Eldőlhet a Kábel sorsa

Már csak két forduló maradt hátra az NB I/B Keleti csoportjának bajnoki küzdelmeiből, de még éles harc zajlik a kiesés elkerüléséért. E küzdelemben a korábbinál kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a balassagyarmati férfiak, mivel a legutóbbi fordulóban győztes Törökszentmiklós megelőzte őket, így a tizenkettedik helyre süllyedtek, ami viszont már azt jelentené, hogy búcsúzniuk kellene a másodosztálytól. Ám ha rátekintünk a tabellára, láthatjuk, hogy mivel nagyon tömör az alsóház mezőnye, így akár már most komoly esély kínálkozhat az Ipoly-partiak számára, hogy ne csupán egy pozíciót ugorhassanak előre. Tihanyiék hazai pályán fogadják a közvetlenül előttük álló nyírbátoriakat, azaz ha nyernek, a két gárda helyet cserélhet, ráadásul amennyiben a lajosmizseiek is veszítenek Szegeden – ami papírforma – még előbbre juthatnak. A tét tehát nem kicsi.

-        Játékosaim és én magam is tökéletesen átérezzük a mérkőzés jelentőségét, egyben a mi felelősségünket, ennek a jegyében készültünk egész héten – mondotta Győrffy Sándor, a Kábel SE vezetőedzője. – Még mindig fölöttünk lóg Damoklész kardja, de remélem, már szombat este fél nyolc tájban kikerülhetünk alóla. Ehhez arra a fegyelmezett kézilabdára lesz szükség, mint amit a szegediek ellen nyújtottak a fiúk. A PLER pénteken játszotta esedékes bajnokiját, vagyis a legjobb kilátások szerint Mikita és Vízler játékára egyaránt számíthatunk. Ez azért is lényeges, mert mindkét kettős játékengedélyes erősségünk nagyon jó formát mutatott legutóbb, és remélem pihenten érkezve hozzánk, most is bizonyítják tehetségüket. Két hete nem játszottunk, azaz nagy a meccséhség is a srácokban, bízom benne, ez kedvezően hat a teljesítményükre. Nagyon sok nézőre számítok, remek hangulatra, ami hozzásegíthet bennünket a rendkívül fontos két pont megszerzéséhez.

A Balassagyarmati Kábel SE szakosztályvezetésének tájékoztatása szerint a Nyírbátor elleni szombati, 18 órakor kezdődő mérkőzést ingyen tekinthetik meg a szurkolók, és várhatóan telt ház előtt játszhatnak a kedvencek.

A készülő keret: Síró, Djukanovics (kapusok), Albert-Tóth, Szabó A., Dóczi, Szabó T., Kajdy, Vízler, Tokai, Bán, Duzsi, Mikita, Bécsi, Tihanyi (mezőnyjátékosok).

H.H.

Testvéri táncok Cserháthalápról

Háromnapos testvértelepülési találkozót rendeztek az elmúlt hétvégén, Cserháthalápon. A rendezvény keretében hivatalos megállapodás született a határon túli magyarlakta községekkel való kapcsolatfelvételről is.

A vasárnapi záróeseményekre érkeztünk meg Cserháhalápra. A Nap éppen kibújt a felhők közül, amikor délelőtt tizenegy óra tájban, az egyre népesebb érdeklődő sereg szeme láttára az első fellépők a művelődési ház udvarán lévő színpadra léptek. Elsőként az óvodások csoportját fogadta kitörő vastaps, akik fergeteges „nyuszi-bugit” mutattak be. Miközben a gyerekek kis műsorát szemléltük, szinte bábeli nyelv-kavalkádba kerültünk. Nem messze tőlük büszke cseh legények beszélgettek, ők Vlachova Lhota településről érkeztek, csekély tudásunkkal szóba is elegyedtünk velük, legfőképpen a közelgő jégkorong világbajnokság esélyeit ecsetelve. 

A mohorai hagyományőrzők ezúttal pásztor-szerelésbe bújtak. Úgy ropták a talpalávalót, hogy bármelyik alföldi, vagy hegyvidéki nyájőrző társuk megirigyelhette volna. Hasonlóképpen szépen mutattak a kórógyi asszonyok is. A hölgykoszorú sváb népviseletre hasonlító pirosas ruhakölteménybe bújt, majd egy női díszmagyart öltött kislány pompás hangon adott elő népdalokat. Az Ipolyon túl, néhány kilométerre elterülő Inámból, a méz felvidéki „hazájából” jött csoport modernebb húrokat pengetett. Egy „melós-trió”, sisakban, és sárga megkülönböztető mellényben munkás-bohózattal szórakoztatott, harsány kacagásra ingerelve a hallgatóságot. Egy másik, Unicum nevet viselő társaság pedig gitáron kísért énekekkel mulattatott: az „Ábrándos szép napok” című ismert szám refrénjét visszhangozta a közönség. A végén a házigazdák következtek, a cserháthalápi hagyományőrzők is megcsillantották tehetségüket.

Amit befejeződött a kulturális bemutató, következhetett egy komolyabb eseményrész. Dócs Dávid, a házigazda polgármester állt elő, és mondta el ünnepi köszöntőjét, kiemelve, hogy Cserháthalápon a múltban is nagy gondot fordítottak az uniós regionális programok keretében megvalósuló testvértelepülési kapcsolat-felvételekre. Ezek első szép példája az Inámmal történt, tíz évvel ezelőtti „egymásra találás” volt, amelyet azóta is a kölcsönös harmónia jellemez. Ezt követte a partiumi, romániai magyar többségű községgel Érolaszival való kapcsolat, majd a bácskai-szerbiai Bácskossuthfalva és a csehországi Vlachova Lhota után a horvátországi Kóróggyal bővül a megállapodások köre. A polgármester hozzátette, a „legújabb testvérük” igen megszenvedte a történelem sorcsapásait, hiszen a délszláv háborúban, mint Vukovár közeli helyiség, a stratégiai hadműveletek középpontjába került, a szerbek ostroma miatt a lakosságnak menekülnie kellett otthonából. Amikor 1998-ban visszatérhettek szülőföldjükre, lerombolt épületeket, szörnyű állapotokat találtak és a templomukat is bombatalálat érte. De szerencsére hatalmas lelkierővel nekiláttak az újjáépítésnek, és mára takaros házakban élnek, és a templomuk is – magyar állami segítséggel – újjáépült. A tizenharmadik század óta magyarságát, anyanyelvét hűen őrző kórógyiak képviseletében Kell József, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke írta alá a friss együttműködési dokumentumot Dócs Dáviddal, majd az inámi polgármesterrel, Régi Zsolttal is megújították az egy évtizede kötött egyezményt. 

A háromnapos találkozó – az előzőekben volt főzőverseny, kispályás focibajnokság, hollókői kirándulás, több koncert és Galbács Tamás fotókiállításának megnyitója is – közös ebéddel zárult a művelődési házban.

H.H.-Sz.B.

Öt névvel pótolt hősi emléktábla

Első világháborús emléktáblát avattak a közelmúltban Diósjenőn. Az 1914-18 között elesett helyi hősök turul szoborral ékesített márványoszlopára került fel újabb öt név.

A múlt pénteken rendezett ünnepi eseményen először Végh József nyugat-nógrádi helytörténész elevenítette fel a kiegészítő emléktábla létrejöttének előzményeit. Elmondta, a község központjában található márványoszlopot 1922-ben állították, rajta hatvanhárom olyan személy kőbe vésett nevével, akik az első világháború során fegyvert fogó közel ötszáz diósjenői katona közül hősi halált haltak a harcmezőkön. Ám az utólagos kutatások során kiderült, hogy erről az oszlopról öt név lemaradt. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy annak idején ennek az öt bátor hazafinak nem élt hozzátartozója a faluban, másrészt a hivatalos adatbázisok sorra bővültek, így a források között később lehetett rábukkanni Adamek János, Dobrocsik János, Gere Gergely, Pintér Márton és Szabó Imre említésére. A község történetét bemutató legújabb kiadványban már szerepelnek ezek a személyek, így született meg egy civil kezdeményezés, hogy az újabban fellelt hősök neveit is elhelyezzék a nagy világégés honvédei előtt tisztelgő emlékművön. 

Ezt követően Gottfried Richárd református lelkész szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta, fontos a név, mert csak azoknak a neve marad fenn mindörökre, akit az utókor emleget, akikre emlékeznek. Győry Csaba katolikus plébános pedig kiemelte, a négy betű, a „haza” szó iránti teljes elkötelezettség jellemezte ezeket a hősöket, és sok esetben éppen ez hiányzik az utókor emberének tudatából.

Végül a kezdeményezők nevében Székely József Ede agrármérnök kifejtette, gyermekfejjel az ember még nem mérheti fel igazán az eszével, miért is tekinthetőek hősnek a világháborús közkatonák, de felnőtté érve már felismeri, akik szembesültek mindazokkal a fogalmakkal: vér, bűz, sár, szenvedés, éhezés, kilőtt szem, leégett ház, mustárgáz marta tüdő és srapnel tépte láb, azok mind-mind megérdemlik, hogy hősként emlékezzünk rájuk. Hozzátette, ez az öt helybéli katona nagyon sokat várt az utódok főhajtására, és azok közé tartoztak, akik rongyos ruhában, szétmállott papírbakancsban, élelem és lőszer nélkül, egy szál szuronnyal az utolsó pillanatig az országhatáron kívül tartották az ellenséget. Régi közös adósság teljesül ezzel. Kis civil csoportjuk folytatja az emlékezést: nemsokára a második világháborús diósjenői halottak névsorát egészítik ki, és már törik a fejüket, hogy jövőre az 1848-as eseményeknek is méltó emléket állítsanak a községben.

H.H. 

Fotó: Hustyava Zoltán

Topolinók seregszemléje a főtéren

Felvidéki túrára kerekedtek fel szombaton a Fiat 500-as autók, vagy közkedvelt nevén a „Topolinók” szerelmesei. Ennek egyik állomásaként Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima téren, a régi vármegyeháza és a polgármesteri hivatal között parkoltak le pár órára, hogy a kíváncsi szempárok alaposan megméregessék az olasz járműipar e remekműveit.

Bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül az Ötvös Csöpi-sorozat egyik filmalkotására, az Elvarázsolt dollárra, amiben többször feltűnik a Fiat 500-as. Az egyik jelenetben az Olympos büfé előtt a közrendőr nem győzi megszámlálni, hány kisgyermek ugrik ki a kisautó üléseiről. Egy másikban pedig Kardos doktor, alias Kern András olyan hosszan cseréli ki a gépkocsi kerekét, hogy az Ötvös Csöpit játszó, és markos kezeivel éppen alkalmi emelő szerepében tündöklő Bujtor István szemrehányást tesz neki: „doktor, azt tudod, hogy ha Niki Laudának  húsz másodperc alatt nem cserélik ki a kerekeit, elbocsájtják a szerelőket”. Nos, ennek a fehér, apró, sportos autónak a testvérei tartottak seregszemlét szombaton a balassagyarmati városközpontban. Az esős idő ellenére közel ötven jármű tulajdonosa mutatta be az érdeklődőknek féltett kincsét.

Amikor a helyszínen szemlélődtünk, több tucatnyian kíváncsiskodtak a Fiatok iránt. Egy férfi a felnyitott hátsó-motorháztető mögé kukkantott be, és szorgosan vizslatta, ugyan milyen „billentyűk” is mozgatják ennek a Topolinónak a motorját. Egy négy-öt év körüli kisfiú természetesen a sofőr helyére kuporodott be, és bőszen kormányozva jelezte, nemsokára ő maga is az utakon forgatja a kereket. Akadt néhány kakukktojás is: Szombati Ádám, a túrát szervező klub balassagyarmati tagja egy piros „gépcsodát” ajánlott a figyelmünkbe. A hatvanas-hetvenes évek nyugat-európai sztrádáin cirkáló Volvo sportautó bizony egyedi látványt nyújtott, hiszen igen ritkán találkozni a mi vidékeinken efféle járgányokkal.

A szervezőktől megtudtuk, a Fiat 500-as, veterán kora ellenére ma is közkedvelt családi autó, és bírja is rendesen a strapát. Nem egy, közel két méteresre nőtt férfiú is a volán mögé telepszik, és a família többi tagjával együtt zsúfolódva, de felettébb lelkesen kerekednek fel egy-egy hétvégi kirándulásra.

A mostani találkozó résztvevői miután röpke városnézésre indultak, majd látogatást tettek a Pannónia Motorkerékpár Múzeumban, az elfogyasztott ebédet követően mentek is tovább, az Ipolyon túli Látka és Fülek irányába, ahol vasárnap fejeződött be a Fiat 500-as csapat felvidéki kiruccanása. 

H.H.

Csapategységben szeletelt szegedi szalámi

Balassagyarmati Kábel SE – Pick-Szeged U23 28-26 (11-14)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Murvai-Buzogány, Szilvási.

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 2, MIKITA 6, Kajdy, DÓCZI 1, ALBERT-TÓTH 4, Vízler 3. Csere: SZABÓ T. 8/4, Bécsi, SZABÓ A. 4, Tihanyi. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

Szeged: B. MANOJLOVICS – Gidai, FEKETE 8, HASZILLÓ 5/1, Szabó B. 2, LONCSAR 6, Dolezsál 3. Csere: Mezei, Sz. Manojlovics 1, Urbán, Árpási 1. Vezetőedző: Szabó Levente.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/1. Kiállítások: 10 perc (+1 kizárás: Kajdy, a harmadik 2 perces büntetés után), ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 2-0, 10. perc: 2-3, 20. perc: 8-9, 25. perc: 10-10, 34. perc: 13-16, 45. perc: 21-19, 50. perc: 25-21, 57. perc: 28-23.

Talán a közönség is megérezte, milyen fontos most az utolsó szalmaszálba kapaszkodnia a kiesés elkerüléséért vívott harcban a Kábel SE legénységének, mert közel telt ház szurkolt a kedvencek sikeréért. Az első öt-tíz percben alaposan látszódott a nagyfokú feszültség a játékosokon, mert a két gárda küzdelmébe rengeteg hiba csúszott. Hazai oldalon előbb Vízler két szép megoldással vétette észre magát, de átlövő társai eleinte nem álltak a feladatuk magaslatán, mivel kísérleteiket a honosított szerb kapus, Manojlovics biztosan hárította. A szegediek ellenben nem tudták a gyarmatiak megingásait kihasználni: egymás után két hétméterest is rontottak, illetve a harmincadik születésnapját a napokban ünnepelt házigazda hálóőr, Djukanovics szintén bravúrokat mutatott be. Mindkét együttes nagy energiákat mozgósított a védekezésre, az Ipoly-partiak több-kevesebb sikerrel akadályozták meg a beállós megjátszását, míg a délvidékiek magas védőfalával szemben igen hatástalannak bizonyultak a kábeles próbálkozások. Jellemző erre, hogy az első tíz percben mindössze öt gól esett.

A félidő közepére alaposan változott a játék képe, hiszen a korábbi időszakkal szemben, most rendkívül felgyorsult a gólgyártás. A jól megtermett szegedi átlövők, Fekete és Loncsar rendre megtalálták a rést a „pajzson”, de ugyanúgy tett a balassagyarmatiak részéről a hórihorgas Mikita is. Bosszantó módon azonban a labdaszerzésekből szervezett gyors leindulások nem váltak be: több alkalommal a visszarohanó csongrádiak kaparintották meg a játékszert, ha pedig mégis eljutott az inaló szélsőkig, Duzsi és Vízler egyaránt elhibázta az abszolút ziccert – előbbi például egy méterrel „cunderezett” mellé.

A sok hiba miatt egyik társaság sem tudott nagyobb előnyt kovácsolni magának, ám a vetélytárs szünet előtt némi fölénybe került, elsősorban azért, mert az átlövők pontosabban céloztak, így a „kis-pickesek” mehettek nyugodtabban a pihenőre.

Fordulás után rögvest szívós felzárkózásba kezdett a Kábel SE. Végre Albert-Tóth is átesett a holtponton, ez biztosan kellett a fiatal játékos önbizalmának növeléséhez. Egy kettős emberelőny alatt csillant fel először a gyarmatiak számára az egyenlítés esélye. A hat a négy elleni csatában Szabó Tamás remekül szervezett, és a kiharcolt büntetőket ő értékesítette magabiztosan – ezzel 16-16-nál utolérték a riválist, sőt, egy remek bejátszást követően Dóczi a vezetést is megszerezte a hazaiaknak.

Fordult a kocka, A kábelesek egyre inkább belemelegedtek, és felvállalták a rizikósabb megoldásokat is. Egy újabb emberfölényes időszakban – Kajdy roppant rutinosan magával együtt két szegedit is kiállíttatott – Szabó Tamás betörését, illetve Duzsi szélső megmozdulását követően már háromgólosra duzzadt a vendéglátó alakulat előnye. A szegedi fiatalok sokat kapkodtak, a második félidőre beállt Szabó András viszont bátran próbálkozott, a beállós pozíciójába befutva, majd a szélről egyaránt remekül célzott, és Albert-Tóth is megérezte, hogy kell bejuttatni a labdát Manojlovics hálójába. Még az sem zavarta meg különösebben az alakzatokat, hogy Kajdy elkövette harmadik súlyos szabálytalanságát, ettől kezdve mezét levetve a vezérszurkolók között biztatta a többieket.

Az utolsó öt percre fordulás előtt közvetlenül, 26-23-as állásnál Győrffy mester időt kért, látva, hogy az ernyedtebb tagok némi frissülésre vágynak. A tanácsok használtak, hiszen Albert-Tóth és Szabó András találata jelezte, ezen a napon a tavaszi szezon legjobban összpontosító balassagyarmati legénysége lépett a pályára. A végére a kimagasló formába lendült Djukanovics babonázta meg a BL-es klasszisok közvetlen utánpótlását, és bár kissé kozmetikázták még az eredményt, az alföldiek nem tudtak veszélyes közelségbe furakodni: Haszilló időn túli hétméterese még a sebekre sem jelentett különösebb gyógyírt.

Összességében a múlt heti csorbát alaposan kiköszörülni kívánó balassagyarmatiak kisebb megingásoktól eltekintve végig koncentrált és egyenletes teljesítményt nyújtottak, és több jó egyéni teljesítménnyel rukkoltak elő, ez jelentette a győzelem kulcsát..

Győrffy Sándor: A magas hőfokú küzdőszellem mellé ezúttal kiváló csapategység párosult. Végre átlendültünk a holtponton, így bizakodva várhatjuk a bajnokság véghajráját.

Szabó Levente: Az első félidőben hiába uraltuk a mérkőzést, néhány jogtalan kiállításunkat tökéletesen kihasználta a Balassagyarmat. Sajnos a játékvezetői felfogással nem tudtunk mit kezdeni.

Junior: 27-37.

Hegedűs Henrik

Sokoldalú mintatanár kerek évfordulója

Sokoldalú mintatanár. Ha feltesszük Balassagyarmaton a kérdést, vajon kire vonatkozhat leginkább ez a kifejezés, rengetegen említenék azonnal Kovács Ferenc nevét. A hetvenötödik születésnapját ezekben a napokban ünneplő közkedvelt pedagógus a történelem és földrajz fő csapásirányáról előszeretettel tér ki irodalmi és képzőművészeti mellékösvényekre, ahol a „rengetegben” kitartóan keresi az elrejtett tárgyakat, hiszen évtizedeken keresztül volt a város tájfutó sportéletének meghatározó alakja.

Kovács Ferenc félárván nőtt fel. Megszületését követően nem sokkal édesapját a frontra vezényelték, ahol orosz hadifogságba esett, és soha többé nem tért vissza. A pataki gyermekkor nagy szegénységben, de felhőtlen élményekkel telt. A jól tanuló kisdiák a balassagyarmati Állami Tanítóképzőbe került, ahol elmélyíthette tudásvágyát mind a humán, mind a reál tárgyakban. A család nehéz anyagi helyzete miatt eleinte nem gondolt, nem gondolhatott arra, hogy egyetemre jelentkezzen, így hát felesküdött tanítónak, és kis híján állásba is lépett Szandán. Csakhogy közbeszólt a sors: Környei József, a jó hírű tanítóképző intézmény igazgatója társadalmi ösztöndíjat ajánlott fel a tehetséges és sokra hivatott ifjúnak, hogy ennek segítségével továbbtanulhasson. Hosszú beszélgetés következett édesanyjával, de a döntés egyértelmű volt: elfogadta az ajánlatot.

Debreceni egyetemi évek következtek. Amelyek nem csupán azért maradtak meg csodás emlékként, mert a történelem és a földrajz tanulása mellett a diák szakmai életben is elismeréseket szerzett, hanem itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Máriával, akivel aztán három fiúgyermeket neveltek fel közösen. A két tanári szak mellett egy harmadikat is kitanult: a népművelést. Debrecen hozta el számára egy újabb szenvedélyben való elmerülést, a fényképezésben. Saját elmondása szerint sokszor egyedül bitorolta a fotólabort, és a kollégiumi szobájának falait is teleaggatta a fényképeivel.

Bár a diploma után maradhatott volna a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, őt hazavonzotta a nógrádi táj, és 1964 őszén Salgótarjánba került, mint a megye egyetlen egyetemi végzettségű népművelő szakembere. A József Attila Művelődési Központ akkoriban épült, ebbe a gárdába kerülve művészeti ismeretterjesztő előadásokat tartott, később az ő irányítása alá került Nógrád megye összes mozija. Hetente járt fel a fővárosba, hogy megtekintse a még szinkronizálatlan nemzetközi filmalkotásokat, amiket bő fél év múlva láthatott a nagyközönség. Az állandó nyomást és feszültséget azonban nem bírta a szervezete, megbetegedett, és felgyógyulását követően azonnal felmondott a munkahelyén.

A Kovács-házaspár mellé ekkor a szerencse is odapártolt. Balassagyarmaton éppen megüresedett két, történelem-földrajz szakos tanári állás, egy a Balassi Bálint Gimnáziumban, egy a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskolában, ráadásul a munkához lakás is járt, nem is volt kérdés, hogy az Ipoly-partjára költöznek. Kovács Ferenc pályája visszakanyarodott a kiindulópontra. Nyugalmazásáig több mint négy évtizeden keresztül oktatott a Balassiban, hamarosan szakfelügyelő lett, 1985-től pedig néhány éven keresztül a gimnázium igazgatójaként is tevékenykedett, de ezt a megbízatást nem igazán szerette. Az ok természetes: a direktor kevesebb óraszámot kap, őt pedig a tanítás éltette, nem az intézmény irányítása. Visszatért tehát aktívan a katedrára, és az iskola diákönkormányzatának segítő tanári feladatát is ellátta.

A munka mellett a természet szeretete egy különleges sportág felé vezette, ami eleinte nem tűnt annak, ami lett: kései, szép szerelem. Tanítványaival sokat kirándult, részt vettek az országjáró diákok különböző találkozóin, ahol megismerkedett a tájfutás élményével, ahogy ő maga fogalmazott egy korábbi interjúban: „ az ember mindig szeret eldugott tárgyakat megkeresni, ez az egész varázsa, és az a tisztaság, ami ebben a pénz által nem átjárt sportágban ma is megvan”. Megalakították a Balassagyarmati Medosz SE tájfutó szakosztályát, később mindhárom fiúgyermek, Gábor, Péter és Zoltán, és kedveseik, aztán az unokák is ebben a sportágban nőttek fel, mi több, országos bajnoki címek sorát szállították Balassagyarmatra, nemzetközi rangú versenyeket szerveztek és szerveznek, sőt, elismert tájfutó térképeket készítenek-szerkesztenek.

Kovács Ferenc nyugalmazását követően is aktív életet él. Bár az állandó sportolással felhagyott már, a város kulturális életének állandó szereplője. Rendszeresen nyit meg kiállításokat, irodalmi esteken különös megvilágításba helyez költői életműveket, például Ady Endréét, József Attiláét, rengeteg költeményt máig fejből elmond, és bár váltig hangoztatja, hogy amikor a zenei hallást osztogatták, nagyon a sor végén állhatott, nem lehet őt zavarba hozni, ha az operaklasszikusokat, vagy a hatvanas évek beat – és tánczenéjét emlegetik köreiben. Legutóbb a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola hatvanöt éves jubileumi ünnepségén találkozhattunk vele, amikor, mint egykori tanítóképzős, Ady Endre csodálatos sorait szavalta: „bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlelkű diák”.

Akik ismerik Kovács Ferencet, egyetérthetnek ezzel: máig ez maradt.

H.H.

Megyei rajzverseny Érsekvadkerten

A közelmúltban az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskolában rendezték meg a Nógrád megyei rajz tanulmányi verseny döntőjét.

Az esemény a házigazda intézmény igazgatójának, Fábián Attilának, illetve Selmeczi Zoltánnak, a salgótarjáni Pedagógiai Oktatási Központ főosztályvezetőjének köszöntő szavaival kezdődött, majd a helyi fiatalokból álló Virgönc néptáncegyüttes előadása következett.

A verseny témája az érsekvadkerti értékekhez kapcsolódott, hiszen az itteni tájházban komoly gyűjtemény látható a népművészet emlékeiből. Ilyen tárgyakból kellett csendéletet alkotniuk a gyerekeknek, a képek elkészítésére pedig két óra állt rendelkezésre. 

Miközben a diákok szorgalmas formázták alkotásaikat, a tanárok számára „Mi így csináljuk” címmel szakmai megbeszélést tartottak, amelynek előadói Ruzsinné Tilesch Judit és Kele Szabó Ágnes voltak. A konzultációt követően a vendégek megtekintették a Mikszáth Kálmán Közművelődési Intézményben látható „Mesterek és tanítványok” című kiállítást, amit az érsekvadkerti iskola művész-tanárainak és tanítványaiknak munkáiból állítottak össze, majd látogatást tettek a helyi tájházban.

A megyei rajzverseny díjátadása során az elismeréseket Kele Szabó Ágnes megyei szaktanácsadó, Fábián Attila igazgató, Sagyibóné Sára Anna, Fontányi Andrea és F. Nógrády Ildikó művész-tanár adták át.

Eredmények:

5-6. évfolyam: 1. Kotrebai Laura (Balassagyarmat, Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Dávid Zsuzsanna), 2. Mag Fruzsina (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Kalocsai Enikő), 3. Bakos Kincső (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Földi Gergely).

7-8. évfolyam: 1. Komoróczy Donát Laura (Balassagyarmat, Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Dávid Zsuzsanna), 2. Obreczán Ildikó (Kazár, Aba Sámuel általános Iskola és Alapfokú Művéseti Iskola, tanárai: Rózsási Beáta, Kun Péter), 3. Kasza Laura (Etesi Általános Iskola, tanára: Pálkovics Margit)

Közönségdíjak. 5-6. évfolyam: Morvai Fanni (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Kalocsai Enikő), 7-8. évfolyam: Berkulya József (Drégelypalánk, Szondi György tagiskola, tanára: Fábryné Rózsa Mária).

A zsűri különdíjai. 5-6. évfolyam: Schmittinger Lili (Diósjenő, Szentgyörgyi István Általános Iskola), Morvai Fanni (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola), Szukán Bence (Karancslapujtő, Mocsáry Antal Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola). 7-8. évfolyam: Fekete Fanni (Pásztó, Zsigmond Király Általános Iskola), Krizsán Petra (Érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola), Radics Loretta (Kazár, Aba Sámuel Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola).