Nem kis zökkenőkkel indult, de aztán annál emelkedettebb
hangulatú lett a verőfényes napsütéssel kísért szüret Nagyorosziban. A községi
fiatalok igencsak kitettek magukért: színes jelmeztárukban meghökkentő
módi-változatok is bőven akadtak.
A gyülekezés kellős közepén már megérkeztünk a szüreti
felvonulás kiindulópontjára, a művelődési központ (egykori HEMO) bejárata
előtti parkolóba. Alig szálltunk ki az autóból, pompás népviseletben piros
blúzos, fehér szoknyás lányok jöttek szembe, kart-karba fogva vidáman
énekeltek. A kalapos-csizmás fiúk kezében már a boros flaska is felbukkant,
ki-ki ízlésétől, vagy éppen alkoholmámora szintjétől vezettetve húzta meg az
üveget, amit persze kurjantgatással kísért. Odébb, árnyat adó fák hűvösében a
lovaskocsik várakoztak, az állatok buzgón legelték a füvet, miközben gazdáik
csinosítgatták, tisztítgatták a platót, amire nemsokára felcsimpaszkodnak a
csinos hölgyek. Hátrébb, egy terepjáró mellett igazán különc öltözetű „csajok”
várakoztak, ruhatáruk inkább a múlt század hatvanas-hetvenes éveit idézte, az
elmaradhatatlan napszemüveggel. Amikor a fotóst észrevették, azonnal pózolni
kezdtek – ahogy dukál az ilyen vidám esemény alkalmával.
Nemsokára elindult az első fogat. Felpattant rá a dobos
kisbíró: a bíró és a bíróné portája felé vette az irányt. Tíz perc sem telt el,
már vissza is érkeztek. A bíróné személyében szemrevaló szépség szállt le a
bakról, és rögvest barátnői felé vette az irányt. Egy idős bácsi is a csoportba
keveredett, ízes szövege nyomán harsány hahota szólt, és az apó nem is várt
sokat a pajkossággal: megsuhintotta az egyik leányzó hátsó felét.
Közel húsz perccel az eredeti menetkezdő időpontot követően
befutott a község polgármestere, Gönczöl József, és indulhatott a hivatalos
nyitó-ceremónia. A falu kulcsa immár a bíró és a bíróné kezébe került, de azért
gondosan közölték velük: óvatosan bánjanak a hirtelen jött „hatalommal”, mert a
kulcsnak bizony legkésőbb másnap reggelig vissza kell kerülnie eredeti
gazdájához.
A lovaskocsik és egyéb járművek, rajtuk a sok-sok díszes
felvonulóval már felsorakoztak szépen, amikor kis „gikszer” történt. A muzsikát
szolgáltató „zenefi” áramforrását biztosító aggregátor semmiképpen sem akart
beindulni. Markos legények állták körül a szerkezetet, feszültek a karok, a
berántó zsinórt egymás után húzták ki nagy lendülettel, de a motor csak nem
berregett fel – a huzal meg közben elszakadt. Nosza, az egyik férfiú elsietett,
és kisvártatva megjött a pótgép. Ami aztán első rántásra megfelelő hangot
szolgáltatott, de még ez is kevésnek bizonyult: a szervezők, akik között
boszorka-cigánylány jelmezbe bújt hölgyek is sürgölődtek, nem vártak tovább:
elektronikus „feltét” nélkül, harsány énekszóval vonult a menet – közel egyórás
késéssel. A kis közjáték mit sem változtatott a hangulaton. Hamarosan vidám
dalok zengték be a nagyoroszi utcákat, majd kora estétől a színházteremben folytatódott
a fergeteges báli mulatság.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Foto: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése