Megtört az idegenbeli átok

Tállya KSE – Balassagyarmati VSE 0-1 (0-1)

Múcsony, 50 néző, vezette: Valu (Benkő, Kulcsár).

Tállya: Tarr – Horváth B. (Balogh 75.), Molnár Zs., Paranai, Horváth N. (Lakatos 70.) – Kovács Sz. (Ondó 70.), Mihálszki, Lippai, Polényi – Bihari, Minczér. Vezetőedző: Pachinger János.

Balassagyarmat: Földi – Nagy G., Ficzere, Erdei, Szandai – Popovics, Bonivárt, Tihanyi (Nagy O. 46.) – Magos, Tóth P. (Molnár E. 83.), Bódis. Vezetőedző: Kis Károly.

Gól: Tóth P. (17.).

Sárga lap: Bihari (41.), Lippai (62.), illetve Erdei (42.), Bódis (58.).

Kiállítva: Molnár Zs. (40.), Popovics (78.).

Jók: Tarr, Paranai, Lippai, illetve Erdei, Ficzere, Nagy O., Tóth P.

A több egykori NB I-es játékost (Lippai, Minczér) felvonultató és ellenfelét kényszer-pályabérletben fogadó Borsod megyei alakulattal szemben már az első perctől kezdve támadó szellemben futballoztak a balassagyarmatiak. A lendületes játék már igen korán meghozta gyümölcsét, Tóth Patrik szemfülessége révén vezetéshez jutottak a vendégek. Ezután is sok-sok helyzetet dolgoztak ki Magosék, ám nem sikerült újra betalálni. Molnár kiállítását követően még nagyobb elánnal rohamoztak a nógrádiak, a második félidőben is végig uralva a mérkőzést. A hajrába érve Popovicsot egy olyan cselekedetért állította ki a játékvezető (mérgesen belerúgott a szögletzászlóba), amiért magasabb osztályban még sárga lapot is csak ritkán adnak, így a létszámegyenlőség miatt felbátorodó tállyaiak nagy nehézségeket okoztak a BSE védelmének, amely ezúttal tökéletesen zárt.

Tóth Patrik (9-es mezben) szerezte a győztes gól

Pachinger János: Játékosunk korai kiállítása alaposan befolyásolta a meccs menetét, ráadásul nagyon gyenge volt a helyzetkihasználásunk is. Itt az ideje már, hogy kikecmeregjünk a magunk ásta gödörből.

Kis Károly: Örülök, hogy végre eredményesen zártunk egy idegenbeli kirándulást, ráadásul kapott gól nélkül nyertünk. Támadásban akad még javulnivaló, de lépésről-lépésre egyre jobbak leszünk.

Hegedűs H.

  

Elrondított örömünnep

Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK 26-29 (16-15)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Fibec, Herbák.

Kábel SE: Varga – NAGY D. 6, Tokai 2, KAJDY, Dóczi, SZÉKELY 4, CSUKA 6/2. Csere: Valkusz (kapus), ALBERT-TÓTH 6, Keresztes 1, György 1/1, Tihanyi, Horváth, Kaszás. Játékos-edző: Horváth Szilárd.

Balmazújváros: Kovács J. – Nagy N. 5/1, Karap 3, PETHŐ 5, ISTVÁN 3, Csontos, CSURUVIJA 9/5. Csere: Pásztor (kapus), Nagy I., Mátó, KISS 3, Temesvári 1, Balda, Teleki. Szakmai igazgató: Javier Cabanas.

Hétméteresek: 4/3, illetve. 6/6. Kiállítások: 14, illetve 4 perc.

Az eredmény alakulása: 3. perc: 0-2, 11. perc: 7-4, 19. perc: 11-8, 24. perc: 14-11, 36. perc: 18-18, 41. perc: 19-21, 45. perc: 22-21, 53. perc: 24-23, 56. perc: 25-27.

A tavaly még NB I-es, klasszisokkal érkező, a kispadon pedig az egykori 228-szoros spanyol válogatott Javier Cabanast felvonultató Balmazújváros nagy testű játékosai ereje révén hamar megszerezte a vezetést, ám rövidesen fordított és az első félidőben végig uralta a játékot a hazai gárda. Nagy Dániel sikeres labdaszerzésekből indított lerohanásokból, Albert-Tóth László pontosan irányzott átlövésekből érte el góljait, míg Kajdy Norbert a védekezésben emelkedett ki. Kettő, majd három találattal is elhúzott a Kábel, a vendégek alig bírták tartani a lépést a házigazdákkal, miközben a fiatal játékvezetők sorra küldték ki kétperces kisbüntetésre a szabálytalankodó balassagyarmatiakat.

Szünet után gyorsan egyenlített a hajdúsági legénység, majd a vezetést is átvették. Horváth Szilárd tanítványai azonban újabb lendületet vettek, és Csuka ügyes elfutása után megint náluk volt az előny.

Az utolsó öt percre fordulva egyre érett a bravúr. Ám a győzelemre felettébb éhes vendégek olyan külső nyomás alá helyezték a mind jobban elbizonytalanodó sípmesteri párost, hogy a végjátékban egészen elképesztő, megmagyarázhatatlan ítéleteket hoztak, döntő többségében a kábelesek kárára, ami által a balmazújvárosiak többször megkapták a labdát, a rutinos szerb Csuruvija pedig nem hibázott a ziccerekben. Ezzel nagy nehezen megszerezték a meccs két pontját.

Összességében a remek hangulatú mérkőzésen a lelkesen kézilabdázó, harci tűztől égő balassagyarmatiak teljesen megérdemelték volna a győzelmet, ám nem csak rajtuk múlt, hogy elmaradt a szezonnyitó Ipoly-parti örömünnep.

Horváth Szilárd: Le a kalappal a fiúk előtt, minden dicséretet megérdemelnek. Tökéletesen betartották a taktikai utasításokat. Sajnálom, hogy nem sikerrel nyitottuk a bajnokságot.

Javier Cabanas: Olyan rémesen játszottunk az első félidőben, amiből nem gondoltam volna, hogy a végén mi nyerünk. Szerencsére időben ébredtünk, és megfordítottuk a mérkőzést.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sümegi Tamás

Falunapi randevú a berceli őszben

Szomorkás ez a szombat délelőtt. Az esőcseppek kérlelhetetlenül loccsannak az autó szélvédőjére, nagyobb fokozatba is kell kapcsolni az ablaktörlőt. Bercel felé vesszük az irányt, hogy néhány óráig elvegyüljünk a falunapi forgatagban.

Az esemény helyszínére érve a forgalomirányító polgárőrök igen szívélyesek, a VIP-parkoló felé terelnek bennünket. Az első gondolat: vajon mennyire befolyásolta a rendezvényt a kedvezőtlenebb időjárás? Kétségünk hamar eloszlik, amikor a távolból meghalljuk Hulitka Róbert hangját. A katolikus plébános a Széchenyi István Általános Iskola udvarán felállított színpadról mutatja be a szentmisét, a hívek a tágas sátor alá húzódva mormolják az imát. Nemsokára még inkább megnyugodhatunk, a Nap kikukucskál végre a felhők mögül.

A falunapi ünnep megnyitójára várakozunk. Szorgos parolázásokkal telnek a percek, tűzoltó és polgárőr vezetőkkel fogunk kezet, megérkezik a tankerületi igazgató, Nagyné Barna Orsolya is a helyi „diri”, Batta Tibor kíséretében, találkozunk Barna János megyei közgyűlési alelnökkel, majd végül, de nem utolsósorban befut Balla Mihály országgyűlési képviselő.

A hivatalos felvonás során épp a honatya, fejlesztési biztos minőségében szól a közelmúltban Bercelnek megítélt uniós támogatási forrásokról. Számoljuk az összegeket, fejben elvégezve a műveletet azt kell megállapítanunk, bizony ez három tételben több mint egymilliárd forint. Szép kis summa ez egy közel háromezer fős településnek.

A Csemete-kert Óvoda apróságainak mondókás műsora közben kezdünk el beszélgetni házigazdáinkkal a leendő fejlesztések részleteiről. Először Batta Tiborral, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatójával vonulunk egy csendesebb helyre tereferélni. Elmondja, ők 570 milliót kaptak, ami az egésznek majdnem a fele. Ebből kibővítik az intézmény tornatermét, végre olyan méretűre, amely jobb körülményeket teremt a testnevelés oktatásához. Az aszfaltos udvari pályát pedig rekortán borításra cserélik. A főépületet a tetőtől a padlóig mindenütt korszerűsítik, méghozzá az eddig használaton kívüli északi szárny is benépesül gyerekekkel. A beruházás keretében megújul a tető héjazata, a gépház, a világítás, a vizesblokkok. Négy új tanterem kialakításán túl lesz művészeti – és természettudományos előadó. A modern követelményeknek megfelelően javítják az oktatási eszközpark minőségét, és beszereznek egy új iskolabuszt, amely majd a környékbeli településekről bejáró diákok szállítását biztosíthatja, de nagy hasznát veszik szintén az osztálykirándulások és tanulmányi versenyekre történő utazások alkalmával. S hogy mikor indulnak a munkálatok? Még ebben a tanévben – hangzik a válasz – az elengedhetetlen hivatalos eljárásokat követően, ez tavasszal belső átszervezésekkel járhat.

A beszélgetés után fellépdelünk az emeletre, ahol Jánvári Andrásnét, a falu polgármesterét a másik két fejlesztésről faggatjuk.

- Bercelt az utóbbi évtizedekben egy-egy komolyabb esőzés esetén valósággal elöntötte a domboldalakról lezúduló saras ár, és ilyenkor a Gólya-patak is jelentősen megduzzadt. Éppen e katasztrófák elkerülése végett létesítettük az árvízcsúcs-csökkentő záportározót, most ennek a bővítésére nyertünk el kétszázmillió forintot, aminek elkészültével tökéletesen megoldódhat a csapadékvíz elvezetése– ecseteli a község vezetője, majd folytatja az ipari parkkal. – Négyszázötven-milliót kapunk ipari övezet létesítésére, pontosabban az eddigit bővítjük újabb nyolchektáros terület kijelölésével. A földdarab az önkormányzaté, ráadásul nagyon jó az aranykorona értéke. Már érdeklődő is akad, reméljük, a befektetőkkel mihamarabb megegyezhetünk és felépülhet egy új gyáregység, ami az egész környék foglalkoztatási állapotait javíthatja.

Visszatérünk az udvarra. Rápillantunk az órára, maradt még idő arra, hogy kicsit szétnézzünk. Először a főzőverseny résztvevőihez látogatunk. A tűzoltók csapata már a babgulyás adagjait porciózza, egy kisfiú mohón kóstolna, de az első kanálnyi falat után lassabb tempóra vált: „forró” – súgja anyukájának. Odébb egy ismerős vadász jókora fakanalát forgatja az ételben. Kíváncsiskodunk, mi készül itt. Pacal ez, beleszagolunk az üstbe és máris beindulnak a pavlovi reflexek. A kínálást azonban udvariasan visszautasítjuk. Indulnunk kell. Még belehallgatunk a Harry Potters zenekar műsorába, és az ismert Rolling Stones-slágert magunkban dúdolgatva, a „Satisfaction” dallamaira elbúcsúzunk a berceli falunaptól.

Írta: Hegedűs Henrik

Fényképezte: Lengyel László

Öngyilkosjelölt a belvárosban

Balassagyarmat – Telefonon jött a hír csütörtökön, azonnal siessünk a katolikus nagytemplomhoz, mert egy öngyilkosjelölt akar ott véget vetni az életének. A déli harangszó előtt pár perccel már a helyszínen termettünk.

Barna bőrű, félmeztelen férfi ült a templommal szomszédos parókia-patika épületének tetején, és szemmel láthatóan halálos nyugalommal cigarettázott. Ült a cserepeken, meredt maga elé, és mit sem törődött a lent összegyűlt tömeggel. A közeli fagylaltozó előtt a rendőrök és a tűzoltók egyeztettek a hogyan továbbról, civilben megérkezett a tanácskozásra Csík Csaba városi rendőrkapitány is. Az emberek tanakodtak, vajon milyen motivációtól vezéreltetve mászott fel a magasba a férfi, miért akarja levetni magát a mélybe. Közben egyre nagyobb lett a sereglet. Egy fiatalember, aki párjával nem tudott átmenni a kordonként szolgáló elválasztó szalagon, az egyenruhásoktól érdeklődött, vajon milyen módon juthat vissza a munkahelyére. Amikor kedvezőtlen választ kapott, az út közepére sietett és felkiabált az öngyilkosjelöltnek: „ugorj már végre, hadd menjünk a dolgunkra.” De a személy némán gubbasztott tovább a tetőn, csak addig mozdult, míg a cigijét eldobta.

Kisvártatva azonban felpörögtek az események. A padláson keresztül néhány cserepet elhúzva megkezdődött a mentési akció. Az addig mereven kuporgó férfi ekkor felpattant, a csúcsívet megfogva, azt rángatva fenyegetőzött, ha közelebb merészkednek hozzá, máris ugrik. Bentről igyekeztek lecsillapítani, nem sok sikerrel, mert folytatta az őrjöngést. Artikulátlan üvöltéséből annyit lehetett kiszűrni, hogy a gyámhivatalra és Medvácz Lajos polgármesterre haragszik, mert hiába ígérték meg, hogy lakást utalnak ki a családjának, még ma is putriban kell tengődniük a gyerekekkel. Amikor meglátta, hogy televíziós kamerák is pásztázzák őt, még inkább feldühödött, leordított, hogy nyugodtan vegyék fel őt, ország-világ értesüljön arról, mit műveltek vele a hivatalok. Teljesen elborulva csapkodta és törte a környékén lévő cserepeket, úgy tűnt, nem sikerül őt megnyugtatni.

Jó negyedóra múltán, némileg higgadtabb módra váltott az úr, folytatódott a tárgyalás a lejöveteléről. A rendőrök menet közben, elunva a gyarapodó bámulók tömegét, kiterjesztették a kordont, a Zichy utca vonaláig tolták ki a nézelődőket. Mi is onnan figyeltük tovább a jeleneteket. Háromnegyed egy után nem sokkal, szirénázva megérkezett egy újabb rendőrautó, benne megismertük a megyei szakpszichológust, aki azonnal fel is sietett a padlásra. Abból a távolságból már egyetlen hangot sem hallottunk, de a mozdulatokból arra következettünk, a megoldás irányába indult el az ügy. Végül negyed kettőkor a férfi engedett, és behúzták őt a padlástérbe. A mintegy másfél órás balassagyarmati, belvárosi dráma ezzel véget is ért.

Hegedűs Henrik

Tiszakécskére megy a BSE

Az egyik legerősebb ellenfelet sorsolták ki a Balassagyarmati VSE labdarúgói számára az NB III-as felkerülésért vívandó összecsapások során. Kis Károly együttese azzal a Tiszakécskével került össze, amely nyolcpontos előnnyel nyerte meg a Bács-Kiskun megyei bajnokságot.

Az Ipoly-partiak következő ellenfele igencsak komoly múltra tekinthet vissza, hiszen a Tisza kanyarulatánál fekvő kisváros alakulata húsz esztendővel ezelőtt egy idényen keresztül még az első osztály levegőjét is átérezhette, igaz az 1998-as NB I-es kiesést követően nagy hullámvölgybe került, és a névadó szponzor Duna Aszfalt hathatós támogatásával mostanában indult emelkedésnek. A vetélytárs a Bács-Kiskun megyei pontvadászat első helyéért hatalmas küzdelmet vívott a szintén korábban első osztályú kecskemétiekkel, végül 82 megszerzett ponttal diadalmaskodtak a tizenötös mezőnyben. Mindössze egyetlen döntetlen rondít bele a kiemelkedően imponáló mérlegükbe, de azt is még tavaly szeptember elején játszották Kiskunfélegyházán. A gárdában nincs kiemelkedően eredményes játékos, hiszen a legtöbb gólt szerző csatáruk, Juhász László is csupán ötödik a listán 17 találattal, a Duna Aszfalt TVSE együttese sokkal inkább a csapategységéről híres, a szakvezetés is főleg ezt a tulajdonságot emelte ki, amely a bajnoki címig vezette a társaságot.

Kis Károly, a BSE szakmai igazgatója egyelőre igen szűkszavúan nyilatkozott a sorsolásról. Elmondta, hogy a lehető legerősebb ellenféllel néznek farkasszemet, de mindent megtesznek majd, hogy a párharcból ők kerüljenek ki nyertesen. Mivel a második mérkőzést rendezik a Kövi Pál Sportcentrumban, mind a vezetők, mind a játékosok bíznak benne, hogy telt ház előtt, hatalmas szurkolói segítséggel harcolhatják ki a továbbjutást.

Nyilas Elek, a Vác és a Ferencváros egykori válogatott kiválósága, a Tiszakécske szakmai igazgatója egyrészt nagyon sajnálja, hogy sportbarátja, Kis Károly ellen kell csatába vezetnie a tanítványait, és kissé igazságtalannak is érzi a sorsolás kimenetelét. Nem csupán két, kimagasló mutatókkal rendelkező csapat került össze Fortuna szeszélyének köszönhetően, hanem a maga szintjén országosan is rendkívül jó szakmai és infrastrukturális háttérrel büszkélkedő egyesület, amely e szempontok alapján egyaránt megérdemelné az NB III-as szereplést. Az összecsapással kapcsolatban megfogalmazta, nem érzik hátránynak, hogy hazai környezetben lesz az első mérkőzés, igyekeznek olyan előnyt kicsikarni saját otthonukban, amivel a balassagyarmati visszavágón nyugodtabban és magabiztosabban futballozhatnak.

A Duna Aszfalt Tiszakécske VSE – Balassagyarmati VSE első mérkőzését június 10-én, 17 órai kezdettel rendezik Tiszakécskén, míg a visszavágóra június 17-én, szombaton, ugyancsak délután 5 órától kerül sor, Balassagyarmaton.

Hegedűs H.

Zöld-fehér gázolás az Ipoly-parton

Balassagyarmati Kábel SE – Ferencvárosi TC KN 25-36 (14-21)

Balassagyarmat, 250 néző, vezette: Földesi, Halász.

Kábel SE: Balogh – NAGY D. 4, Pordán 2, Székely 2, Dóczi 1, Albert-Tóth 2, GYÖRGY 4. Csere: Varga B. (kapus), Kajdy, Kovács B. 5/1, Bécsi 1/1, Horváth, Tokai 2, Gazdag 1, Gyuricska 1. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

FTC: Tuba Kovács – BUJDOSÓ 4/1, Marczinkó 3, KOCSI 4, Rédai 4, BAKOS 7, Pálos 2. Csere: Nagy L. (kapus), Bak 1, TAKÓ 4/1, Benis 1, NAGY M. 5/2, Varga L. 1, Tass. Vezetőedző: Adorján Gábor.

Hétméteresek: 4/2, ill. 4/4. Kiállítások: 8, ill. 14 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 0-6, 12. perc: 3-10, 18. perc: 5-15, 21. perc: 9-16, 33. perc: 16-23, 41. perc: 16-28, 50. perc: 20-31, 55. perc: 22-35.

A vendégek eddigi makulátlan mérlegük megőrzéséért, míg a balassagyarmatiak a kiesés előli menekülés jegyében vágtak neki az utolsó fordulónak. Nagyszerű hangulat fogadta a csapatokat az Ipolypart úti sportcsarnokban, a hazai dobok buzgó pergésére a mintegy húsztagú zöld-fehér szurkolótábor dudák szavával válaszolt. A tét inkább a házigazdákra nyomta rá a bélyegét, míg a fővárosiaknál nem csupán keringő pletykának bizonyult, hogy a klubvezetők magas jutalmat tűztek ki a fiúknak, ha százszázalékosan zárják a szezont. A magasabb termetű, erőteljesebb testfelépítésű fradista kézilabdázók az első tíz percben lényegében eldöntötték a meccs kimenetelét. Kényükre-kedvükre szerezték a találatokat, játszi könnyedséggel lőtték át a kábelesek védőfalát, és ha nem középről, Marczinkó, Bakos, vagy Rédai révén voltak eredményesek, a formás akciók lejutottak a szélre, ahonnan a balkezes Bujdosó célzott hajszálpontosan.

Jellemző, hogy a gyarmatiak, Nagy Dániel jóvoltából csak a nyolcadik perc elején szerezték első góljukat, de felzárkózni nem igazán tudtak.  Rengeteg átlövési kísérletet hiúsítottak meg vagy az FTC hátsó alakzatának emberei, vagy Tuba Kovács kapus zárta el előlük a réseket. Érdekes módon azonban a budapesti legénység tűnt idegesebbnek, rengeteget méltatlankodtak a pályán és a kispadon egyaránt, bár igazából erre rászolgált a fiatal játékvezetői páros, akik nem álltak a feladatuk magaslatán, mindkét fél kárára rendszeresen tévedtek, és sokszor hoztak ellentétes ítéleteket. Győrffy Sándor és Adorján Gábor is megkapta a maga sárga lapját reklamálásért. Mindez azonban az eredmény alakulását semmiképpen sem befolyásolta, szépen, lassan kétszámjegyűre duzzadt a különbség, bár a félidő végén a ritmust egyre jobban elkapó nógrádi társaság csökkenteni tudott nagy hátrányán.

Fordulást követően ugyanolyan harci tűzzel jöttek ki a küzdőtérre a kilencedik kerületiek, mint amit az első harminc percben mutattak. Székely, György és Kovács találataival ugyan igyekezett „tízen belül” tartani magát a hazai gárda, rövidesen még inkább elhúzott a Fradi. Ráadásul náluk a cseresor is olyan lendülettel kézilabdázott, mint a kezdők. A kopaszodó fejű Nagy Máté szélsebesen robogott, egymás után háromszor mattolta Vargát, és tucatnyira nőtt az előnyük. Ekkor már az sem számított, hogy a sípmesterek továbbra sem kapták el a „fonalat”, nagyon sokat hibáztak, de ez már legfeljebb a vehemensebb drukkereknél csapta ki a biztosítékot, egy dühös néző például a palánkot verve igyekezett jobb belátásra bírni Halász sporttársat.

Az FTC bevetette a tartaléksorát, akik közül Takó látott neki a góltermelésnek, az utolsó tíz percben négyet jegyzett, míg az Ipoly-partiaknál a hajrában szintén jött a váltás, amit Gazdag és Gyuricska is góllal hálált meg. Öt perccel a befejezés előtt úgy tűnt még hatalmasabb „zakó” lesz a vége, ám az utolsó pillanatokban Székelyéknek sikerült némiképp szépíteni a produkción.

Összességében a minden ízében jobb csapat benyomását keltő FTC rögtön az elején eldöntötte, ki az úr a háznál, a kábelesek jobbára csak keresték önmagukat a pályán, és nem tudták felvenni a versenyt a bajnokságot méltán megnyerő zöld-fehérekkel. Ezzel a vereséggel azonban még továbbra is nyitott a Balassagyarmati Kábel SE sorsa. A kiesés vagy bennmaradás kérdése ugyanis csupán a vasárnap esti, MOL-Pick Szeged U23 – Törökszentmiklósi Székács összecsapás lefújása után dől el. Amennyiben a vendégek pontot szereznek, úgy Győrffy Sándor tanítványai papíron búcsúznak a másodosztálytól.

Győrffy Sándor: Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnehezíteni a bajnokcsapat dolgát. Ők sokkal motiváltabban, sokkal összeszedettebben játszottak, míg mi támadásban és védekezésben sem ismételtük meg az előző hetek remek teljesítményét.

Adorján Gábor: Rendkívül rögös út vezetett idáig, roppant büszke vagyok a fiúkra, hogy ennyire komolyan vették a mérkőzést, és pontveszteség nélkül fejeztük be a bajnokságot.

Junior: 25-38.

Hegedűs Henrik

Fotó archiv (Sümegi Tamás)

Ballagó idő

Furcsa ez a hajnal. Fátyolos harmatfelhő borul a kisvárosra, miközben a Nap csak egy-egy pillanatra mutatkozik, fénynyalábjaival simogatva a tegnapi zápor után keletkezett tócsák tükrét. Távolban egy kakas fúj ébresztőt, a fákon madarak csicseregnek. Csodaszép a május!

Csendben készülődsz. Már régen kikészítetted az ünneplődet, az öltönyt, a matrózblúzt, kimért mozdulatokkal szépítgeted magad, majd egy utolsó simítás a szoknyán, a nadrágon, aztán indulsz is.

Még az iskola is csendes. Lassan szivárognak a diákok. Fiatalabb társak köszönnek előre a folyosón, az arcokon mosoly, tudják jól, ez a Te napod, most érted van minden, most Te vagy a fénypont.

Belépsz az osztályba. Izgatott, feszült tekintetek vesznek körül, ütött az óra, itt az utolsó perc, felkészülhetsz a búcsúra. Ma az osztályfőnököd is teljesen más. Ő is ideges, hát persze, átélt már megannyi hasonló alkalmat, de ezt az érzést sohasem lehet megszokni.

Aztán hirtelen megkönnyebbülsz. Gondolataidba merülsz, becsukod a szemed, álmodsz. Visszapergeted a múltat. Amikor a mama-papa kíséretében beiratkoztál, az első rejtett csók a folyosó eldugott sarkában, az első egyes kínzó emléke a biológiai előadóból, a fergeteges sulibulik, a kirándulások zsivaja. Még pár másodperc, és mindez a múlttá válik.

Szendergésedből az utolsó csengőszó ébreszt. Többet nem hallod ezt a figyelmeztető hangot. Indultok.

Ahogy társad vállára hajtod jobb kezed, s ballal görcsösen szorongatod a virágcsokrot, meghatódsz. Ennek sírás lesz a vége!Nem szégyen a zokogás, lásd, a barátnőd is pityereg. A felvirágozott termekbe érve egyre homályosabb szemmel tekintesz körbe. Ének közben hangod el-elcsuklik, könnyeiddel küszködsz.

Kiértek az udvarra. Lóg az eső lába rendesen, de Ti dacoltok a megázás veszélyével. A tömegben fürkészed a hozzátartozóidat. Talán összevillan a tekintetetek. Igen, kisöcséd észrevett, aranyosan integet. Mögötte nagymamád a keszkenőjét gyűrögeti, nagyapád a kalapja szélét hajtogatja zavarában. Édesapád büszke arccal mosolyog, édesanyád pedig zokog, zokog. Végérvényesen felnőttél.

Igazgatód szép szavakkal búcsúzik. Figyeled őt, ismered, tanított, tiszteled, becsülöd. És úgy érzed most, mintha a pótpapád lenne, akinek fájó szívvel meg kell válnia tőled, és féltve küld az új útra. Gyönyörűségesen szomorú pillanat.

Vége az ünnepségnek. Nem lehet tovább visszatartani az érzelmeket. Bőgve borulsz szüleid vállára, akik babusgatnak, dédelgetnek, vigasztalnak.

Elballagtál…

Hegedűs Henrik  

Kép: illusztráció