Be kell zárni a műfüves pályákat?

No, azért nem eszik ennyire forrón a kását. Talán…

Tény és való, hogy Csepelyi Adrienn (csak hogy némi nógrádi vonatkozást is említsek: az ismert futballblogger, a romhányi származású Hegedűs Henrik – druszám – felesége) cikkei, amelyek a Népszabadság online oldalán jelentek meg a közelmúltban, felettébb felkeltették az érdeklődést, sőt, lehet, hogy egyes nagyobb fantáziájú emberekből némi rémületet is kiváltottak. Márpedig az tény, és ezt tudós szakemberek is bizonyították: a műfüves sportpályákon rendszeresen alkalmazott tömörítő anyag, amelyek gumiabroncsokból készülnek különböző őrlési technológiákkal, vagyis az a fekete sűrű „valami”, amit minden egyes, ilyen játéktereken megfordult ember láthatott-tapasztalhatott már, tartalmaz rákkeltő anyagokat.

A témára egyébként Dzurják József – alias „Csöpi” – a Ferencváros egykori kiváló csatár-gólkirálya hívta fel a figyelmet, mondván felnőtt fejjel diagnosztizáltak nála leukémiát az orvosok, holott korábban igen ritkán volt náthás beteg is. Ezt pedig a korábbi sztárfocista egyértelműen annak tulajdonítja: évekig edzősködött a Maldív-szigeteken, ahol a hatalmas nyári forróságban műfüves pályákon rúgták a bőrt az „aranylábúak”.

Az is kiderült a cikksorozatban leírtakból, hogy a kimutatások alapján a korábban – azaz hat-nyolc évvel ezelőtt – pályák tűnnek e tekintetben veszélyesebbnek, míg a modernebb kivitelezések már biztonságosabbak. Egy biztos: a granulátumok minőségét megvizsgáló tudós doktorok, vegyészek szerint ugyan nem valószínű, hogy a nyáron akár hetven fokosra is felforrósodó abroncs-maradvány közvetlenül rákot okozna, de nem lehet semmit sem kizárni.

Tudjuk ugye, hogy szűkebb hazánkban – vegyük most e megközelítésben kizárólag Balassagyarmatot – nem egy műfüves pálya épült a közelmúltban. Ráadásul a legnagyobb terhelésnek kitett, és télen-tavasszal-ősszel-nyáron kiváltképp használatba vett Ipoly-parti műfüves játéktér bizony 2006 óta állja már az idők próbáját. Bár az elmúlt időszakban ez a „rákkeltő” vád nem hangzott el egyértelműen, de sok sportszakember panaszkodott a városban, a térd és boka igencsak megsínyli, ha tartósan ilyen jellegű pályákon mozog az illető labdarúgó. Most meg jött ez az ügy.

Nemrégiben beszélgettem egy létesítmény-üzemeltetésben járatos emberrel, aki azt mondta: külföldön sok helyütt a nyári nagy melegben egyenesen bezárják az ilyen műfüves pályákat, ha nem csökken a legmelegebb órák hőmérséklete tartósan egy bizonyos hőfok (25-26 Celsius) alá, addig nem engednek senkit oda. Mások saját tapasztalatból azt vetették fel, egy-egy ilyen sportpálya mellett elhaladva, a kánikulában igenis tömény, égett gumiszagot éreztek.

Nem kívánva senki fölött sem pálcát törve – hiszen jómagam csak látogatóban járok néhanapján ilyen műfüves területeken – azt kell gyanítanom, a háttérben egyfajta lobby is meghúzódhat. Mire értem ezt? Feltételezem, hogy megjelent a piacon egy új gyártó, aki úgy akar magának üzletet csinálni, úgy akarja magát befúrni a Magyar Labdarúgó Szövetség bizonyos döntéshozó köreibe, hogy a korábbi gyártmányok rákkeltő hatásával ijesztget. Ha pedig ez így van, és netán sikerrel végzi ezt a befurakodását, elképzelhetőnek tűnik, hogy kis hazánk összes, mondjuk 2006 és 2012 között létesített műfüves labdarúgó – és egyéb sportpályáját bezárják, lakatot tesznek rá, majd jön az új gyártó, és jó pénzért teljesen kicserélik a borítást, ami már tökélyre biztonságos, komoly szaktekintélyek által bevizsgáltatott gumi-őrlemény tömörítő anyagot tartalmaz majd.

Ez azonban idő, és felmerül a kérdés: vajon mit tesznek a bezárás és a „talajcsere” alatt azok a focisták, akik napról-napra az ilyen pályákat használják, akár a legmelegebb nyári napokban?

Igaz: az egészség a legfontosabb!

H.H.

Síró éltáncos vezérletével járták a mizsei „ropogóst”

Első hazai meccs. Kiemelten fontos. Egyesületnek, játékosoknak, szurkolóknak, szponzoroknak, vezetőknek egyaránt. Itt az éles bevetés, amelyen téthelyzetben bizonyíthat a társaság. Erre a kíváncsi a nép, ezért hagyja ott a meleg szobát a drukker, ezért veszi az irányt az Ipoly-part felé. Hiszen hallotta-olvasta a beharangozókat: tizenkilencre akar lapot húzni tavasszal a Kábel. Márpedig, ha ilyen komoly kijelentések hangzanak el, akkor érdemes meggyőződni arról, a valóságban mi várható.

Valóban, mintha szaporább lenne az össz-pulzus, mintha hevesebben vernének ott a lelátón a szívek, mintha a két üstdobos legény is erősebben csapna oda a pálcával a bőrfelületre, talán a dudák is most hangosabban szólnak.

Indul a meccs. Kissé furcsa felállásban, mert az égimeszelőnek cseppet sem nevezhető Piroska Krisztián kerül a jobbátlövő posztra. De fut a gárda, gyors két hazai gól a nyitány, mindkettőt Szabó Tamás jegyzi, látszik is rajta, felettébb nagy kedvvel kézilabdázik. Síró Zoltán meg fog, mint a tinta, a főként talpról próbálkozó mizsei átlövők kísérleteit szorgalmasan hárítja.

(Molnár Ferenc vezetőedző: „Lehet, hogy meglepetés volt Piroska átlövőben való szerepeltetése, de a heti forma és sérülések miatt egy labdabiztos játékos kellett odatennem. Látva a Mizse előző mérkőzését, kimondottan a sok ütemtelen lövés és talajról történő test melletti lövések miatt gondoltam úgy, hogy ma Sírónak kell bizalmat szavaznom. Bejött.”)

Hiába azonban a kiváló védekezés, a beállós szinte tökéletes kizárása, a remek kapusforma, ha elől akadozik a gépezet. Különösen a széleken. Bécsi Mihály a jobb oldalon nem találja el a kaput, egymás után kétszer bombáz bele a hálóőrbe. Szemközt vele Szabó András szintén ront egyet. Az átlövők sem állnak a helyzet magaslatán. A fiatal Albert-Tóth László ugyan kiválóan lát a pályán, pontos átadással hozza kihagyhatatlan helyzetbe Maleticset, de nem igazán lendül bele. Csak Szabó Tamás hozza igazi formáját támadásban. Nem is telik bele sok idő, máris emberfogást rendel ki rá Tóth Edmond, a Lajosmizse szakvezetője.

(Molnár F.: „A kérdés számomra az volt, hogy Szabó Tomit mikortól fogják emberfogással és az átlövők milyen teljesítményt nyújtanak az 5-5 elleni játékban. Ezt az időszakot, ha hibákkal, labdaeladásokkal, kapkodással, türelmetlenséggel is, de átvészeltük.”)

Így igaz. A vetélytárs, amely a tabellán jóval előkelőbb helyet foglal el a gyarmatiaknál, s már-már a dobogóra törekszik, nem tudja kihasználni a kábelesek tétlenkedéseit. Végig a Balassagyarmat vezet, még egyenlíteni sem sikerül. Mi több, Maletics kiállításának idején  Piroska lő gólt, aztán egy Drabant indításnál Síró van résen, és amikor végre Bécsi is feliratkozik a góltermelők listájára már 9-5 áll az eredményjelzőn. Az előnyt azonban nem tartja meg a hazai alakulat. Megint zárkózik szívósan a Lajosmizse, de egy találatnál közelebb képtelenek „odaférkőzni”. Szabó Tamás pedig őrzés ide-oda, egy szabaddobás után fogja magát, kígyó módra átcsusszan a védőfal tagjai között, és máris: 10-8. A félidő végéig marad is ez a különbség, és ha kicsit jobban figyelmek a fiúk Takács időntúli szabaddobására – így 12-10 a szünetben.

(Molnár F.: „Pontosabb támadás-befejezésekkel az első félidőben már magabiztosabban vezethettünk volna. Sajnálhatjuk az eladott labdákat, a gyengébb lövéseket. Reméltem azért, hogy nem úgy alakul a folytatás, mint egy hete, Orosházán.”)

Ha nem is teljes kopírozás, de valami hasonló történik. Szabó András például jó labdát kap, de rálép a vonalra – előfordul az ilyen. Szabó Tamás labdavezetés közben elveszti a játékszert – ez is benne a pakliban. Szerencsére ott van Síró, aki lereteszelte a kapuját. A beállós például tiszta ziccerben kapja meg a bejátszást, Síró repül felé, és a labda a lábáról az alapvonal mögé pattan. Ám ő sem lehet tökéletes „megváltó”. Az indításokkal szemben neki sem sok ellenszere lehet. Kiegyenlít a Mizse KC: 13-13.

(Molnár F.: A második félidőt nagyon rosszul kezdtük. Nem a megbeszélt, a pálya szélességét kihasználó és abból átlövő, beállós kapcsolatokból építkező játékot alkalmaztunk, hanem szélső befutásokból akartunk gólokat lőni.”)

Nem sokkal később jön az újabb „feketeleves”, hogy még valami sújtsa a szünet után a fordulatszám-gyorsítás módozatait kiváltképp nem lelő legénységet. Egy gyors rohanás közben Szabó Tamás rosszkor fordul, ütközik az ellenféllel, fájdalmas arccal rogy a földre, a térdét lapítgatja. Szmolnik gyúró fut be hozzá, de saját lábán hagyja el a játékteret. Visszatérhet-e még? Mindenesetre Radjenovics jön őt helyettesíteni. Apró termetű legényke, ügyes a lelkem, de láthatóan nem ez az igazi posztja. Azt a pár percet „kibekkeli” úgyis a csapat, míg a szervező ember visszatérhet! Közben Albert-Tóth feléled, előbb Maleticset jól játssza meg, majd ő maga szerez egy igazán fontos találatot: 15-13. Sőt, az ifjú Danisovszki röviddel ezután olyan sistergős kapufát lő, hogy a buszpályaudvarig visszhangzik. A védekezésben remeklő Tihanyi – akin nem jut át még egy légypiszok sem ma – elől vitézkedik, és hogy mennyire kiélezett a helyzet, öklét rázva fut vissza. Megint túllépett a társaság a holtponton.

(Molnár F.: „Szabó Tomi sérülésekor gondolom mindenki azt hitte, hogy elúszott a mérkőzés. De jól reagáltuk le a kiesését. A védekezésünk működött és Síró továbbra is szenzációsan védett.”)

17-15 az állás, amikor Molnár Ferenc időt kér. Megérett a pillanat Szabó Tamás visszaküldésére. Máris ügyes akció fut a pályán, Danisovszki előtt megint tiszta lövőhelyzet adódik, de elhibázza. Drabant szépít is, igaz csak átmenetileg, mert kisvártatva egy „négykezes” blokkolást követően Bécsi iramodik meg: 19-16.

Megnyugvás helyett viszont ismét holtpont. Szinte grundkézilabdába illő jelenetek. Először hosszú az indítás, simán lekapcsolják a lajosmizseiek, aztán túl hosszú, a kapusnak könnyű zsákmány. Pedig fel lehetne tenni az i-re a pontot.

(Molnár F.: „A végjáték eleje 19-16-os vezetésnél rosszul sikerült. Fegyelmezetlen labdaeladások jellemezték ekkor a játékunkat, hiába kértem, hogy legyen türelmünk. Ezt a későbbiek folyamán ki kell küszöbölnünk.”)

A hibák ellenére nem áll be újabb fordulat. Síró egymás után három próbálkozást hatástalanít – a kispadon a statisztikus írhatja sorra a „pálcikákat”. 19-18-nál pedig a nap góljának örvendhet a lelkes publikum. Összehozza az ész és a rutin. Piroska hajszálpontos átadása az őrzőjétől megszabaduló Szabó Tamásnak, és a legjobb mezőnyjátékos most sem véti el a célt. Kulcs fordult a zárban. Innen már zsebben a két pont.

A végére még akad egy kis szópárbaj lajosmizsei kispad és szurkolók, lajosmizsei kapus és néhány drukker között, a nem ritkán szidalmazott játékvezetői páros rezzenéstelen arccal mutat fel kétperces kiállítási ujj-jelzéseket, aztán egy időntúli büntetőt hanyag eleganciával hajt végre Bécsi Mihály. Vége: 22-19-re nyert a Balassagyarmati Kábel SE, és bravúros sikerével egy tyúklépésnyire eltávolodott a veszélyzónából.

(Molnár F.: „Megérdemelten, hatalmas küzdelemben sikerült itthon tartanunk a két pontot, de ilyen lövő játékkal ez Ózdon kevés lesz.”)

Tóth Edmond, a vendégek mestere így értékelt: „Küzdelmes mérkőzésre számítottam, de a mai nem a mi napunk volt. Csapatom rossz felfogásban, sok hibával játszott, aminek meg is ittuk a levét. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennyire elfogult, kritikán aluli, rosszindulatú játékvezetéssel ritkán lehet találkozni, mely nagyon zavarta csapatom játékát, bár egy jó teljesítménnyel még ilyen körülmények között is lehetett volna nyerni!”

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Mizse KC 22-19 (12-10)

Játékvezetők: Murvai-Buzogány, Szilvási.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi 4/1, SZABÓ T. 8/2, Piroska 1, MALETICS 3, Albert-Tóth 3, Szabó A. 2. Csere: Jakubecz, TIHANYI 1, Danisovszki, Radjenovics. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

A Mizse KC legjobb dobói: Takács 7/2, Bujdosó 4, Drabant 4.

Hétméteresek: 3/3, ill. 3/2. Kiállítások: 8, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 2-0, 12. perc: 6-3, 18. perc: 9-5, 23. perc: 9-8, 38. perc: 13-13, 45. perc: 16-14, 49. perc: 17-16, 55. perc: 19-18.

Boszorkánytánc tanári módra

Ezerszínű jelmezerdőbe csöppent, aki az utolsó, igazi farsangi hét végén – éppen egy péntek tizenharmadikán – a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola folyosóira, vagy a tornatermébe tévedt.

Emitt Tündér Ilona toppant elénk gyönyörű fehér öltözékében, mögötte kipingált arcú, bozontos hajú, piros orrú bohóc integetett. Egy szülő gondosan megigazította indiánná „átvedlett” csemetéjének toll-fejpántját, és egy tetőtől-talpig bepólyázott legény (vagy leányzó?) is araszolt a sorban. De volt a gyerekek között gitáros rockzenész, mások televíziós közkedvelt mesefigurák bőrébe bújtak, jöttek széles karimájú kalapos bűbáj-varázslók, félszemű kalózkirály, lábujj-topános balerina, sildes sapkás pizzafutár, harisnyás fejű kommandós osztagparancsnok, pisztolyt forgató vadnyugati hős, és még sorolhatnánk az ötletesebbnél ötletesebb maskarákat.

Persze a pedagógusok sem maradhattak ki az önfeledt játékból. Sőt: olyan fergeteges boszorkánytáncot roptak, hogy csak ámult-bámult a diáksereg. A „bebanyásodott” buzgó tanerő tagjait szinte fel sem lehetett ismerni az álarc mögött. Aztán jöttek sorban az apróságok: az alsósoktól kezdve a legidősebb felsősökig, mintha csak egy divatbemutató forgatagában váltották volna egymást a „módi” lovagjai. Végül a szülők is mulattattak: „őserdei” hangulatokkal. 

H.H.

Kilátó lesz Romhány fölött

Bár az emberek még nem igazán látják-érzékelik, komoly munkálatok zajlanak a Romhány körüli erdőkben. Új nyomvonalat jelöltek ki az országos Kéktúrának, megszépül Rákóczi-féle mogyorófa környezete, és hamarosan egy kilátó tetejéről csodálhatja meg bárki a varázslatos cserháti panorámát.

Az egész fejlesztés-sorozat a kormány által támogatott Bejárható Magyarország Programhoz kapcsolódik, és az Ipoly Erdő Zrt. Nyugat-Cserháti Erdészete végzi a különböző kivitelezéseket.

Három lépcsőben történnek a munkák. Horváth Barna, az Ipoly Erdő Zrt. Nyugat-cserháti Erdészetének vezetője tájékoztatása szerint – Romhány község honlapján is olvashatóak az információk – a település délnyugati határától egészen a Romhányi hegy gerincéig új nyomvonalat jelölnek ki a túrázóknak. Erre egyrészt azért van szükség, mert a jelenlegi út olyan szakaszokon is áthalad, amelyeket az erdészet munkatársai rendszeresen használnak közlekedési célokra, például itt szállítják a kitermelt faanyagot. A gépjárművek pedig a sáros terepen olyan körülményeket teremtenek, amelyek alaposan megnehezítik a „bakancsos” gyaloglók felkapaszkodását. Másrészt jobb is, ha vadregényesebb területekre vezetik a Kéktúrát, mert ott közelebbről megszemlélhetőek a természet, a környék szépségei, az erdei élővilág.

A következő szakasz a Rákóczi-mogyorófa környékének rendbetétele. Itt elsősorban a történelmi emlékhely megközelítésének biztonsága a legfontosabb, hiszen rendkívül csúszósak errefelé a terepviszonyok, illetve a Kéktúrától külön leágazással lehet ide eljutni.

A harmadik lépés ígérkezik a legnagyobb szabásúnak. Egykor, a Romhányi hegyen egy kilátó állott, amelynek tetejéről pompásan beláthatóak voltak a Cserhát e tájának hegyei és völgyei. Ezt azonban évtizedekkel ezelőtt elbontották, és az erdő sűrűjében ma már csak a beton alapok fedezhetőek fel. Ide kerül majd egy teljesen új szerkezet, és ha elkészül, a hegy mindkét oldalára nagyszerű kilátást biztosíthat.

A szakemberek tervei szerint a munkák java részét tavasz közepéig elvégzik, ezután indulhat meg a kilátó megépítése.

H.H.-Sz.B.

Időseket köszöntöttek Ipolyvecén

Sok helyen november végén rendezik meg a településeken az Idősek Napját. Ipolyvecén más a szokás: a farsangi ünnepkörhöz kapcsolódva köszöntik a szépkorú falubelieket.

Ezen a szombati délutánon zsúfolásig megtelt a község kultúrháza. Ami azért „nagy szám”, mert a korábbi években csak hatvan-hetven idős jött el az eseményre, most viszont legalább százan-száztizen megjelentek, kíváncsian várva, milyen programokkal rukkolnak elő a szervezők.

A „nyugdíjas induló” közös eléneklése után Molnár János polgármester szólt néhány szót a megjelentekhez. Elmondta például, hogy a tavalyi évhez viszonyítva „korosabb” lett a falu, ma pontosan 122 ember él itt, aki betöltötte hatvanötödik életévét. Ipolyvece legidősebb polgára, a kilencvenhat esztendős „Anka nene” nem tudott eljönni, őt távollétében köszöntötték, míg a jelen lévő legidősebb férfi, Tóth Ferenc a nyolcvanhatodikat „tapossa”. 

A műsor első részeként a citerazenekar kíséretében az öt esztendeje alakult férfi kórus dalolt a közönségnek. Mikor felcsendült a „Réten, réten, a vecei réten…” kezdetű nóta, bizony az egész terem zengte vissza az ismert sorokat. De az „Ipoly vize de széles, a babám csókja de édes” is éneklésre késztette a résztvevőket.

A „nótafákat” táncosok követték. A helyi hölgykoszorú Tóth Zsuzsanna betanításával október óta gyakorolja új „repertoárját”, amelynek központi része a kalocsai táncokra épül. Ebből adtak elő kis ízelítőt. Aztán a fiatalabbak következtek, akik jobbágytelki ritmusokra járták a „párost”.

A finom palócgulyás elfogyasztása után kis meglepetés érte az időseket: gitáros fiú „segedelmével” egy női kórus lépett a színpadra, és közismert, közkedvelt dallamokkal kedveskedett a vendégeknek. Felcsendültek többek között Máté Péter és Ihász Gábor szerzeményei is.

A mulatság pedig folytatódott tovább. Tangóharmonika szólt, vidám nótázással telt az ünnepség hátralévő része.

H.H.

Kézműves kultúrházi éjszaka kisiskolásoknak

Tizenegy kisiskolás töltötte a péntekről-szombatra virradó éjszakát a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Az ok: a Kultúrházak éjjel-nappal című program keretében a kézműves műhelyben közösen készítettek el egy nemeztakarót.

Három évtizednél régebbi múltra tekinthet vissza a város művelődési központjában működő kézműves műhely. Jakus Juli művelődésszervező irányításával-szervezésével különböző generációk dolgoznak itt együtt a péntek délutáni foglalkozásokon. Nem, csupán megismerkednek a múlt értékeivel, így az ősi magyar motívumokkal, hanem azzal, hogy tárgyakat készítenek, értéket is teremtenek, őriznek.

Mostanában jellemzően kisiskolások, alsó tagozatos tanulók járnak ebbe a műhelybe. Így aztán többnyire kevesebb erőkifejtést igénylő, rövidebb ideig tartó, kisebb munkákat végeznek, miközben ámulva tekintenek a falakon lévő, idősebb „elődeik” által készített mívesebb alkotásokra. Meg is kérdezték, vajon ők, mikor csinálhatnak ilyet? Ez adta az ötletet, hogy egy úgynevezett „ottalvós műhelyt” szervezzenek a házigazdák.

A szülők szépen felkészítették a csemetéket, különösképpen arra az izgalomra, hogy lényegében először aludtak az otthonuk falain kívül, meg persze a munkára is, ami vár rájuk. A rendhagyó foglalkozáson az ő kérésükre készült el a közös mű, a nemeztakaró.

Magát a mintát is közösen tervezték meg a kisdiákok és a műhelyfelelős, akinek két serény segítőtársa akadt a középiskolai önkéntes programban részt vevő Lestyánszki Fanni és Amberger Georgina. A gyerekek egy régi magyar ornamentikai kincset, egy életfát álmodtak meg a takaróra, amely gyökereiből szárba szökkenve a fény felé növekszik. Egy szívet ölelő virágkehely ér fel a Naphoz és a Holdhoz. A munkához szükséges gyapjút 32 különböző színből választották ki, a kék árnyalataival dolgoztak. A lepedőre előbb a mintát rakták ki az apróságok, majd gondosan elvégezték a „háttértakarást”. Leszappanozták, letapogatták, feltekerték, meggyúrták, ütögették az alkotást. Mégis a „kibontás” után némi hiányérzetük támadt a gyerekeknek: egy ölelő kerettel még tetszetősebbé tették a takarót.

Az elkészült remekre aztán nagy büszkeséggel tekintettek rá a fiatalok, majd fáradtan nyugovóra tértek. A nemeztakaró a jövőben a műhelyterem ékessége lesz.

H.H.

Fotó: Amberger Georgina

Nyert a Kábel SE

Első tavaszi hazai találkozóján az eredetileg esélyesebbnek tartott, és a tabellán előkelőbb helyet elfoglaló Mizse KC gárdáját bravúrosan győzte le a Balassagyarmati Kábel SE legénysége. A mérkőzésen egyik csapat sem jeleskedett a támadások pontos befejezésében, a hazaiak a jobb védekezésüknek, illetve Síró Zoltán kapus nagyszerű teljesítményének köszönhetik, hogy otthon tartották a két pontot.

Balassagyarmati Kábel SE – Mizse KC 22-19 (12-10)

Játékvezetők: Murvai-Buzogány, Szilvási.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi 4/1, SZABÓ T. 8/2, Piroska 1, MALETICS 3, Albert-Tóth 3, Szabó A. 2. Csere: Jakubecz, TIHANYI 1, Danisovszki, Radjanovics. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

A Mizse KC legjobb dobói: Takács 7/2, Bujdosó 4, Drabant 4.

Hétméteresek: 3/3, ill. 3/2. Kiállítások: 8, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 2-0, 12. perc: 6-3, 18. perc: 9-5, 23. perc: 9-8, 38. perc: 13-13, 45. perc: 16-14, 49. perc: 17-16, 55. perc: 19-18.

Részletes beszámoló vasárnap.