Éles pillanatképek a természetből

Akár úgy is kezdődhetne a történet, hogy „hol volt, hol nem volt”, él Balassagyarmaton egy tehetséges fiatalember, aki nem csupán csodájára jár a gyönyörűséges természetnek, hanem meg is örökíti azt, amit lát, tapasztal, érez, szemlél. Megyeri Máté azonban sokkal talpraesettebb srác annál, mintsem a mesék világában révedezzen. Természetfotói bejárták már az országot, és a tizennyolc éves diák sorra nyeri el képeivel a különböző rangos elismeréseket, díjakat.

- Már kicsi koromtól rendszeresen jártam nyáron a madarásztáborokba, a dejtári Páskom-rétre, ahol Kagyerják Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa vezetett be bennünket a madarakkal való foglalkozás rejtelmeibe. Aztán az általános iskolás ballagásomra kaptam a családomtól egy Nikon D3200-as gépet, és innen már nem volt visszaút. Hozzáteszem, nagypapám is igencsak belém töltötte a természetszeretet. Azóta szinte minden szabadidőmet a fotózással töltöm – mondta a fiatalember.

Elég sokszor adódik úgy, hogy Máté csak úgy, ötletszerűen kimegy egy-egy helyre, és őszintén bevallja, ilyenkor nem is sikerülnek olyan fényesre a „művek”. Amikor egy komolyabb kép megalkotására összpontosít, már sokkal tudatosabban dolgozik. Otthon kiötli, mit szeretne megörökíteni, utána megkeresi azt a területet, amelyik a legalkalmasabb. Tisztában kell lenni az állatok tulajdonságaival, viselkedésével, ismerni kell egy-egy faj tipikus élőhelyét, akár itt az Ipoly-menti ártéri világról, akár az alföldi pusztáról van szó, mert oda is elég gyakran lejár. Például egy borz esetében lényeges, merre találhatóak a kotorékok, de ügyes szemmel könnyen felfedezhetőek azok. Az előkészületek és a megfelelő álláspont kiválasztását követően jön a türelmi időszak, a várakozás. Egy természetfotós számára talán ez a legfontosabb, a monotónia tűrése. Hosszú órák, nem egyszer egy teljes nap eltelik a lesben, mire feltűnik a kiszemelt célpont. Sokszor ő maga tesz ki nekik eleséget, hogy közelebb csábítsa az „alanyt”. Végül a tökéletes pillanatban megtörténik a kattintás.

- Az évek során egyre több fotós ismerősöm, barátom lett, akiknek megmutattam a képeimet és ők javasolták, érdemes felkutatnom a pályázatokat, beadni a legsikerültebb alkotásokat. Magam is meglepődtem a kedvező visszajelzéseken. Az első kiemelkedő eredményem 2015-ben volt, amikor az országos vadásznapi fotópályázaton két képem került be a legjobb ötven közé, amiket ki is állítottak.  Azóta szépen jönnek az elismerések, amelyek további ösztönzést adnak. Rendkívül érdekel a természetfotós turizmus is.

Nekem, személyes kedvencem Megyeri Máté két képe. Az egyiken egy kis róka, felálló füllel figyel, fürkészi a környéket, kíváncsian tekint körbe, talán éppen zsákmányra vár. A másikon egy szürke gém feje csobban a vízbe, s ha ez egy sorozat lenne, biztos, hogy a következő kockákon már azt látnánk, amint diadalittasan emeli ki a megkaparintott halat.

Hegedűs Henrik