Ezeréves hagyományok és mai mondanivalójuk, vallásos
ihletettség és magasztos körmenet, bölcs lelkipásztori gondolatok, helyi
értékek tárának megnyílása és nemzetiszínű lufik szélnek eresztése – ez
mind-mind belefért a nyugat-nógrádi Szent István-ünnepségek sorába.
Barangolásunk Nógrádtól Bánkig huszonnégy óra alatt nyolc település
rendezvényeit érintette.
Még javában esik a kánikulát oszlató dús eső, amikor szerda
este Nógrádon megindul az augusztus huszadikához kapcsolódó események sorozata.
A művelődési házban tartott községi ünnepség után esernyők nyílnak és a
résztvevők serege a szemközti kis parkba sétál át, ahol névadót tartanak. Ezt a
pihenőhelyként szolgáló ligetet Szent Flóriánról keresztelik el a nógrádiak, és
természetesen több részlet is utal a tűzoltók védőszentjére. Nem csupán az
ünnepségre felsorakozott lánglovagok, hanem a kis terecskét díszítő régi, kézi
szivattyús járgány is. Szórágy Gyuláné polgármester itt a szónok, és a kis
ünnepség végén Győry Csaba plébános meg is áldja a település vadonatúj
ékességét.
A csütörtök reggel már egészen más fényben köszönt ránk. Bár
még a keletről érkező napsugár csak óvatosan kukkant ki a felhők közül, első
állomásunk, Érsekvadkert irányába haladva egyértelműen érezni, vége a többnapos
esőhullámnak. A község központjában, a katolikus templom melletti köztéren a
szentmise után gyülekezik a nép. A feltámadó szél büszkén lengeti az árboc
tetején lobogó magyar zászlót, és a Himnusz első taktusainál a béke galambja
telepedik az első világháborús hősök emlékművének tetején szárnyait
szétterjesztő kősas fejére. Schulcz Ágoston, egy tízesztendős kisfiú szép
verset mond, majd Balla Mihály országgyűlési képviselő lép a mikrofonhoz.
Először egy személyes élményt oszt meg a hallgatósággal: előző este nézte az
István a király című felújított rockoperát, és kiemeli, a darab is megmutatta,
hogy a fejedelemből királlyá érő ifjú uralkodónak mennyi intrikával,
rosszindulatú hazugsággal kellett szembenéznie, míg államalkotó művét
elkezdhette. Hozzátette, Szent István életében mindig lüktet valami izgalom:
hiszen nem tudni pontosan, mikor született, és csak halála után szúk ötven
esztendővel Szent László tette ünnepé az István napot. Első királyunk a
koronázástól élete végéig lázas munkában élt, telis-tele kihívásokkal, hazánkat
a keresztény Európába beillesztő folyamatával az egyházi szervezet kiépítésén,
és a közigazgatás megszervezésén túl az Intelmekben lefektetett bölcs
gondolatokig. A honatya kiemeli, a „szentistváni” mű rakta le azokat az
alapokat, amelyre épült minden, s amely által az emberpróbáló történelmi
időkben minden viszontagságon át fennmaradhatott a magyarság. Ma is szem előtt
kell tartani sok mindent ebből az életműből: elég csak az újkori népvándorlásra
gondolni, az Intelmek az idegenekkel kapcsolatosan türelemre int, de csak
akkor, ha az idegenek képesek beilleszkedni a társadalomba, elfogadni a
szokásokat. Balla Mihály végül arról szól, ma az életben ugyanarra a
következetességre van szükség, amihez Szent István mindvégig ragaszkodott.
A Palóc Néptáncegyüttes hat tagjának vidám műsorát követően
indulunk is tovább, hiszen vár a következő állomás. A balassagyarmati régi
vármegyeháza zsúfolásig megtelt dísztermébe igyekszünk, ahol citeramuzsika
vezeti fel a programot, majd egy fúvós hangszerekre, nagybőgőre és harmonikára
épülő kamaraegyüttes üde játékát követően Medvácz Lajos polgármester a nap
helyi szónoka. Augusztus huszadika rólunk, magyarokról szól – kezdi -, majd azt
ecseteli, melyek azok az értékek, amelyek Szent István művéből a mai kor
számára feltétlenül megfontolandóak és követendőek. Így önmagában az az érdem,
hogy csatlakoztunk a keresztény Európához és megmaradtunk a kontinens szerves,
meghatározó részeként, függetlenként, szabadon, önállóan. Ugyanakkor
önvizsgálatra is késztet ez a tény, hogy széthúzás helyett együttműködés,
közösségformálás kell. István király egyértelművé tette, hova tartozunk, milyen
hitet vallunk, és ezt a jövő nemzedékeinek is fokozottan szem előtt illik
tartania – mondja a polgármester.
Miközben a Balassagyarmati Dalegylet „Ave mariája” után a
történelmi egyházak képviselői megosztják gondolataikat a szép számú
hallgatósággal, mi már a szomszédos Őrhalom felé folytatjuk utunkat, hiszen nem
szeretnénk lemaradni a község legfontosabb éves eseményéről, a körmenetről.
Éppen a legjobbkor érkezünk, hiszen a menet a templomkertből
lassan megérkezik a település keleti szélén vigyázó nemrég felújított Szent
István szoborhoz. Itt Czombos József és Horváth Bertalan plébániai kormányzók
mondanak rövid imát, majd a kereszteződésnél nyugati irányba fordulva a
túloldali kápolnánál áll meg a körmenet. A Tormay Cecile Irodalmi és Történeti
Társaság verses-dalos műsorában csángó énekek és érdekes fafúvós hangszerek –
így az okarina - is megszólalnak, míg Farkas Egon polgármester a budapesti
Nagyboldogasszony (Mátyás) templom és a Szent István bazilika építését hozza
összhangba beszédében az államalapító uralkodó életművével. Később, helyi
vonatkozásokra térve kiemeli, milyen jó érzés, hogy közös összefogásnak
köszönhetően a templom közelmúltban befejezett külső megszépítését követően a
beltér restaurálását is elvégezhetik, és nemsokára egy teljesen megújult
hitéleti központba térhetnek be a hívek.
Gyors ebéd után dél felé fordulunk. Szécsénkén különleges
látvány fogad. Nem csupán a női díszmagyar-öltözetben pompázó Hevér Boglárka
polgármester jelent üde színfoltot, hanem az égnek röptetett nemzetiszín lufik
is érdekes, egyedi benyomást keltenek.
Mohorán pedig Ilona-napot tartanak. A Mikszáth-Mauks
emlékház udvarán az írófejedelem arájának szobrával szemben foglalnak helyet a
„Nagy Palóc” és felesége mai tisztelői. Gulyás Géza polgármester rövid
köszöntője után dr. Bacskó Józsefné irodalomtanár elsősorban arra tér ki,
mennyire lehet nyomon követni Mikszáth női hőseiben Mauks Ilona egyéniségét,
személyiségét, jellemét. Néhány példát említ ezzel kapcsolatban: Horváth
Piroska alakja a Különös házasságból és Tóth Mari a Noszty fiú „esete” egyaránt
tükrözi mindazokat a vonásokat, amelyeket Kálmán úr felfedezett és
kiemelendőnek vélt nejéből. A kétszer is hozzá feleségül menő nő hűsége, az
otthon melege és a műveltség, a nehézségeken való felülkerekedés ereje, a
támaszt nyújtó lelki társ. Nem az eszményi szépség a vonzó tehát, hanem az
értékes, nyugalmat teremtő személyiség. A komoly gondolatokat humor követi:
Ódor Vivien ékes palóc tájszólásban tárja elő az „okos gulyás”
talpraesettségéről szóló mesét, végül az ének, többek között a Mauks Ilona nevét
viselő népdalkör és a magyarnándori hagyományőrzők tolmácsolásában veszi át a
vezérszerepet.
A nógrádi dallamok felcsendülése alatt mi már
úttalan-utakon, a cserháti dimbes-dombos táján ismét Érsekvadkert felé
haladunk. Nem csupán a reggeli hivatalos ünnep miatt érdemes ide betérni, hanem
most rendezik a vásártérnek is otthont adó Páston a Nagygönc Fesztivált. A
Mikszáth Kálmán Közművelődési Intézmény által szervezett programon a sátrak
alatt szinte már alig találni a kifejezetten Érsekvadkertre jellemző
burgonyából készült, különféle ízesítésű gombócból, a nagy lakmározásnak vége,
a legtöbb figyelem most már, így a késő délutánba érve egyre inkább a színpad
felé fordul, ahol egymást érik a fellépők, a dejtári aerobikosok, a helyi
énekkar, majd Soltész Rezső zengi: „szóljon hangosan az ének”.
Rétság a következő helyszín. A nagyparkoló oldalában
felállított színpadon éppen az utolsó próba-simításokat végzi a Theatrum
Hungaricum társulata, a színészek között feltűnik Pelsőczy László, aki anno
Istvánt alakította a rockopera huszonkét évvel ezelőtti ős-változatában.
Rövidesen térzene váltja őket, a nagymarosi Dunakanyar fúvósegyüttes
szolgáltatja a muzsikát. Hegedűs Ferenc polgármester is szót kér, aki
elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a Szent István által lefektetett alapok ma is
érvényesek, megrajzolták a jelenkorig vezető utat, örök értékét adva miként
kell építeni, erősíteni az országot.
Hamarosan Bánkra érkezünk, a nap záróeseménye egyben Nógrád
Megye Közgyűlésének központi augusztus huszadikai ünnepélye. Ide jön, a
víziszinpadra és környékére, aki csak számít kis nógrádi térségünkben.
Polgármesterekkel, művészekkel, ismert személyiségekkel találkozunk. Tóth
Dávid, a Tóth zenész-família kiváló énekes képviselője arról panaszkodik, kissé
berekedt, mégis, kisvártatva teljesen tisztán zengi tenor hangján Bánk Bántól,
hogy „hazám, hazám, te mindenem…”. A figyelem most Balla Mihály országgyűlési
képviselőre, Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnökre, illetve a házigazdák
képviseletében Ivanics András bánki polgármesterre irányul. Skuczi Nándor
hosszúra nyúlt köszöntőjében hangoztatja, Bánk azért is ideális helyszín a
megye központi ünnepére, mert itt közvetlen közelről tetten érhető a
„szentistváni” szellemiség. A tó vonzereje, a rá épülő idegenforgalom, a
magyar-szlovák együttélés és együttműködés, és a közösség példaértékű
megnyilvánulásai, a sokoldalú hagyománytisztelet, a pruszlikok és vrekocsok
mind-mind igazolások erre, és milyen jó lenne, ha ez a határ túloldalán is így
működne. A politikus érdekes kitérőt tesz, amikor a Szent Korona és a Szent
Jobb összefonódásait, kapcsolatát emlegeti. Az rendszerváltást megelőző utolsó,
1947-es Szent Jobb-körmenet és a Szent Korona 1978-as visszaszolgáltatása
között éppen annyi esztendő telt el, mint István király születésétől addig, míg
jobb keze először érinthette meg a Szent Koronát. Az elnök megemlíti még az Intelmek
idegenek befogadására vonatkozó mondatait, annak jelenkori összevetésében, és
szól arról is, hogy a mai magyar Alaptörvény szervesen épül a nagy király
művére. Szent István szelleme ma is él, amit jól mutat a példa: a csángó
magyarság messzi földre szakadva is töretlenül ragaszkodik anyanyelvéhez,
hitéhez, szokásaihoz, örökségéhez, dacolva minden veszéllyel és ellenséges
érzülettel – fejezi be gondolatait Skuczi Nándor.
Bánkon ilyenkor helyi kitüntetéseket is kiosztanak. A
„Bánkért” díszoklevelet ebben az esztendőben Hugyecz József vállalkozó
érdemelte ki, aki az idegenforgalom fellendítésében és a horgászegyesület
tevékenységében egyaránt komoly szerepeket vállalt az elmúlt két évtizedben.
Hazafelé tartva benézünk még a balassagyarmati „buliba”. A
minden oldalról megvilágított Civitas
Fortissima téren szinte egy tűt sem lehet leejteni, ezer embernél is többen
tolongnak az esti programokon. Palánki Edina kis táncosainak, a Say My
Name-produkciónak műsora alatt áthatolhatatlan karéjt alkot a nézelődők serege,
és amint a pergő lábú gyerekek befejezik, máris gitár szólal és dob perdül, a
Retro Rock Band pedig rázendít a „Proud Mary” örökzöld dallamaira. A hosszú
napban kifáradt vándorok pedig kánonban zengik a közismert dalokat a zenekar
két hölgy-énekesével.
***
Alsópetényben két Istvánt is ünnepelnek ilyenkor, augusztus
huszadika táján. Államalapító királyunk mellett Werbőczy István, a középkori
Magyarország nagyhírű jogásza, a híres-hírhedt Hármaskönyv szerzője – a
törvénygyűjteménye sohasem vált gyakorlattá – is ezer szállal kötődik a
településhez. Nem csoda hát, ha három napon keresztül tart a mulatozás.
Az augusztus 20-22. között tartó eseményfolyam közepén,
péntek délután látogattunk el a községbe. Az „Alsópetény” névtáblát néhány száz
méterrel elhagyva, a Nézsa felé vezető út bal oldalán, vadregényes környezetben
terül el az egyik sporttelevízió horgászműsoraiból közismert Cser-tó. Ennek
partján épült ki a „petényi szabadidőközpont”, szórakoztató játékokkal,
sátrakkal, hűsítő helyekkel.
Amikor megérkeztünk a késő délutáni napfény nem csupán megcsillant a tó
vizén, megvilágította a szemközti domboldalt is. Láthattuk, minként
játszadoznak vidáman a vadkacsák, és megfigyelhettük a horgászok „bús” sorát
is, akiknek úszói bizony alig-alig mozdultak a csendes „tükrön”. Az egyik sátor
alatt emelt alkalmi színpadon éppen az acsai asszonykórus zengett szlovák
dalokat, kíséretként pedig egy négytagú muzsikás „banda” szegődött hozzájuk. A
sütőhelyen a nemrégiben elkészült finom kenyérlángost szeletelték-porciózták az
asszonyok, és a vendégek, a házigazda, illetve az elszármazott alsópetényiek –
akik számára most „világtalálkozót” is szerveztek – nagy kedvvel majszolták a
finom falatokat. Bár még viszonylag kevesen nézelődtek a környéken, szemlélték
a műsorokat, a népdalokat, illetve az utánuk következő váci
énekeseket-táncosokat (akik az István a király című rockoperából adtak elő
részleteket, illetve a magyarságról szóló zenés számokkal szórakoztattak)
vastaps fogadta.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése