Türelmesen elpáholt zöld-fehérek

Már a kezdet-kezdetén látszott, hogy a vendégek komoly fizikális fölényben vannak, hiszen a védelmi vonaluk közepén két, hórihorgas, kétméteres férfiú nézett szembe a gyarmatiakkal, és a többiek sem a liliputi színházból érkeztek az Ipoly-partra. Molnár edző támadás-védekezés között ezúttal csak egyetlen cserét alkalmazott, Szabó András helyett Dóczi jött be a zöld-fehér rohamokat fékezni – elejétől végig meglehetős sikerrel tette ezt.

Az FTC gyors játéka az első tíz percben egyértelműen a fővárosiak felé billentette a mérleg nyelvét. Nagy a szélről egymás után kétszer is betalált, míg a kábelesek csak keresték a ritmust. De a jó zenész is előbb-utóbb megtalálja a megfelelő hangokat, és így történt Piroskáékkal is. A félidő közepére sikerült annyira bemelegedni, hogy Székely átlövése, egy magabiztosan értékesített büntetője, majd Piroska látványos beállós gólja jóvoltából a tizenötödik perc legvégén a házigazdák átvették a vezetést – amit ezen az estén már nem engedtek ki a markukból. Adorján mester azonnal a budapestiek kispadjához invitálta tanítványait egy alapos fejmosásra, de ez láthatóan nem használt, hiszen a fehér mezesek (érdekes módon az amúgy kék-fehér klubszínű gyarmatiak viseltek most zöldes árnyalatú felsőt) továbbra is csak „lézengtek” a nógrádi legények sorfala előtt, a mind inkább feljavuló formát mutató Djukanovics kapus pedig szinte „olvasta” a kísérleteket. Székely és Szabó Tamás vitte vállán ebben az időszakban a vendéglátók társaságát, és a frissen becserélt Tokai ügyes helyzetfelismerése után már háromgólos lett az előny. A játékrész végén az ifjú, mindössze húszesztendős Fradi-kolosszus, Rédai csökkentett a hátrányon, de az egyenlítésig az első harminc perc befejezéséig nem jutottak el.

Később sem, hiszen a pihenőt követően rögvest Szabó András talált be szélről – hozzátesszük, ezen a napon talán egy az egyetlen „terület” gyengélkedett hazai oldalon, mivel a balkezes „szakaszon” Duzsi sem remekelt. Sokáig úgy tűnt, ez az egy-két gólos különbség megmerevedik, de aztán Szabó Tamás és Székely jó időben és pontosan látott át a magas falon, mi több, Székely átlövésével először a meccs folyamán már négy találatnyira duzzadt a fór (17-13). 

Az utolsó tíz percre fordulva egyre jobban úgy festett, a ritka rossz délutánt kifogó kilencedik kerületiek nem képesek talpra állni. Adorján edző már minden furfangot bevetett – a tartaléksort is beküldte, ők aztán szűkítettek a hátrányon, az alig harminc másodperce pályán lévő Kuhn egy beállós-mozdulattal vészes közelségbe hozta a vendégeket (19-18), de a következő támadásnál jött Szabó Tamás, felugrott, és Komendánt kapus már csak a vadonatúj, erre az összecsapásra felszerelt hálóból halászhatta ki a labdát.

Még egy adut vett elő az FTC: három perccel a befejezés előtt, 23-20-nál villámgyorsan egész pályás letámadásra tértek át, ám Molnár Ferenc sem most kezdte a kispadi munkát, hamar átlátott a szitán, azonnal időt kért, és sebes „disputával” kidolgozták az alkalmazandó taktikát. A zöld-fehérek sakkjára kábeles kontra sakk lett a felelet, Székely (ki más!) révén, aki egy megbűvölt kígyó ügyességével tört át a védők között. Még mindig nem nyugodhatott meg a hazai alakulat, hiszen kettős emberhátrányba kerültek, mivel előbb Piroskának, majd nem sokkal később Bécsinek is  mutató-középső ujjas páros gyakorlattal „kedveskedtek” a játékvezetők. Szabó Tamás azonban nem számolta meg, hányan szaladoznak még társai a játéktéren, egymaga lépdelt el a hatos vonalig, hogy aztán kíméletlenül adja tudtára a vendégeknek, már régen kihűlt az a bizonyos kása, kár melegíteni.

A hajrá legvégső mozzanatait valóságos eksztázisban töltötte a kábeles legénység, amibe belefért még Grandjeán szélső gólja, Vízler kiállítása, majd slusszpoénként Djukanovics két, félelmetesnek és hihetetlennek tűnő bravúrja.

Összességében a végig rendkívül türelmesen játszó Kábel SE az első félidő közepétől fokozatos erőltette rá akaratát a rendkívül gyengén és igazi tudását meg sem közelítően játszó ferencvárosi vitézekre, ez a tudatosság pedig az őszi szezon első hazai sikerét eredményezte, amit fergeteges dobszólókkal, kitartó, örvendő-üdvözlő dudálásokkal, és tűzpirosra tapsolt tenyerekkel köszönt meg a hálás közönség.

Molnár Ferenc: Felkészültünk arra, hogy a kiválóan képzett Fradi ellen csak a türelmes, koncentrált játék vezethet sikerre. Ehhez kiemelkedő védekezés és remek kapusteljesítmény párosult. Remélem, ebben a szezonban nem először kézilabdáztunk ilyen eredményesen a hazai publikum előtt.
Adorján Gábor (eléggé mérgesen vetette oda munkatársunknak, hogy gratulál a balassagyarmatiaknak, később az FTC honlapján már rendbe szedte gondolatait): Szégyenteljes volt a mai teljesítményünk, érthetetlen, hogy az elmúlt hetek mérkőzései után, ismét így játszottunk. Le kell ülnünk és meg kell beszélnünk a történteket. Nagyon messze kerültünk álmainktól, most már csak abban bízhatunk, hogy ellenfeleink is botlani fognak.

H.H.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE - FTC KN KFT 25-22 (12-11)
Balassagyarmat, 200 néző, vezette: dr. Janáki, Temesi.
Kábel SE: DJUKANOVICS - Duzsi 1, BÉCSI 3, PIROSKA 2, DÓCZI, SZÉKELY 9/2, SZABÓ T. 5. Csere: Szabó A. 2, Leiter, Tokai 2, Vízler 1. Vezetőedző: Molnár Ferenc.
FTC: Tuba Kovács - NAGY 3/1, TAKÓ 3, Pozsgai 5, Gyurcsovics, Márkus, Grandjeán 2. Cs.: KOMENDÁNT ( k), Rédai 2, Félegyházi 1, Bak 1, Simányi 2, Nikolicza, Mogyorósi 2, Zalai, Kuhn 1. Vezetőedző: Adorján Gábor.
Hétméteresek: 2/2, ill. 1/1. Kiállítások: 12, ill. 12 perc.
Az eredmény alakulása: 6. perc: 1-3, 13. perc: 4-6, 18. perc: 8-6, 25. perc: 11-8, 37. perc: 14-13, 40. perc: 17-13, 50. perc. 19-18, 55. perc: 21-20, 58. perc: 24-20.