Minden embernek más és más jut eszébe az agarakról. Kis fej,
nyúlt, hosszú, kecses test, villámsebesen a nyúl után rohanó alak a versenyen,
Mátyás király udvari ebe, esetleg Hobo dala a kopasz kutyáról. Az előkelő
tartású állatoknak nyolcadik alkalommal rendeztek seregszemlét és fesztivált
Ősagárdon.
Néhány perccel a megnyitó előtt érkezünk. Egy árnyas fa hűs
tövében a széles kalapot viselő vajákos varázsló már nagy munkában van:
kártyából jósol három kislánynak, akik minden szavát és mágia-mozdulatát komoly
figyelemmel követik. Néhány méterrel odébb a lovagok öltözködnek. Ebben az
irtóztató melegben felvenni a páncélt – valóságos önsanyargatás. Természetesen
a főszereplők is készülődnek. Nini, egy ismerős előttünk: a hórihorgas, kopasz
német úr tavaly bajor népviseletben járt itt fel s alá, most viszont otthon
hagyta a „bőrgatyát”, egyszerű kék pólóban és kék rövidnadrágban vegyül el az
emberek között. Karján ölebet tart, a mini méretű kutyus teljes nyugalommal
viseli, hogy egy kislány hosszú percekig simogassa. Természetesen mi nem
vagyunk avatott állat-tudorok, legfeljebb színről és szőrzet-nagyságról
különböztetjük meg az agárfajtákat. Különösen megkapó látványt nyújt egy fekete-fehér
tarka árnyalatokban díszelgő példány, aki viszont nehezen tűri, ha társa
„abajgatja”, egy éles vakkantással jelzi: eddig, és ne tovább kispajtás!
Trombitaszó harsan. Gyönyörű ünnepi ruhában csinos lányok
lépnek elő, majd kétlovas hintó hozza a királyi párt. Alkalmi szalmabála a
trónszék, a színpaddal szemben foglal helyet az uralkodó és a hitvese, az
udvarhölgyekkel körülvéve. A köszöntők sorában a házigazdák nevében Agárdi
András polgármester, az agártenyésztők képviseletében pedig Szanka Judit
üdvözli a résztvevőket. A beszédéből megtudjuk, ezúttal talán kevesebb kutya
jött el erre az összejövetelre, mivel nincs kiállítás és szépségverseny, de
azért figyelembe ajánl két, nemzetközi díjnyertes ebet. Alig hangzik el a
mondat, máris kisgyermekek szaladnak oda egy kis simogatásra.
A harcosok már készen állnak. Mint egy ökölvívó-ring a
csatatér, kötéllel leválasztott négyszög alakú területen dúl a párviadal. A
mérkőzésvezető rendkívül szigorú, óva int a tökéletes sportszerűségre. Kardok
csattannak, vértek villannak a napfényben. Csupán pár perc a menet, de a derék
vitézek a szünetig annyira kimerülnek, hogy hatalmasat szusszannak, a felhúzott
sisakrostély mögül messze hallatszik kitartó lihegésük. A győztest alaposan megünneplik
a társak, de csak rövid a pihenő, hiszen a „vörös lovag” újabb kihívót kapott.
Az agarak nem igazán vetik tekintetüket a küzdő felekre,
annál inkább nagy a sikerük az apróságok körében. Egymással is igen
barátságosak az ebek, de néha-néha feszül a póráz, és a gazdi úgy érezheti
magát, mintha a százegy filmbéli kiskutya akarna egyszerre mozdulni.
Átsétálunk egy kis fahídon, a patak medrében egy cseppnyi
víz sincs, a hatalmas szárazságban teljesen kiapadt a vízfolyás. Túloldalt
sátrak hűvösében készülnek fellépésükre a következő szereplők,
bóbitás-csilingelő sapkás udvari bolond húz el mellettünk, és mosolygásra
késztető grimasszal köszönt. Az íjászok is itt céloznak fegyvereikkel, koppan a
vessző a táblán. Távolabb a hölgyek sem restek. Kézi-közelharcot gyakorolnak,
nemsokára talán ők jönnek sorra a vitézi párviadalban.
A színpadra is érdemes újra figyelni. Mazsorett-lányok
előadása kápráztat, vastaps köszönti a táncos lábú ifjúságot. A szokolyai
dalárdások már idősebb korosztályt képviselnek, az öblös hangú férfiak szintén
remekül szórakoztatják a közönséget. És így tart tovább az egész sokszínű
kavalkád, történelmi hagyományőrzéssel, agárfajták részletes bemutatójával, a
helyi, ősagárdi fiatalok néptáncával, és még sok-sok egyéb vidám programmal –
egészen késő estig.
(hegedűs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése