Teljesen benépesült a balassagyarmati Mikszáth Kálmán
Művelődési Központja és környéke vasárnap. A városi gyereknap sokszínű
eseménysorozata kora délelőttől késő délutánig tartott.
Apró kislányok és kisfiúk térdelnek a
főutca kövezetén. Kezükben zsírkréta és buzgón munkálkodnak. A vonalak nyomán
kialakul a kék színűre festett ház, mellette gömbkoronájú fa, amit megvilágít a
napsugár. Aszfaltrajzversennyel indul a programok sora, és az időjárás is megkegyelmez
– bár vastag felhők takarják az eget, egy csepp eső sem mossa el a pompás
alkotásokat.
Benn az épületben előadás kezdődik. A Körúti Színház
művészei Csipkerózsika ágas-bogas, szövevényes meséjébe kalauzolják a
fiatalokat. Az aulában aztán óvodások tornáznak, kis kesztyűkben csimpaszkodnak
lábujjhegyen, pontosan utánozva az óvó néni mozdulatait.
A kézművesek az ebédlőben serénykednek. Önkéntes
középiskolás diákok segítenek mindenkinek, miként kell gombot tűzni a
cérnaszálra, hogyan kell kivágni a papírlapból a különböző formákat, gondos
görcsöket fűzni a fonálra.
A Palóc Múzeum munkatársai is itt vannak, az aula egyik
sarkában. Ősi mesterségek fogásait mutatják be. Mintha egy falu fonójába
csöppennénk, talán így érzi az a kislány is, akit a gerebenezés rejtelmeibe
avatnak be éppen.
Irány az udvarra. Itt van ám a nagy kavalkád! Színes lufikat
lebbent a szél, alakul a hatalmas méretű szappanbuborék. A fajátékok is igen
népszerűek: jó érzés ráállni a gólyalábra, pár centiméterrel magasabbról lehet
szemlélni a világot. Hátrább egy „paci” engedelmesen tűri, hogy simogassák,
aztán a jámbor jószág hátára huppan az apróság, és indul is körbe-körbe a
kedélyes lovacskázás – persze csak sétatempóban. Oldalt íjat vesznek kezükbe a
gyerekek, a szakavatott mesterek részletről-részletre megmutatják nekik, hogyan
kell megfeszíteni az ideget, hogy aztán a céltáblában koppanjon a vessző.
Felnézünk az emeletre. Szédítő magasságokba kapaszkodnak fel
a falmászók, minden mozdulat négyzetcentiméterre kimért, egy érintés a tetőn,
és a kötél segítségével ismét a földre toppan a láb.
Délután egy kis érdekes részelem következik: mesébe szőtt
tánc, vagy táncba szőtt mese? Mindkettő! A gyerekek élvezik, miként a
zárószámot is: mini-limbóverseny veszi a kezdetét, rúd alatt suhannak át az
apróságok.
Búcsúzóul még pár szót váltunk a főszervezővel, Jakus
Julival: az a fontos, hogy minél színesebb, minél változatosabb legyen a gyermeknapi
kínálat, és ne csupán nézzenek és lássanak a résztvevők, hanem aktív, hasznos
tevékenységekkel foglalják le magukat az itt töltött percekben-órákban.
Jelentjük: ez tökéletesen sikerült!
Szöveg: Hegedűs Henrik
Kép: Sümegi Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése