Akik emlékeznek még a hetvenes évek egyik legnagyobb szabású
balassagyarmati rendezvényére, a Palócnapra, minden bizonnyal „deja vu”
érzésekkel szemlélték péntek este a Rákóczi úton és a Civitas Fortissima téren
a viseletes-néptáncos forgatagot – az „Így kell járni” címet viselő rendezvény
keretében.
De miért is utalunk a négy évtizeddel ezelőtti eseményekre?
Nos, akkoriban a Palócnapra a tájegység minden vidékéről érkeztek asszonyok és
legények, hogy végigvonulva a gyarmati főutcán, büszkén hirdessék közös
eredetüket, és kitartó hagyománytiszteletüket. Ezt idézte sokunkban ez a
mostani rendezvény.
A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ előtt volt a gyülekező,
ahol a szervezők nevében Paluch Norbert ismertette röviden a résztvevők számára
a programot – legfőképpen azt, hol is állnak meg útközben egy kis kedélyes
táncolásra. A Palóc néptáncegyüttes tagjai, illetve az aznap véget ért Vadóka
tábor résztvevői – a Vadóka a környék legfrissebb néptáncos „alakulata” –
alkották a színes-mintás csapatot.
Ostorosok „hadinépe” vezette fel a díszes sereget, ahogy a
körforgalom mellől elindultak a főtér irányába. Legelöl ifjú legények, aprók és
nagyobbacskák pattogtatták szerszámaikat, mögöttük haladtak szebbnél-szebb
öltözetben a menyecskék és a deli urak. Kislányok flaskát szorongattak, a
kalapos fiúcskák botokat markolásztak, néhányan a pántlikáikat igazgatták,
hiszen a fotósok előtt illik minél pompásabban kinézni.
Jelszó hangzott, és a menet az Ipoly Áruház előtt, a Kossuth
utcai torkolat előtt megállt. Lenkó Péterék léptek elő, szólt a hegedű, a vidám
nép pedig ropni kezdte. Párok szerveződtek, asszonyok kart-karba öltve kört
formáltak, és szállt a nótaszó. Néhány méterrel később, a katolikus nagytemplom
előtt újabb állomást illesztettek be a szervezők. Röppentek és lobogtak a
szoknyák, a kövön koppantak a csizmák, taps kísérte a boldog mulatságot.
Mikor mindenki a célhoz ért, a táncosok egy utolsó
megbeszélésre elvonultak a régi vármegyeháza hűvösébe, és míg a Folt zenekar
tagjai hangoltak – Andrássy Ferenc kiváltképp alapos műgonddal készítette elő a
cimbalmot – ismét az ostorok kerültek előtérbe. Szinte cirkuszi mutatványnak
beillő módon szórakoztatták a fiatalok a szépszámú közönséget. Nem elég éles hangokat
kicsiholni ebből az ősi szerszámból, a mozdulatok látványossága is igencsak
fontos, ugrottak, pördültek, bukfenceztek a fiúk, mi több egyikük még két
ostorral is bemutatta a „karikást”.
Flótás hölgy vezette fel a műsort, azt is mondhatnánk, ő a
„szerencsés flótás”, aki Pál Pista bácsi, a közelmúltban elhunyt „örök dudás”
tiszteletére szólaltatta meg a fafúvós dallamokat. Aztán már valóban a táncosok
következtek. A Vadóka apróságai „bújj, bújj, zöld ág” módjára eleveníttették
meg a közismert gyermek-mondókát, majd Takács Bernadett vezetésével a
nagyobbacskák pattannak elő, és valóban, ahogy a beharangozó is elővetítette,
Kárpát-medencei barangolás zajlott – táncnyelvre lefordítva. Hiszen a rimóci
menyecskék például körtánccal kedveskedtek, és a műsor további részében a
moldvai, gömöri, erdélyi, sárközi és egyéb tájegységek kultúrája is előkerült a
bőség-szelencéből.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése