Nem is olyan régen, úgy tíz esztendeje még jóformán csak
falubeli urak fociztak Szügyben, a község megyei másodosztályú labdarúgó
csapatában. Ott lenn, a vasútállomás melletti régi pályán kiabáltak a szurkolók
a kedvenceknek, olykor buzdítva, olykor pedig szitokáradatot küldve feléjük.
Azóta nagyot fordult a világ Szügyben, immár feljebb tornászta magát az
alakulat, új, képzett focisták érkeztek, mi több a tavalyi szezonban sokáig még
a megyei bajnoki címért is versenyben voltak. Az idei bajnokság viszont nem úgy
sikerült nekik, ahogy eredetileg tervezték. A Mátranovák elleni hazai derbin
látogattuk meg őket.
Szombat kora délután. Egyre kövérebb esőcseppek hullanak a
szélvédő üvegére, ahogy autónkkal kifelé haladunk Balassagyarmatról. Magasabb
fokozatra kell kapcsolni az ablaktörlőt, de láss csodát, kiérve a városból, már
csak szitáló csapadékkal akad dolgunk. Esernyőt nem hoztunk, de reménykedünk,
elázni azért nem fogunk.
A pályán még az ifimeccs megy, de már csak pár perc lehet
hátra. Egy nagy hazai helyzetet még láthatunk, aztán harsan a bíró sípja, véget
vet a találkozónak. Megtudjuk, a szügyiek nyertek 3-2-re.
Az egyik kapu mellett szorgalmasan melegítenek a fehér mezes
házigazda játékosok. Érdekes módon a mezek hátuljára nem azok a nevek vannak
felírva, akik a dresszbe öltöztek. Egy-két kivétel azért akad.
Közelebb megyünk. Ismerős arcokkal találkozunk. Szathmári
Zsolt, alias „Szatyor”, a háló őre. Nem mai gyerek, bár alig van túl a
harmincon. Képzett, rutinos róka, több helyen megfordult már magasabb
osztályban, a BSE-nél NB II-ben is védett. Első látásra a nyugalom szobra, de
akik ismerik, tudják, mit tesz, ha a védelem nem úgy áll a talpán, ahogy ő
akarja…
Hodászi László, a „Hodi”. Jobb oldali futkorászó ember.
Magyarul szélső. Hogy védő-e vagy középpályás, meg nem mondani ebben a mai
futballban. Afféle „catenaccio” ő, vagyis Fachetti, az egykori olasz klasszis
mintájára lódul meg a vonal mellett. Hogy aztán hajszálpontos beadása után
villanjon egy fej, egy láb, s máris örvendhet a publikum. Ő is BSE-nevelés, de
az ipolyvecei szép napoknak is részese volt úgy „kétezer” táján.
Pintér István, a „Pinyő”. Egyívású Hodászival, együtt
kergették a labdát még a gyarmati ifiben. Tóth Ferenc megyei első osztályban
száz fölötti gólt termelő nagy csapatának egyik alappilléreként
„karmesterkedett” ’97-ben, aztán ő is vándorbotot fogott a kezébe, legutóbb egy
vadkerti kitérő után húzott focicsukát a lábára Szügyben.
Dombóvári Krisztián, a „Dombi”. Kicsit több súly van rajta,
mint anno, fénykorában a kilencvenes évek végén, de azért ő is biztos pont a
gépezetben. Kicsit keményebb néha a kelleténél, a harciasság viszont nem árt a
csapatszellemnek.
Helmreich Gábor, a „Hemi”. A fiatalabb korosztály tagja,
alig túl a húszon. Mondani sem kell, Ipoly-parti nevelés. Jobb lábától ebben az
osztályban is rettegnek az ellenfelek.
Tedás István, a „Tedi”. A gólfelelős. Érzi a kaput, de
piszokul, viszont neki is akadnak rossz napjai. Ilyenkor pedig reccsen a
kapufa, vagy a tátongó háló mellé trafál a csatár. A gyarmati különítmény újabb
oszlopos tagja.
Oláh Richárd, a „Ricsike”. Az is marad örökké, ha betölti a
hatvanat, akkor is. Apró termete miatt nevezik így, ő is volt már gólkirály,
bár gyorsasága az utóbbi időben megkopott, azért a labdát még remekül kezeli és
fedezi. Megjárta már piciny megyénk valamennyi fertályát, hogy most lecövekeljen
Szügyben.
A többiek, Révész András, Saár Szabolcs, Frankó Gábor
mind-mind a Nagyliget neveltjei. Egy kivétel azért akad a kezdőben. Benedek
József. Nos, ő tősgyökeres szügyi. Kissé hiányos a hajviselet, kicsit mackós a
termet, ám ő is legény a talpán, a védelem központja.
Ez tehát a tizenegy, aki ezen a napon felveszi a küzdelmet,
hogy a kilencven perc végén verhetetlennek mondhassa magát.
Tovább sétálunk. A kispad szélén Palánki Zoltánra akadunk. Ő
a szakosztályvezető, s mivel az edző, Pintér István, a „Nagypinyő” dolgozik,
még afféle segédedzői babérokra is tör. Őt faggatjuk, vajon miért nem megy
mostanában a szügyi futballisták szekere?
„Egyszerűen nincs szerencsénk. Meccsről-meccsre jól, sőt
jobban játszunk, de rengeteg helyzetet elpuskázunk. Ott állnak a fiúk a kapu
előtt, de csak nem akar a labda begurulni a hálóba. Ettől aztán elmegy a kedv,
üldöz a balsors bennünket. Esküszöm, még a BSE-től is pontot rabolhattunk
volna, ha nem szerencsétlenkedünk annyit. Amikor meg vezetünk, valahogy
túlságosan megnyugszunk, a második félidőben meg fordít az ellenfél. Remélem
azért ez most nem történik meg, bár a hátsó alakzatokból nagyon hiányzik a
sárga lapok miatti eltiltását töltő Kmetti Flórián” – mondja, majd gyorsan
búcsúzik, mert a játékvezetői hármas feltűnt, s még egy utolsó jótanácsot kell
adnia a fiúknak.
Kezdődik a mérkőzés. Körbetekintünk. Nincsenek sokan. Bezzeg
a BSE ellen egy tűt sem lehetett leejteni. De hát ez a cudar idő is
közrejátszik ebben. Sorra nyílnak a nézők esernyői, elkezdett megint jobban
esni, csak a mi fejünk ázik.
A mély talajjal úgy tűnik, a hazaiak birkóznak meg jobban,
csúszkálnak rendesen a srácok, mígnem egy beadás után Oláh „Ricsike”, a
legalacsonyabb fejeli be a kapuba az első szügyi találatot. Nem kell soká várni
a másodikra: Helmreich Gabi gondol egyet, s úgy jó húszról bombáz. A bőrgolyó
pedig nyílegyenesen száguld egyre gyorsulva a jobb felső sarok felé, szegény
vendégkapus teljesen tehetetlen. És ím a harmadik: egy kavarodás után „Ricsike”
eszmél, odatolja a lábát, s a labda méltóságteljesen, szépen lassan begurul a
mátranováki kapuba. A két gólt termő csatár viszont megsérül, támogatva hagyja
el a játékteret. Ápolás. A gyúró asszony (!) máris viszi a fagyasztót, de nem
használ. A támadó fájdalmas arccal terül el a füvön. Egy néző bekiabál, itt
bizony csere kell, de „várjatok vele a szünetig, csak pár perc van hátra”.
Palánki „segédedző” viszont nem fogadja meg a tanácsot. Rados László érkezik, s
lám, bejött a húzás, mert a cserember rögvest ott van jó időben, jó helyen, s
benn a negyedik.
Szünet. Kicsit fáradt, vizes, de cseppet sem stresszes
legénység jön le a gyepről.
A második félidőben aztán már nem történik semmi különös.
Pontosabban azért szépítenek a vendégek. A végeredmény 4-1. A Szügy elindult felfelé a
tabellán, már 11 pont van a tarsolyban.
(hegedűs)
Megjelent 2005. október 28-án.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése