókor
majd táblát állít nekik a ház falán, hogy ők voltak az áldozatok. Elmesélte,
milyen párbeszédek zajlottak az elkövetők és túszaik között, hogyan „surrantak”
ki néhányan, hogyan ugrott ki bátran két lány az ablakon, és hogyan vészelték
át, amikor az András életét kioltó lövések után behatoltak a kommandósok.
Czeba József a másik oldalon
állt. Mint ifjú tiszt, hétfőn kapta a parancsot, hogy mesterlövészként
Balassagyarmatra kell menniük. Tizenketten, négyórás váltásokban foglalták el
helyüket a kollégiummal szemközt, de csak akkor kaptak parancsot, amikor András
csütörtökön átlőtt rájuk. Pénteken végül eljött a pillanat, a túszejtő
célkeresztbe került, és eldördültek a fegyverek. Szerencsére olyan pontosan
céloztak, hogy egyetlen lánynak sem esett bántódása.
A résztvevőkhöz és a
szerzőhöz a házigazda intézmény nevében Melo Ferenc iskolaigazgató is szólt
néhány elismerő szót, majd a kérdések elhangzása után az emeleten, abban a
teremben, ahol 1973-ban a dráma lezajlott, Hatala Csenge dedikálta „Hírzárlat”
című könyvét.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sümegi Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése