Bő négy hónap alatt országos sikert aratott Hatala Csenge:
Hírzárlat – A balassagyarmati túszdráma című, májusban megjelent könyve, amely
egészen új megvilágításokban tálalja az olvasó elé az 1973-as hírhedt
eseménysort, és a két testvér tettig vezető útját. Az Országos Könyvtári Napok
rendezvényének előadásán, a Madách Imre Városi Könyvtárban a fiatal szerző
néhány kulcskérdés köré szőtte gondolatait.
Ahogy annak idején, a kötet május végi bemutatóján, a
negyvenkét évvel ezelőtti dráma helyszínén, a jelenlegi Szent Imre Keresztény
Iskolában, most is szép számú közönség előtt beszélt forráskutató munkájáról,
és a mű keletkezési körülményeiről Hatala Csenge. Ezúttal arra voltunk
kíváncsiak, milyen új mozzanatokkal rukkol elő a szerző, hiszen akik azóta
olvasták a Hírzárlat-ot, minden bizonnyal rengeteg eddig nem ismert
információval gazdagodhattak.
A vetítőképes előadásban először a hátteret, a túszejtés
gondolatához vezető utat, az okokat igyekezett boncolgatni az író. A határőr
főtisztként szolgáló, hajdúsági paraszti sorból származó apa és a
pártapparátusban dolgozó, dunántúli gyökerű anya egyáltalán nem törődött a két
Pintye-fiúval, Andrással és Lászlóval, egyáltalán nem éltek meghitt családi
közegben, így a szeretetéhség különc viselkedési formákat alakított ki a
fiatalokban. Ahogy László fogalmazott: apja „tizenegy kitüntetést kapott… mi
meg az utcán csellengtünk”. Ez a mondat is kellő adalék lehet, hogyan jutottak
el addig az ötletig, hogy azon a január eleji vasárnap estén behatoljanak a
lányok kollégiumába. Egyértelműen élt bennük a „lelépési vágy”, a szabadulás
ebből az országból. De mivel vezető beosztású személyek gyermekei voltak,
aligha hagyhatták volna el legálisan, útlevéllel az országot, ha ezt
választják, nincs pénzük, ellenben ha túszt ejtenek, akkor akad esély a
meggazdagodásra – vélekedtek az elkövetők.
Szintén érdekes fejleményként utalt Hatala Csenge arra,
milyen pszichés és viselkedési jellemzői voltak a vezér-fivérnek, Andrásnak.
Hazug, arrogáns, nagyzoló, hideg tekintető, de okos, szárnyaló fantáziával
megáldott – hangoztak el a jelzők. Egyszer úgy csábított ki lányokat a nyírjesi
tóhoz, hogy ott kishajó-vezetésből fog vizsgázni, de ebből egy szó sem volt
igaz, miként az sem, hogy kopaszságát a fővárosi vízirendőrök erőszakosságának
köszönheti. A másik testvér, László ennek ellentéte: esetlen, vicces,
szerepjátszási hajlamú, jó vitapartner, de rendkívül szűkszavú egyéniség –
erről a személyes találkozó alkalmával is meggyőződött a könyv írója.
A szélsőséges magatartás taglalása során felmerült a dráma
napjaiban megmutatkozó viselkedési formák, megnyilvánulások elemzése is. Dr.
Samu István pszichiáter főorvos, aki tárgyalt a fiúkkal, és aki egyedüliként
bemehetett a fogságba ejtett lányok szobájába, egyértelműen úgy fogalmazott,
nem talált Andráson elmebetegségre uraló jeleket. De a viselkedési formái mindfenképpen antiszociális
személyiségzavarra utalnak. Az idősebbik Pintye-fiú teljesen tisztában volt
tette súlyával, hiszen úgy fogalmazott: „ha kimegyek az ajtón és megadom magam,
akkor úgy az életemnek nincs értelme.” Ez is utal arra – mondta Hatala Csenge –
hogy talán készült is a halálra, és amikor az ablakhoz lépve a halálos
találatokat kapta a mesterlövészek puskáiból, már minden mindegy alapon
leszámolt a sorsával.
A szerző végül hozzátette, Magyarország történelmének első
túszejtő akciójának kezelése és megoldása során a hatóságok több technikai és
taktikai hibát vétettek, vagyis nem voltak ilyen jellegű cselekmény
elhárítására tökéletesen felkészülve. A balassagyarmati események hatására
vonták le a tanulságokat a rendőrségnél, hogy szükség van egy elit kommandós alakulatra,
így hozták létre a mai
Terrorelhárító Központ elődjét, és
születtek szigorúbb rendszabályok a katonai objektumok fegyveres őrzésére –
hiszen a cselekmény előtt András „lazán” kisétált a határőrség épületéből,
kabátja alatt a géppisztollyal.
Hatala Csenge végül kifejtette: reméli, hogy a Hírzárlat
című kötet sok hazugsággal, csúsztatással, ferdített ténnyel, és számos tabuval
is leszámol, amely négy évtizeden át körüllengte az 1973-as balassagyarmati
túsztörténetet, és a főszereplők megszóltatásával hiteles képet fest, mi
történt valójában azokban a téli napokban a városközpontban lévő diákotthonban.
H.H.-Sz.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése