Dínósimogató gyermeknap

Röpke negyedórám maradt, hogy elmerüljek kissé a rétsági gyermeknap forgatagában, elvégre, amikor az ember a buszjáratokhoz kötött, ráadásul várt még rá Balassagyarmaton egy kiemelt esemény, aligha kényelmeskedhet. Így aztán, ebbe a tizenöt percbe igyekeztem belesűríteni az élményhalmazt.

A dínó lehajtotta a fejét a simogatáshoz

Még meglehetősen „foghíjas” volt a nagyparkoló, az esemény helyszíne. A művelődési központ fala mellett, a hűvösbe húzódva katonai hagyományőrzők mutatták be harci kelléktárukat – hiszen a honvédségi múlt kötelez –, egy férfiú nagy kedvvel húzta fejére a rohamsisakot, majd buzgón mustrálgatta az asztalra kitett puskákat. Odébb a színes egyenpólót viselő szervezők igazították útba a betérő népet, mondták el kicsiknek és nagyoknak, mifajta programok is várhatóak a nap során.

Kicsit hátrébb haladva a parkolóban egy szörnybe botlottunk. A Jurassic Parkból ismert dinoszaurusz hatalmas léptekkel közelített az óvodásokhoz és iskolásokhoz, szelídségét bizonyítva lehajtotta fejét, hogy bárki megsimogathassa a buksiját. Kisvártatva egy kisfiú pórázon sétáltatta az ősállatot, mintha csak egy buksi kutyus lenne.

Még csak az elején járunk a rajzkészítésben

A térség másik sarkában az ugrálóvár, valamint a népi fajátékok, köztük egy igen érdekes kialakítású körhinta élményvilágába csöppenhettek a látogatók. Az aszfalton való rajzolás mesterségét ezúttal még csak két gyermek gyakorolta. A srác nagy műgonddal még csak az első skicceket krétázta a földre, a kislány már előbbre járt a munkafolyamatban, a napsugarak sárga vonalait kente fel éppen.

Az órára tekintve lejárt az idő, így e cirka negyedórás barangolás végére értem, ám a mulatság még estig tartott, és amint lépdeltem lefelé a buszmegálló irányába, hátratekintve láttam, hogy az önkéntes tűzoltók fecskendős IFA-járműve bekanyarodik a nagyparkolóba – az apró emberkék kitörő örömére.

Hegedűs H.

Kell a zebra a művelődési központ elé

Rétság, vasárnap kora délután. A Nap fényesen süt, a nagyparkolóban javában zajlik a gyermeknapi műsor. Ahogy a főutca a megszokottnál viszonylag gyérebb forgalmát figyelem, egyszerre elém toppan egy hölgy, és át akar kelni az úttesten. Néz balra, néz jobbra, türelmesen megvárja, míg egy jókora kamion eldübörög előtte, majd sietős léptekkel átmegy a túloldalra.

Két perc sem telik bele és a szomszédos mellékutca torkolatában egy család tűnik fel. Apa, anya és két gyermek, vélhetően az ünnep forgatagába igyekeznek. Szerencséjük van! Az egykori pártközpont – ma középiskolai kihelyezett tagozat – épületénél lévő jelzőlámpa pirosra váltott, ami számukra zöld intéssel egyenértékű, és máris iszkolnak át az aszfaltcsíkon. Persze mindkét mozdulatsor tiltott, ellentétes a KRESZ szabályokkal.

Minden tíz percre esik egy-két szabálytalanul átkelő ember

Ezek a mozzanatok – amelyeknek hétfőtől a hétvégéig megszámlálhatatlan párja akad Rétságon – hűen igazolják, elengedhetetlen, hogy végre itt is gyalogátkelő létesüljön a 2-es úton. Hiszen az emberek nagy többsége, akik a néhány évvel ezelőtt áthelyezett buszpályaudvarról tartanak a művelődési központ, a szemközti élelmiszerbolt, a Járási Hivatal, a városháza, netán a laktanya területén található orvosi rendelők felé, bizony nem fáradnak el az innen mintegy százötven-százötven méterre lévő zebrákig, hanem ott, ahol vannak éppen, áthaladnak az úttesten. Hogy ez balesetveszélyes? Kit érdekel – válaszolna rá az egyszerű járókelő – tud ő magára vigyázni, meg már a járművezetők is jól tudják, hogy itt az emberek rendszeresen átjárnak a túloldalra, és óvatosabban közelítik meg a szakaszt. Természetesen ez utóbbi érvelés nem igaz, ettől függetlenül a személyek fittyet hánynak az előírásokra.

Hamarosan változik a helyzet. Az önkormányzat új közlekedésbiztonsági fejlesztéseinek egyik legfontosabb pillére az élelmiszerbolt előtt a gyalogátkelőhely felfestetése. A projektre már van forrás, központi pályázaton nyert a város, most már csak a kivitelezőre kell várni, és az északi városrészben, a 2-es út mentén létesítendő buszöblök mellett, hamarosan a központban is lesz zebra, nem kell tehát árgus szemekkel senkinek sem figyelnie, vajon feltűnik-e a sarkon a rendőrjárőrök autója.

Hegedűs H.

Mohorai versszemle kortárs költőkkel

Ők jobbára csak a világhálón értekeznek. A közös honlapjukon egyeztetnek egymással, vitatják meg maguk között a verseiket, beszélgetnek különféle társadalmi témákról. Ám akad egy nap az évben, amikor elutaznak Mohorára, és személyesen is összegyűlnek a házigazda, Ember István hívására. A Kortárs Költők Találkozóján jártunk szombaton, Mauks Ilona szülőföldjén.

Az első dolog, amivel megkínálják itt, a helyi sportcsarnok előterében a vendéget, a finom laska. Bizony meg is kóstolnánk a nógrádi föld eme étel-remekét, ha nem lenne ott a teli gyomrunkban a fél órával korábban elfogyasztott két tányér húsos bableves.

Mialatt éppen a nemrégiben született költeményeiket olvassák fel sorra egymás után az ország minden tájáról ideérkezett poéták, egy lócára kuporodva beszélgetésbe elegyedünk Ember Istvánnal, ugyan már, tárja elénk, mi célból, milyen ötlettől vezéreltetve hívta életre ezt a mohorai találkozót.

- Évekkel ezelőtt, amikor a saját költői tevékenységem is egyre inkább „nyiladozni” kezdett, többször jártam szerte a hazában az ilyen irodalmi összejöveteleken – kezdi mondandóját a Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaság egyik vezéralakja, aki a rímfaragás mellett gyakran és egyáltalán nem könnyelműen kezd a gitárhúrok pengetéséhez. – Kedvet kaptam, mi lenne, ha Mohorán is tartanánk egy ilyen összejövetelt, mégpedig a kellemeset a hasznossal összekötve, és ez már a negyedik alkalom, hogy megszervezhetjük az eseményt.

A Kortárs Költők Találkozójának színhelye a mohorai sportcsarnok - fotó: archiv

S hogy mit ért Ember István a „kellemeset a hasznossal” kifejezés alatt, az már a Kortárs Költők Találkozójának meghívóját megtekintve kiderül. A verses élmény mellett a messze tájakról jött amatőr művészeknek – akik között van például közgazdász egyetemi tanár is – bemutathatják Mohora nevezetességeit, az evangélikus templomot, ahol Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona házasságot kötöttek, a Mauks – és Tolnay Klári Emlékházakat, hiszen ez a kis falu, pár száz négyzetméteres területen annyi ékességgel rendelkezik, ami máshol több négyzetkilométeren sincsen.

- Idén megtisztelt bennünket jelenlétével az Írószövetség részéről Madár János, aki szép szavakkal méltatta a rendezvényünket – mondta már búcsúzóul Ember István. – Országosan is példaértékűek lettünk, mivel a korábbi tapasztalatokból ítélve sehol másutt nem gyűlik össze ennyi mai költő, mint itt nálunk, ebben a kies közegben. Szeretnénk a jövőben a létszámot a jelenlegi ötven-hatvanról akár nyolcvan-százra felemelni, és még nagyobb rangot adni a kortárs költők mohorai seregszemléjének.

Hegedűs Henrik

Nyugat-Nógrád, a szívünk csücske

Csodálatos természeti világtól körülvéve élünk itt. Barangolhatunk az Ipoly-réten, láthatunk gyönyörű madarakat, beleszippanthatunk a folyópart hamisítatlan illatfelhőjébe. Felgyalogolhatunk a drégelyi várromokhoz, a becskei sztúpához, a herencsényi kereszthez, vagy éppen a szandai hegyoromról tekinthetünk szét. Láthatjuk, miként kel fel a nap a berceli dombtető mögött, s nyugszik le a Börzsöny mögé bújva, és kellemeset sétálhatunk a bánki tópart sétányán, elnézve a vadkacsákat. Figyelhetjük, amint a százéves síneken kattogva zakatol a „Piroska”. Elidőzhetünk a történelem emlékein: januárban, Romhányban fejet hajthatunk Rákóczi emléke előtt, júniusban mulathatunk a Nógrádi Várjátékok forgatagában, júliusban a Schaffer-kúti tisztáson elvegyülhetünk a középkort idéző színes kavalkádban, miként ott tornyosul előttünk rengeteg büszke alak a múltból, akiket mind-mind ezer és ezer szál köt e vidékhez. Madách és Mikszáth emlékei Balassagyarmaton, Csesztvén és Horpácson, Szabó Lőrinc szeretett füzei az Ipoly árterében, Tolnay Klári emlékháza Mohorán, a kastélyok, amelyek régi, nagynevű családok, Prónayak, Almássyak, Huszárok dicsőségét idézik.

Gyönyörű cserháti panoráma a Herencsény felett magasodó Gyürky-hegyről

És a gasztronómiai, valamint hagyományőrző különlegességek: az ilinyi derelye, a pataki pampuska, a szécsénkei lecsó, a kétbodonyi szilvás gombóc, az őrhalmi népviselet, a dejtári varkocsos fejkendő, a galgagutai lyapuskás csepjec.

Bármennyire is kívül esik a fő idegenforgalmi utakon ez a kies vidék, bármennyire is bosszankodunk az alsóbbrendű úthálózat kiábrándítóan rossz minőségén, ez a táj a miénk, a mi szülőföldünk, amit szeretünk, és a föld is itt fog magába fogadni bennünket.

Igen, Nyugat-Nógrád a mi imádott szívünk csücske, amiért tenni kell és tenni érdemes.

***

Útra indítjuk tehát újra ezt az oldalt, hogy a Nyugat-Nógrádban élő emberek mind jobban naprakészebbek legyek a szűkebb pátria történéseiben, eseményeiben, lesznek programajánlók, beharangozók, múltidézők, és persze beszámolók is a jelentősebb, illetve a nagyközönség számára talán kevésbé ismert rendezvényekről. Ha mód adódik rá, érdekes személyeket is bemutatunk. A lényeg: a térség közösségét szolgáljuk, építő szándékkal, a három „É” betű jegyében: ÉRDEKES írásokkal szórakoztatni az olvasót, ÉRTÉKES tartalommal megtöltve, hogy ÉRDEMES legyen a nyugat-nógrádi blogra kattintani.

Hegedűs Henrik

Útkeresés a káoszban

Vajon miért fordul elő egyre gyakrabban, hogy a váratlan, rendkívüli időjárási viszonyok miatt szinte teljesen megáll az élet hazánkban? Vajon miért kell rendszeresen azzal szembesülnünk az autóba ülve, a tömegközlekedéssel utazva, vagy éppen gyalogosan eljutva egyik helyről a másikra, hogy ha leesik egy pár centiméternyi hó, máris óriási a baj? Vajon mi, emberek vagyunk ennyire elkényelmesedett, minden kis változástól viszolygó lények a huszonegyedik század hajnalán? Avagy tényleg rajtunk kívül álló okokat kell keresnünk, az utakat fenntartó és karbantartó hivatalos szerveket hibáztatva, miért nem indultak el időben a hókotrók, miért olyan kevés sószóróval találkozunk?

Nos, szerény meglátásom szerint nem csupán kettőn áll a vásár. Talán lehetnénk egy cseppet még türelmesebbek, és ne az idegességtől remegő kézzel ragadjuk meg a lapátot, eltolva a hókupacokat otthonunk bejárati kapuja előtt, és ne az utolsó utáni pillanatban villanjon be agyunkba a téli gumicsere szükségessége, így ne az útfenntartókon verjük el feltétlenül a port azért, mert havasabb aszfaltcsíkon kell megközelítenünk munkahelyünket.

Persze lesznek legyintők, akik szerint hiába emeljük fel a szavunk, úgysem változnak az állapotok. Károgók is, akiknek semmi se jó, akiknek eleve élvezet, ha folyamatosan felelősségre vonhatnak valakit, és csak a másikat. És mindig akadnak olyanok is, akik türelemre intenek, hiszen elvégre azért van a hó, hogy előbb-utóbb elolvadjon.

H.H.

„Tavaszra határtalanul győzni akaró csapatot szeretnék”

Menet közben történt vezetőedző-váltás a Balassagyarmati VSE labdarúgóinál. Az NB III-as alakulat az utolsó két őszi bajnoki mérkőzésen már Szanyó Károly irányításával lépett pályára, amely egy ponttal gazdagodott.

Korábban beszámoltunk arról, hogy Kis Károly, a gárda korábbi mestere olyan egyezséget kötött a klub vezetőivel, ha magasabb osztályból kap ajánlatot, bármikor távozhat. Ő már másfél hónappal ezelőtt bejelentette, az őszi idény végén elbúcsúzik tanítványaitól, ám végül úgy alakultak a körülmények, hogy ez már korábban, a Cigánd ellen elszenvedett 2-0-s vereség után megtörtént. Így foglalhatta el helyét a gyarmatiak kispadján Szanyó Károly, az Újpesti TE 220 NB I-es bajnoki mérkőzésen játszott egykori olimpiai válogatott labdarúgója, aki edzőként legutóbb a másodosztályú Csákvárnál tevékenykedett. Már az ő vezetésével előbb a Putnoktól kikapott a társaság, az idényzárón pedig Nyírbátorban értek el gól nélküli döntetlent.

- Egy ismerősöm közvetlen kapcsolatban áll a Balassagyarmati VSE egyesületi vezetésével, így vették fel velem a kapcsolatot – idézte fel Nógrádba kerülésének körülményeit a negyvennégy esztendős tréner. – Eredetileg a téli felkészülés kezdetére érkeztem volna, de váratlanul szóltak, hogy már előbb vágjak bele a közös munkába. Hogy mennyire jelent kihívást egy NB III-as legénység irányítása? Mindenképpen. Főleg olyan helyeken szerettem eddig is dolgozni, ahol imádják a futballt, ahol sok a néző, ahol van kiért, kikért hajtani-küzdeni. Ezekből a szempontokból is kiemelten fontosnak tekintem a balassagyarmati munkát.

Szanyó Károly hozzátette, sok tekintetben szerencsés, hogy már menet közben átvehette az edzői stafétabotot, mondván így rögvest feltérképezheti a csapat képességeit, a játékosok kvalitásait, egyéniségét, és így sokkal könnyebb lesz mindent megszervezni a tavaszi folytatásra.

- Kijelenthetem, azért mert az együttes az ősz végére hullámvölgybe került, nem elsősorban az egyéni tudásszint állapota a felelős – mondta Szanyó Károly. – Sokkal inkább mentális gondokat tapasztaltam, hiányzik a kellő önbizalom, a határozottság, enyhe fásultsággal találkoztam, ami alapvetően rányomta a bélyegét a teljesítményre. Mindenkinek erőt kell meríteni, fel kell szívnia magát, mert csak így érhetőek el a továbbiakban sikerek. Tavaszra határtalanul győzni akaró csapatot szeretnék kialakítani, amely több játékrendszerben is otthonosan mozog a pályán, és minden egyes mérkőzés után emelt fővel jön le a gyepről. Ehhez lehet, hogy némi szerkezeti átalakítás is szükséges, de ez már a jövő feladata lesz.

H.H.

Teljesen újjáformálják a piacteret Rétságon

A napokban örömhírt közölt a „postás” Rétság önkormányzatával. Közel ötszázmillió forintot nyertek el a Terület – és Településfejlesztési Operatív Programon belül, a városi közterületek környezettudatos, család – és klímabarát megújítása, közkeletű nevén „zöldváros” címszóval. Ebből jövő tavasztól több, komoly fejlesztést végrehajtanak.

Hegedűs Ferenc, Rétság polgármestere elmondta, rendkívül nagy öröm számukra ez a támogatás, mert így a 2018-ra tervezett három, nagymértékű fejlesztési terv közül az elsőt már a következő esztendő elején megvalósíthatják.

A kép bal oldalán látható zöldövezet is megújul

- A 468 millió 102 ezer forint összértékű projektről november 21-én írtam alá Salgótarjánban, a megyei közgyűlés székhelyén a megállapodást, amiért köszönet illet minden közreműködőt – hangoztatta a polgármester. – A forrás legnagyobb részét a piactér teljes rekonstrukciójára fordítjuk. A buszforduló tőszomszédságában lévő terület az utóbbi időben már igen elhanyagolt, lepusztult képet mutatott. Lényegében csak a telek sarkán lévő húsbolt működik, a két, elavult állapotú fabódé teljesen üresen, lelakatolva áll. Ezeket elbontjuk és egy ízléses, a kereskedők és a vásárlók minden igényét tökéletesen kielégítő, huszonegyedik századi piacteret alakítunk ki. A jelenlegi faházak helyére egy hat üzlethelyiséget magába foglaló, korszerű pavilonsort építünk, középre pedig az őstermelők számára létesítünk fedett elárusító helyeket. Természetesen az infrastrukturális követelményeket is biztosítjuk. Remélem, így valóban olyan kiszolgáló létesítménnyel gazdagítjuk a várost, amelyet hamar megszeretnek az emberek, és nem csak az egy-két piaci főnapon járnak-kelnek majd itt a vásárlók tömegei.

Hegedűs Ferenc hozzátette, a fejlesztés további ütemezésében a nagyparkoló szomszédságában található pénzintézeti fiók előterét teszik rendbe, virágosítással, parkosítással, hasonlóképpen megszépül a templomkert, illetve az általános iskola előtti zöldövezet, és végre egy nagy óhaj is teljesül: a polgármesteri, illetve járási hivatal épületegyüttese hátsó udvarán lévő parkoló szilárd burkolatot kap, amivel évtizedes gondot oldanak meg. 

Hegedűs Henrik