Dínósimogató gyermeknap

Röpke negyedórám maradt, hogy elmerüljek kissé a rétsági gyermeknap forgatagában, elvégre, amikor az ember a buszjáratokhoz kötött, ráadásul várt még rá Balassagyarmaton egy kiemelt esemény, aligha kényelmeskedhet. Így aztán, ebbe a tizenöt percbe igyekeztem belesűríteni az élményhalmazt.

A dínó lehajtotta a fejét a simogatáshoz

Még meglehetősen „foghíjas” volt a nagyparkoló, az esemény helyszíne. A művelődési központ fala mellett, a hűvösbe húzódva katonai hagyományőrzők mutatták be harci kelléktárukat – hiszen a honvédségi múlt kötelez –, egy férfiú nagy kedvvel húzta fejére a rohamsisakot, majd buzgón mustrálgatta az asztalra kitett puskákat. Odébb a színes egyenpólót viselő szervezők igazították útba a betérő népet, mondták el kicsiknek és nagyoknak, mifajta programok is várhatóak a nap során.

Kicsit hátrébb haladva a parkolóban egy szörnybe botlottunk. A Jurassic Parkból ismert dinoszaurusz hatalmas léptekkel közelített az óvodásokhoz és iskolásokhoz, szelídségét bizonyítva lehajtotta fejét, hogy bárki megsimogathassa a buksiját. Kisvártatva egy kisfiú pórázon sétáltatta az ősállatot, mintha csak egy buksi kutyus lenne.

Még csak az elején járunk a rajzkészítésben

A térség másik sarkában az ugrálóvár, valamint a népi fajátékok, köztük egy igen érdekes kialakítású körhinta élményvilágába csöppenhettek a látogatók. Az aszfalton való rajzolás mesterségét ezúttal még csak két gyermek gyakorolta. A srác nagy műgonddal még csak az első skicceket krétázta a földre, a kislány már előbbre járt a munkafolyamatban, a napsugarak sárga vonalait kente fel éppen.

Az órára tekintve lejárt az idő, így e cirka negyedórás barangolás végére értem, ám a mulatság még estig tartott, és amint lépdeltem lefelé a buszmegálló irányába, hátratekintve láttam, hogy az önkéntes tűzoltók fecskendős IFA-járműve bekanyarodik a nagyparkolóba – az apró emberkék kitörő örömére.

Hegedűs H.