Testvéri Gutafeszt

Verőfényes napsütésben rendezték szombaton délután az európai uniós forrásból (is) megvalósult galgagutai Gutafesztet, amelyen a házigazda község önkormányzata testvértelepülési egyezményt kötött az erdélyi Homoródkeményfalvával.

Nem sokkal a szabadtéri ökumenikus istentisztelet kezdetét megelőzően érkeztünk meg a községi sportpályára, ahol már nagy volt a forgatag. Miközben a lelkipásztorok a hívek elé tárták aznapi gondolataikat, barangoltunk egy kicsit a kavalkádban. Az öltözőépület szomszédságában nagyméretű katlanokban főttek a finomságok. Néhány kötényes asszony már buzgón kínálgatta a frissen elkészült helyi sajátosságot, a „vízen kullogó” névre keresztelt kelt süteményt, amelyet aztán egyéni kívánságra különböző ízesítésekben tártak a vendégek elé. Hátrébb a férfiak a gulyást és a vadpörköltet kavargatták, hiszen az ilyen jeles alkalommal a húsételek sem maradhatnak ki a tárházból. A széles rét távolabbi pontjain gyerekek vették birtokukba a játékokat, kéredzkedtek fel a sárkányfejes kis hullámvasút üléseire, vagy pónik és egyéb kistermetű lovak nyergébe pattanhattak.

 

Nemsokára változott a színpadkép, az oltárt és az énekeseket zászlók és a hivatalos ünnepség kezdetére felvonult közéleti személyiségek váltották. Agócs Gábor, a házigazda falu polgármestere mondott először rövid beszédet, kiemelve, miként is bukkant egymásra Galgaguta és Homoródkeményfalva, s jutottak el a megállapodás aláírásának pillanatáig. Majd Balla Mihály országgyűlési képviselő szólt a rendezvény résztvevőihez, Dömötör Tekla néprajzkutatót idézve, hogy az ünnep voltaképpen az idő felfüggesztése, amikor, néhány órára megáll minden, és az emberek átadják magukat a közösségi együttlét áhítatának. Hozzátette, jó látni, hogy a kis települések is milyen széles kapcsolatokat építenek ki az egész kárpát-medencei magyarság körében, ezzel nem csupán testvéreket szerezve, hanem a jövő útját is építve.

A homoródkeményfalvaiak nevében először Jakab Attila polgármester érdekes hasonlattal állt elő: egy kislány történetét mesélte el, aki elbújt, és nevelői hosszas keresgélés után bukkantak rá, szinte teljesen váratlanul. Ilyen váratlan, de annál bensőségesebb és gyümölcsöző egymásra találásnak nevezte a Galgagutával való kapcsolatot, és jó szívvel hívott mindenkit Erdélybe, Székelyföldre, közelebbről Hargita megyébe, a Homoród folyó völgyébe, ahol a távolról jött vándor igazi, magyaros vendéglátásban részesülhet. Hasonlóképpen vonta meg a testvéri egyezmény létrejöttének tanulságait és eredményeit Gergely Gábor Tibor, a homoródkeményfalvai Füzes Közbirtokosság (mezőgazdasági termelői-gazdálkodói közösség) elnöke. Galgaguta többi testvértelepülésének képviselői is megszólaltak: a felvidéki, Nagykürtös környéki Alsópalojta, valamint a csallóközi Gúta város első embere egyaránt azt hangsúlyozta, minden partner számára sok-sok előnnyel és haszonnal jár, ha az államhatár két oldalán lévő magyarság összetart, közösen gondolkodik és remek, szoros viszonyt ápol egymással.

A hivatalos ünnepséget követően a vidámságé lett a főszerep a galgagutai réten. A közismert színművész-showman, Hajdú Steve képzett porondmesterként kapta kézbe a mikrofont, és szólította fellépésre a különféle csoportokat: a helyi óvodásokat, iskolásokat, hagyományőrző asszonyokat és férfiakat – a mulatság pedig késő estig tartott.

H.H.-Sz.B.

Gombócmajszoló Szilvaszombat

Évről-évre egyre nagyobb tömeget vonz a kétbodonyi Szilvaszombat, amelyet az elmúlt hétvégén immár tizennegyedik alkalommal rendeztek meg a délnyugat-nógrádi településen.

Talán az utolsó melengető nyári délelőttön kelünk útra, hogy a kies nógrádi tájon átvágtatva elérkezzünk a kétbodonyi Szilvaszombat helyszínére. Hatalmas tömegbe csöppenünk, a sorban csak lassan tudunk előre araszolni. A művelődési ház árnyas-tágas parkjának hátsó ajtaján belépve rögvest a rétsági „kereplősök” sátrával találjuk magunkat szemközt. Mezőfi Zoltán, a nyugat-nógrádi város ezúttal szakáccsá átvedlett alpolgármestere bőszen dagaszt, keze nyomán formálódnak a gombócnak való alapanyagok. A vidám csoport házi „ördöge” is hozza megszokott formáját: kanyarint egyet formás szarván, majd buzgón kurjantja világgá – no, nem éppen bánatát, hanem hívja, csak hívja a népet, mondván a legfinomabb falánkságokat éppen náluk lehet falatozni.

Tovább igyekszünk a forgatagban, és csak ámulunk, mennyi sokféle módon is lehet készíteni a nyárvége kiváltképp finom gyümölcséből az ínyencségeket. Egy férfiú éppen búcsúzik a keszegiektől, tányérján kövér, fekete, mákkal teli gombócok roskadoznak, egyet közülük gyorsan be is kap, afféle kóstoló gyanánt. A cserháthalápiaknál, mohoraiaknál, kerepesieknél, patakiaknál nincs is időnk bámészkodni, látjuk viszont, miként sürgölődik az alkalmi konyhában a szátoki polgármester, Dóbiás Tibor. Természetesen menet közben a házigazdákat is szemügyre vesszük, gyors pillantást vetünk a kívánságunkra elénk táruló katlanbelsőre, miként rotyog a gőzölgő forró vízben a gombóchalom. Szakállas férfi izzadtságcseppekkel birkózva kezeli szakértő módon a préselőt, a szilva leve bő sugárban csorog a fazékba.

A járókelők is csodájára járnak a ritka látványnak, a magyar szó mellett idegen nyelvű ajkakról is hangzik a méltatás, előttünk egy úr heves „okéj, okéj” elismeréssel vélekedik a bodonyi szilvás termékekről. Lám, a messzi Kínában is híre ment ennek a gasztronómiai eseménynek, az ázsiai anyuka és gyermekei kíváncsian tekintgetnek körbe-körbe.

Egy másik katlanban a lekvárnak való szilva fortyog, a vérpiros masszába mélyen merül bele a jókora „vareca”. Érdekes módon nem csupán az édes ízek szerelmesei számára akad itt falatoznivaló. Asszonyok hagymát szeletelnek, és valóban igaz lehet a régi latin mondás: „de gustibus non est disputandum”, vagyis az ízlés nem vitatéma. Miközben a vendégek egymás után lakmároznak a szilvás különlegességekből, érdemes figyelő tekintetet vetni a színpadra is, ahol a különböző hagyományőrző csoportok szórakoztatják a közönséget, a házigazdák mellett látjuk például az ipolyveceieket, szügyieket és a legéndieket.

Kis idő múlva egyre nagyobb és nagyobb tömeg gyülekezik a színpad emelvénye előtt. Fenn, a pódiumon tíz éhes szájú férfiú foglal helyet egy hosszú asztalnál: a gombócevő verseny főszereplői. Rajtjelre indul a feladat, két marokkal tömik magukat a bátor vállalkozók, bizony nem árt, ha a villámsebes falás közben kortyint is az illető, jobban csúszik a torkon le a finomság. Nosza, az egyik versenyző már végzett is, két pillanat sem telik bele újra kéz lendül a magasba, megvan a második helyezett! Újabb kör, újabb gombócrakás tűnik el másodpercek tört része alatt, néhányan már nem bírják a tempót, de a legügyesebbek a harmadik „púpozott” tányér tartalmát is kiürítik.

