Kis csoport gyülekezett a szerda
délutáni szűrt napsütésben Herencsény Fonóházával szemközti tágas, füves réten.
Nemzeti zászlót tartó fiatalok felvezetésével nemsokára megindult a nép, hogy a
patak feletti hídon átlépdelve felavassa az új ’56-os hősi kojafa-emlékművet.
A térkővel borított takaros emlékhelynél
először két helybéli gyermek, Dropka Aliz és Dropka Máté szavaltak el hazafias
költeményeket, majd Jusztin Józsefné, Herencsény polgármestere mondta el
beszédét. Ebben kiemelte, ma tiszta szívvel lehet ünnepelni azokat, akikre
büszke lehet minden magyar, mert példaértékű cselekedeteket hajtottak végre az
1848/49-es események során. A forradalom győzelmét nem arctalan tömeg vívta ki,
hanem a nemzet azon fiai, akik képesek voltak közös célokat megfogalmazni,
összefogni, és az egység eget rengető erejével teremtettek meg olyan
vívmányokat, mint a jogegyenlőség, a sajtószabadság és a jobbágyfelszabadítás.
Balla Mihály országgyűlési képviselő a
kopjafa-állítással kapcsolatban érdekes párhuzamokat említett 1848 és 1956
között. Mindkét esetben a szabadságvággyal átitatódott magyar nép kelt fel az
elnyomás ellen és vértelenül vívta ki forradalmi győzelmét, majd csak külső
segítséggel, a cári csapatok, illetve a szovjet tankok túlerejével tudták
leverni a szabadságharcot. Ráadásul 1956 alakjai teljesen magukénak vallották a
márciusi ifjak szellemi örökségét, nem véletlen, hogy október 23-án a Petőfi,
majd Bem szoborhoz vonult a tömeg. A kopjafa tetején látható tulipán motívum
pedig a székelységnél az anyaföld, az újjászületés szimbóluma, mutatva azt,
hogy a magyarság a legválságosabb időkben is megtalálta a bajból a kiutat, és
megújulva él tovább Európa közepén.
A szónoklatokat követően Vagyóczky
József esperes megáldotta az emlékművet, a gyerekek pedig kis zászlócskákat
szúrtak a földbe a kopjafa körül. Az ünnepség zárásaként a herencsényi
asszonykórus énekelt közismert katonadalokat.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése