Miért hibáztak ennyit a játékvezetők?

Fibec és Herbák sporttársak szombaton este nem álltak éppen hivatásuk magaslatán. A 29-26 arányú vendégsikert hozó, nagy iramú, Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK NB I/B-s férfi kézilabda szezonnyitón működő két játékvezető a kétszer harminc perc során rengeteg hibát vétett, kivívva a szép számú hazai közönség általános ellenszenvét.

A rendkívül indiszponált teljesítmény okait persze lehetne boncolgatni. Utalhatnánk fiatal korukra, ebből fakadó bizonytalanságaikra, mondván az amúgy sportszerű, de a nagyszerű lelátói hangulat nyomán igen „magas atmoszférájú” mérkőzés túlságosan próbára tette a képességeiket. Ráadásul ítéleteik java része az ellenfélnek kedvezett, akár a kiállítási arányt tekintjük (7 gyarmati oldalon, csupán 2 a vetélytársnál), akár a fontos, az eredményt is befolyásoló helyzetekben hozott téves döntéseik sorát vesszük górcső alá. A legrosszabb viszont az volt a ténykedésükben, hogy ha észlelték önnön bakijaikat, szinte azonnal szerették volna kompenzálni azt, a másik csapat javára szándékosan hibázva – azaz csalást elkövetve. Persze ezt a szándékot lehetetlen bizonyítani, ám szakértői szemmel nézve is túl látványos volt a „kiengesztelés”.

Ez pedig rávilágít a kézilabdázás játékvezetésében uralkodó meglehetősen kusza és áttekinthetetlen állapotokra. Több szájból hallottam már vissza azt az általam így tényként elfogadott információt, hogy magán a sípmesteri képzéseken az idősebb kollégák, a kurzust vezető személyiségek hívják fel a figyelmet arra, ha észleli saját hibáját a játékvezető, igyekezzen azonnal kijavítani. Nem elismerni a tévedést, hanem gyorsan helyrehozni, ezzel is csillapítani a publikum és a kispadok dühét. Hiába azonban az alapjában jóhiszemű szemlélet, ez nem vezet a sportág viszonyainak megtisztulásához. Különösképpen akkor nem, amikor láthatólag a két bíró meglehetősen nagyobb tiszteletben tartja az egyik gárda játékosait és vezetőit a riválisnál. Ez jelen idézett esetben úgy merült fel, hogy a balmazújvárosiak tavasszal estek ki az NB I-ből, azonnal fel akarnak jutni, és vélhetően ebbéli igényüket a Magyar Kézilabda Szövetség vezetői felé is továbbították. Ha ez pedig így van, akkor nem zörög a haraszt, ha külső nyomásra történő tudatos játékvezetői hibákról beszélünk.

Tisztelet a kivételnek, akadnak még olyanok a pályán, akik azonos mércével mérnek, de szombaton este nem erre akadt példa.

H.H.  

Lovas nemzet-e a magyar?

Belekukkantottam vasárnap a Magyar Vágtába. No, nem hosszú órákon keresztül, mert ez a fajta show nem igazán köti le a figyelmemet, csak néhány percre tettem mindezt, de untig elég volt. A Nemzeti Vágtával kapcsolatban a legnagyobb kifogásom, hogy olyan ez a verseny, mintha egy történelmi díszletekbe ágyazott „lovit” szemléltem volna, annyi kitétellel, hogy itt a derék állatokra és a zsokékra nem lehet fogadni.

Ebből aztán egyértelműen felmerült bennem a kérdés: mennyire lovas nemzet a magyar? Mennyire fedi le a maga teljességében a honi lovassport egészét ez a vágta, avagy ez is csak egy része a nemzetieskedő köntösbe bújtatott, fennhéjázó magyarságnak? Jöhet ide nekem a Lázár testvérpár, mondhat irtó szépeket erről-arról, hogy mennyit léptünk előre magában a lovaglás népszerűsítésében, meg hogy ehhez mennyiben járul hozzá a vidéki, meg a Hősök terén rendezett alkalmi vágtázás, engem aztán egyáltalán nem győztek meg a kijelentések.

kép: internet

Miért is nem? A sport és az olimpia történeti bugyraiban mélyen kotorászó emberként jól látom, hogy az ötkarikás értelemben vett lovas versenysport bizony nincs éppen magas szinten hazánkban. Az utolsó (és egyben egyetlen) magyar lovas, aki érmet szerzett olimpián, az 1936-ban (!), Berlinben bronzérmes díjugrató, a karancskeszi származású Platthy József volt, s húsz esztendeje egyik versenyszámban sem jutott ki az olimpiára egyetlen lovasunk sem – vagy ha mégis, akkor idejekorán megbetegedett a ló, mint történt az Dallos Gyula esetében. Szóval, amíg ezeken a területeken egyre nagyobb galopp-léptekkel távolodik tőlünk a nagyvilág, mi itt büszkélkedünk a sportértékében nem túl magas Magyar Vágtára, a csak a szűk pénzes elit számára hozzáférhető fogathajtásra, meg a messze régmúltba vesző hagyományainkra, a huszár virtusra.

Holott a jelen, nemzetközi viszonylatban tekintve, nem túl kecsegtető.

Hegedűs H.

Megtört az idegenbeli átok

Tállya KSE – Balassagyarmati VSE 0-1 (0-1)

Múcsony, 50 néző, vezette: Valu (Benkő, Kulcsár).

Tállya: Tarr – Horváth B. (Balogh 75.), Molnár Zs., Paranai, Horváth N. (Lakatos 70.) – Kovács Sz. (Ondó 70.), Mihálszki, Lippai, Polényi – Bihari, Minczér. Vezetőedző: Pachinger János.

Balassagyarmat: Földi – Nagy G., Ficzere, Erdei, Szandai – Popovics, Bonivárt, Tihanyi (Nagy O. 46.) – Magos, Tóth P. (Molnár E. 83.), Bódis. Vezetőedző: Kis Károly.

Gól: Tóth P. (17.).

Sárga lap: Bihari (41.), Lippai (62.), illetve Erdei (42.), Bódis (58.).

Kiállítva: Molnár Zs. (40.), Popovics (78.).

Jók: Tarr, Paranai, Lippai, illetve Erdei, Ficzere, Nagy O., Tóth P.

A több egykori NB I-es játékost (Lippai, Minczér) felvonultató és ellenfelét kényszer-pályabérletben fogadó Borsod megyei alakulattal szemben már az első perctől kezdve támadó szellemben futballoztak a balassagyarmatiak. A lendületes játék már igen korán meghozta gyümölcsét, Tóth Patrik szemfülessége révén vezetéshez jutottak a vendégek. Ezután is sok-sok helyzetet dolgoztak ki Magosék, ám nem sikerült újra betalálni. Molnár kiállítását követően még nagyobb elánnal rohamoztak a nógrádiak, a második félidőben is végig uralva a mérkőzést. A hajrába érve Popovicsot egy olyan cselekedetért állította ki a játékvezető (mérgesen belerúgott a szögletzászlóba), amiért magasabb osztályban még sárga lapot is csak ritkán adnak, így a létszámegyenlőség miatt felbátorodó tállyaiak nagy nehézségeket okoztak a BSE védelmének, amely ezúttal tökéletesen zárt.

Tóth Patrik (9-es mezben) szerezte a győztes gól

Pachinger János: Játékosunk korai kiállítása alaposan befolyásolta a meccs menetét, ráadásul nagyon gyenge volt a helyzetkihasználásunk is. Itt az ideje már, hogy kikecmeregjünk a magunk ásta gödörből.

Kis Károly: Örülök, hogy végre eredményesen zártunk egy idegenbeli kirándulást, ráadásul kapott gól nélkül nyertünk. Támadásban akad még javulnivaló, de lépésről-lépésre egyre jobbak leszünk.

Hegedűs H.

  

Elrondított örömünnep

Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK 26-29 (16-15)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Fibec, Herbák.

Kábel SE: Varga – NAGY D. 6, Tokai 2, KAJDY, Dóczi, SZÉKELY 4, CSUKA 6/2. Csere: Valkusz (kapus), ALBERT-TÓTH 6, Keresztes 1, György 1/1, Tihanyi, Horváth, Kaszás. Játékos-edző: Horváth Szilárd.

Balmazújváros: Kovács J. – Nagy N. 5/1, Karap 3, PETHŐ 5, ISTVÁN 3, Csontos, CSURUVIJA 9/5. Csere: Pásztor (kapus), Nagy I., Mátó, KISS 3, Temesvári 1, Balda, Teleki. Szakmai igazgató: Javier Cabanas.

Hétméteresek: 4/3, illetve. 6/6. Kiállítások: 14, illetve 4 perc.

Az eredmény alakulása: 3. perc: 0-2, 11. perc: 7-4, 19. perc: 11-8, 24. perc: 14-11, 36. perc: 18-18, 41. perc: 19-21, 45. perc: 22-21, 53. perc: 24-23, 56. perc: 25-27.

A tavaly még NB I-es, klasszisokkal érkező, a kispadon pedig az egykori 228-szoros spanyol válogatott Javier Cabanast felvonultató Balmazújváros nagy testű játékosai ereje révén hamar megszerezte a vezetést, ám rövidesen fordított és az első félidőben végig uralta a játékot a hazai gárda. Nagy Dániel sikeres labdaszerzésekből indított lerohanásokból, Albert-Tóth László pontosan irányzott átlövésekből érte el góljait, míg Kajdy Norbert a védekezésben emelkedett ki. Kettő, majd három találattal is elhúzott a Kábel, a vendégek alig bírták tartani a lépést a házigazdákkal, miközben a fiatal játékvezetők sorra küldték ki kétperces kisbüntetésre a szabálytalankodó balassagyarmatiakat.

Szünet után gyorsan egyenlített a hajdúsági legénység, majd a vezetést is átvették. Horváth Szilárd tanítványai azonban újabb lendületet vettek, és Csuka ügyes elfutása után megint náluk volt az előny.

Az utolsó öt percre fordulva egyre érett a bravúr. Ám a győzelemre felettébb éhes vendégek olyan külső nyomás alá helyezték a mind jobban elbizonytalanodó sípmesteri párost, hogy a végjátékban egészen elképesztő, megmagyarázhatatlan ítéleteket hoztak, döntő többségében a kábelesek kárára, ami által a balmazújvárosiak többször megkapták a labdát, a rutinos szerb Csuruvija pedig nem hibázott a ziccerekben. Ezzel nagy nehezen megszerezték a meccs két pontját.

Összességében a remek hangulatú mérkőzésen a lelkesen kézilabdázó, harci tűztől égő balassagyarmatiak teljesen megérdemelték volna a győzelmet, ám nem csak rajtuk múlt, hogy elmaradt a szezonnyitó Ipoly-parti örömünnep.

Horváth Szilárd: Le a kalappal a fiúk előtt, minden dicséretet megérdemelnek. Tökéletesen betartották a taktikai utasításokat. Sajnálom, hogy nem sikerrel nyitottuk a bajnokságot.

Javier Cabanas: Olyan rémesen játszottunk az első félidőben, amiből nem gondoltam volna, hogy a végén mi nyerünk. Szerencsére időben ébredtünk, és megfordítottuk a mérkőzést.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sümegi Tamás

Falunapi randevú a berceli őszben

Szomorkás ez a szombat délelőtt. Az esőcseppek kérlelhetetlenül loccsannak az autó szélvédőjére, nagyobb fokozatba is kell kapcsolni az ablaktörlőt. Bercel felé vesszük az irányt, hogy néhány óráig elvegyüljünk a falunapi forgatagban.

Az esemény helyszínére érve a forgalomirányító polgárőrök igen szívélyesek, a VIP-parkoló felé terelnek bennünket. Az első gondolat: vajon mennyire befolyásolta a rendezvényt a kedvezőtlenebb időjárás? Kétségünk hamar eloszlik, amikor a távolból meghalljuk Hulitka Róbert hangját. A katolikus plébános a Széchenyi István Általános Iskola udvarán felállított színpadról mutatja be a szentmisét, a hívek a tágas sátor alá húzódva mormolják az imát. Nemsokára még inkább megnyugodhatunk, a Nap kikukucskál végre a felhők mögül.

A falunapi ünnep megnyitójára várakozunk. Szorgos parolázásokkal telnek a percek, tűzoltó és polgárőr vezetőkkel fogunk kezet, megérkezik a tankerületi igazgató, Nagyné Barna Orsolya is a helyi „diri”, Batta Tibor kíséretében, találkozunk Barna János megyei közgyűlési alelnökkel, majd végül, de nem utolsósorban befut Balla Mihály országgyűlési képviselő.

A hivatalos felvonás során épp a honatya, fejlesztési biztos minőségében szól a közelmúltban Bercelnek megítélt uniós támogatási forrásokról. Számoljuk az összegeket, fejben elvégezve a műveletet azt kell megállapítanunk, bizony ez három tételben több mint egymilliárd forint. Szép kis summa ez egy közel háromezer fős településnek.

A Csemete-kert Óvoda apróságainak mondókás műsora közben kezdünk el beszélgetni házigazdáinkkal a leendő fejlesztések részleteiről. Először Batta Tiborral, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatójával vonulunk egy csendesebb helyre tereferélni. Elmondja, ők 570 milliót kaptak, ami az egésznek majdnem a fele. Ebből kibővítik az intézmény tornatermét, végre olyan méretűre, amely jobb körülményeket teremt a testnevelés oktatásához. Az aszfaltos udvari pályát pedig rekortán borításra cserélik. A főépületet a tetőtől a padlóig mindenütt korszerűsítik, méghozzá az eddig használaton kívüli északi szárny is benépesül gyerekekkel. A beruházás keretében megújul a tető héjazata, a gépház, a világítás, a vizesblokkok. Négy új tanterem kialakításán túl lesz művészeti – és természettudományos előadó. A modern követelményeknek megfelelően javítják az oktatási eszközpark minőségét, és beszereznek egy új iskolabuszt, amely majd a környékbeli településekről bejáró diákok szállítását biztosíthatja, de nagy hasznát veszik szintén az osztálykirándulások és tanulmányi versenyekre történő utazások alkalmával. S hogy mikor indulnak a munkálatok? Még ebben a tanévben – hangzik a válasz – az elengedhetetlen hivatalos eljárásokat követően, ez tavasszal belső átszervezésekkel járhat.

A beszélgetés után fellépdelünk az emeletre, ahol Jánvári Andrásnét, a falu polgármesterét a másik két fejlesztésről faggatjuk.

- Bercelt az utóbbi évtizedekben egy-egy komolyabb esőzés esetén valósággal elöntötte a domboldalakról lezúduló saras ár, és ilyenkor a Gólya-patak is jelentősen megduzzadt. Éppen e katasztrófák elkerülése végett létesítettük az árvízcsúcs-csökkentő záportározót, most ennek a bővítésére nyertünk el kétszázmillió forintot, aminek elkészültével tökéletesen megoldódhat a csapadékvíz elvezetése– ecseteli a község vezetője, majd folytatja az ipari parkkal. – Négyszázötven-milliót kapunk ipari övezet létesítésére, pontosabban az eddigit bővítjük újabb nyolchektáros terület kijelölésével. A földdarab az önkormányzaté, ráadásul nagyon jó az aranykorona értéke. Már érdeklődő is akad, reméljük, a befektetőkkel mihamarabb megegyezhetünk és felépülhet egy új gyáregység, ami az egész környék foglalkoztatási állapotait javíthatja.

Visszatérünk az udvarra. Rápillantunk az órára, maradt még idő arra, hogy kicsit szétnézzünk. Először a főzőverseny résztvevőihez látogatunk. A tűzoltók csapata már a babgulyás adagjait porciózza, egy kisfiú mohón kóstolna, de az első kanálnyi falat után lassabb tempóra vált: „forró” – súgja anyukájának. Odébb egy ismerős vadász jókora fakanalát forgatja az ételben. Kíváncsiskodunk, mi készül itt. Pacal ez, beleszagolunk az üstbe és máris beindulnak a pavlovi reflexek. A kínálást azonban udvariasan visszautasítjuk. Indulnunk kell. Még belehallgatunk a Harry Potters zenekar műsorába, és az ismert Rolling Stones-slágert magunkban dúdolgatva, a „Satisfaction” dallamaira elbúcsúzunk a berceli falunaptól.

Írta: Hegedűs Henrik

Fényképezte: Lengyel László

Öngyilkosjelölt a belvárosban

Balassagyarmat – Telefonon jött a hír csütörtökön, azonnal siessünk a katolikus nagytemplomhoz, mert egy öngyilkosjelölt akar ott véget vetni az életének. A déli harangszó előtt pár perccel már a helyszínen termettünk.

Barna bőrű, félmeztelen férfi ült a templommal szomszédos parókia-patika épületének tetején, és szemmel láthatóan halálos nyugalommal cigarettázott. Ült a cserepeken, meredt maga elé, és mit sem törődött a lent összegyűlt tömeggel. A közeli fagylaltozó előtt a rendőrök és a tűzoltók egyeztettek a hogyan továbbról, civilben megérkezett a tanácskozásra Csík Csaba városi rendőrkapitány is. Az emberek tanakodtak, vajon milyen motivációtól vezéreltetve mászott fel a magasba a férfi, miért akarja levetni magát a mélybe. Közben egyre nagyobb lett a sereglet. Egy fiatalember, aki párjával nem tudott átmenni a kordonként szolgáló elválasztó szalagon, az egyenruhásoktól érdeklődött, vajon milyen módon juthat vissza a munkahelyére. Amikor kedvezőtlen választ kapott, az út közepére sietett és felkiabált az öngyilkosjelöltnek: „ugorj már végre, hadd menjünk a dolgunkra.” De a személy némán gubbasztott tovább a tetőn, csak addig mozdult, míg a cigijét eldobta.

Kisvártatva azonban felpörögtek az események. A padláson keresztül néhány cserepet elhúzva megkezdődött a mentési akció. Az addig mereven kuporgó férfi ekkor felpattant, a csúcsívet megfogva, azt rángatva fenyegetőzött, ha közelebb merészkednek hozzá, máris ugrik. Bentről igyekeztek lecsillapítani, nem sok sikerrel, mert folytatta az őrjöngést. Artikulátlan üvöltéséből annyit lehetett kiszűrni, hogy a gyámhivatalra és Medvácz Lajos polgármesterre haragszik, mert hiába ígérték meg, hogy lakást utalnak ki a családjának, még ma is putriban kell tengődniük a gyerekekkel. Amikor meglátta, hogy televíziós kamerák is pásztázzák őt, még inkább feldühödött, leordított, hogy nyugodtan vegyék fel őt, ország-világ értesüljön arról, mit műveltek vele a hivatalok. Teljesen elborulva csapkodta és törte a környékén lévő cserepeket, úgy tűnt, nem sikerül őt megnyugtatni.

Jó negyedóra múltán, némileg higgadtabb módra váltott az úr, folytatódott a tárgyalás a lejöveteléről. A rendőrök menet közben, elunva a gyarapodó bámulók tömegét, kiterjesztették a kordont, a Zichy utca vonaláig tolták ki a nézelődőket. Mi is onnan figyeltük tovább a jeleneteket. Háromnegyed egy után nem sokkal, szirénázva megérkezett egy újabb rendőrautó, benne megismertük a megyei szakpszichológust, aki azonnal fel is sietett a padlásra. Abból a távolságból már egyetlen hangot sem hallottunk, de a mozdulatokból arra következettünk, a megoldás irányába indult el az ügy. Végül negyed kettőkor a férfi engedett, és behúzták őt a padlástérbe. A mintegy másfél órás balassagyarmati, belvárosi dráma ezzel véget is ért.

Hegedűs Henrik

Tiszakécskére megy a BSE

Az egyik legerősebb ellenfelet sorsolták ki a Balassagyarmati VSE labdarúgói számára az NB III-as felkerülésért vívandó összecsapások során. Kis Károly együttese azzal a Tiszakécskével került össze, amely nyolcpontos előnnyel nyerte meg a Bács-Kiskun megyei bajnokságot.

Az Ipoly-partiak következő ellenfele igencsak komoly múltra tekinthet vissza, hiszen a Tisza kanyarulatánál fekvő kisváros alakulata húsz esztendővel ezelőtt egy idényen keresztül még az első osztály levegőjét is átérezhette, igaz az 1998-as NB I-es kiesést követően nagy hullámvölgybe került, és a névadó szponzor Duna Aszfalt hathatós támogatásával mostanában indult emelkedésnek. A vetélytárs a Bács-Kiskun megyei pontvadászat első helyéért hatalmas küzdelmet vívott a szintén korábban első osztályú kecskemétiekkel, végül 82 megszerzett ponttal diadalmaskodtak a tizenötös mezőnyben. Mindössze egyetlen döntetlen rondít bele a kiemelkedően imponáló mérlegükbe, de azt is még tavaly szeptember elején játszották Kiskunfélegyházán. A gárdában nincs kiemelkedően eredményes játékos, hiszen a legtöbb gólt szerző csatáruk, Juhász László is csupán ötödik a listán 17 találattal, a Duna Aszfalt TVSE együttese sokkal inkább a csapategységéről híres, a szakvezetés is főleg ezt a tulajdonságot emelte ki, amely a bajnoki címig vezette a társaságot.

Kis Károly, a BSE szakmai igazgatója egyelőre igen szűkszavúan nyilatkozott a sorsolásról. Elmondta, hogy a lehető legerősebb ellenféllel néznek farkasszemet, de mindent megtesznek majd, hogy a párharcból ők kerüljenek ki nyertesen. Mivel a második mérkőzést rendezik a Kövi Pál Sportcentrumban, mind a vezetők, mind a játékosok bíznak benne, hogy telt ház előtt, hatalmas szurkolói segítséggel harcolhatják ki a továbbjutást.

Nyilas Elek, a Vác és a Ferencváros egykori válogatott kiválósága, a Tiszakécske szakmai igazgatója egyrészt nagyon sajnálja, hogy sportbarátja, Kis Károly ellen kell csatába vezetnie a tanítványait, és kissé igazságtalannak is érzi a sorsolás kimenetelét. Nem csupán két, kimagasló mutatókkal rendelkező csapat került össze Fortuna szeszélyének köszönhetően, hanem a maga szintjén országosan is rendkívül jó szakmai és infrastrukturális háttérrel büszkélkedő egyesület, amely e szempontok alapján egyaránt megérdemelné az NB III-as szereplést. Az összecsapással kapcsolatban megfogalmazta, nem érzik hátránynak, hogy hazai környezetben lesz az első mérkőzés, igyekeznek olyan előnyt kicsikarni saját otthonukban, amivel a balassagyarmati visszavágón nyugodtabban és magabiztosabban futballozhatnak.

A Duna Aszfalt Tiszakécske VSE – Balassagyarmati VSE első mérkőzését június 10-én, 17 órai kezdettel rendezik Tiszakécskén, míg a visszavágóra június 17-én, szombaton, ugyancsak délután 5 órától kerül sor, Balassagyarmaton.

Hegedűs H.