Első alkalommal rendezték meg Nógrád megye egyik legdélebbre
fekvő településén, Galgagután a Gutafeszt eseményeit. A szervezők nem csupán a
színes programokról gondoskodtak, hanem a támogatók jóvoltából értékes
ajándékokról is.
A kissé morcosabb, borult napokat követően augusztus első
szombatja kivirulva köszönti a nógrádi tájat. A természet is érzi ezt, mély
levegőt véve fordul minden tagjával a Nap felé. Galgagutára érve a felújítás
alatt álló evangélikus templom szomszédságában lévő szoborcsoport királyfejein
megcsillan a verőfény, így olyan látvány, mintha ránk kacsintanának, ahogy
balra fordulunk az esemény központja, a helyi futballpálya felé. Távolból már
feltűnik a nagy ugrálóvár, és a körhinta, a hídon áthaladva lovasok jönnek
szembe, odébb pónik hátára csimpaszkodnak fel a gyerekek. A színpadon már
javában zajlik a műsor, most éppen a püspökhatvaniak nótáznak vígan. Egy sátor
alatt finom falatok készülnek, sőt, már meg is főtt a pörkölt, a falubeliek
javában porciózzák.
Az egyre melegebb időben a díszvendégek a labdarúgók
öltözőjének hűvösébe húzódnak, így Balla Mihály országgyűlési képviselő, és
több környékbeli polgármester. Jó házigazda módjára a település korábbi első
embere, Orgoványi László különféle adomákkal szórakoztatja a többieket, utóda,
Agócs Gábor pedig percenként pattan fel, mert bizony folyamatosan „zaklatják”
ügyes-bajos kérdéseikkel és kéréseikkel a népviseletbe öltözött csinos segítői.
A finom vaddisznópörkölt elfogyasztását követően ismét kinn
szemléljük a műsort. A konferanszié szerepét ellátó színművész-humorista Hajdu
Steve – úgy látszik idén ez a „módi”, hogy hírességeket hívnak műsorvezetőnek a
falunapokra, mint ahogy nemrég Ilinyben R. Kárpáti Péter látta el ezt a
feladatot – éppen a berceli asszonykórus vezetőjével beszélget, és
természetesen nem maradhat el az élcelődés sem. Amikor elhangzik, hogy a
hagyományőrző csoportnak több özvegyasszony is tagja, máris csattan a színész
hangja: „kérem uraim, nyugodtan fáradjanak közelebb”.
A bercelieket a becskeiek váltják, szép kék
egyen-öltözetben, harmonikás és négy iskolás gyermek kíséretében dalolnak a
hölgyek. Nem messze onnan az öltöző falának támasztva „Az én falunapom” című
rajzpályázat alkotásai láthatóak. Egy kislány nagymamáját kézen fogva siet oda,
és büszkén mutatja, ezt bizony ő „karcolta” a rajzlapra. Kisvártatva
megkezdődik az eredményhirdetés: Agócs Gábor adja át a jutalmakat, és a
felvezető szövegből kitűnik, bizony sok szponzor akadt, aki díjazza az ifjú
művészjelölteket. Több személyre szóló kalandparki belépő is szerepel az
ajándékok sorában. A távollévő becskei apróságok képviseletében Szalatnyainé
Zsigmond Éva polgármester veszi át a jutalmakat, persze Hajdu Steve sem rest,
poénkodik bőszen, mondván: „csak nem a testvérhez van szerencsénk”.
Lassan eljön a búcsúzás ideje. Körbetekintünk a mulatságon, késő
estébe nyúlik a programok java, majd kis kitérőt teszünk az iskola felé, hiszen
a vendéglátók a lelkünkre kötötték, el ne mulasszuk megtekinteni az ott látható
babakiállítást. Valóban, rokkák és egyéb régi paraszti eszközök társaságában
sorakoznak a polcokon, vagy éppen a babakocsiba bugyolálva a kiállítási
tárgyak, gondosan feltüntetve kik az alkotójuk. Aztán ismét autóba ülünk, és
Nógrádkövesd irányába fordulva visszakacsintunk a fa-királyokra…
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése