Húsz éve írtuk (1.)/ „Legyen végre normális piacunk!”

Ráfért már a felújítás Balassagyarmat piacára. Az árusok és a vásárlók télvíz idején bokáig sárban jártak, esőben a portékák is áztak. A napokban megkezdődtek a javítási munkák, ám jó néhány kereskedő elégedetlen. Az őstermelőket ugyanis „kilakoltatták” a Hunyadi utca egy üres házhelyére, ami sokaknak egyáltalán nem tetszik. Moór Mátyás, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője elismeri, késve értesítették az őstermelőket, de a többség türelemmel viseli a kellemetlenségeket.

Évek óta áldatlan állapotok uralkodnak a piacon. Teljesen méltatlan körülmények között dolgoztak a kereskedők. Az önkormányzat szinte havonta ígérte az árusoknak, gyógyírt hoznak a panaszaikra. Több alkalommal összehívták őket, ilyenkor aztán pattogtak a keresetlen szavak. Ki-ki hangoztatta a saját véleményét, a piacozók szerették volna minél előbb rendezni dolgaikat, míg a városvezetők nem rejtették véka alá: amint összegyűlik kellő pénz, máris megkezdődik a felújítás. Nos, a nyár közepére megoldódtak az anyagiak.

Máshova vándoroltak a milliók

- Korábban a piaci bevételek bekerültek a közösbe – mondta el Moór Mátyás -, de teljesen máshova vándoroltak a milliók. Három évvel ezelőtt a képviselő-testület döntött, ezentúl elkülönítik az összeget, a későbbi javítási munkákra. Ám hiába gyűltek a forintok, mindez még kevés volt. Épp időben jött a Tigáz-részvényekért kapott pénz, amiből ötmillió került a bevételek mellé. Ennyi már elegendőnek bizonyult, hogy meghirdessük a pályázatot. A terveket már előre elkészítettük, ezeket nyújtottuk át a győztes kivitelező cégnek.

Az önkormányzat úgy határozott, zárt, meghívásos pályázaton dönti el, kire is bízzák a munkákat. Elküldték hát a leveleket azoknak a cégeknek, amelyekről úgy vélték, szívesen vállalkoznának erre a feladatra. Végül a Karancs Épker Kft. tette a legkedvezőbb ajánlatot. Az a cég, amely az új iskolát és egyéb mást is felépített Gyarmaton.

- Mindent kutyafuttában csináltunk, épp ezért nem tudtunk értesíteni minden kereskedőt – ismeri el Moór Mátyás. – A munkák megkezdése előtt egy héttel szóltunk a pavilonos árusoknak, azonban az őstermelőket csak hirdetmények útján tájékoztattuk, azt is csupán pár nappal az építkezés augusztus 19-i megindítását megelőzően. Nagy nehezen találtunk ugyanis ideiglenes helyet nekik, a Hunyadi utcában. Igaz, ezzel az állatvásárt is el kellett költöztetnünk. Tárgyaltunk az ÁNTSZ-szel, hogy esetleg egy helyen legyenek a zöldség és gyümölcsárusokkal, ám erre nem adták meg az engedélyt. Jobb híján a baromfikereskedők a szomszédos parkolóba költöztek.

Csúszás várható

Az átszervezés miatt azonban némi csúszás keletkezett. A befejezés tervezett határideje szeptember harmincadika, ám könnyen előfordulhat, hogy csak október közepére lesz minden rendben. A műszaki osztályvezető szerint nem kizárt, hogy különböző pótlások, utólagos javítások szükségesek.

- Az őstermelői piacrész teljesen új tetőt kap – részletezi Moór Mátyás. – A most még fedetlen részeket is beborítják. Sőt, kérésünknek megfelelően az új felület átlátszó lesz. A régi, műkő asztalsorok helyett egységes, fémvázas fapadokat szerelnek fel, alul polcsorral, ahová a személyes holmikat rakhatják az árusok. A piac Thököly utcára néző felét aszfaltburkolattal látják el, méghozzá olyan folyóka-rendszerrel, amely tökéletesen megoldja a csapadékvíz elvezetését. Így aztán botlás – és csúszásmentessé, könnyen takaríthatóvá válik a kövezet. Mivel maradt még a tarsolyban némi pénz, arra is futja, hogy a fedett rész asztalsorai közé díszkő-burkolatot építsenek.

Ez persze még csak az első ütem. Folytatás akkor, ha újra összegyűlik pár millió a kasszában. A pavilonsor foghíjait szeretnék megszüntetni, a rossz kalyibákat lebontanák, a kavicsos felületet aszfaltoznák, és a sátrak helyét is pontosan felfestenék. A további munkák kezdésének időpontja azonban igencsak kétséges.

Bosszantják a körülmények

Több őstermelőt teljesen váratlanul ért a felújítás. Mari néni, aki zöldséget árul, az egyik reggelen megrökönyödve nézte, hogy ott, ahol naponta kirakja portékáit, épp bontják a padsort. Nem tehetett mást, fogta a holmijait és átcipekedett a Hunyadi utcába.

- Sajnos, ez a helyzet, aranyoskám! Ide kiküldtek minket, kevesebb a vásárló, alig adok el valamit. Jobb lett volna tavasszal átépíteni, tudja, a palánták miatt. Remélem, hamar visszahurcolkodhatunk, csak attól félek, többet kell fizetnem, mint eddig – fakad ki az idős asszony.

Erzsi néni ugyancsak elégedetlenkedik. Őt a mostoha körülmények bosszantják.

- Mondja meg, mi lesz, ha elered az eső? Mind eláznak a paradicsomjaim. Akkor meg már kinek kell? Ha meg rámjön a hasmenés, hová megyek? Nincs itt WC. Igazán építhettek volna egy alkalmi bódét. Azt ígérték, csak egy hónap. De mi történik, ha tovább tart? Akkor itt szenvedünk még késő ősszel is – kesereg.

Kár minden háborgásért

A szemközti asztalnál áruló férfi már higgadtabban fogalmaz. Szerinte könnyen átvészelik ezt az időszakot.

- Semmit sem tehetünk – vélekedik -, kár minden háborgásért. Törődjünk bele, azért dolgoznak, hogy nekünk jobb legyen. Igaz, egy hete nem volt forgalom, de most már jönnek szépen a vevők.

Szomszédja nem éppen szűkszavú, csak úgy árad belőle a szó.

- Csináljanak már végre egy normális piacot! Hát mi másból van pénz, mint a piaci bevételekből? Eddig csak szűkölködtünk, ide jöttek messziről az idegenek, kitúrták helyükről a gyarmatiakat. Ők meg a ruhákkal oda szorultak az őstermelők közé. Néhány néninek már annyi terület sem jutott, hogy két karalábét kitegyen. Kézből, meg szatyorból árult a kocsmaajtóban. Remélem, a mostani átépítéssel véget ér a tolongás. No, meg az sem mellékes, hogy olykor komoly harc dúl a helyekért. Egy-egy vita kis híján ölre ment. Ebben is megoldást kéne találni. És a WC. Egykor bezár, akinek ezután lenne sürgős dolga, a bódék falánál végzi el. A parkolást is szigorítsák meg végre! Nem egyszer előfordult, hogy a tűzoltóságtól cipeltem a húszkilós ládákat. Nagyon várom már a szeptember harmincadikát. Roppant kíváncsi vagyok, mit tesz értünk, termelőkért az önkormányzat.

Legyen végre szép piac

Moór Mátyás szerint csak néhányan fejezték ki nemtetszésüket, a többség örül annak, hogy végre rendeződik a helyzetük. Különösen a pavilonsori kereskedők reagálása meglepő. Ők nem emelték fel szavukat, pedig számukra lesz a legkellemetlenebb.  Amikor ugyanis a vízelvezetőket építik majd, csak a hátsó bejáratuknál árulhatnak. Reméli, hamarosan a háborgók is elhallgatnak, hiszen mindenkinek egy az érdeke: legyen végre szép a gyarmati piac.

Illemtelen illemhely

Aki közelebbről megnézi, vagy éppen használja is a piaci illemhelyet, igencsak elcsodálkozik. Egyetlen konténer az egész, és csak úgy árad belőle a bűz. Ráadásul délután egykor be is zárják, pedig a környékbeli kocsmák még pár óra múlva is nyitva vannak.

A kereskedők és a vásárlók már undorodnak az egésztől. Inkább visszatartják a lélegzetüket, de kerülik a WC-t. Ám azok, akik a kocsmákban oltják szomjukat, s bizony rákényszerülnek a használatára, mit tehetnek? A presszók szomszédságában lévő üzletek tulajdonosai állandóan panaszkodnak: a kocsmákból kioldalgó vendégek a bezárt illemhely láttán az ő boltjuk falánál végzik el abban a pillanatban legszükségesebb dolgukat.

A kereskedők remélik, ha már az önkormányzat vette a fáradtságot és nekikezdett a felújításnak, talán arra is lesz idő és pénz, hogy higiénikusabb illemhelyet építsen.

Hegedűs Henrik