A nagy felhajtásban észre sem vesszük milyen gyorsan eltelt az idő, ideje hát búcsút inteni a szilvaszombati mulatságnak. Teszünk még egy röpke kiruccanást a szomszédos kézműves „utcában”, majd az egyre verőfényesebb napsütésben kigördülünk Kétbodonyból.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Eldőlhet a Kábel sorsa

Már csak két forduló maradt hátra az NB I/B Keleti csoportjának bajnoki küzdelmeiből, de még éles harc zajlik a kiesés elkerüléséért. E küzdelemben a korábbinál kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a balassagyarmati férfiak, mivel a legutóbbi fordulóban győztes Törökszentmiklós megelőzte őket, így a tizenkettedik helyre süllyedtek, ami viszont már azt jelentené, hogy búcsúzniuk kellene a másodosztálytól. Ám ha rátekintünk a tabellára, láthatjuk, hogy mivel nagyon tömör az alsóház mezőnye, így akár már most komoly esély kínálkozhat az Ipoly-partiak számára, hogy ne csupán egy pozíciót ugorhassanak előre. Tihanyiék hazai pályán fogadják a közvetlenül előttük álló nyírbátoriakat, azaz ha nyernek, a két gárda helyet cserélhet, ráadásul amennyiben a lajosmizseiek is veszítenek Szegeden – ami papírforma – még előbbre juthatnak. A tét tehát nem kicsi.

-        Játékosaim és én magam is tökéletesen átérezzük a mérkőzés jelentőségét, egyben a mi felelősségünket, ennek a jegyében készültünk egész héten – mondotta Győrffy Sándor, a Kábel SE vezetőedzője. – Még mindig fölöttünk lóg Damoklész kardja, de remélem, már szombat este fél nyolc tájban kikerülhetünk alóla. Ehhez arra a fegyelmezett kézilabdára lesz szükség, mint amit a szegediek ellen nyújtottak a fiúk. A PLER pénteken játszotta esedékes bajnokiját, vagyis a legjobb kilátások szerint Mikita és Vízler játékára egyaránt számíthatunk. Ez azért is lényeges, mert mindkét kettős játékengedélyes erősségünk nagyon jó formát mutatott legutóbb, és remélem pihenten érkezve hozzánk, most is bizonyítják tehetségüket. Két hete nem játszottunk, azaz nagy a meccséhség is a srácokban, bízom benne, ez kedvezően hat a teljesítményükre. Nagyon sok nézőre számítok, remek hangulatra, ami hozzásegíthet bennünket a rendkívül fontos két pont megszerzéséhez.

A Balassagyarmati Kábel SE szakosztályvezetésének tájékoztatása szerint a Nyírbátor elleni szombati, 18 órakor kezdődő mérkőzést ingyen tekinthetik meg a szurkolók, és várhatóan telt ház előtt játszhatnak a kedvencek.

A készülő keret: Síró, Djukanovics (kapusok), Albert-Tóth, Szabó A., Dóczi, Szabó T., Kajdy, Vízler, Tokai, Bán, Duzsi, Mikita, Bécsi, Tihanyi (mezőnyjátékosok).

H.H.

Testvéri táncok Cserháthalápról

Háromnapos testvértelepülési találkozót rendeztek az elmúlt hétvégén, Cserháthalápon. A rendezvény keretében hivatalos megállapodás született a határon túli magyarlakta községekkel való kapcsolatfelvételről is.

A vasárnapi záróeseményekre érkeztünk meg Cserháhalápra. A Nap éppen kibújt a felhők közül, amikor délelőtt tizenegy óra tájban, az egyre népesebb érdeklődő sereg szeme láttára az első fellépők a művelődési ház udvarán lévő színpadra léptek. Elsőként az óvodások csoportját fogadta kitörő vastaps, akik fergeteges „nyuszi-bugit” mutattak be. Miközben a gyerekek kis műsorát szemléltük, szinte bábeli nyelv-kavalkádba kerültünk. Nem messze tőlük büszke cseh legények beszélgettek, ők Vlachova Lhota településről érkeztek, csekély tudásunkkal szóba is elegyedtünk velük, legfőképpen a közelgő jégkorong világbajnokság esélyeit ecsetelve. 

A mohorai hagyományőrzők ezúttal pásztor-szerelésbe bújtak. Úgy ropták a talpalávalót, hogy bármelyik alföldi, vagy hegyvidéki nyájőrző társuk megirigyelhette volna. Hasonlóképpen szépen mutattak a kórógyi asszonyok is. A hölgykoszorú sváb népviseletre hasonlító pirosas ruhakölteménybe bújt, majd egy női díszmagyart öltött kislány pompás hangon adott elő népdalokat. Az Ipolyon túl, néhány kilométerre elterülő Inámból, a méz felvidéki „hazájából” jött csoport modernebb húrokat pengetett. Egy „melós-trió”, sisakban, és sárga megkülönböztető mellényben munkás-bohózattal szórakoztatott, harsány kacagásra ingerelve a hallgatóságot. Egy másik, Unicum nevet viselő társaság pedig gitáron kísért énekekkel mulattatott: az „Ábrándos szép napok” című ismert szám refrénjét visszhangozta a közönség. A végén a házigazdák következtek, a cserháthalápi hagyományőrzők is megcsillantották tehetségüket.

Amit befejeződött a kulturális bemutató, következhetett egy komolyabb eseményrész. Dócs Dávid, a házigazda polgármester állt elő, és mondta el ünnepi köszöntőjét, kiemelve, hogy Cserháthalápon a múltban is nagy gondot fordítottak az uniós regionális programok keretében megvalósuló testvértelepülési kapcsolat-felvételekre. Ezek első szép példája az Inámmal történt, tíz évvel ezelőtti „egymásra találás” volt, amelyet azóta is a kölcsönös harmónia jellemez. Ezt követte a partiumi, romániai magyar többségű községgel Érolaszival való kapcsolat, majd a bácskai-szerbiai Bácskossuthfalva és a csehországi Vlachova Lhota után a horvátországi Kóróggyal bővül a megállapodások köre. A polgármester hozzátette, a „legújabb testvérük” igen megszenvedte a történelem sorcsapásait, hiszen a délszláv háborúban, mint Vukovár közeli helyiség, a stratégiai hadműveletek középpontjába került, a szerbek ostroma miatt a lakosságnak menekülnie kellett otthonából. Amikor 1998-ban visszatérhettek szülőföldjükre, lerombolt épületeket, szörnyű állapotokat találtak és a templomukat is bombatalálat érte. De szerencsére hatalmas lelkierővel nekiláttak az újjáépítésnek, és mára takaros házakban élnek, és a templomuk is – magyar állami segítséggel – újjáépült. A tizenharmadik század óta magyarságát, anyanyelvét hűen őrző kórógyiak képviseletében Kell József, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke írta alá a friss együttműködési dokumentumot Dócs Dáviddal, majd az inámi polgármesterrel, Régi Zsolttal is megújították az egy évtizede kötött egyezményt. 

A háromnapos találkozó – az előzőekben volt főzőverseny, kispályás focibajnokság, hollókői kirándulás, több koncert és Galbács Tamás fotókiállításának megnyitója is – közös ebéddel zárult a művelődési házban.

H.H.-Sz.B.

Öt névvel pótolt hősi emléktábla

Első világháborús emléktáblát avattak a közelmúltban Diósjenőn. Az 1914-18 között elesett helyi hősök turul szoborral ékesített márványoszlopára került fel újabb öt név.

A múlt pénteken rendezett ünnepi eseményen először Végh József nyugat-nógrádi helytörténész elevenítette fel a kiegészítő emléktábla létrejöttének előzményeit. Elmondta, a község központjában található márványoszlopot 1922-ben állították, rajta hatvanhárom olyan személy kőbe vésett nevével, akik az első világháború során fegyvert fogó közel ötszáz diósjenői katona közül hősi halált haltak a harcmezőkön. Ám az utólagos kutatások során kiderült, hogy erről az oszlopról öt név lemaradt. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy annak idején ennek az öt bátor hazafinak nem élt hozzátartozója a faluban, másrészt a hivatalos adatbázisok sorra bővültek, így a források között később lehetett rábukkanni Adamek János, Dobrocsik János, Gere Gergely, Pintér Márton és Szabó Imre említésére. A község történetét bemutató legújabb kiadványban már szerepelnek ezek a személyek, így született meg egy civil kezdeményezés, hogy az újabban fellelt hősök neveit is elhelyezzék a nagy világégés honvédei előtt tisztelgő emlékművön. 

Ezt követően Gottfried Richárd református lelkész szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta, fontos a név, mert csak azoknak a neve marad fenn mindörökre, akit az utókor emleget, akikre emlékeznek. Győry Csaba katolikus plébános pedig kiemelte, a négy betű, a „haza” szó iránti teljes elkötelezettség jellemezte ezeket a hősöket, és sok esetben éppen ez hiányzik az utókor emberének tudatából.

Végül a kezdeményezők nevében Székely József Ede agrármérnök kifejtette, gyermekfejjel az ember még nem mérheti fel igazán az eszével, miért is tekinthetőek hősnek a világháborús közkatonák, de felnőtté érve már felismeri, akik szembesültek mindazokkal a fogalmakkal: vér, bűz, sár, szenvedés, éhezés, kilőtt szem, leégett ház, mustárgáz marta tüdő és srapnel tépte láb, azok mind-mind megérdemlik, hogy hősként emlékezzünk rájuk. Hozzátette, ez az öt helybéli katona nagyon sokat várt az utódok főhajtására, és azok közé tartoztak, akik rongyos ruhában, szétmállott papírbakancsban, élelem és lőszer nélkül, egy szál szuronnyal az utolsó pillanatig az országhatáron kívül tartották az ellenséget. Régi közös adósság teljesül ezzel. Kis civil csoportjuk folytatja az emlékezést: nemsokára a második világháborús diósjenői halottak névsorát egészítik ki, és már törik a fejüket, hogy jövőre az 1848-as eseményeknek is méltó emléket állítsanak a községben.

H.H. 

Fotó: Hustyava Zoltán

Topolinók seregszemléje a főtéren

Felvidéki túrára kerekedtek fel szombaton a Fiat 500-as autók, vagy közkedvelt nevén a „Topolinók” szerelmesei. Ennek egyik állomásaként Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima téren, a régi vármegyeháza és a polgármesteri hivatal között parkoltak le pár órára, hogy a kíváncsi szempárok alaposan megméregessék az olasz járműipar e remekműveit.

Bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül az Ötvös Csöpi-sorozat egyik filmalkotására, az Elvarázsolt dollárra, amiben többször feltűnik a Fiat 500-as. Az egyik jelenetben az Olympos büfé előtt a közrendőr nem győzi megszámlálni, hány kisgyermek ugrik ki a kisautó üléseiről. Egy másikban pedig Kardos doktor, alias Kern András olyan hosszan cseréli ki a gépkocsi kerekét, hogy az Ötvös Csöpit játszó, és markos kezeivel éppen alkalmi emelő szerepében tündöklő Bujtor István szemrehányást tesz neki: „doktor, azt tudod, hogy ha Niki Laudának  húsz másodperc alatt nem cserélik ki a kerekeit, elbocsájtják a szerelőket”. Nos, ennek a fehér, apró, sportos autónak a testvérei tartottak seregszemlét szombaton a balassagyarmati városközpontban. Az esős idő ellenére közel ötven jármű tulajdonosa mutatta be az érdeklődőknek féltett kincsét.

Amikor a helyszínen szemlélődtünk, több tucatnyian kíváncsiskodtak a Fiatok iránt. Egy férfi a felnyitott hátsó-motorháztető mögé kukkantott be, és szorgosan vizslatta, ugyan milyen „billentyűk” is mozgatják ennek a Topolinónak a motorját. Egy négy-öt év körüli kisfiú természetesen a sofőr helyére kuporodott be, és bőszen kormányozva jelezte, nemsokára ő maga is az utakon forgatja a kereket. Akadt néhány kakukktojás is: Szombati Ádám, a túrát szervező klub balassagyarmati tagja egy piros „gépcsodát” ajánlott a figyelmünkbe. A hatvanas-hetvenes évek nyugat-európai sztrádáin cirkáló Volvo sportautó bizony egyedi látványt nyújtott, hiszen igen ritkán találkozni a mi vidékeinken efféle járgányokkal.

A szervezőktől megtudtuk, a Fiat 500-as, veterán kora ellenére ma is közkedvelt családi autó, és bírja is rendesen a strapát. Nem egy, közel két méteresre nőtt férfiú is a volán mögé telepszik, és a família többi tagjával együtt zsúfolódva, de felettébb lelkesen kerekednek fel egy-egy hétvégi kirándulásra.

A mostani találkozó résztvevői miután röpke városnézésre indultak, majd látogatást tettek a Pannónia Motorkerékpár Múzeumban, az elfogyasztott ebédet követően mentek is tovább, az Ipolyon túli Látka és Fülek irányába, ahol vasárnap fejeződött be a Fiat 500-as csapat felvidéki kiruccanása. 

H.H.

Csapategységben szeletelt szegedi szalámi

Balassagyarmati Kábel SE – Pick-Szeged U23 28-26 (11-14)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Murvai-Buzogány, Szilvási.

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 2, MIKITA 6, Kajdy, DÓCZI 1, ALBERT-TÓTH 4, Vízler 3. Csere: SZABÓ T. 8/4, Bécsi, SZABÓ A. 4, Tihanyi. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

Szeged: B. MANOJLOVICS – Gidai, FEKETE 8, HASZILLÓ 5/1, Szabó B. 2, LONCSAR 6, Dolezsál 3. Csere: Mezei, Sz. Manojlovics 1, Urbán, Árpási 1. Vezetőedző: Szabó Levente.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/1. Kiállítások: 10 perc (+1 kizárás: Kajdy, a harmadik 2 perces büntetés után), ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 2-0, 10. perc: 2-3, 20. perc: 8-9, 25. perc: 10-10, 34. perc: 13-16, 45. perc: 21-19, 50. perc: 25-21, 57. perc: 28-23.

Talán a közönség is megérezte, milyen fontos most az utolsó szalmaszálba kapaszkodnia a kiesés elkerüléséért vívott harcban a Kábel SE legénységének, mert közel telt ház szurkolt a kedvencek sikeréért. Az első öt-tíz percben alaposan látszódott a nagyfokú feszültség a játékosokon, mert a két gárda küzdelmébe rengeteg hiba csúszott. Hazai oldalon előbb Vízler két szép megoldással vétette észre magát, de átlövő társai eleinte nem álltak a feladatuk magaslatán, mivel kísérleteiket a honosított szerb kapus, Manojlovics biztosan hárította. A szegediek ellenben nem tudták a gyarmatiak megingásait kihasználni: egymás után két hétméterest is rontottak, illetve a harmincadik születésnapját a napokban ünnepelt házigazda hálóőr, Djukanovics szintén bravúrokat mutatott be. Mindkét együttes nagy energiákat mozgósított a védekezésre, az Ipoly-partiak több-kevesebb sikerrel akadályozták meg a beállós megjátszását, míg a délvidékiek magas védőfalával szemben igen hatástalannak bizonyultak a kábeles próbálkozások. Jellemző erre, hogy az első tíz percben mindössze öt gól esett.

A félidő közepére alaposan változott a játék képe, hiszen a korábbi időszakkal szemben, most rendkívül felgyorsult a gólgyártás. A jól megtermett szegedi átlövők, Fekete és Loncsar rendre megtalálták a rést a „pajzson”, de ugyanúgy tett a balassagyarmatiak részéről a hórihorgas Mikita is. Bosszantó módon azonban a labdaszerzésekből szervezett gyors leindulások nem váltak be: több alkalommal a visszarohanó csongrádiak kaparintották meg a játékszert, ha pedig mégis eljutott az inaló szélsőkig, Duzsi és Vízler egyaránt elhibázta az abszolút ziccert – előbbi például egy méterrel „cunderezett” mellé.

A sok hiba miatt egyik társaság sem tudott nagyobb előnyt kovácsolni magának, ám a vetélytárs szünet előtt némi fölénybe került, elsősorban azért, mert az átlövők pontosabban céloztak, így a „kis-pickesek” mehettek nyugodtabban a pihenőre.

Fordulás után rögvest szívós felzárkózásba kezdett a Kábel SE. Végre Albert-Tóth is átesett a holtponton, ez biztosan kellett a fiatal játékos önbizalmának növeléséhez. Egy kettős emberelőny alatt csillant fel először a gyarmatiak számára az egyenlítés esélye. A hat a négy elleni csatában Szabó Tamás remekül szervezett, és a kiharcolt büntetőket ő értékesítette magabiztosan – ezzel 16-16-nál utolérték a riválist, sőt, egy remek bejátszást követően Dóczi a vezetést is megszerezte a hazaiaknak.

Fordult a kocka, A kábelesek egyre inkább belemelegedtek, és felvállalták a rizikósabb megoldásokat is. Egy újabb emberfölényes időszakban – Kajdy roppant rutinosan magával együtt két szegedit is kiállíttatott – Szabó Tamás betörését, illetve Duzsi szélső megmozdulását követően már háromgólosra duzzadt a vendéglátó alakulat előnye. A szegedi fiatalok sokat kapkodtak, a második félidőre beállt Szabó András viszont bátran próbálkozott, a beállós pozíciójába befutva, majd a szélről egyaránt remekül célzott, és Albert-Tóth is megérezte, hogy kell bejuttatni a labdát Manojlovics hálójába. Még az sem zavarta meg különösebben az alakzatokat, hogy Kajdy elkövette harmadik súlyos szabálytalanságát, ettől kezdve mezét levetve a vezérszurkolók között biztatta a többieket.

Az utolsó öt percre fordulás előtt közvetlenül, 26-23-as állásnál Győrffy mester időt kért, látva, hogy az ernyedtebb tagok némi frissülésre vágynak. A tanácsok használtak, hiszen Albert-Tóth és Szabó András találata jelezte, ezen a napon a tavaszi szezon legjobban összpontosító balassagyarmati legénysége lépett a pályára. A végére a kimagasló formába lendült Djukanovics babonázta meg a BL-es klasszisok közvetlen utánpótlását, és bár kissé kozmetikázták még az eredményt, az alföldiek nem tudtak veszélyes közelségbe furakodni: Haszilló időn túli hétméterese még a sebekre sem jelentett különösebb gyógyírt.

Összességében a múlt heti csorbát alaposan kiköszörülni kívánó balassagyarmatiak kisebb megingásoktól eltekintve végig koncentrált és egyenletes teljesítményt nyújtottak, és több jó egyéni teljesítménnyel rukkoltak elő, ez jelentette a győzelem kulcsát..

Győrffy Sándor: A magas hőfokú küzdőszellem mellé ezúttal kiváló csapategység párosult. Végre átlendültünk a holtponton, így bizakodva várhatjuk a bajnokság véghajráját.

Szabó Levente: Az első félidőben hiába uraltuk a mérkőzést, néhány jogtalan kiállításunkat tökéletesen kihasználta a Balassagyarmat. Sajnos a játékvezetői felfogással nem tudtunk mit kezdeni.

Junior: 27-37.

Hegedűs Henrik