Elkészültek a tervek az új körforgalomra

Remélhetőleg már nem kell túl sokat aludniuk a balassagyarmati Madách-ligetben és a lakótelep környékén élő embereknek, illetve az errefelé gyakran közlekedő autósoknak: elkezdődhet az Ady-Kóvári utak csomópontjában az új körforgalom kiépítése.

Régi vágy az Ipoly-parti városban, hogy a település nyugati szélén, az elkerülő út becsatlakozásánál végre elfogadható közlekedési viszonyok alakuljanak ki. Bő tíz esztendővel ezelőtt itt már egyszer felmerült a körforgalom létesítésének lehetősége, ám máig nem dőlt el ténylegesen, milyen okok miatt hiúsult meg a kivitelezés (a fáma alapján a lakótelepen élők vétózták meg az ötletet, mások szerint viszont politikai döntés miatt maradt ez a ma is tapasztalható kurta-furcsa kereszteződési megoldás). A lényeg, hogy napjainkban már talán nincs olyan személy, gyalogos, gépjárművezető, vagy éppen az autóbuszokról szemlélődő emberfia, aki ne kardoskodna a körforgalom létfontossága mellett.

Így néz ki az új körforgalom terve (forrás: facebook)

Amikor a város önkormányzata közhírré tette az új kezdeményezést, még a korábban fejüket csóválók is örömüket fejezték ki, hogy végre rendeződnek itt a közlekedési gondok. Egy Madách-ligetben lakó férfi elmondta, minden nap erre jár autóval, és sokszor látta, hogy egyes sofőr „kollégák” mennyire tanácstalanul viselkednek, ha ideérnek, és balra vagy jobbra akarnak fordulni, esetleg egyenesen tovább haladni, netán az elkerülő útra rákanyarodni. Nem egyszer alakult ki balesetveszély a rutintalanság, vagy a helyismeret hiánya miatt. Ráadásul a kereszteződés jelenlegi rendje alkalmatlan a normális közlekedésre, gyakran ennek következtében torlódik fel a kocsisor.

A jelenlegi kereszteződésben állandóan nagy a forgalom

Medvácz Lajos polgármester, aki a megválasztása előtti ciklusokban éppen ennek a területnek volt az önkormányzati képviselője kifejtette, boldog azért, mert végre győzött a józan ész, ráadásul komoly mértékű uniós támogatáshoz jutottak több közlekedésfejlesztési témában, így hamarosan megindulhat a konkrét munka. Mostanában készültek el a részletes tervek, amelyek a csomópont kialakításán belül még kerékpárutat is tartalmaznak, mivel a város területén kiépülő szakaszok közül egy innen indul majd, és egészen a Nyugati Ipartelepig tart. Hangsúlyozta, a legkorszerűbb, legbiztonságosabb csomópont létesül a Madách-ligeti tömbházak tövében.

A további egyeztetések és előkészítések után a körforgalom tényleges kivitelezése még 2019 első felében megkezdődhet.

Hegedűs Henrik

Kocsonya parti a Kakasban

A szilveszteri mulatásnak megvannak a maga kialakult jó szokásai. A virsli falatozása és a pezsgő kortyolása teljesen természetes jelenségek ilyenkor, de akadnak olyan helyek, ahol több csipetnyi érdekesebb ízt is vegyítenek a kínálatban.

Romhányban, a falu „főutcáján” található Arany Kakas szórakozóhelyen már december 31-én a reggeli órákban gyülekeznek a korgó gyomrú férfiak – meg néhányan a gyengébbik nem képviselői közül is. A bejárat melletti széles asztal ekkor már roskadozik a kocsonyával teli tányéroktól. Az étket Kaliczka Ferenc (alias „Maci”) és családja több kondérban készíti el rendszerint előző nap, és a vendégek sorra járulnak elő buzgón kóstolgatva a téli időszak magyaros konyhájának elmaradhatatlan termékét, netán még repetát is kérve. Aki pedig kicsit késik, netán csak a késő délelőtti órákban toppant be ide, bizony, lehet, hogy lemarad az ízletes falatokról, mert hamar elfogy a jófajta finomság.

H.H.

Nyugat-Nógrádért élünk és teszünk

Fura világot élünk. Ebben a mi, kis nyugat-nógrádi közösségünkben folyamatosan szükség van a megújulásra. Rendre elgazosodik az előttünk lévő kitaposatlan út, amit újra és újra meg kell tisztítani, hogy lássunk magunk előtt egy csipetnyi jövőt.  Fontos, hogy az itt élő emberek mind jobban naprakészebbek legyenek az szűkebb pátria történéseiben, eseményeiben, lássanak programajánlókat, beharangozókat, múltidézőket, és persze rengeteg beszámolót a saját kis világuk mindennapjairól, amelyek a szélesebb nagyközönség számára talán kevésbé érdekesek, de helyben nagy a jelentőségük. A lényeg: a térség közösségét szolgáljuk, építő szándékkal, a három „É” betű jegyében: ÉRDEKES írásokkal szórakoztatni az olvasót, ÉRTÉKES tartalommal megtöltve, hogy ÉRDEMES legyen a Nyugat-nógrádi Napok blogra kattintani.

Január elsejétől naponta többször szeretnénk friss információkkal jelentkezni, ebben szeretnénk kérni mindenki segítségét, Honttól Borsosberényen át Berkenyéig, Szendehelytől Nézsán át Nógrádsápig, Galgagutától Becskén át Szügyig, nem feledve a két várost, Balassagyarmatot és Rétságot, illetve persze minden települést, ami e két járás területére esik. Várjuk a jelentkezéseket!

Hegedűs Henrik

főszerkesztő

***

Csodálatos természeti világtól körülvéve élünk itt. Barangolhatunk az Ipoly-réten, láthatunk gyönyörű madarakat, beleszippanthatunk a folyópart hamisítatlan illatfelhőjébe. Felgyalogolhatunk a drégelyi várromokhoz, a becskei sztúpához, a herencsényi kereszthez, vagy éppen a szandai hegyoromról tekinthetünk szét. Láthatjuk, miként kel fel a nap a berceli dombtető mögött, s nyugszik le a Börzsöny mögé bújva, és kellemeset sétálhatunk a bánki tópart sétányán, elnézve a vadkacsákat. Figyelhetjük, amint a százéves síneken kattogva zakatol a „Piroska”. Elidőzhetünk a történelem emlékein: januárban, Romhányban fejet hajthatunk Rákóczi emléke előtt, júniusban mulathatunk a Nógrádi Várjátékok forgatagában, júliusban a Schaffer-kúti tisztáson elvegyülhetünk a középkort idéző színes kavalkádban, miként ott tornyosul előttünk rengeteg büszke alak a múltból, akiket mind-mind ezer és ezer szál köt e vidékhez. Madách és Mikszáth emlékei Balassagyarmaton, Csesztvén és Horpácson, Szabó Lőrinc szeretett füzei az Ipoly árterében, Tolnay Klári emlékháza Mohorán, a kastélyok, amelyek régi, nagynevű családok, Prónayak, Almássyak, Huszárok dicsőségét idézik.

És a gasztronómiai, valamint hagyományőrző különlegességek: az ilinyi derelye, a pataki pampuska, a szécsénkei lecsó, a kétbodonyi szilvás gombóc, az őrhalmi népviselet, a dejtári varkocsos fejkendő, a galgagutai lyapuskás csepjec.

Bármennyire is kívül esik a fő idegenforgalmi utakon ez a kies vidék, bármennyire is bosszankodunk az alsóbbrendű úthálózat kiábrándítóan rossz minőségén, ez a táj a miénk, a mi szülőföldünk, amit szeretünk, és a föld is itt fog magába fogadni bennünket.

Igen, Nyugat-Nógrád a mi imádott szívünk csücske, amiért tenni kell és tenni érdemes.

Húsz éve írtuk (4.) – Életveszélyes játszótereken szaladgálnak gyermekeink

Leszakadt hinták, széttört padok, rozsdás mászókák. A csúszda már csak nevében az, aminek eredetileg építették. A homokozókban kutyák ürülékei. Aki elmerészkedik Balassagyarmat játszótereire, nem talál mást, csak rendetlenséget és életveszélyt. Márpedig pénz jelenleg nincs a kasszában a felújításokra.

- Nem merem leengedni a gyerekemet a közeli játszótérre – fakadt ki a Dózsa utcában lakó anya, aki két apró csemetéjét védi féltően. – Az maga a pokol! Mi lesz, ha éppen hintázni támad kedve és leesik? Olyan rozoga tákolmányt még nem láttam! Kész életveszély!

A hölgy félelme érthető. Bárki körülnézhet a város lakótelepein. Mindenütt hasonló, szomorú látvány fogadja. Ósdi szerkezetek állnak egymás mellett. Legtöbbet a rozsda marja. Az egyik hintát például leszaggatták. Az egyik ága csak lebeg ég és föld között, a másik ülőkéjén már csak a vas tartólemez maradt, a fapallókat lelopták. A műanyag csúszdának se híre, se hamva. Csak a mászóka része jelzi, onnan valaha lecsúszhattak gyerekek. A játszóterek zöldövezeti facsemetéi alig növekedtek a telepítésük óta. Nem véletlenül: már maga az ültetés hanyag munka volt, azóta senki sem locsolja őket, a támasztó karókat pedig aprófának használták fel leleményes emberek.

Majdán Béla önkormányzati képviselő – aki ugyancsak azon a lakótelepen él, mint az imént kesergő hölgy – szintén elégedetlen.

- Sajnos van egy szűk csoport a városban, melynek tagjai abban lelik örömüket, ha falra firkálhatnak, rombolhatnak – mondja a városatya. – Az más kérdés, hogy ennek a fajta viselkedésnek milyen társadalmi okai vannak. Nem hiszem, hogy egy-két év alatt tömegesen tönkre kellene menniük ezeknek a játszótéri eszközöknek, ha arra megfelelő módon vigyáznának használóik. Ám véleményem szerint az is igaz, ezekre a területekre nagyobb figyelmet kellene fordítania az önkormányzatnak is. Úgy gondolom, és ennek többször hangot adtam, a mai közállapotok mellett nem elég összesen két alkalmazott egy ekkora településen a közterületek felügyeletére.

A képviselő úgy látja, a kutyatulajdonosok is felelősek a játszóterek állapotáért. Ő maga is számtalanszor tapasztalta, hogy a szabadon engedett ebek a homokozókban végzik el a legszükségesebb dolgaikat. Aztán a gyerekek gyanútlanul odamennek játszani. Többször javasolta már a képviselő-testületnek, hogy a kulturált országokhoz hasonlóan, a kutyatulajdonosok sétáltatásra kötelezően vigyenek magukkal kislapátot és nylonzacskót.

- Úgy gondolom, a játszóterek rendben tartását is a lakosság és az önkormányzat együttgondolkodásával és közös cselekvésével lehetne megoldani.

Medvácz Lajos, az önkormányzat művelődési bizottságának elnöke úgy véli, vannak biztató jelek. Saját körzetében, a Madách-ligetben nemrég festették le a hintákat, mászókákat, de ez szerinte is kevés.

- A legjobb megoldás talán az lehetne, ha a jelenlegi vasszerkezeteket lecserélnénk fajátékokra – vélekedik -, ám komoly pénzforrások kellenének ehhez a munkához. A helyi fafaragók készen állnak, csak megfelelő mennyiségű anyag szükséges. Remélem, jövőre lakossági segítséggel ez az átalakítás megvalósulhat.

Pulay László képviselő szerint a felújításról apránként kell gondoskodni, de addig is fel lehetne hívni a polgárok figyelmét, hogy jobban vigyázzanak saját lakóhelyük környezetére. Nemrégiben egy lakossági fórumon is szó esett a játékok állapotáról, s ő is szorgalmazza, hogy a legkorábban tavasszal induljanak el a felújítási munkák.

Láng Mihály nem csupán a képviselő-testület tagja, hanem városunk kertbarát körének vezetője is. Kertészeti szakemberként szomorúan látja, hová jutottunk.

- Borzalmas, ahogy kinéznek a játszótereink – kesereg. – A padok ülőkéi leszerelve, a hinták fele hiányzik. Egyes mászókák mellett hatalmas üreg tátong, tele szeméttel. A fák kapálatlanok, nem öntözik őket. Úgy tűnik, mintha senki sem törődne ezekkel az értékekkel. Valóban igaz a mondás, nincs gazdája a városnak.

A Városüzemeltetési Kft. csoportvezetője, Hegedűs Józsefné is bevallja, szomorú a helyzet, de mit tegyenek, ha nincs pénz.

- Sok játszótéri szerkezet elavult, huszonöt éve építették – mondja. – De nem csak a rozoga állapot a legnagyobb gond. Képtelenek vagyunk megfékezni a lopásokat. Évente 10-15 hintakosarat visznek hétvégi telkekre, nyaralókba, a csúszdalapokról nem is beszélve. Pótlásuk pedig nagyon pénzigényes. Egy hinta hétezer, a csúszdalap húszezer forintba kerül manapság. Ha tehetjük, cseréljük az eszközöket, de hiába, mert újból elviszik. Én is szeretném, ha környezetkímélőbb fajátékok kerülnének a jelenlegiek helyére, ám tartok tőle, azok sem hosszú ideig húznák, elhordanák gyújtósnak.

H.H.
Gyarmati Újság - 1997. szeptember 12.

Húsz éve írtuk (3.) – Fülön csípett biciklitolvajok

Emberünk csupán egy kenyérért tért be a főutcai Kék ABC-be. Gondolván, az egész vásárlás csak egy perc, nem lakatolta le a hegyikerékpárját. Miután kilépett a boltból, hiába kereste a járgányát. A tolvajok már árkon-bokron túl jártak.

Ez az eset az utóbbi hónapokban többször megismétlődött. Ám a rendőrök hamarosan fülön csípték a kerékpárlopásra szakosodott csapatot.

Eleinte nem tudták a zsaruk, mire föl érkezik ennyi bejelentés a rendőrkapitányságra. Hol egy alig tizenegy esztendős fiú érkezett haragos mamájával, hol egy idősebb úr tette meg a feljelentést. Mindannyiukat a hegyikerékpárjától szabadították meg.

A leleményes tolvajok nem ismertek lehetetlent. Mit nekik a lakat! A számzár kinyitására nem fecséreltek időt. Két kattanás és máris nyílt. A kulcsosokkal se sokat bíbelődtek. Ha kellett, vittek szerszámot és levágták a zárat. Onnan már csak pár pillanat, és kereket oldottak. A tulajdonosok hiába szaladtak utánuk. A sarkon befordulva egyből átadta a zsákmányt a társnak, aki gyorsan behúzta a bringát egy kapualjba. Amikor aztán tiszta lett a levegő, továbbálltak. Volt olyan kerékpár, ami rövidesen Szlovákiában kötött ki. Potom pénzért adtak túl a járgányokon. A határőrök is felfigyeltek a naponta érkező bringásokra, akik gyalog tértek vissza.

A banda három helyszínen serénykedett. A Kék ABC mellett a Szontagh Pál utcában és a volt Április 4. lakótelepen léptek akcióba. A rendőrségen pedig egyre vastagodtak a dossziék. Szeptember első napjaira számuk harmincra nőtt.

A rendőrök még jobban figyelték a három helyet. Rövidesen forró nyomra akadtak. Egy háromfős csapat kezdett volna a buzgólkodásnak, amikor a járőr észrevette őket, s máris kattant a bilincs. A gyarmati trió a vallatáson nem tagadott, a fiúk elismerték tettüket. Azt is elmondták, hová vitték a bicikliket.

Rövidesen a zsákmány egy része előkerült, ám a nyomozás ezzel még nem ért véget. Tovább tart az orgazdák felkutatása, és biztosak a zsaruk abban, nem csak ez az egy tolvajcsapat tevékenykedett a városban. Az ügynek tehát folytatása következik.

Gyarmati Újság – 1997. szeptember 12.

Húsz éve írtuk (2.) – Fellendülhet a városkörnyéki turizmus

Az utóbbi években egyre kevesebb turista keresi fel városunkat és környékét, az Ipoly-völgyét. Ennek oka többek között a megfelelő programok és a felhívó propaganda hiányában keresendő. Ezen az állapoton kíván javítani a közelmúltban alakult munkacsoport, amely komoly terveket szó az idegenforgalom fellendítésére.

A csoport egyik tagja, Majdán Béla elmondta, a közelmúltban személyesen is meggyőződött, milyen népszerű hazánkban a falusi turizmus. A Balaton-felvidéken járva sok településen látott szépen felújított házakat, nyugati turistákat csalogató programok plakátjait. Több helyen a vendégeket lóra ültetik, hosszú túrákat tesznek meg, gulyás-partikra invitálják a messzi tájakról érkezetteket. Úgy véli, ez szűkebb pátriánkban is megvalósítható.

Alig egy hónappal ezelőtt, az Ipoly-parti Vásár folklórnapja is bebizonyította, vannak komoly népi értékek a környékünkön. Ám ezek iránt alig-alig érdeklődnek a külföldiek, igaz, nem is tudhatnak erről a környékről, elvégre elég nagy a szervezetlenség, nincs ötlet az idegenforgalom fellendítésére. Sajnos kevés a szálláshely, így nagyobb társaságokat sem a város, sem a környező falvak nem fogadhatnak.

- A munkacsoport, amely a Balassagyarmat és Térsége Fejlesztéséért Alapítvány keretében, a napokban kezdte meg működését, kérdőívet és tervezetet készített, melyekkel a tagok felkereshetik a térség polgármestereit, és elbeszélgetnek az elképzelésekről. Arról faggatóznak majd, vajon milyen feltételekkel fogadhatják a vendégeket, rendelkeznek-e szállásokkal, van-e különleges látnivalójuk, sajátos helyi rendezvényük.

Majdán Béla szerint nem elveszett ügyön munkálkodnak. Ha mindenki komolyan gondolja az elképzeléseket, összeállíthatnak egy programfüzetet, melyet eljuttatnának az utazási irodákhoz, így a térség egészét jobban „eladhatnák”, hazánkban és más országokban egyaránt. Az érkező turistákat elvinnék falunapokra, palóc lakodalmakra, disznóvágásokra, Nógrádgárdony a lovasturizmus paradicsoma lehetne, Hollókő, Ipolytarnóc, Terény, Kétbodony és sok más település számos látnivalót és folklór eseményt kínál. A külföldieket megízleltethetnék a palóc tájjellegű ételekkel, a Nyírjes pedig igazi szabadidőközponttá nőhetné ki magát.  Persze ez még csak a távoli jövő, de a munkacsoport tagjai bíznak benne, jó úton járnak, hiszen pályázat útján elnyerték az Ipari Minisztérium támogatását is.

H.H.

Gyarmati újság - 1997. augusztus 29.

Húsz éve írtuk (1.)/ „Legyen végre normális piacunk!”

Ráfért már a felújítás Balassagyarmat piacára. Az árusok és a vásárlók télvíz idején bokáig sárban jártak, esőben a portékák is áztak. A napokban megkezdődtek a javítási munkák, ám jó néhány kereskedő elégedetlen. Az őstermelőket ugyanis „kilakoltatták” a Hunyadi utca egy üres házhelyére, ami sokaknak egyáltalán nem tetszik. Moór Mátyás, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője elismeri, késve értesítették az őstermelőket, de a többség türelemmel viseli a kellemetlenségeket.

Évek óta áldatlan állapotok uralkodnak a piacon. Teljesen méltatlan körülmények között dolgoztak a kereskedők. Az önkormányzat szinte havonta ígérte az árusoknak, gyógyírt hoznak a panaszaikra. Több alkalommal összehívták őket, ilyenkor aztán pattogtak a keresetlen szavak. Ki-ki hangoztatta a saját véleményét, a piacozók szerették volna minél előbb rendezni dolgaikat, míg a városvezetők nem rejtették véka alá: amint összegyűlik kellő pénz, máris megkezdődik a felújítás. Nos, a nyár közepére megoldódtak az anyagiak.

Máshova vándoroltak a milliók

- Korábban a piaci bevételek bekerültek a közösbe – mondta el Moór Mátyás -, de teljesen máshova vándoroltak a milliók. Három évvel ezelőtt a képviselő-testület döntött, ezentúl elkülönítik az összeget, a későbbi javítási munkákra. Ám hiába gyűltek a forintok, mindez még kevés volt. Épp időben jött a Tigáz-részvényekért kapott pénz, amiből ötmillió került a bevételek mellé. Ennyi már elegendőnek bizonyult, hogy meghirdessük a pályázatot. A terveket már előre elkészítettük, ezeket nyújtottuk át a győztes kivitelező cégnek.

Az önkormányzat úgy határozott, zárt, meghívásos pályázaton dönti el, kire is bízzák a munkákat. Elküldték hát a leveleket azoknak a cégeknek, amelyekről úgy vélték, szívesen vállalkoznának erre a feladatra. Végül a Karancs Épker Kft. tette a legkedvezőbb ajánlatot. Az a cég, amely az új iskolát és egyéb mást is felépített Gyarmaton.

- Mindent kutyafuttában csináltunk, épp ezért nem tudtunk értesíteni minden kereskedőt – ismeri el Moór Mátyás. – A munkák megkezdése előtt egy héttel szóltunk a pavilonos árusoknak, azonban az őstermelőket csak hirdetmények útján tájékoztattuk, azt is csupán pár nappal az építkezés augusztus 19-i megindítását megelőzően. Nagy nehezen találtunk ugyanis ideiglenes helyet nekik, a Hunyadi utcában. Igaz, ezzel az állatvásárt is el kellett költöztetnünk. Tárgyaltunk az ÁNTSZ-szel, hogy esetleg egy helyen legyenek a zöldség és gyümölcsárusokkal, ám erre nem adták meg az engedélyt. Jobb híján a baromfikereskedők a szomszédos parkolóba költöztek.

Csúszás várható

Az átszervezés miatt azonban némi csúszás keletkezett. A befejezés tervezett határideje szeptember harmincadika, ám könnyen előfordulhat, hogy csak október közepére lesz minden rendben. A műszaki osztályvezető szerint nem kizárt, hogy különböző pótlások, utólagos javítások szükségesek.

- Az őstermelői piacrész teljesen új tetőt kap – részletezi Moór Mátyás. – A most még fedetlen részeket is beborítják. Sőt, kérésünknek megfelelően az új felület átlátszó lesz. A régi, műkő asztalsorok helyett egységes, fémvázas fapadokat szerelnek fel, alul polcsorral, ahová a személyes holmikat rakhatják az árusok. A piac Thököly utcára néző felét aszfaltburkolattal látják el, méghozzá olyan folyóka-rendszerrel, amely tökéletesen megoldja a csapadékvíz elvezetését. Így aztán botlás – és csúszásmentessé, könnyen takaríthatóvá válik a kövezet. Mivel maradt még a tarsolyban némi pénz, arra is futja, hogy a fedett rész asztalsorai közé díszkő-burkolatot építsenek.

Ez persze még csak az első ütem. Folytatás akkor, ha újra összegyűlik pár millió a kasszában. A pavilonsor foghíjait szeretnék megszüntetni, a rossz kalyibákat lebontanák, a kavicsos felületet aszfaltoznák, és a sátrak helyét is pontosan felfestenék. A további munkák kezdésének időpontja azonban igencsak kétséges.

Bosszantják a körülmények

Több őstermelőt teljesen váratlanul ért a felújítás. Mari néni, aki zöldséget árul, az egyik reggelen megrökönyödve nézte, hogy ott, ahol naponta kirakja portékáit, épp bontják a padsort. Nem tehetett mást, fogta a holmijait és átcipekedett a Hunyadi utcába.

- Sajnos, ez a helyzet, aranyoskám! Ide kiküldtek minket, kevesebb a vásárló, alig adok el valamit. Jobb lett volna tavasszal átépíteni, tudja, a palánták miatt. Remélem, hamar visszahurcolkodhatunk, csak attól félek, többet kell fizetnem, mint eddig – fakad ki az idős asszony.

Erzsi néni ugyancsak elégedetlenkedik. Őt a mostoha körülmények bosszantják.

- Mondja meg, mi lesz, ha elered az eső? Mind eláznak a paradicsomjaim. Akkor meg már kinek kell? Ha meg rámjön a hasmenés, hová megyek? Nincs itt WC. Igazán építhettek volna egy alkalmi bódét. Azt ígérték, csak egy hónap. De mi történik, ha tovább tart? Akkor itt szenvedünk még késő ősszel is – kesereg.

Kár minden háborgásért

A szemközti asztalnál áruló férfi már higgadtabban fogalmaz. Szerinte könnyen átvészelik ezt az időszakot.

- Semmit sem tehetünk – vélekedik -, kár minden háborgásért. Törődjünk bele, azért dolgoznak, hogy nekünk jobb legyen. Igaz, egy hete nem volt forgalom, de most már jönnek szépen a vevők.

Szomszédja nem éppen szűkszavú, csak úgy árad belőle a szó.

- Csináljanak már végre egy normális piacot! Hát mi másból van pénz, mint a piaci bevételekből? Eddig csak szűkölködtünk, ide jöttek messziről az idegenek, kitúrták helyükről a gyarmatiakat. Ők meg a ruhákkal oda szorultak az őstermelők közé. Néhány néninek már annyi terület sem jutott, hogy két karalábét kitegyen. Kézből, meg szatyorból árult a kocsmaajtóban. Remélem, a mostani átépítéssel véget ér a tolongás. No, meg az sem mellékes, hogy olykor komoly harc dúl a helyekért. Egy-egy vita kis híján ölre ment. Ebben is megoldást kéne találni. És a WC. Egykor bezár, akinek ezután lenne sürgős dolga, a bódék falánál végzi el. A parkolást is szigorítsák meg végre! Nem egyszer előfordult, hogy a tűzoltóságtól cipeltem a húszkilós ládákat. Nagyon várom már a szeptember harmincadikát. Roppant kíváncsi vagyok, mit tesz értünk, termelőkért az önkormányzat.

Legyen végre szép piac

Moór Mátyás szerint csak néhányan fejezték ki nemtetszésüket, a többség örül annak, hogy végre rendeződik a helyzetük. Különösen a pavilonsori kereskedők reagálása meglepő. Ők nem emelték fel szavukat, pedig számukra lesz a legkellemetlenebb.  Amikor ugyanis a vízelvezetőket építik majd, csak a hátsó bejáratuknál árulhatnak. Reméli, hamarosan a háborgók is elhallgatnak, hiszen mindenkinek egy az érdeke: legyen végre szép a gyarmati piac.

Illemtelen illemhely

Aki közelebbről megnézi, vagy éppen használja is a piaci illemhelyet, igencsak elcsodálkozik. Egyetlen konténer az egész, és csak úgy árad belőle a bűz. Ráadásul délután egykor be is zárják, pedig a környékbeli kocsmák még pár óra múlva is nyitva vannak.

A kereskedők és a vásárlók már undorodnak az egésztől. Inkább visszatartják a lélegzetüket, de kerülik a WC-t. Ám azok, akik a kocsmákban oltják szomjukat, s bizony rákényszerülnek a használatára, mit tehetnek? A presszók szomszédságában lévő üzletek tulajdonosai állandóan panaszkodnak: a kocsmákból kioldalgó vendégek a bezárt illemhely láttán az ő boltjuk falánál végzik el abban a pillanatban legszükségesebb dolgukat.

A kereskedők remélik, ha már az önkormányzat vette a fáradtságot és nekikezdett a felújításnak, talán arra is lesz idő és pénz, hogy higiénikusabb illemhelyet építsen.

Hegedűs Henrik