Pikáns
meccs mostanában a Kecskemét-Balassagyarmat kézilabda rangadó. Elvégre a „Hírös
város” legjobbjainak kispadján az az Ocsovai Zsolt ül, aki annak idején nem
csupán Gyarmaton nevelkedett, hanem tagja volt a kilencvenes évek eleji „nagy
generációnak”, amely oly sok szép eredménnyel és remek teljesítménnyel
örvendeztette meg a szurkolókat. Természetes tehát, hogy a kiváló kapus, immár
a kispadról irányítva tanítványait minden Kábel SE elleni összecsapást „presztízsmeccsnek”
tekint.
A másik
oldalon is nagy volt a készülődés a héten. Hiszen a Fradi elleni „zakó” nagyon
fájt, szinte „eret vágott”, hiszen egy esetleges siker már olyan nyugtatóan
hatott volna, mint idegbetegnek a xanax. Így viszont továbbra is éles maradt a
harc a kiesés elkerüléséért, ahol valóban minden egyes pont számít.
A
Messzi István Sportcsarnok játékfelületén azonban a hírek szerint semmi sem
látszott abból, hogy a borotvaélen mezítláb táncoló kábeles legénység minél
előbb leugrana erről a talpat sebző vágófelületről.
(Molnár
Ferenc vezetőedző: „A találkozó előtt már
éreztem, hogy nehéz lesz. Nem láttam semmi tüzet a csapatban. Sajnos be is
igazolódott.”)
Bár az
első tíz percben még nem mutatkoztak komolyabb jelek az összeomlásra, azért az
mindenképpen intő volt, hogy ezen időszakban összesen öt gól esett, vagyis
támadójátékban egyik gárda sem remekelt. Nemsokára azonban belelendültek a
házigazdák és a gyarmatiak megingásait sorra kihasználva, egyre jobban
elhúztak.
(Molnár
F.: „Nem hittem a szememnek, amikor a 20.
percben 9-4-et mutatott az eredményjelző. Ekkor már nyolc tiszta ziccert
hagytunk ki, és 11/2-es átlövés átlagnál jártunk.”)
Harminc
perc alatt csak öt gól. Ilyet vendégként nem hogy egy NB I/B-s, de még egy
megyei osztályú csapat sem engedhet meg magának. A félidőben persze ment a
kemény „fejmosás”, a „kapjátok össze magatokat” lelkesítő-buzdító szöveg, ám ez
sem segített.
(Molnár
F.: „Ahogy a játékvezetők jelt adtak a
második félidő kezdésére, a szinte pillanatok alatt bekapott három gól végleg
eldöntötte a találkozót. Ráadásul Jakubecz János olyan sérülést szenvedett, ami
miatt azonnal kórházba kellett szállítani, és még a pályafutásának folytatása
is veszélybe került. Egyszerűen nem ment semmi, csak szenvedtünk és szenvedtünk…”)
A
balassagyarmatiak rendkívül gyenge teljesítményére jellemző, hogy már több mint
negyven (!) perc eltelt a mérkőzésből, és még mindig nem érték el a tíz „termelt”
gólt. Miközben azért a kecskemétiek sem „lubickoltak”, de tény és való, a
mérkőzés utolsó szakaszára már annyira kiengedhettek, hogy Ocsovai Zsolt a
korábban kevesebb lehetőséget kapott kézilabdázóit is bátran harcba vethette.
(Molnár F.: „A
legvégén hiába kozmetikáztuk az eredményt, ezen az estén rá sem lehetett
ismerni a csapatra. Ez a hajó elúszott, így élet-halál mérkőzést kell
játszanunk hét végén a Törökszentmiklóssal.”)
Sok dolga lesz a héten a szakvezetésnek, ismét rendet kell
tenni a fejekben és szinte megint a nulláról nekivágni – a végső hajrának.
A jegyzőkönyv:
Kecskeméti TE–Kisokos
– Balassagyarmati Kábel SE 25-18 (12-5)
Kecskemét,
Messzi István Sportcsarnok 200 néző, Vezette: Kolarovszki – Szabó I.
Kábel SE: Siró – Bécsi 2/2, Piroska 1, Maletics 1, Szabó T.
3/1, Albert-Tóth 4, Szabó A. 1. Csere: Djukanovics (k), Radjenovics 1,
Danisovszki 3, Széles, Bán 1, Jakubecz, Tihanyi 1.
A KTE legjobb dobói: Scheuring 8/1, Milovits 3, Bonyhádi 3,
Gyárfás 3.
Hétméteresek: 1/1 illetve 4/3, Kiállítások: 14 perc + 1 kizárás
(Szabó B.), illetve 14 perc.
Az eredmény alakulása: 11. perc: 3-2, 20. perc: 8-3, 27.
perc: 10-4, 34. perc: 16-5, 41. perc: 19-9, 48. perc: 22-12, 55. perc: 25-15.
H.H.
Fényképek a meccsről a kesport.hu oldalon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése