Hetven évvel ezelőtt, egy odesszai börtönben ért véget Mikó
Zoltán élete, aki a második világháborús magyar ellenállási mozgalom kimagasló
alakja volt, és az utókor a „Magyar Wallenberg” jelzővel méltán illeti. Az
egykori vezérkari tisztre balassagyarmati emléktáblájánál emlékeztek múlt
pénteken a családtagok és a tisztelők.
Az esemény első részében, az Ady utca 37. szám alatti házon
lévő emléktáblánál Medvácz Lajos polgármester mondott beszédet a mintegy
harminc fős hallgatóságnak, akik között a leszármazottak, a Dobó család tagjai
mellett a Vitézi Rend és a helyi zsidó hitközség vezetői is fejet hajtottak a
mártír-katona előtt. A város vezetője elöljáróban megemlítette, hogy nevezetes
utca az Ady Balassagyarmaton, mert lépten-nyomon hírességek emlékhelyével
találkozhat az ember, hiszen a házakon ott sorakoznak a márványtáblák: Tildy
Zoltán, Szabó Vladimir, Badiny Jós Ferenc mind-mind hosszabb-rövidebb időt
töltött itt. Hozzátette, Mikó Zoltán egyike volt azoknak a bátor férfiaknak,
akik rendkívül nehéz időkben álltak helyt a haza szolgálatában, vállalva az
elbukás, a fogság és a halál kockázatát, hogy a második világháború
vérzivatarában esküjükhöz híven mentsék, ami menthető. Idézett egy nemrégiben megjelent
visszaemlékezést, amit a bajtárssal, a 2012-ben elhunyt Bondor Vilmossal
készítettek: Mikó közvetlen munkatársa tisztelgő szavakkal emlékezett a
régmúltra, mikor együtt mentették a bajba jutott embereket a fővárosban – így
került a balassagyarmati származású vezérkari százados kapcsolatba Raoul
Wallenberggel. A polgármester végül kifejtette, az a mondás, hogy „azon nemzet,
amely nem ápolja a múltját, lassan elsorvad” a kis, helyi közösségekre is
teljesen igaz, így Balassagyarmat híven törekszik minden, a városhoz kötődő
híres személyiségnek méltó emléket állítani.
Az emléktábla megkoszorúzását követően a rendezvény a
Helytörténeti Gyűjteményben folytatódott, ahol Majdán Miklós és dr. Szabó Péter
történészek tartottak előadást az 1943-44-es eseményekről, illetve a vendégek
megtekintették a Horthy-féle kiugrási kísérletről készített „Októberi vasárnap”
című film néhány részletét.
***
Ki volt Mikó Zoltán?
Mikó Zoltán 1910-ben született, édesapja, Mikó Pál gimnáziumi
tanár volt, és a Tanácsköztársaság alatt elvállalta a helyi munkásság
tanítását, ami miatt a Kádár-rendszer emléktáblát is adományozott neki (ez a mai Mikó emléktábla helyén állt
a 1990-es évekig). Érettségi után az ifjú ember a Ludovika Akadémián folytatta
tanulmányait, ahol 1934-ben végzett. A fiatal hadnagy a légierő kötelékébe
került, ám egy repülőszerencsétlenség miatt hosszú ideig ápolásra szorult,
ezután vezérkari századosként a Honvédelmi Minisztériumban szervezési ügyekkel
foglalkozott. 1944 őszétől a Fővezérség különleges osztályára helyezték át. Az
átlagos katona-pályafutás a második világháborús front közeledtével fordult át
hősiességbe, majd tragédiába. Hamar kapcsolatba került a Kiss János altábornagy
nevével fémjelzett ellenállási mozgalommal, megszervezte a Görgey-zászlóaljat,
amely mintegy gyűjtőhelyéül szolgált az illegalitásban működő ellenállóknak,
diákoknak, értelmiségieknek, a behívó parancsot megtagadóknak. A Bajcsy-Zsilinszky-Kiss
féle mozgalom bukása után ez a hadtest maradt lényegében az egyetlen
németellenes erő a fővárosban. Mikó Zoltán rendkívül „konspiratív módon”, hogy
valódi tevékenységét elfedje, egy nyilas érzelmű alakulat parancsnokságát is
elvállalta. Amikor a szovjet csapatok elérték Budapest határát, elérkezett a
Mikó-csoport pillanata. Az ostrom közepén rengeteg nyílt parancsot, menlevelet
fogalmazott meg, amellyel nem csupán zsidókat mentett meg a biztos haláltól,
hanem ismert írók, művészek is kikerültek a nyilasok markából. Itt került ő
kapcsolatba rövid időre Raoul Wallenberggel. Egy feljelentés miatt azonban
lebukott, bujkálnia kellett, majd a szovjetek fogságába került. Vád alá
helyezték, azzal az ürüggyel, hogy lepaktált a szélsőjobboldallal, Odesszába
szállították, ahol 1945 nyarán kivégezték – az ok később kiderült: a katyni
vérengzéssel kapcsolatos minden nyomot Sztálin parancsára el kellett tüntetni,
és Mikó Zoltán jól ismerte a lengyelországi akták tartalmát.
Mikó Zoltán rehabilitációja 1995-ben következett el.
Poszthumusz vezérőrnaggyá léptették elő, két évvel később pedig Göncz Árpád
köztársasági elnök személyesen leplezte le Balassagyarmaton az emléktábláját.
1998-tól a budapesti Országház utcában is emlékmű őrzi nevét, és hősies
helytállását a haza szolgálatában.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése