Nem tudom, milyen érzés lehet,
mert magam nem éltem át hasonlót, de biztosan fura gondolatok járhatták át mind
ősszel Ocsovai Zsolt, mind most Kedves László agyát, amikor egykori sikereik
színhelyén az ellenfelet kellett irányítaniuk. Márpedig Kedves mester neve a
balassagyarmati férfi kézilabdázás legsikeresebb korszakával függ össze, mert
ki ne emlékezne azokra a dicsőséges percekre-órákra, amikor a televízió
képernyőjén keresztül egy egész város szurkolt a Kábel SE játékosainak a Magyar
Kupa négyes döntőjében.
De most a nyurga tréner a
Törökszentmiklós melegítőjét magára öltve álldogál ott szemben, a palánkok
előtt.
Ráadásul nem akármilyen meccs ez.
Kiesési rangadónak nevezik sportberkekben, azaz úgy is fogalmazhatnánk, minden
egyes játékperc élet-halál kérdése. De mégis, van valami a levegőben, ami
növeli a biztonságérzetet.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „A múlt heti, kecskeméti meccsen a
bemelegítést látva azt mondtam Kajdy Norbinak, itt semmi esélyünk sincs. Most
Szabó Andris jött oda hozzám, firtatva, mire számíthatunk. Egyértelműen azt
feleltem neki: nyerünk. Egész egyszerűen, így éreztem.”)
A hangulat fergeteges. A dobosok
hol felváltva, hol szinkronban zengik az indulókat, búgnak-búgnak a dudák. A
publikum átérzi az este fontosságát. A küzdelem heves és ádáz, a játék gyors. A
salgótarjáni származású Forgács Péter – naná, ő nem is olyan régen gyarmati
kedvenc volt -, meg a balkezes Horváth Szilárd – a két évvel ezelőtti kupadöntő
egyik kábeles főhőse – termelik a gólokat, persze az Ipoly-partiak se rest,
válaszolnak egyből. A kapusok bezzeg semmit sem fognak. Bécsi Mihály már két
perc elteltével pihenhet a kispadon, kiállítják. Síró Zoltánt hamar lecseréli
Molnár edző, jön Rados Djukanovics, és innentől kezdve egyfajta utó-születésnapi
ajándékként fogja fel ezt a lehetőséget. Ő most jobban teljesít. Közben ide-oda
megy a buzgó gólszüret, hazai oldalon ebben leginkább Szabó Tamás, illetve a
balátlövő posztján Albert-Tóth László jeleskedik. Sok a hiba, eladott labdák,
és egyelőre a vendégek irányítanak. A gyarmatiak először 12-11-nél veszik át a
vezetést, de a lendület nem fokozódik, kihagyott helyzetek keserítik a
drukkerhadat. Szünetben teljesen igazságos eredmény a döntetlen.
(Molnár F.: „Határozottan az volt a célunk, hogy kifárasszuk a Törökszentmiklóst.
Ezért diktáltuk a nagy tempót, ezért loholtunk, robotoltunk kettőzött erővel.
Fel kell őrölni őket, csak ez vezethet sikerre.”)
Szünet után mintha valami
mesebeli tündérkirálynő lépne a színre. Odarepül minden egyes kábeles
játékoshoz, pálcájával megérinti a vállukat, és ezután minden megváltozik.
Lüktet-zakatol a mérkőzés, de már egészen más az összkép. Szabó András betör
két ember közé, Szabó Tamás magabiztosan értékesít egy hétméterest, Bécsi
felugrik a szélről és pontosan céloz. Minő csoda, erre már nem jön válasz a
Szolnok megyeiek részéről. Egyszer, egyetlen egyszer inog meg a gépezet,
erősödik fel a veszély: 21-19-nél, de nem sokáig, mert Piroska Krisztián forog
egyet beállóban és helyreáll mindjárt a nyugalom.
Az utolsó tíz percre fordulunk. A
szurkolók űzik-hajtják a fiúkat, miközben 25-21-es állásnál odadörmögöm a
mellettem álló Kovács Józsefnek: ez a győzelem megvan. Erre ő: várjunk még
azzal. Egy perc múlva, amikor Albert-Tóth megszerzi a huszonhatodik találatot,
már bólint, ez valóban megvan. Ezek után már az is belefér, hogy Szabó Tamás
büntetőt ront – de azért a kipattanót kíméletlenül bevarrja.
A hajrára már csak a „mágikus hetes”
marad egyetlen megválaszolandó kérdésnek. Ugyebár a matematika, az matematika:
Törökszentmiklóson ősszel 28-22-re nyert a Kedves-legénység, és ha záráskor
„neadjisten” pontegyenlőség lenne a két alakulat között, az egymás elleni
eredmény számít. Amikor Szabó András belövi a huszonkilencedik gólt, akkor ez
az álom is teljesülne, kár, hogy erre jön még egy válasz.
A lényeg: ha matematikailag,
statisztikailag, a szigorú számok tükrében még nem maradt benn egyértelműen a
Kábel SE az NB I/B Keleti csoportjában, azért igencsak nagy csodának, már-már
hihetetlen-forma összejátszásnak kellene bekövetkeznie, hogy a most tizenkilenc
ponttal a tízedik helyen tanyázó balassagyarmatiakat a hátralévő két fordulóban
utolérje a jelenleg legjobb kieső pozícióját 15 ponttal elfoglaló
Törökszentmiklós.
(Molnár F.: „Fantasztikusan küzdöttünk a második félidőben, a védekezésünk szinte
tökéletes volt, negyed óra alatt csak három gólt kaptunk. Kicsit sajnálom, hogy
nem lett meg a kellő különbség a holtbiztos bennmaradáshoz, de a kecskeméti
zakó után tökéletesen talpra állt a társaság. Minden játékosunk és a lelkes
közönség is jelesre vizsgázott. Köszönöm mindenkinek ezt a csodaszép,
varázslatos estét!”)
Kedves László, a róla köztudott
sportszerűséggel gratulált a hazaiaknak: „az
a csapat nyert, amelynek szíve van. A Balassagyarmat erről volt híres, és ez a
mai napon ez ki is domborodott. Sajnos az én csapatom a második félidőben ész
és szív nélkül játszott”.
A jegyzőkönyv:
Balassagyarmati Kábel SE – Törökszentmiklósi
KE 29-23 (16-16)
Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 300
néző, Vezette: Bujdosó – Mihály.
Kábel
SE: Síró - Bécsi 4, Piroska 2, SZABÓ T. 10/1, JAKUBECZ, ALBERT-TÓTH 6, SZABÓ A.
3, Csere: DJUKANOVICS (K), Maletics 4, Tihanyi, Danisovszki.
A
Törökszentmiklós legjobb dobói: Horváth 6, Forgács 4.
Hétméteresek: 2/1, illetve 3/2, Kiállítások: 10 illetve 6 perc.
Az eredmény alakulása: 11. perc: 4-6, 16. perc: 7-9, 21. perc: 12-11, 25.
perc: 15-14, 34. perc: 19-16, 46. perc: 24-19, 52. perc: 26-21, 57. perc: 28-21.
Lejegyezte: Hegedűs Henrik
Foto: facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése