2015. május 25., hétfő

Banditák vagy elkényeztetett gyerekek?



A címben feltett kérdés talán az egyik legnagyobb talánya a híres-hírhedt, 1973-as balassagyarmati túsztörténetnek. A Pintye-testvérek egykori „terrorista” tettéről nemrégiben jelent meg egy új megközelítésű, tényfeltáró könyv a fiatal szerző, Hatala Csenge tollából. A kötet bemutatóját szombaton rendezték a cselekménysorozat korabeli helyszínén, a volt leánykollégium főtéri épületében.
 
 „Egy kisváros, apró pont a Földön,/Nyugodt hely, de két testvérnek börtön” – ezekkel a strófákkal indította a Szent Imre Keresztény Iskola érdeklődőkkel zsúfolt ebédlőjében rendezett könyvbemutatót a város közismert személyisége, Siket Norbert, saját, ez alkalomra készült versét szavalva. Ezt követően Szabó Tibor Benjámin az Athenaeum Kiadó főszerkesztője, mint a kötet megjelentetésének „mentora” méltatta a szerzőt, mondván pályakezdő alkotó ritkán választ magának ilyen súlyos témát, mint az országos vihart kavart túszdráma. Hatala Csenge azonban a tehetsége mellett olyan elhivatottan bogozta ki a történet részleteit, olyan eltökéltséggel kereste az eddig ismeretlen és feltáratlan szálakat, hogy ezeknek a kitartó erőfeszítéseknek mindenképpen sikerre kellett vezetnie, amit mutat a „Hírzárlat” című könyv.
 
A fiatal író ezután maga ismertette művét. Röviden felidézte a negyvenkét évvel ezelőtti eseményeket, a január hetedikétől öt napon át tartó drámát, ami felbolygatta az egész város addig nyugalmas életét. Ezután rátért arra, miként nyúlt a témához: először még gyermekként, a zongoratanárának mesélt arról, mennyire érdekli a Pintye-ügy, és három évvel később el is készítette az első interjúját az egyik túszul ejtett lánnyal-asszonnyal. Miután 2013-ban végzett az ELTE amerikanisztika szakán, hozzálátott a részletes kutatáshoz, főleg azért, mert sem Végh Antal: Könyörtelenül című könyve, sem az abból készült film-adaptáció nem tárta fel számára ténylegesen a történteket, és számos kérdés maradt utánuk megválaszolatlanul.  Naponta hosszú órákat töltött a levéltári források tanulmányozásával, felkereste, faggatta a korabeli főszereplőket, és városról-városra járva igyekezett felfedezni, hol is lakhat az életben maradt kisebbik testvér, László. Amikor meglelte a már meglett férfit, nem csalódott: olyannak ismerte meg személyesen, mint amilyennek a különböző rendőrségi és egyéb dokumentációkból kitűnt, humoros, kedélyes egyéniségnek. Hatala Csenge hozzátette, olyannyira elmélyült a túsztörténet hátterének és lefolyásának feltárásában, hogy egy idő után automatikusan átvette a Pintye-testvérek szavajárását. Kifejtette, az üggyel foglalkozó szakemberek között máig megoszlik a vélemény, vajon valóban terroristák voltak-e ők, avagy csak szerencsétlen, elkényeztetett gyerekek. Egyértelmű, és maga László is elismerte, terrorcselekményt hajtottak végre, ám a körülmények sok tekintetben arra mutatnak, azok után, hogy behatoltak a kollégiumba, már csak sodródtak az árral a végkifejletig, András kivégzéséig. A szerző egy legendát is megcáfolt: sokáig különböző pletykák terjengtek arról, hol lehetnek Pintye András hamvai. Nos, nem egy jelöletlen sírban nyugszik a gyarmati temetőben, hanem földi maradványait a család vette magához.

A könyvbemutatón egy-egy felolvasott részlet között megszólalt két szereplő is. Havjár-Holicza Zsuzsanna egyike volt a foglyul ejtett lányoknak. Elmondta, először viccnek gondolták az egészet, amikor vasárnap éjjel megjelentek ott a fiúk, aztán egyre komolyabbá vált a helyzet. Vigasztalta őket a tudat, ha meg is kell halniuk, az utókor majd táblát állít nekik a ház falán, hogy ők voltak az áldozatok. Elmesélte, milyen párbeszédek zajlottak az elkövetők és túszaik között, hogyan „surrantak” ki néhányan, hogyan ugrott ki bátran két lány az ablakon, és hogyan vészelték át, amikor az András életét kioltó lövések után behatoltak a kommandósok. 

Czeba József a másik oldalon állt. Mint ifjú tiszt, hétfőn kapta a parancsot, hogy mesterlövészként Balassagyarmatra kell menniük. Tizenketten, négyórás váltásokban foglalták el helyüket a kollégiummal szemközt, de csak akkor kaptak parancsot, amikor András csütörtökön átlőtt rájuk. Pénteken végül eljött a pillanat, a túszejtő célkeresztbe került, és eldördültek a fegyverek. Szerencsére olyan pontosan céloztak, hogy egyetlen lánynak sem esett bántódása.

A résztvevőkhöz és a szerzőhöz a házigazda intézmény nevében Melo Ferenc iskolaigazgató is szólt néhány elismerő szót, majd a kérdések elhangzása után az emeleten, abban a teremben, ahol 1973-ban a dráma lezajlott, Hatala Csenge dedikálta „Hírzárlat” című könyvét.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sümegi Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése