A reggeli szentmisét követően a római
katolikus templommal szomszédos Hősök terén tartották meg szerdán a nagyközség
március tizenötödikei ünnepélyét.
A rendezvény felvezetéseként a helyi Petőfi
Sándor Általános Iskola negyedik osztályos diákjai (Szalma Judit és Huszár
Krisztina pedagógusok felkészítésével) közösen adtak elő műsort az
Érsekvadkerti Népdalkör tagjaival. A jól koreografált előadásban remekül
ötvöződött a korabeli eseménysor szavalatokkal színesített bemutatása, a kórus
által énekelt Kossuth-katonanótákkal, illetve a néptánc-motívumokkal.
A mintegy háromszáz fős megemlékező
tömeg általános vastapsát kiváltó bemutatót követően a nap szónoka, Balla
Mihály országgyűlési képviselő lépett a mikrofon elé. Arany Jánostól és Kossuth
Lajostól vett idézetekkel nyitotta beszédét, majd kitért arra, hogy március 15.
a nemzeti összetartozás és a szabadságvágy ünnepe – 1848-ban ekkor indult el a
polgári Magyarország kibontakozása, ekkor született meg a pirosat és a fehéret
a remény zöld színével kiegészítő lobogónk, és a forradalomnak köszönhetően egy
hitében és önbecsülésében erős nemzet teremtődött meg. Ennek a folyamatnak volt
előhírnöke a reformkor és a romantika, Kölcsey Himnuszával, Vörösmarty
Szózatával, Katona Bánk bánjával, és a megújult, kiteljesedett, hivatalossá
vált magyar nyelvvel. A honatya kiemelte, 1848 alakjai, Petőfitől Deákig,
Jókaitól Eötvös Józsefig bátran vállalták a felelősséget, hogy a maguk
munkájával, elhivatottságával hozzájáruljanak a magyarság felemelkedéséhez.
Hozzátette: ők is felismerték és a mai utókor számára is fontos tudni, hogy a
szabadság nem az egyénekről, hanem a közösségről szól, és ez a tenniakarás és
tettvágy kell, hogy vezérelje napjaink nemzedékeit.
A honatya néhány szóval kitért a
forradalom és szabadságharc nógrádi vonatkozásaira. Itt, a mi vidékünkön is
elég hamar megindult a szervezkedés, kiépült az új helyi közigazgatás, Balassagyarmat,
Rétság, Szécsény, Szirák, Losonc és Fülek székhelyekkel. Megalakult a
nemzetőrség, amelyhez ezerötszáz ember csatlakozott, de csak háromszáznak volt
puskája, a többiek kaszával a kézben jelentkeztek. Épp Érsekvadkerten, 1848.
szeptember 11-én történt meg az alakulat zászlószentelése, ahonnan Rétság és
Tolmács érintésével vonultak Vácra, itt mindannyian lőfegyvert kaptak. A
nemzetőrök tisztában voltak azzal, és az utódoknak is szembesülniük kell vele,
hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem nap mint nap, újra és újra meg
kell küzdeni érte, ebben a modern világban is, amikor Európa és benne
Magyarország komoly és súlyos kihívásokkal néz szembe – fejtegette Balla
Mihály.
Az érsekvadkerti megemlékezés végén a
templom parókiájának falán és az ifjúsági ház bejáratánál lévő emléktábláknál
helyeztek el koszorút az önkormányzat és a helyi szervezetek képviselői, majd
dr. Kovácsné Nagy Mária, a település polgármestere köszönte meg mindenkinek az
eseményen való részvételt.
Hegedűs H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése