Nosza,
gyorsan használjuk ki ezt a kellemes időt, a gyönyörű november végi napsütést
és kerekedjünk fel egy túrára a balassagyarmati utcákon-tereken, hátha ebben az
esztendőben nem lesz rá más alkalom – ilyen hangulati felvezetővel indulunk el
a művelődési központtól, hogy a hétköznapi délelőttön bejárjuk az Ipoly-parti
település egyes részeit, pontosabban a belvárost és annak közvetlen körzetét.
A
Mikszáth utcai körforgalomnál meglehetősen gyér forgalom fogad bennünket, nem
is torlódik fel hosszú kocsisor, míg a zebrán átlépdeltünk a túlsó oldalra. Az
Óváros tér felé vesszük az irányt, egyrészt azért, mert fotós kollégánk régen
járt már gyermekkora legjelentősebb színhelyein, másrészt éppen útba esik az új
uszoda építkezése felé haladván. Ahogy a felújított köveken menetelünk, a
fényképezőgép kiváló kattintgatójából sorra előtörnek a régi emlékek: Panna
néni alakja, aki az itt, az óvárosban élő-tevékenykedő cipészmester telt keblű
felesége volt, az egykori piac (hiszen a régi vásártéren sétálunk) forgataga, a
pajtásokkal való kiadós kergetőzések korszaka.
A
mélázás közben lassan oda is érünk a város legújabb sportlétesítményének
előkészületeihez. Felkapaszkodunk a csonka Ipoly-hídra, hogy onnan szemléljük,
miként serénykednek a munkások. Kisebb leállás után nemrégen folytatódott a
beruházás, és a hírek szerint a tartós mínuszok beálltáig abba sem hagyják. Jövőre
már állni fog az épület – ígéri a kivitelező.
Időközben
kissé megszomjazunk, betérünk hát a labdarúgók Kövi Pál Spotközpontjának
büféjébe egy kis frissítőre. Beszélgetés közben egy tablóra tekintve
nosztalgikus emlékképek idéződnek elénk: amikor még Szedlák Gabiék kergették a
pettyest a Nagyligetben.
Negyedóra
múltán már a csendes Madách utca emelkedőjén kaptatunk fel a Civitas Fortissima
tér felé. Mivel messze még a tanórák zárása, nem zsibong nagy diáksereg a
központban. Két lány jön velünk szemben, nagy sietve, egyikük épp rágyújt egy
cigarettára – bizonyára alig várta már, hogy befejeződjön az oktatás, és
hozzáláthasson az elmaradhatatlan dohányzáshoz. A városháza melletti pékséggel
szemközt egy emelőkosaras jármű áll – tűzoltók szaktanácsadásával szerelik a
munkások a karácsonyi díszkivilágítás izzósorát. A tér ellenkező pontján is
nagy tempóban dolgoznak. A félig felállványozott és bepányvázott régi
vármegyeházát korszerűsítik. A másik oldalon már látszik, milyen lesz a festés.
A tizenkilencedik századi színárnyalatokat állítják vissza. Ha kész lesz, nem
kérdés, eredeti pompájában tárul majd a városlakók és vendégeik elé a
nyugat-nógrádi térség legnagyobb épülettömbje.
A
Palóc-ligetben fejezzük be ezt a kies kirándulást. A fotós kolléga egy dombra
mutat: a megboldogult gyermekkorban harsány kurjongatások közepette csúsztak le
a szánok, hogy már csak a Bajcsy iskola kerítése állítsa meg a szélsebes
siklást. Felballagunk a lépcsősoron, századszor is elolvasva az 1648-as hősnők
obeliszkjének szövegét. Néhány rúgás a friss avarhegyekben, meglapogatjuk a
hatalmas platán terebélyes törzsét, miközben elmerengünk, vajon hány és hány
nemzedéknek jelentett hűsítő árnyat ez a fa a nyári hőségben… Különböző
beállításokban készül még néhány fotó, majd kiérve a ligetből a Széchenyi és
Ady utcák sarkán, a Civitas Fortissima Múzeumnál zárjuk a novemberi, őszzáró
balassagyarmati túránkat.
Lejegyezte:
Hegedűs Henrik
Lefotózta:
Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése