Haranglábbal együtt újult meg a ravatalozó teteje

Tízmillió forintos belügyminisztériumi támogatásból két fontos fejlesztést hajtottak végre Honton: a közelmúltban elkészült a temető ravatalozójának új tetőszerkezete, illetve egy bekötőút kapott friss aszfaltburkolatot.

Kacskaringós, némely helyen vadregényesnek tűnő, de azért kellemes érzetet adó környezetben vezető úton jutunk el a Hont katolikus templomának szomszédságában elterülő temetőhöz. Épp csak leparkolunk a szépre festett kerítés mellett, amikor egy idős férfi érkezik a közeli kúthoz, telitölteni műanyag kupáját. Nem messze tőle középkorú hölgy igazgatja a szerettei sírján lévő virágokat.

Hamarosan megérkezik Gál Magdolna, a település polgármestere is. „Tízmillió forintot kaptunk a Belügyminisztériumtól az adósság-konszolidációban nem részesült települések támogatási keretéből” – mondja, majd hozzáteszi: „ezt a pénzösszeget két részre osztottuk. Egyrészt nagyon ráfért már a ravatalozóra, hogy új tetőt kapjon. Eddig egy lapos szerkezet volt, ami gyakran beázott, illetve önmagában nem nyújtott túl ápolt képet. Ráadásul egy előtetővel és egy haranglábbal is kiegészítettük, reméljük, két héten belül megérkezik a már kiöntött harang is, így méltó körülmények között adhatjuk át hivatalosan a felújított létesítményt.”

Miközben a temetőtől visszafelé haladunk, Gál Magdolna hozzáteszi, a mintegy hétmillió forintba került beruházáson kívül ebből a BM-keretből egy gyakorta használt útszakaszt is aszfaltoztattak. Az egykori általános iskola mellett halad az enyhén emelkedő Pázmány utca, ami a 2-es főútba torkollik. Itt hárommillió forintba került a mintegy kétszáz méteres terület korszerűsítése. Honti látogatásunk végén ezt a fejlesztést is megtekintettük.

H.H.

Felújított halápi hadisír

Takarosan rendbe tett hadisíron égnek a mécsesek és gyertyák még Mindenszentek után két héttel is a cserháthalápi temetőben. Kiss József száz éve, az olasz fronton hunyt el.

A cserháthalápi kukoricafosztó mulatság kellős közepén fékezett le autójával mellettünk Hanula Ferenc. A nyugat-nógrádi vidékeken az első-második világháborús emlékhelyek felújításának előkészítésében és lebonyolításában élen járó férfiú a régi ismeretség nyomán azonnal hozzánk fordult: „Gyertek! Mutatok valami érdekeset” – nemsokára pedig már az autója nyomában haladtunk a dombtetőn található temető felé.

A sírkertben alig tettünk néhány lépést, máris egy frissen felújított nyughely tárult elénk. Rajta a felirat, Kiss József. Az utókor még a faluban közszájon forgó becenevét is megörökítette: „Börcsi”. Az 1880-ban született férfi az első világháború utolsó napjaiban, az olaszországi hadszíntéren vesztette életét.

Fotó: Torjay Attila

- Feltehetően olyan súlyos sebet kapott, hogy a fegyverszünetet követő hazaszállítása közben halt meg, így nyugodhat itt, szülőfalujában – utalt a háttérre Hanula Ferenc, miközben papírokat vett elő, képeket mutatott a hant előző, elhanyagolt állapotáról. – A szomszédos sírok gondozói mesélték, hogy régebben kijárt ide egy idős asszony, talán a fővárosból, valószínűleg az unoka volt, de néhány éve már senki sem jött az egykori bakához. Mi viszont kaptunk az alkalmon, és az önkormányzat az első világháborús emlékbizottsághoz benyújtotta pályázatát, és az onnan kapott százezer forintos forrásból megszépítettük a sírt. Még arra is ügyelt a kőfaragó mester, hogy a kiváló minőségű horvát mészkőből készült kereszten a katonasírra utaló bevágás is megmaradjon.

Hanula Ferenc elmondta, nincs tudomása arról, hogy a környéken lenne más temető, ahol találhatnánk bizonyítottan első világháborús hadi esemény során odaveszett honvéd nyughelyét, legközelebb Balassagyarmaton, a katonatemetőben vannak ilyen sírok.

Azt már Dócs Dávid, Cserháthaláp polgármestere tette hozzá, mind büszkék arra, hogy ilyen gyönyörűen megszépült Kiss József hantja, az utókor hálás emlékezetét pedig méltóképpen jelzi a sok mécses, amit a temetőbe kilátogatók helyeztek el a számukra ismeretlen honvéd sírján.

Hegedűs Henrik 

Becsülettel búcsúzott a Kábel SE

Balassagyarmati Kábel SE – Ferencvárosi TC KN KFT 22-30 (14-15)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Bócz, Wiedemann.

Kábel SE: VARGA B. – Nagy D. 4, Gazdag 1, SZÉKELY 5, KASZÁS 2, Albert-Tóth 3, CSUKA 5/1. Csere: Valkusz (kapus), Tihanyi, Tokai 2. Játékos-edző: Horváth Szilárd.

Az FTC legjobb dobói: Pál 5, Rédai 4, Bujdosó 4/2, Nagy M. 4/1.

Hétméteresek: 1/1, ill. 4/4. Kiállítások: 4, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 2. perc: 2-0, 10. perc: 4-5, 17. perc: 8-7, 24. perc: 10-12, 34. perc: 15-17, 41. perc: 18-17, 45. perc: 18-22, 56. perc: 22-26.

Az első félidőben remekül tartotta magát a hazai gárda az NB I-ben szereplő ellenfelével szemben. Többször, igaz, csak rövid ideig még a vezetést is megkaparintották, és nagyon szép akciókból lőtték a gólokat. A második félidőben is tíz percen keresztül teljesen egyenrangú partnerek voltak Székelyék, ám ezután folyamatosan kiütközött a fáradtság és az eladott labdákból kíméletlenül, villámgyorsan büntettek a képzett fővárosiak.

Horváth Szilárd: Sajnos a hiányzók miatt nagyon foghíjas volt a kispadunk, így megfelelő cserelehetőségek sem álltak rendelkezésre. Ennek ellenére minden dicséret megilleti a fiúkat, mert amíg bírták erővel, kiválóan helytálltak.

Adorján Gábor: Tudtuk nagyon jól, hogy Balassagyarmaton iszonyú nehéz nyerni. Ellenfelünk ismét bebizonyította, nagyszerű társaság, és sokáig igen megkeserítették a dolgunkat.

Hegedűs H.

Bravúr a „törököknél”

Törökszentmiklósi Székács – Balassagyarmati Kábel SE 24-25 (13-13)

Törökszentmiklós, 150 néző, vezette: Asztalos, Bárkányi.

Kábel SE: VARGA – NAGY D. 7, Tokai, SZÉKELY 4, Dóczi 2, Albert-Tóth 4, CSUKA 7/1. Csere: Valkusz (kapus), Kajdy, HORVÁTH 1, Kaszás, Tihanyi, Bécsi, Gazdag. Játékos-edző: Horváth Szilárd.

A Székács legjobb dobói: Holló 8/6, Takács 7.

Hétméteresek: 6/6, ill. 1/1. Kiállítások: 0, ill. 6 perc.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 1-5, 15. perc: 5-7, 24. perc: 9-10, 33. perc: 14-13, 43. perc: 19-17, 57. perc: 22-24.

Villámrajtot vett az előző fordulóban pihenőnapját töltő kábeles alakulat. Nagy vezérletével négy góllal is elhúztak, valósággal megbabonázva ezzel a házigazdákat. Akik aztán nehezen, de fokozatos léptekkel ébredeztek meglepetésükből, és kihasználva a balassagyarmatiak megingásait, a félidő végére ki is egyenlítettek.

A második félidő első negyedórája is a Takács irányításával lendületet szerző „törökökről” szólt, akik előnyt szereztek, miközben több kisebb-nagyobb hiba ékelődött az Ipoly-partiak gépezetébe. Ám a hajrára ismét összeszedte magát Horváth Szilárd alakulata, Csuka, Albert-Tóth, Nagy és Dóczi találataival fordítottak, és végül elhozták a nagyon fontos két pontot az Alföldről.

Horváth Szilárd: Harcosan játszottuk, remek védekezéssel, Varga kiváló kapusteljesítményével a hátunk mögött. A végjátékban pedig rendkívül összeszedetten kézilabdáztunk, igazán értékes, a jövőben kamatozó győzelmet arattuk egy roppant erős ellenfél otthonában.

Hegedűs H.

Megszépült a templom

Teljesen megszépült kívülről a Csitár közepén, egy dombon emelkedő római katolikus templom. A felújítás befejezése után vasárnap dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentelte meg a korszerűsített épületet.

A község mai, műemléki védelem alatt álló templomát a feljegyzések szerint Bossnyák Mihály esztergomi kanonok építtette 1747-ben, ám toronnyal csak később egészítették ki,, mert 1789-ben az évkönyvek szerint még külön haranglábban kondultak meg a harangok. Komjáti István polgármester elmondta, nagyon ráfért már a tatarozás a falu egyházi központjára, aminek első részét, a külső felújítást valamivel több, mint ötmillió forint felhasználásával végeztették el. Ebből három és félmillió volt a kormányzati támogatás, másfél millió a váci egyházmegyei hozzájárulás, a többit az önkormányzat biztosította, illetve a hívek adományaiból gyűlt össze. A munkálatok során átfestették a falakat és homlokzatot, megújult a torony, a tető sisakrésze. A következő ütemben szeretnék a belső teret is megszépíteni, ehhez az önkormányzat és az egyházmegye is igyekszik megtalálni a kellő pénzügyi forrásokat.

H.H.

Komoly terveket szövöget az új igazgató

Hangszerállomány frissítése, a tanári kar megfiatalítása, ezzel együtt a korábbi magas színvonalú oktatói-nevelői munka megtartása, illetve erősítése. Ezek a főbb célkitűzései a balassagyarmati székhellyel működő, de lényegében Nógrád megye több mint felét lefedő Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola nemrégiben kinevezett új igazgatójának, Csábi Istvánnak. E mellett még egyéb elképzeléseiről is beszélgettünk az intézményvezetővel.

Csábi Istvánt aligha kell bemutatni a megye olvasótáborának. Az ötvenhét esztendős szakember tanári munkája mellett több mint három évtizede aktív tagja a Balassagyarmati Dalegyletnek, e mellett állandó résztvevője a város és a vonzáskörzet kulturális rendezvényeinek, verset szaval, saját gitárkísérettel énekel. Ahogy mondja, még bele kell rázódnia az igazgatói szerepkörbe, de mivel a kollégák körében általános az elismertsége és erős a háttértámogatás, hamar megszokja majd az új feladatokkal járó felelősséget.

*Mit szól a kormányzat legújabb kulturális tervéhez, a mindennapos iskolai éneklés bevezetéséhez?

- Csak díjazni tudom az elképzelést. Kodály országában ez szinte természetes is, pontosabban annak kellene lennie. Sajnos, mi is tapasztaljuk, hogy a mai fiatalság keveset énekel, vagy ha igen, a modern kor slágereit, nem a népdalokat, pedig pedagóguspályám kezdetén még több ének-zene tagozatos iskola is működött a megyében. Persze a tervek megvalósításához a megfelelő szakmai hátteret is biztosítani szükséges, de egyértelmű, hogy ha bevezetik a mindennapos éneklést, nagy hasznára lesz az ifjúágnak, hiszen köztudomásúan a művészeti ágakkal való behatóbb foglalkozás olyan ingerpályákat nyit meg az agyban, ami más tantárgyak tanulásánál is segít.

* Milyen ma a nyugat-nógrádi művészeti oktatás helyzete?

- Nem könnyű, sok gonddal küszködünk, de minden előttünk álló feladatot igyekszünk megoldani. Szerencsére elődeim, Réti Zoltán, aki húsz évig volt igazgató, és Ember Csaba, aki közel harmincöt esztendőn keresztül irányította az intézményt, nagyon jó alapokat raktak le, amelyre mindig megújulva, a kor kihívásaival szembeszállva építkezünk, fejlődünk. Ma már bátran mondhatom, az egész országban rangot vívott ki magának a művészeti iskola. Elég, ha csak az országos fuvoladuó találkozóra, a négykezes és kétzongorás Versenyre, az idén már 20. alkalommal megrendezésre kerülő Magánének Verseny jó hírére és a nyári nemzetközi muzsikustábor töretlen népszerűségére utalok. Akik nálunk tanultak és a későbbiekben sem hagytak fel a zenéléssel, vagy rajzolással, szinte kivétel nélkül komoly pályát futottak be.

*Mégis, milyen területeken szeretnének előbbre lépni?

- Két pont van, amit néhány éven belül feltétlenül orvosolni kell. A tanári karunk magas életkorát tekintve egyre időszerűbb a fiatalítás.  Éppen ezért szeretném felvenni a kapcsolatot a zeneművészeti felsőoktatási intézményekkel, hogy a végzős hallgatókat, esetleg a gyakorlati éveiket éppen megkezdő szakembereket hozzánk irányítsák. Ez egyrészt fenntartói, másrészt önkormányzati szintű egyeztetéseket is igényel, a tankerület, illetve a város vezetése partner ebben, például szolgálati lakás biztosításával, amire akad korábbról példa Balassagyarmaton. A másik a hangszerparkunk korszerűsítése. Nagyon sok szülő nem rendelkezik olyan anyagi feltételekkel, hogy gyermekének hangszert vásároljon, nekik mi kölcsönözzük ezeket. Sajnos a meglévő hangszerállományunk egyre elavultabb, felújításra vár és újak beszerzését tervezzük. Most egy kormányprogram keretében beindultak a hangszerbeszerzések, a Kodály-év kapcsán egy pianino-program is megkezdődött, ebbe szeretnénk bekapcsolódni. Hasonlóképpen fontos feladat még az Óváros téri központi épületünk belső felújítása. A nyílászárók cseréjét a szigetelést már elvégezték, most az energetikai korszerűsítésre várunk, amire a tulajdonos, a város önkormányzata már elnyerte a pályázatot, de az előadótermünkre is bőven ráférne a teljes tatarozás.

*Milyen terveket szövöget még az elkövetkező esztendőkre?

- Nemrégiben jártunk a Kozma utcai temetőben, névadónk sírjánál. A hant nagyon elhanyagolt állapotú, és mivel más, Rózsavölgyi nevét viselő oktatási intézmény nincs hazánkban, ezért úgy érezzük, hogy a mi feladatunk a sír rendbetétele. Ezen kívül szeretnénk egy Rózsavölgyi-díjat is alapítani, tanári és növendéki kategóriában egyaránt, ezeket a tervezett Rózsavölgyi Napok keretében szeretnénk átadni. A modern technika vívmányainak beszerzésével érdemes lenne az oktatást segítő egyéb eszközállományt bővíteni, hiszen ez már követelmény a pedagógus-minősítéseknél is. Azonban a legfontosabb feladatunk, hogy hagyományaink szellemében minél több diák ismerkedjen meg nálunk a művészetek szépségeivel, zenével, képzőművészetekkel, színjátszással, modern tánccal, illetve a kimagasló teljesítményt nyújtó diákoknak irányt mutassunk tehetségük kibontakoztatására.

Hegedűs Henrik

Könnyebben indult - nehezebb lett

Balassagyarmati VSE – Debreceni EAC 2-1 (2-0)

Balassagyarmat, Kövi Pál Sportközpont, 400 néző. Vezette: Tamási (Kovács G., Nyerges).

BVSE: Földi – Nagy G., Erdei, Ficzere, Szandai – Bódis, Bonivárt, Nagy O. – Tóth P., Magos (Molnár E. 70.), Tihanyi. Vezetőedző: Kis Károly.

DEAC: Csúri – Nagy Z., Sós, Ménes, Balogh – Karikás (Barabás 73.), Sütő, Vékei (Mócsán 92.), Katona – Nagy D., Csörgő (Kovács M. 60.). Vezetőedző: Sáfár László.

Gól: Nagy O. (2 – 35.-11-esből, 40.), illetve Nagy D. (78.-11-esből).

Sárga lap: Szandai (76.), Bonivárt (93.), illetve Nagy Z. (24.), Katona (80.), Barabás (92.).

Kiállítva: Nagy Z. (51.).

Jók: Nagy G., Erdei, Nagy O. (a mezőny legjobbja), Bonivárt, Tihanyi, illetve Csúri, Katona, Nagy D.

Az egész napos eső miatt felázott pályán az első negyedórában nem alakult ki folyamatos játék, jobbára tapogatózással telt az idő, kevés helyzettel. A huszadik perc táján élénkült fel a mérkőzés, amikor egy kontraakciót követően Magost buktatták a tizenhatoson belül, de a sértett elhibázta a büntetőt. A kihagyott tizenegyest követően továbbra is támadásban maradtak a hazaiak, és nem sokkal később egy bedobás után Tóth Patrik kiharcolt egy újabb büntetőt, amit aztán Nagy Olivér magabiztosan értékesített. A félidő vége felé tovább növelte a különbséget a házigazda alakulat: Bódis mintaszerű kiugratását Nagy Olivér klasszis mozdulattal helyezte a hálóba.

Fotó: archiv

Szünet után a hamar emberelőnybe került BSE nagyon gyorsan eldönthette volna a meccset, azonban minden kínálkozó ziccer kimaradt. Tóth Patrik előbb a kapufát, majd a kapust találta telibe, és Tihanyi is pontatlanul célzott. A hatvanötödik perc tájékán kissé visszavett az iramból az Ipoly-parti legénység, a debreceniek viszont felbátorodtak, és Nagy Dávid az összecsapás harmadik tizenegyeséből szépített. A találkozó végén újból teljes elánnal rohamozott a BSE, ám még az üres kapuba sem sikerült betalálniuk.

Összességében a kilencven perc nagy részében a mezőnyben aktívan és ügyesen futballozó gyarmatiak akár sokkal nagyobb arányban is megnyerhették volna ezt a fontos mérkőzést.

Kis Károly: Az előző meccseinkhez hasonlóan ismét rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, és látványos, szemrevaló akciókat is vezettünk a pályán, de a legtöbb lehetőség kimaradt. Most van egy hosszabb hetünk, hogy javítsunk a helyzetkihasználáson. Örülök, hogy a győzelmünkkel ismét sok szurkolót tehettünk boldoggá.

Sáfár László: Nehéz egy ilyen találkozó után véleményt alkotni. Az első félidő bátortalansága és a kiállítás után talpra tudtunk állni, amiért feltétlenül dicséret illeti a fiúkat.

Hegedűs Henrik