Kazanyi kockák (8)

Benedek Tibor azt nyilatkozta az olaszok ellen 8-7-re elvesztett világbajnoki negyeddöntő után, hogy jól játszott a csapat. A magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitányának a szó szakmai értelmében lehet, hogy igaza van, de nem gondolt a néplélekre. Kis hazánkban ugyanis, a szurkolók szemében nem lehet úgy veszíteni, hogy jól játszott a társaság. Főleg az agyondédelgetett vízipólóban nem. A drukker számára édesmindegy, egyetlen, avagy három-négy találaton múlik, a kudarc az kudarc. Pláne címvédőként és pláne még csak a nyolc között. Aki a nézőtéren, piros-zöld színekre festett arccal, vagy otthon, a fotelben ülve figyel, ujjong, szorong, öklét rázza, és ki tudja még mifajta mozdulatokat végez, azt nem érdekli a magyarázat, bosszús, elkeseredett, és nem gondol a jövőre. Utólag már nem értékeli, mennyi emberelőnyt használtak ki a fiúk, mennyire védte ki a szemüket Tempesti kapus, hanem csak az a fontos, hogy kikaptunk. Persze a szurkoló arról is nevezetes, hogy könnyen felejt, azaz, ha csak kisiklás volt ez a kazanyi torna – már miért ne lenne az (!) – akkor jövőre, az olimpián bőven lehet kárpótolni az „ezerfejű cézárt”.

Kapás Boglárka más „tészta”. Ő először örömkönnyeket csalt mások szemeibe, majd a saját érzelmeinek sem tudott parancsolni. Tizenöt másodpercet javítva az országos csúcson lett bronzérmes az ezerötszáz méteres gyorsúszásban. Óriási teljesítmény ez, furcsa analógiával élve olyan, mintha egy tízezer méteres síkfutó minden egyes körben egy másodpercet faragna élete legjobb eredményén. A vízben ez nehezebb. A törékeny nagylány megtette. Okosan ütemezve a karcsapásokat és lábtempókat, taktikailag fegyelmezetten, csak saját magára figyelve. Így is kell. Aki a végén hajrázni tud, és úgy, ahogy Bogi művelte, megérdemli az érmet.

 

Katie Ledecky elképesztő világcsúcsairól, meg arról, hogy az ezerötszáz után szűk negyedórával kétszáz méteren is „simán” döntőbe jutott, egy gyermekkoromban látott, és azóta a tévécsatornák által méltatlanul elfeledett filmsorozat jut eszembe: Ember az Atlantiszról. Ebben Patrick Duffy egy olyan hőst alakít, aki emberfeletti képességekkel rendelkezik, lélegez a víz alatt, ellenáll minden mélytengeri nyomásnak. Az amerikai tinédzser hozzá hasonlít…

H.H.