Balassagyarmat,
Madách Liget, késő őszi hétköznap délelőtt. Az idős hölgy a boltból igyekszik
hazafelé a tömbházak árnyékában. Közlekedésre a bal oldali járdát választja.
Ahogy halad előre az Erdélyi József utcán, az élelmiszerbolt és a kocsma
környékére érve hirtelen visszahőköl. Egy hatalmas avarkupac állja útját. Előre
már egy lépést sem tehet, ki kell kerülnie ezt az alkalmi dombot. Nem tud mit
tenni, az úttestre topog. Épp érkezik egy autó, a sofőr heves dudálással
figyelmezteti a nénit, hogy a tilosban jár. A következő pillanatban egy fiatal
lány segíti ki a nyugdíjast, karon fogja, és együtt kerülik ki a terebélyes
avarhegyet.
De
hogyan került oda ez az „útonálló” levélhalom? Nemrégiben itt tüsténkedett
néhány sárgamellényes közmunkás – mondja a közeli kocsma egyik törzsvendége -,
azok söpörték össze a lehullott leveleket. Kiderült, hosszú ideje vártak már az
itt lakók és az erre gyalogosan közlekedők, hogy végre összetakarítsák az
avart. Ez megtörtént ugyan, de hogy? Ugyanis napok óta rá se „bagóznak” az
illetékesek. Még szerencse, hogy nem fújt orkánerejű szél, mert bizony akkor
mindenfelé szálldogáltak volna ezek a levélfüzérek. Az emberek nem tudják,
mikor jön majd a teherautó és mikor hordják el innen ezt a termetes kupacot.
Ideje lenne…
Hegedűs
Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése