Különleges muzikális élményben részesültek mindazok, akik
szerdán kora este ellátogattak a berceli művelődési házba. A világ egyetlen női
prímása, Gjertrud Ökland és zenekara adott koncertet a településen, amit a helyszínen
tekintett meg Tove Skarstein, a Norvég Királyság magyarországi nagykövete is.
De hogyan is kerülnek norvég művészek a Cserhát
dimbes-dombos vidékén megbúvó községbe? A kapcsolódási pont Buda János
személye. A Bercel TV munkatársát kérték ugyanis fel Gjertrudék, hogy készítse
el a zenekarról szóló dokumentumfilmet. A mű elkészült, ajándékul pedig a
héttagú „banda” eljött a nógrádi faluba, egy kicsit szórakoztatni a
nagyérdeműt.
Szerdán öt óra tájban zsúfolásig megtelt a művelődési ház
nagyterme. Előbb Jánvári Andrásné, a házigazda polgármester köszöntötte a
jelenlévőket, majd részleteket mutattak be a közel egy órás dokumentumfilmből.
Ebből kiderült, miként figyelt fel az oslói zeneakadémián tanult
hegedűs-asszony a hamisítatlan kelet-európai cigányzenére, és megfogalmazta a
mottóját, amely így is hangozhat: „kell, hogy magyar zenét játsszak”. Ráadásul
Gjertrud Ökland nem elégedett meg azzal, hogy a távoli északról szemlélje ezt a
varázslatos muzsikát, komoly tanulmányokba kezdett, eljött hazánkba,
megismerkedett több prímással, köztük ifj. Kállay Kis Ernővel, és a filmben
tett megfogalmazása szerint: „figyeltem a kezüket, a mozdulatukat, hogy kell a
vonót húzni”. Ma pedig már a világ számos pontján népszerűsítik norvég módra a
magyar cigánymuzsikát.
A bejátszást követően a helyi „értékek” léptek színpadra:
gyermekek furulyás csoportja, Kerék Edina tiszta énekével és a hagyományőrző
népdalkör. Eközben érkezett meg Tove Skarstein nagykövet asszony, aki rövid
beszédében elmondta, három éve látja el szolgálatát Magyarországon, de még nem
járt ezen a nógrádi vidéken. Hozzátette, rendkívül büszke arra, hogy egy norvég
együttes ilyen hű tolmácsolásban játssza a cigányzenét, ami egész Európában
igazi különlegességnek számít.
Hamarosan mi magunk is megcsodálhattuk mindezt. Valóban
furcsa látványt nyújtott, amint felengednek, magyar „hangulattal” itatódnak át
a komoly, zeneakadémiai műveltségű művészek. Elsőrangú hegedű – és klarinétszólók
hangoztak fel, az egyébként a csellót „bűvölő” hölgy pedig olyan érdekesen
zengte a lovári nyelvű dalokat, hogy azt még Bangó Margit is megirigyelhetné. A
Norvégia több tájáról összeverbuválódott zenekar egyetlen tagja magyar csupán,
a cimbalmos, Bangó Ernő.
A rendezvényt követően, a Kállay-kastély parkjában tartott
fogadáson két taggal beszélgettünk. A „kontrás” Trond Villa és a nagybőgős Pal
Thorstensen kifejtette, ők ketten már több mint húsz esztendeje zenélnek
közösen, és az együttesük repertoárja rendkívül széles, sokszor csak
közvetlenül a fellépés előtt döntik el, mit is adnak elő: magyaros cigányzenét,
román dallamokat, vagy odesszai ukrán-klezmer darabokat. Nagyon szeretnek
Magyarországra jönni, hazánkban évente kétszer-háromszor is megfordulnak,
gyakran nagy döbbenettel, de egyben mély elismeréssel nézik-hallgatják őket,
hogy „jé, a norvégok is mennyire ismerik ezt a muzsikát”. Trond Villa néhány
magyar szót is megtanult, érdekes módon számára a legszebb hangzású szó ékes
anyanyelvünkön: a mintabolt.
Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése