Disznótor a faluház udvarán

Első alkalommal tartottak lakomával záródó nyilvános disznótort Érsekvadkerten. Asszonyok és férfiak szombaton, egész nap sürögtek-forogtak a Helytörténeti Emlékház udvarán, hogy este fiatalok és idősebbek közösen fogyasszák el a finom falatokat, kolbászt és hurkát, abárolt szalonnát és az orjalevest – mindent, ami szem-szájnak ingere.

Jó ez a fogópálinka. A vidéki disznóvágások elmaradhatatlan nyitó-kelléke ízletes szilvafajta, villámgyorsan csúszik le a nyelőcső sodrában, pillanatok alatt átfut az egész testen a melegség, ami nem árt, mert bár ezen a kora reggelen nincs ugyan túl fogvacogtató hideg, de azért még „kopognak” a mínuszok.

Ahogy széttekintünk a faluház udvarán, rögvest megállapíthatjuk, bizony kissé elkéstünk. A közel kétmázsás sertés már megpörzsölt, levakart, megtisztított állapotában lóg lefelé a böllérállvány rúdjáról. A mester, aki ezen a napon a legfontosabb szerepet vállalja, Bakos Gyula javában élezi a vastag kést, néhány szakavatott, ügyes mozdulat, és a belsőségek máris kerülnek bele a teknőkbe, nemsokára pedig a vaskos sonkák is az asztalokon pihennek, további feldolgozásra várva.

A hentes szusszan egy kicsit, odafordulunk hát hozzá, s megkérdezzük, kirukkol-e valami különlegességgel, ami csak erre a tájra, csak az érsekvadkerti disznótorokra jellemző. „Semmi extra” – hangzik a válasz, minden mozdulatsor az ősi szokások szellemében történik, a vér sütésétől a hurkák és a kolbászok töltéséig eredeti „receptúra” alapján zajlik, ahogy anno az elődök végezték.

Miközben a „pusi” fejét jókora bárdcsapásokkal vágja ketté a „főnök”, a házigazdákkal is rövid beszélgetésbe elegyedünk. Dr. Kovácsné Nagy Mária, Érsekvadkert polgármestere elmondja, megragadták az alkalmat, és előhozakodtak ezzel az újdonsággal, amiből aztán remélik, hagyomány teremtődik, és a fiatalabb nemzedékek számára is megmutathatják, miként megy lépésről-lépésre egy falusi disznótor. Réti Lajos bácsit, a község helytörténetének lelkes kutatóját a fényképezőgép buzgó kattintgatása közben állítjuk meg, ő pedig, nem tagadva meg szenvedélyét, egy olyan egyedi bibliára hívja fel a figyelmünket, ami az egyik falusi porta padlásáról nemrégiben került elő, és bár igen megviselt állapotban leltek rá a kis könyvecskére, tulajdonosának gyönyörű szép kézírását őrzik a lapok már másfél évszázad óta. Ezzel is gazdagodott tehát a vadkerti emlékház, és ha a pályázatok kedvezően alakulnak, nemsokára tovább bővíthetik az épületet, hiszen olyan mértékben nőtt meg tárgyi anyag, hogy lassan nem fér el a jelenlegi szobákban.

Mire véget ér a terefere, és szemeinkkel ismét a sertés-feldolgozásra összpontosítunk, a böllér és segédei a zsírszalonna szeletelésének folyamatában járnak. A húst a szorgos kezek már lehántották róla, kis részük a katlanba vándorolt a belsőségek mellé, más darabok a kolbásznak és hurkának való tálakba kerülnek – gondosan porciózva, hogy mindenhova jusson.

Lassan készülődünk. Szívesen itt maradnánk, nem csak szemlélődni persze, de mivel új helyszínekre szólít a kötelesség, így búcsúzunk az I. Vadkerti Disznótor résztvevőitől. Persze később eljutottak hozzánk a hírek, hogy végül délutánra-estére milyen ínycsiklandó falatokkal teltek meg a záró-lakoma asztalai.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Legbátrabbak élénk kapcsolatai

Civitas Fortissima ünnepi rendezvénysorozatának évek óta állandó vendége Kercaszomor küldöttsége. A dunántúli község hasonlóan példás szerepet tölt be hazánk történelmében: míg Balassagyarmat A Legbátrabb Város, a nyugati határszél mellett fekvő település közössége méltán kapta meg a „Communitas Fortissima”, azaz A Legbátrabb Falu címet.

Magyarország igazi ékességeként számon tartott tájegysége terül el itt, amit az idősebb nógrádi nemzedék – ha csak nem szolgált arrafelé sorkatonaként – főként Moldova György dokumentumregényéből, Az Őrség panasza című könyv lapjairól ismerhet. Ennek a gyönyörű természeti értékekben dúskáló vidéknek a délnyugati szegletében, alig pár lépésnyire a szlovén államhatártól található Kercaszomor. A Legbátrabb Falu. Kapornaky Sándor polgármestert a Civitas Fortissima napot követő állófogadáson kértük meg arra, mutassa be nekünk közelebbről szülőföldjét.

- Mi hasonló utat jártunk be a történelemben, mint Balassagyarmat, noha mi kétszer ünneplünk. Először a „felkelés napja” jött el, amikor a községünket már közel egy éve megszállás alatt tartó szerb-horvát-szlovén királyi alakulatokat 1920. augusztus elsején a lakosság, a Rankay József hadnagy vezette helyőrségi katonák segítségével, fegyverrel űzte ki a faluból. Ez a szabadság nem tartott sajnos sokáig, mert a szerbek visszajöttek, és a felkelésben részt vevők egy részét bebörtönözték, míg sokan a megtorlástól félve elmenekültek Kercaszomorról. Második ünnepünk, a „hazatérés napja” a soproniéhoz hasonló történet. A nemzetközi határmegállapító bizottság döntése értelmében, tekintettel az itteniek hősies helytállására, 1922. február 9-én visszatérhettünk a megcsonkított anyaország kebelébe – idézte a múltat a polgármester.

Kapornaky Sándor hozzátette, 1923-tól a második világháború végéig minden évben, mindkét jeles napon ünnepségeket tartottak, de 1945 után a hatalom megtiltotta a hazafias megemlékezéseket, még beszélni sem volt ildomos az elődök tetteiről, és csak a rendszerváltás hozott ismét szebb napokat Kercaszomorra. A hazatérés kilencvenedik évfordulója, 2002 óta azonban ismét rendszeresek a tisztelgő rendezvények.

- A Legbátrabb Falu címének is sajátos története van – folytatta a testvértelepülés első embere. – Amikor 2005-ben a szocialista többségű parlament törvénybe iktatta Balassagyarmat „Civitas Fortissima” címét, a mi körzetünk MDF-es ellenzéki országgyűlési képviselője, V. Németh Zsolt (a mai földművelésügyi államtitkár) szintén megfogalmazott egy javaslatot Kercaszomor hasonló jellegű hivatalos elismerésére, de akkor, a kormánypárti többség ezt elutasította, érdekes módon, akkor még a Fidesz is tartózkodott. Néhány esztendőt várnunk kellett, mígnem 2008-ban egy önálló indítvány keretében már átmentünk a „rostán” és megkaptuk a „Communitas Fortissima” megtisztelő címet.

Kapornaky Sándor

A két település kapcsolatai lényegében innen kezdődnek. Medvácz Lajos kezdeményezte mindezt, a balassagyarmati polgármester kereste meg a kercaszomoriakat, hogy a két „legbátrabb” magyarországi közösség jóban-rosszban tartson össze. Azóta az őrségiek küldöttsége január 29-én, minden évben ellátogat az Ipoly-partjára, miként a nógrádi város delegációja is rendszeres vendég a nyugati határszél kellemes fekvésű falujában.

- Mivel is ajánlhatom a nógrádiaknak a mi vidékünket? Elsősorban azzal, hogy hasonlóképpen dimbes-dombos, aprófalvas a táj, mint északon, tehát nem lesz idegen a környezet a hozzánk érkezőknek. Itt is közel a határ, és a szlovéniai magyarság a gondok-bajok ellenére olyan hűen őrzi a nemzeti értékeket, mint a felvidékiek. Egyre fejlődik a turisztikánk, kiváló kirándulási lehetőségek adódnak a környéken, az Őrség hagyományápoló mikrovilága pedig szintén lenyűgöző, mint a palócoké. Ha meglátogatnak bennünket,nálunk és a határon túli magyar falvakban egyaránt pompás helyi ételkülönlegességekkel szolgálhatunk, többek között tökmagolajos készítményekkel, finom mézeskalácsos süteményekkel, ízletes sajtokkal – fejezte be gondolatait Kapornaky Sándor.

Hegedűs Henrik

Fotó: kercaszomor.hu

Ötletes jelmezek seregszemléje

A különböző öltözetek és maszkok igazán sokszínű világa jellemezte a múlt hét végén a cserháthalápi farsangi bált. Közel nyolcvanan jelentek meg a falu művelődési házában és a résztvevők fele ötletesebbnél ötletesebb jelmezekbe bújt. A felvonulók sorában találkozhattunk az Addams Family tagjaival, egy börtönőrrel, láncra vert rabjaival együtt, de itt voltak a Piroska és a farkas mesejáték szereplői nagymamával és a lesben álló vadásszal. Sőt abszurd gondolatok is testet öltöttek: halott menyasszony, vőlegény és kismama szintén „elvegyült” a tömegben. Ez utóbbi jelmez egyébként a különdíjat érdemelte ki.

A színes parádéban a bíráló bizottság igen nehéz feladatot kapott a legkiválóbbak kijelölése kapcsán: végül a felnőttek között a választás a tárcsás-sapkás vasutas-forgalmistára esett, a gyermekeknél a cigánylányok nyertek, míg a csoportos kategóriában a nindzsa-bőrbe bújt család győzött. Képünkön a farsangi mulatság beöltözött résztvevői.

H.H.

Lapátot ragadott a képviselő

Elég csak sétálni egyet a városban, és máris igaz lesz a régi sajtómondás, miszerint a téma az utcán hever. A csütörtöki kora délutánon éppen a rendőrség felé gyalogolt az újságíró, amikor a balassagyarmati Civitas Fortissima téren, a szobor tőszomszédságában két, serényen lapátoló, sárga színű megkülönböztető mellényt viselő férfiú törte a jeges havat. Ahogy közeledtem, éppen arra gondoltam, kurjantok egy jót nekik, mondván ilyen kitartó munkához igencsak illik a dicséret. Akkor jött a meglepetés, amikor a lapátolás közben felpillantottak. Egyikükben az Ipoly-parti település önkormányzatának ellenzéki képviselőjét, Dobrocsi Lénárdot fedeztem fel. A városatya, szinte meg sem várva a kötelező kérdést, miszerint „mit keres itt”, rögtön felelt:

- Gondoltunk egyet a bajtárssal (mutatott a kollégára), hogy kicsit besegítünk a balassagyarmati közmunkásoknak. Láttam-tapasztaltam a napokban, hogy nem kellő hatékonysággal tüsténkednek, gondolom, kell nekik a támogatás, így megtesszük a tőlünk telhetőt – mondta a képviselő. – Először a Dózsa György Általános Iskola utcafronti járdaszakaszát takarítottuk le, most pedig a belvárosi övezet van soron, előzőleg a Kiss Árpád Általános Iskolánál jártunk, most pedig ez a kövezeti rész következik.  Rengeteg a csúszásveszélyes terület, ahol még mindig több centis a jeges hóréteg. Így lapátot ragadtunk.

A képviselő hozzátette, annak rendje és módja szerint bejelentkeztek a polgármesteri hivatal illetékes munkatársainál, ahonnan a Városgondnoksághoz irányították őket. Itt megkapták a megfelelő munkaeszközöket, a mellényt, tehát teljesen hivatalosan dolgoznak. Igaz, a hólapátolásért járó pár ezer forintot nem teszik zsebre, hanem valamilyen jótékony célra ajánlják majd fel.

A rövid pihenő és a beszélgetés után búcsúztunk is, és a továbbhaladás közben láttam még, amint egy idős néni állt meg a két férfiú mellett – vélhetően ő is köszönetet mondott ezért az alkalmi lapátolós segítségért.

Hegedűs H.

Hazafias hóemberek

Különleges élményben lehet(ett) részük a balassagyarmati városközpont felé igyekvő autósoknak, illetve gyalogosoknak – ez esetben a múlt idő talán aktuálisabb, hiszen az olvadás egyben összeroskadást is magával hozott, és mire ezeket a sorokat olvassák, előfordulhat, már csak halvány nyoma maradt az alkotásnak. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szomszédságában található körforgalom közepére ugyanis ügyes kezek egy méretes hóembert építettek. Ráadásul a tél eme játék-kellékét egyedi „ruházatba” öltöztették. Mintha csak egy sportszurkolóval találkoztunk volna, amely hazánk valamelyik válogatottjának lelkes híve. Fejére piros vödröt emeltek, orcájának mindkét felére nemzetiszínű „pecsétet” nyomtak, és „mentéje” is piros-fehér-zöld színben virított. Széles mosolya kirívó jókedvről tanúskodott.

E hazafias hóembernek társa is akadt – vélhetően ugyanazok készítették, mint a körforgalmi „testvérkét” -, amely a városházával szemközti egykori Canada Üzletház előtt üdvözölte a járókelőket. A rendkívül ötletes műnek csodálói is akadtak, többen a vállát lapogatták, kisgyerekek az orrát piszkálgatták, sőt egy srác hógolyóval célozta be – azt már nem láttuk, el is találta-e.

Képünkön a körforgalmat „irányító” hazafias hóember.

H.H.

fotó: Sümegi Tamás

Díszpolgár lett a lokálpatrióta cégvezető

Balassagyarmaton, a január 29-i Civitas Fortissima nap ünnepi programjai keretében adták át a város kitüntetéseit, így a díszpolgári címet, valamint a Pro Urbe díjakat. Ebben az esztendőben Oravecz Tibor, a Delta-Tech Mérnöki Iroda Kft. ügyvezető igazgatója lett az Ipoly-parti település díszpolgára.

Viszonylag ritkaságszámba megy, ha egy városban a gazdasági élet szereplői közül választják ki a legmagasabb polgári elismeréssel jutalmazott személyiséget. E tekintetben 2017-ben Balassagyarmat kivételt jelent, hiszen az egyik legjelentősebb árbevételű helyi cég első embere nyerte el a kitüntető címet. 

Az ötvenhárom esztendős Oravecz Tibor Debercsényben nevelkedett, majd a váci középiskolás éveket követően előbb a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán tanult, 1987-ben pedig újabb diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetének kábelmérnöki szakán.

Balassagyarmaton, a Magyar Kábel Művek városi gyáregységében helyezkedett el, ott, ahol az 1970-es évektől fogva nagy súlyt fektettek a vezetők a tehetséges, feltörekvő szakemberek felkarolására. A kilencvenes évek átalakult viszonyai Oravecz Tibor életében is változást hoztak. Két barátjával, kollégájával, Csillik Zoltánnal és Schneider Lászlóval közösen meglapították a Delta-Tech Mérnöki Iroda Kft-t, elsősorban ipari célgépek tervezésére és készítésére specializálódva. Az első néhány szerkezetet még egy garázsban szerelték össze, de kitartó munkájuknak és a vállalkozás folyamatos fejlesztésébe vetett hitüknek köszönhetően egyre komolyabb berendezések elképzelései születtek meg a tervasztalokon, amiket le is gyártottak. Hamarosan olyan lendületet kaptak, hogy már a legmagasabb vevői igényeket is kielégítették, bővült a kapcsolati körük, ezzel párhuzamosan a bevételük is, amely nagy részét a cégbe forgatták vissza. Kezdetben ő és munkatársai még csak egy kisméretű városi irodában, valamint egy külterületi műhelyben dolgoztak, ám elhivatottságuk és jól irányzott pályázataik révén az elsők között vásárolhattak telephelyet a Balassagyarmati Ipari Parkban, ahol 2003-ban megnyílt az új cégközpont, benne az irodák mellett összeszerelő csarnokkal és megmunkáló részleggel. Az állandó fejlődés eredményeképpen 2006-ban Bátonyterenyén, 2008-ban pedig Győrben hoztak létre új üzemegységet.

Előbb Schneider László kiválása, majd Csillik Zoltán 2010-ben bekövetkezett korai halála után az új díszpolgár egyedül maradt az ügyvezetésben, de a jó barát emlékének adózva is kötelességének tartotta a munka folytatását, töretlenül haladt tovább a közösen kijelölt úton. 2012-ben a balassagyarmati központban történt jelentős léptékű bővítés, jelenleg pedig a győri részleget fejlesztik, az építkezés várhatóan ez év tavaszán fejeződik be. Ahogy Oravecz Tibor fogalmazta régebben: „erősségünk nem a gépekben és a szoftverekben, hanem a kollégáim fejében van”, és ez a kijelentés vált a cég mottójául is, ami tökéletesen mutatja, milyen hatékonyan ötvözik a szakmai tudást az emberi elme kreativitásával.

A Delta-Tech Kft-nél jelenleg hetvenöten dolgoznak, és igen alacsony, 37 év a munkatársak átlagéletkora. A vállalkozás 2009 óta minden esztendőben Balassagyarmat húsz legnagyobb adófizetője között található, a helyi tulajdonúak közül pedig rendre az első öt közé soroltatnak. A vevőkörben a legnagyobb multinacionális vállalatokat fedezhetjük fel, így például az Audi, Bosch, Continental, Johnson Electric, Opel, Suzuki, Mahle. Az Oravecz Tibor által irányított cég 2010-ben megkapta a Nógrád Megye Gazdaságáért díjat, 2013-ban pedig Pro Urbe kitüntetésben részesültek.

A január 29-i átadóünnepségen elhangzott méltatás szerint az új díszpolgár nagy hangsúlyt helyez a szakmai és társadalmi kapcsolatokra, magánemberként és cégvezetőként jelentős karitatív és mecénási szerepet vállal. Több millió forinttal támogatta a közelmúltban Balassagyarmat kórházát, több intézményét, sportegyesületeket és művészeti csoportokat. A Balassi Bálint Gimnáziumban a reáltanulmányokban jeleskedő, kiváló diákok számára ösztöndíjat alapított.

Oravecz Tibor elmondta, hatalmas megtiszteltetés számára ez a kitüntetés, és reméli, sokáig szolgálhatja még a maga szerény eszközeivel Balassagyarmat és a térség gazdasági fejlődését.

Hegedűs Henrik

Fotó: Danyi Lilla

Nem kárognak tovább a városban

Évek óta komoly kellemetlenséget okoznak Balassagyarmaton az embereknek a vetési varjak. A város több pontján, a magas fák csúcsaira csapatostól telepednek, ráadásul épp olyan helyekre, ahol viszonylag nagyobb a forgalom. A hazánkban 2001 óta védett madár fészkeit most távolabbi külterületekre költöztetik át.

A vetési varjak különösképpen az Ipoly-parti sportcentrum körzetét, a Kiss Árpád Általános Iskola udvarán lévő platánokat, a Palóc ligetet, valamint a városi piac környékét részesítették előnyben. A lakosságot nem csupán az állandó, hangos károgások zavarták, hanem az állatok által „elejtett” ürülékek is. A Kábel SE kézilabda mérkőzéseire látogató szurkolók rendszeresen panaszkodtak, hogy elsősorban a tavaszi és őszi időszakokban a „koromfekete sereg” tagjai rendszeresen odapiszkítottak az autóikra, ráadásul a sportpályák borítása is megsínylette a madarak gyakori megszabadulását a felesleges salakanyagtól. Az iskolások önfeledt játékát is kiváltképp zavarta a varjak folyamatos és zajos „tereferéje”. A piacon pedig elsősorban közegészségügyi szempontból vált veszélyessé a tojásrakók folyamatos ott tartózkodása.

Tavaly egy lakossági csoport kezdeményezésére a fészkek eltávolítása és áthelyezése érdekében aláírásgyűjtés kezdődött, és közel nyolcszáz kézjegy gyűlt össze, amit eljuttattak az illetékesekhez, például az ÁNTSZ-hez és az önkormányzathoz. Ám a különböző szakhatósági engedélyek beszerzéséig nem lehetett érdemben lépni az ügyben. Nemrégiben megérkezett a területért felelős Bükki Nemzeti Park hozzájárulása, így a napokban megindulhatott a fészkek biztonságos és szakszerű áttelepítése. A nemzeti park munkatársai gondos feltérképezés után jelölték ki azokat a külterületi, lakóházaktól távolabb eső facsoportokat, ahol a varjak a költési időszakban a legnagyobb rendben világra hozhatják a fiókáikat, sem károgásukkal, sem életvitelükkel nem zavarva a balassagyarmati polgárokat. A hatósági engedélyek szerint a fészkek átrakását legkésőbb február végéig elvégzik a szakemberek, ha pedig utána is akadna néhány példány, amely visszavándorolna a városba, etetéssel és a madarak törvényileg megengedett zavarásával oldják meg a költöztetés kikényszerítését.

Remélhetőleg ezzel a beavatkozással a város érintett pontjain hosszú időre megoldható a „varjúmentesítés”.

Hegedűs Henrik