Felújított kopjafa az őszi emléknapon

Három hírneves személyiségre is megemlékeztek a Madách Imre Városi Könyvtár által szervezett őszi emléknapon, Balassagyarmaton. Horváth Endre alakja méltató szavakban idéződött fel, Jánossy Ferencnek felújított kopjafáját koszorúzták meg a város temetőjében, Madách Imre pedig levelezései által elevenedett meg a Helytörténeti Gyűjtemény épületében.

A borongós, esőre hajló időben viszonylag kevés művészet-tisztelő látogatott ki a város temetőjébe, ahol dr. Fényes Bók Szilvia, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója emlékezett meg Horváth Endre pénzjegytervező grafikusművészről, akinek halála évfordulója környékén rendezik meg évről-évre ezt az eseményt. A pedagógus az életút fontosabb állomásainak emlegetésén túl kiemelte, hogy a tanárok-tanítók mai munkája nagyban hasonlít a rézmetszők tevékenységéhez, hiszen képletesen szólva ők is kemény vésőjükkel alakítják az anyagot, hogy minél tökéletesebb formákká rendeződjön.

Ezután Csach Gábor, Balassagyarmat alpolgármestere Jánossy Ferencről beszélt. A bohém életű festőművészről elmondta, egyike volt azoknak, akik a kommunizmussal szemben is megőrizték alkotói és emberi önállóságukat, fiatalként, a második világháború után még átérezhették a magyar művészet visszatérését Európa sodrába, de nemsokára személyesen tapasztalniuk kellett számkivetettségüket. A művészettörténész-politikus kifejtette, számos tanulsággal szolgál, hogy az 1983-ban elhunyt „Firinc” kopjafáját Tornay Endre András szobrászművész készítette el. Az erdélyi származású alkotó a hetvenes évektől a nyolcvanasok elejéig élt Balassagyarmaton, itt keveredett barátságba Jánossy Ferenccel, de a város vezetői nem ölelték keblükre, és amikor hiába kilincselt egy önálló alkotóműhely kialakítása érdekében, szinte elmenekült Gyarmatról. Jánossyt viszont a szocializmus börtönétől mentette meg ez a nógrádi kisváros, pontosabban dr. Samu István, a kórház pszichiáter főorvosa, aki nem csupán ápolta-gyógyította a különc művész lelkét, hanem festői kibontakozását és megújulását is elősegítette. Az alpolgármestertől megtudtuk, a harminckét esztendős, csónak alakot mintázó kopjafa tavasszal egy viharban kidőlt, és most megszépítve újra felállíthatták. Jövőre pedig, születésének századik évfordulóján egy „KonFirinciával” emlékeznek Jánossy Ferencre, akinek nyár elejétől a város képtára a nevét viseli.

Az esemény résztvevői a beszédek után megkoszorúzták Horváth Endre és Jánossy Ferenc síremlékét, majd a Helytörténeti Gyűjtemény épületében immár irodalmi múltidézéssel folytatódott a nap. Itt dr. Gréczi-Zsoldos Enikő nyelvész, egyetemi adjunktus, és dr. Andor Csaba matematikus, Madách-kutató számolt be, miként sikerült vaskos kötetbe rendezni, a híres nógrádi származású drámaköltő kiterjedt levelezését. Összesen kétszázhetvenhat levelet rendeztek sajtó alá, ebben szerepelnek olyanok, amiket Madách írt, illetve kapott. A szerzők beavatták a hallgatóságot a munka érdekes részleteibe. Így például több, homályosan körülrajzolt személy is szerepel az írásokban, a „néniről” és az „öregúrról” csak komoly levéltári böngészgetések után derült ki, ki-kicsoda. Különlegesnek ígérkezett az Arany Jánossal folytatott küldemény-váltás, amiből kitűnt, mennyire egymásra várt a két nagy irodalmi alak, hogy a másik „lépjen” először, míg Az ember tragédiája kikerülhetett a dolgozószoba íróasztaláról. A két irodalombarát elmondta, a kötet összeállításakor törekedtek arra, hogy a tizenkilencedik század közepén használatos fogalmazási stíluson és helyesírási módozatokon ne változtassanak, minden maradjon eredeti formában, ahogy Madách a gondolatait „tintába mártotta”. A könyv ritkaságnak számít, hiszen első ízben jelenhet meg a lehető legteljesebb tartalmú levelezés a drámaköltő életéből.

(hegedűs)