Kevés volt a Székely-virtus

Telt ház fogadta a csapatokat, amely részben szólt a kábelesek elmúlt három fordulóban tanúsított lelkes játékának, illetve a magyar kézilabdázás két korábbi klasszisának, az algyőiek csapatában játszó Laluska Balázsnak és Vadkerti Attilának. A gyarmatiaknál ezúttal hiányzott három meghatározó ember: Mikita, Munkácsi és Dóczi hiánya egyértelműen a védekezésben mutatkozott meg.

Nagy lendülettel kezdett mindkét csapat, és ez megmaradt az egész kétszer harminc perc során. A vendégeknél Laluska igen hamar elkapta a fonalat, szinte minden lövése akadálytalanul érte el Djukanovics hálóját, míg a házigazdák jobbára csak betörések által veszélyeztettek, pontosabban az azokból kiharcolt büntetőket értékesítette Székely. Az Ipoly-partiak hibáiból és rontásaiból élve hamar nőni kezdett a két gárda közti különbség. Vadkerti az irányító szerepkörében elsősorban szervezett és kiszolgált, főként a csereként bejövő beállóst, Szepesit játszotta meg pontosan. Az alföldiek előnye lassan már tekintélyes méretűre duzzadt, a játékrész utolsó tíz percébe lépve 15-8 állt az eredményjelzőn – az Algyő javára. Néhány ügyesen végrehajtott támadás révén zárkózott a Kábel, Székely átlövésből, Szabó András és Bécsi lerohanásból faragott a hátrányon, de két eladott labda elég volt, hogy a Kábel SE további kísérleteire kimerítő választ adjon a Tisza-parti alakulat.

Fordulás után előbb ébredt a balassagyarmati társaság, és végre a balkezes Duzsi is pontosan célzott – szélről „verte át” az amúgy jól védő Kiss kapust. Ám az újabb feltámadás is rövid életűnek bizonyult. A rutinos játékosokból álló vendégek növelték a tempót, labdákat csentek, a balszélső Kardos akárhányszor felugrott, annyiszor lőtte ki Síró hálójának különböző területeit, és egyre inkább úgy tűnt, gyorsan eldől a mérkőzés sorsa. A kábelesek viszont másként gondolták. Székely, Tokai, Szabó A., és Leiter – utóbbi kettő emberelőnyben – csökkentett a különbségen, sőt, Székely tizenkettedik találatával már csak három volt a „déliek” előnye. Ekkor a robogás ismételten hibákat szült, Laluska és Vadkerti pedig nem véletlenül rendelkezik sok-sok válogatottsággal, összerázta társait, és bő négy perccel a befejezés előtt hiába kért időt a gyarmati edző, még a szépítésre sem futotta az erőből. A fáradó hazaiak ellen a legvégén könnyű indulás-gólokat szerzett az Algyő, így még magabiztosabbá tették győzelmüket. A lefújást követően úgy ünnepelték az idegenbeli sikert, mintha a teljes bajnokságot nyerték volna meg.

Összességében a tartalékos Kábel SE játékosai csak percekre csillogtatták meg igazi tudásukat, a Székely-virtus mellett pedig nem nyilvánult meg igazi átütőerő: az élcsoportba tartozó Dankó-legénység igazolta jó hírét.

Molnár Ferenc: A kulcsemberek hiányát a védekezés sínylette meg, míg Szabó Tamást támadásban teljesen kikapcsolta a játékból az ellenfél. A második félidőben több felállási változatot kipróbáltunk, de egy sem vált be tartósan. Jobb csapattól kaptunk ki, bár a különbséget túlzottnak érzem.

Dankó Ervin: Tartottunk a Balassagyarmattól, mert a korábbi meccseken igen markáns formát mutattak. Szerencsére ma is több játékosunk mutatott kimagasló formát, és a nehezebb időszakokon hamar átlendültünk. Meglepő, de teljesen megérdemelt a tízgólos sikerünk.

Hegedűs H.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Levendula Hotel FKSE-Algyő 32-42 (17-23)

Balassagyarmat, 250 néző, vezette: Babicz, Haskó.

Kábel SE: Djukanovics – Duzsi 6, Tihanyi 1, Kajdy, Leiter 3, SZÉKELY 13/7, Vízler. Csere: Síró (kapus), Szabó T., 1, SZABÓ A. 5, Bécsi 1, Piroska 1, Tokai 1. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Algyő: KISS – Béleczki 3, LALUSKA 8, VADKERTI 4, Gazsó 1, SIMON 6, KARDOS 6. Csere: Deák (kapus), SZEPESI 5, Ambrus 2, Kocsis 4/3, Teimel 2, Varga 1, Raffai. Vezetőedző: Dankó Ervin.

Hétméteresek: 8/7, ill. 4/3. Kiállítások: 4, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 2-3, 13. perc: 5-10, 15. perc: 7-11, 19. perc: 8-15, 27. perc: 15-18, 33. perc: 19-23, 39. perc: 22-30, 49. perc: 28-31, 56. perc: 30-38.