A
Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szinte minden egyes négyzetméterét
elfoglalták szombaton a méhészek és a portékáik iránt érdeklődő embertömeg. A
balassagyarmati, Ipolymenti Nemzetközi Méhésztalálkozó
forgatagában jól megfért egymás mellett a termékismertető, a szakmai előadás, a
kulturális bemutató és a jóízű kóstolás.
Szélesre
tárult szombaton a balassagyarmati művelődési központ kétszárnyú ajtaja. Még
délelőtt kilenc órát sem jelzett az óra mutatója, de már tódultak be az
emberek, hogy elvegyüljenek a méhészet rejtelmeiben. Rögvest az első tárgy,
amin megakadt a szemünk, egy jókora mézpergető volt: egy középkorú férfi
szemlézte éppen, közelebbről is megmustrálva a berendezést. A nézelődők szinte egymás
sarkát taposták beljebb, lépésről-lépésre, araszolva haladtunk a tömegben.
Jobbról pompás illatok csapták meg az orrot, a mézes sütemények egész
garmadájából válogathattak az édesszájúak. Balról formás üvegekben a különféle
mézkészítmények sorakoztak. Hosszú percekbe telt, míg átvergődve a seregleten
az aula közepére értünk. Egy nagypapa az unokájának magyarázta lelkesen, milyen
eszközök illenek a kiváló méhész kelléktárába, és a nagyobb hatás kedvéért
gyorsan kesztyűt is húzott, míg a gyermek a méhészkalapot próbálta ki. Az
intézmény ebédlője is teljesen megtelt. A nézelődés során olyan fogalmakkal
ismerkedhettünk meg, mint a fedelező kád, a gyógynövényes energialepény és a
levendulás pellet.
Hamarosan
indulhattunk felfelé a lépcsőn, a nagyterem irányába, hiszen kezdődött a
rendezvény hivatalos megnyitója. A házigazda Palóctáj Méhész és
Környezetvédelmi Egyesület képviseletében Antalka István köszöntötte a
megjelenteket, majd felvezetésként a szécsényi Iglice néptáncegyüttes ifjú
reménységei mutattak be egy pajkos-feleselős lucázást Domaházáról, illetve egy
csárdással-verbunkkal vegyített játékos kiszehajtást a szomszédos Őrhalom és
Ipolyvarbó népművészeti kincseiből.
A
következő jelenetben a Palóctáj Mézlovagrend tagjai kürtszó kíséretében
sárga-fekete köpeny-egyenruhájukban, feszes tartással vonultak be, a férfiak
között pedig két gyönyörű hölgy is lépdelt, Rozmann Gréta a magyar, illetve
Híves Boglárka a szlovákiai mézkirálynő. Miután a lovagok felsorakoztak a
színpad előtt, Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere lépett a
mikrofonhoz. Először arról szólt, milyen örömteli hírek érkeztek a közelmúltban
arról, hogy a külföldről hatalmas mennyiségben beáramló olcsó, egyben rendkívül
rossz, silány mézzel szemben sikeresen vívták meg küzdelmüket a minőségi
termékeket előállító hazai méhészek, ami dicsérete az egész szakma összefogásának.
A polgármester az Ipoly-menti méhészek egyesületére térve kifejtette, az, hogy
a szervezet már 556 tagot számlál, mutatja, milyen erőt képeznek ők a civil
társadalomban, a tizennyolcadik tavaszi találkozóval pedig nagykorúvá vált a
rendezvény. Reményét fejezte ki, hogy a szorgalmas munka révén és a kedvező
időjárási körülmények által idén is eredményes lesz a méhészek tevékenysége, és
egészséges, tápláló mézek kerülnek majd az asztalokra.
Diósi
László, a Palóctáj Méhész és Környezetvédelmi Egyesület elnöke köszöntőjében
először kiemelte azt a hosszú évek óta gyümölcsöző együttműködést, ami
létrejött az Ipoly két partján működő méhész egyesületek között, a felvidéki
ipolyszakállasiakkal és inámiakkal kiváló kapcsolatokat ápolnak a magyarországi
barátok. Hozzátette, ez a találkozó remek alkalom a tapasztalatcserére, a
szakmai „elmélyülésre”, az újdonságokkal való ismerkedésre, hogyan lehet
hatékonyabban méhészkedni, a fogyasztók javát különösképpen szem előtt tartva.
Az elnök elmondta még, nagyon sikeresek a népszerűsítő akcióik: e küldetés
során megyeszerte több mint kétszáz óvodáshoz juttatták el az adományokat, a
falvakban élő helyi méhészek pedig rövid előadásokban vázolták fel a kicsiknek
munkájuk érdekességeit. A hagyományos, „Mézescsupor” című
gyermekrajz-pályázatra pedig az ország minden tájáról és a határon túli
magyarlakta területekről, több mint ezer iskolás adott be alkotást, nehezen is
választották ki a díjazott harmincegy művet. A továbbiakban Kovács Barna, az
ipolyszakállasi méhészek egyesületének alelnöke kért szót, újra hangsúlyozva a
folyó két partján élők rendszeres kapcsolatának fontosságát, majd a két
mézkirálynő is bemutatkozott röviden a közönségnek. Rozmann Gréta arra
buzdított, hogy mindenki minél több virágot ültessen a kertjében, hogy a méhek
jókedvűen szállítsák a virágport, hadd teljenek nektárral a kaptárak. A saját
kertjében nőtt egy tő levendulabokrot azonmód át is nyújtott jelképesen Fekete
Józsefnek, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület alelnökének.
A
lovagok ünnepélyes elvonulása zárta a hivatalos programrész elő felét, majd a
nagyteremben szakmai előadások következtek. Mi még néhány percre elvegyültünk a
forgatagban, láttuk, amint serényen próbálkoznak a kisgyermekek a mézeskalácsok
megformázásával, hallottunk sodró lendületű tereferéket a méhészet
részleteiről, és megnéztük a fiatalok művészi rajzait. Közben váltottunk még
néhány mondatot Diósi Lászlóval, elsősorban arról érdeklődve, 2017-ben milyen
esztendő elé néznek a nógrádi méhészek. Nos, sajnos a cudar tél miatt a
méhcsaládoknál mintegy huszonöt-harminc százalékos pusztulást tapasztaltak, de
ha kedvező lesz a tavasz és a nyár időjárása, a maradék családok még
biztosíthatnak átlagos hozamot, noha várhatóan összességében kevesebb mézzel
számolnak, mint az előző években, a minőség azonban mindenképpen garantált.
Ezzel
a bizakodó végkicsengéssel búcsút is vettünk az Ipolymenti Nemzetközi Méhésztalálkozótól.
***
A
„Mézescsupor” rajzpályázat Nógrád megyei díjazottjai: Barta Virág
(Karancslapujtő), Benyó Réka (Balassagyarmat), Molnár Zselyke Júlia
(Érsekvadkert), Stolcz Vivien (Balassagyarmat), Vodnák Mira (Patak).
Szöveg: Hegedűs Henrik
Kép: Danyi Lilla (NMH)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése