A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi szervezete
rendezte meg Balassagyarmaton, május 31-én a Hősök Napja megemlékezést a Hősök
terén, a 16-os honvéd szobra előtt.
A gyönyörű, napsütéses időben, mintegy harminc-negyven
résztvevő előtt Horváth Gábor köszöntőjét követően előbb Tyirityán Zsolt szólt
a hallgatósághoz. A Betyársereg vezetője egy hasonlattal kezdte: ahogy Civitas
Fortissima hősei 1919-ben megmentettek egy darabka földet a hazának, és
mindenki számára egyértelműsítették, hogy Balassagyarmat magyar volt és magyar
lesz, úgy a mai világban a Krím-félszigeten zajló eseményekből is világosan
látszik: ez a terület mindig is orosz volt és az is marad. Ezután a „hős”
fogalmának egyfajta magyarázatában az ókortól napjainkig „végigfutott” a
történelem korszakain, mikor, milyen időkben, milyen jelzőkkel töltődött meg ez
a hősiesség. Amit viszont ma már alig találunk meg a mindennapokban, mert ma
már a fogyasztást részesítik az emberek előnyben, elkényelmesedtek, és nem
lobog bennük harci tűz. Hangsúlyozta azonban, a hősiességet nem fegyverekben,
nem csatákban kell keresni, a békeidőknek is lehetnek hősei, és nem akar
hazánkban senki sem háborút.
A nap másik szónoka, Dér Zsolt, aki a kilencvenes években
személyesen harcolt a délszláv csatamezőkön, azokra a „kisemberekre”
emlékezett, pékekre, takácsokra, kézművesekre, hivatalnokokra, akik zokszó
nélkül felvették a katonaruhát, és indultak a frontokra, az első világháború
vérzivatarába. Ők a köz érdekét a sajátjuk elé helyezve, vállalták az
önfeladást és az önfeláldozást, és életüket adták a keresztény Magyarországért.
Egyfajta költői kérdésként tette fel végül: vajon ma akadnának-e olyan
fiatalok, akik ha eljön az idő, és szólít a külső-belső parancs, hősökké tudnak
válni?
A rendezvényen a Romhányi Dalárda bakanótákat énekelt, a
Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaság tagjai pedig hazafias verseket
szavaltak.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése