Balassagyarmaton nem véletlenül kapta nevét a vasútállomás
kerítésétől a Nyírjes felé vezető Mártírok útja. Hetvenegy évvel ezelőtt itt
haladt az a szomorú menet, amelynek végén ártatlan zsidók ezrei pusztultak el
Auschwitz poklában. Az áldozatokra emlékeztek vasárnap délelőtt a város műemlékileg
védett izraelita temetőjében.
Az esemény kezdetén középiskolás diákok tolmácsolásában, a
szemtanúk által leírtak alapján idéződtek fel a korabeli események. Ahogy a
városi gettóban összezsúfolódtak az emberek, egyre erősödött a járványveszély,
és dr. Kenessey Albert akkori kórházigazgató főorvos hiába járt közben a
hatóságoknál, hogy enyhítsenek a szörnyű körülményeken. Néhány gondolat
hangzott el arról is, mi várta a szerencsétlen, vagonokba toloncolt embereket a
koncentrációs táborban.
A helyi zsidó hitközség nevében Bauer József elnök szólt a
mintegy százfős hallgatósághoz. Először megemlítette, hogy az
Auschwitz-Birkenau-i tábor felszabadulásának hetvenedik évfordulója alkalmából
idén január végén miként emlékeztek hazánk politikai vezetői, és idézett Áder
János köztársasági elnöktől és Lázár János minisztertől is. A továbbiakban
hangsúlyozta, a város életében kiemelkedő szerepet játszó és közmegbecsülésnek
örvendő személyiségeket vittek 1944 júniusában viharos gyorsasággal a halálba,
és Balassagyarmat lakosságának egyötödét érintette a Holokauszt. A Miskolcról
érkezett idegen csendőrök már a gettóban egész nap zaklatták a zsidókat,
vagyonuk hollétének felderítése miatt a legvégső aljasságokig is elmentek,
agyba-főbe vertek idős embereket is, az elhurcolásukat követően pedig kétszáz
alkalmazott végezte a vagyontárgyak leltározását, majd elrablását. Hozzátette,
a mai fiatalságnak kötelessége megismerni a magyar történelem e szégyenfoltját,
és tisztelettel kell megemlékezni olyan személyiségekről, mint a
balassagyarmati születésű Mikó Zoltán, a „magyar Wallenberg”, aki önfeláldozóan
mentette honfitársait a vérzivatarban, és akinek méltán emelt emléktáblát az
utókor az Ady utcai szülőház falán.
Nádel Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség Dohány utcai
vezetője – aki balassagyarmati származású – hozzászólásában elmondta, bár
negyvenhárom esztendeje nem él már a városban, de minden évben hazajár a
Holokauszt-évfordulóra. Ahogy látja, egyre kevesebben és kevesebben vannak
azok, akik vagy átélték a borzalmakat, vagy mint ő, a világháború utáni
nemzedék tagjaként a hozzátartozók elmondásában értesült a szörnyű időkről. Nem
titkolta, egyáltalán nem bízik az utódokban, hiszen a fővárosban személyesen is
tapasztalja, mennyire nem kötődik már a fiatalabb generáció az elődök
múltjához, a történeti magokhoz, és kérdéses, hogy évek múltán lesznek-e
olyanok, akik tovább örökítik a zsidó kultúrát, de nem késő még, hogy változzon
ez a hozzáállás.
A rendezvény végén Deutsch Péter rabbi és Nógrádi Gergely
operaénekes-kántor tartott gyászszertartást a hetvenegy évvel ezelőtt elhunyt
mártírok emlékére. Ezt követően a résztvevők megtekintették a Hunyadi utcai
zsidó gyűjtemény épületében a Nógrád megyei Holokausztról berendezett
kiállítást.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése