Tanoda a felzárkóztatás jegyében

A kormányzat társadalmi felzárkóztatási programjához csatlakozva a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület tanodát nyitott Mohorán. A hátrányos helyzetű családban felnövekvő gyermekek így az iskolai tanítási időn túl, napközis foglalkozások keretében gazdagodhatnak új ismeretekkel, bontakoztathatják ki tehetségüket. Az intézmény ünnepélyes átadóját pénteken délután tartották a cserháti kisközségben Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár és Balla Mihály országgyűlési képviselő jelenlétében.

A település egykori iskolájának épületében tartott péntek délutáni rendezvényen előbb a Rácz Aladár nevét viselő tanodát működtető Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnöke, Jakus László köszöntötte a kis termet teljesen megtöltő érdeklődőket, röviden ismertetve, hogy a szervezet 2005 óta karolja fel a roma integráció keretében a hátrányos helyzetű, de tehetségüket kibontakoztatni akaró tanulókat. Ezután átadta a szót Langerné Victor Katalinnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkárának. A politikus kifejtette, Európában is egyedülálló kezdeményezés volt, amikor 2011-ben Magyarország kormánya elindította a roma felzárkóztatási programját, ami az eltelt időszakban több komoly eredményt is hozott. Ezek egyik legmarkánsabb jele, hogy a kimutatások szerint a kontinensen, arányaiban Magyarországon dolgozik a legtöbb roma származású ember, és az iskoláztatásuk terén is élen áll hazánk. A helyettes államtitkár hozzátette, nagyon nehéz feladatot vállalt fel az egyesület, de kitartással, szívóssággal és határozott jövőképpel minden megvalósítható. A fő cél az, hogy a szülők bevonásával és hatékony támogatásával a délutáni, napközis jellegű foglalkozásokon, közösen, otthonos környezetben olyan ismeretekkel gazdagodjanak a gyerekek, amikre az általános iskolában nem, vagy csak kismértékben jut idő. A programban részt vevő pedagógusok számára is legyen kihívás ez a feladat, ráadásul az országos mérési rendszerben folyamatosan visszaigazolást kap minden résztvevő az elvégzett munka minőségéről.

Balla Mihály országgyűlési képviselő, a következő felszólaló hangsúlyozta, a legfontosabb a gyerekek érdeke, hogy a nehéz sorban élők, minél jobb körülmények között minél hasznosabb ismeretekkel gazdagodjanak, és felszínre kerüljenek az eddig talán rejtve maradt képességek, művészetekben, zenében. Ezt a kibontakozást segítik elhivatottan a szakemberek, annak érdekében, hogy a tanítványok nagyobb eséllyel boldoguljanak majd, ha kikerülnek az iskolapadból. Ezáltal maguk is érezhetik, mennyire fontosak ők a társadalomban, és lépésről-lépésre haladva előbbre jutnak az élet minden területén.

Gulyás Géza, Mohora polgármestere megköszönte mindenkinek, akik közreműködtek abban, hogy ez a tanoda éppen itt, Mikszáth Kálmán és Tolnay Klári kedves falujában nyílt meg. Kiemelte, hogy az önkormányzat és a község teljes lakossága kiáll e nemes ügy mellett, hiszen a jövő feltörekvő nemzedékét szolgálja ez az új intézmény.

A beszédeket követően Ipolyi Károly katolikus plébános megáldotta a tanodát, a gyerekek pedig különböző fellépésekkel, verssel, rövid színi-játékkal, zenével-tánccal köszönték meg a rájuk irányuló hatványozott figyelmet, míg Langerné Victor Katalin előadásában részletesebben is bemutatta, milyen szerepet játszik a kormányzat felzárkóztatási politikájában az országossá bővülő tanodai hálózat.

H.H.

Fotó: Hűvösi Csaba (NMH)

Villámcsődület Arany tiszteletére

Különös, egyben egyedi módját választották névadójuk köszöntésének az Arany János Tehetséggondozó Programban pallérozódó diákok. A fiatalok szerte az országban villámcsődületeket tartottak csütörtökön a nagy költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából.

Balassagyarmaton a Balassi Bálint Gimnázium és a Madách Imre Kollégium közös „kebelében” működik a program. A fiatalok, mintegy százan a Régimalom utcai „szálláshelyükről” közösen gyalogoltak fel a Civitas Fortissima térre, ahol a régi vármegyeháza épülete előtt pontban délután négy órakor kezdődött a bemutató. Nem csupán a felhők közül kibukkanó Nap, hanem jó pár járókelő is kíváncsian szemlélte, milyen fondorlatosságon töri a fejét a „flashmob-party” céljából gyülekező ifjúság. Megszólalt a zene, sárga lufikat lengetett a szél, és még két táncos lány is előre pattant, ők adták a ritmust a többieknek. Az egész villámcsődület nem tartott tíz percig, a nézelődők tapssal jutalmazták az előadást, amelynek végén az összes léggömb a magasba emelkedett és tovaszállt a város fölött.

H.H.

Ősállatokról szólt a tanmese

Érdekes élményben volt részük nemrégiben a nőtincsi általános iskola diákjainak. Az őslények világába kaptak tartalmas kalauzolást.

A vendég, Dávid Árpád, a Debreceni Egyetem Ásvány – és Földtani Tanszékének óraadó tanára tárta a gyerekek elé az ősállatok világát. Többek között megismerkedtek a fosszíliák fogalmával, megszemlélhettek egy bébi mamut fogát, sőt még meg is simogathatták a kivételes maradványt. A tanár a földtörténeti korszakokon időrendben végighaladva mutatta be a fiataloknak, milyen mértékben, milyen körülmények hatására változott a földi élet, és ahhoz miként alkalmazkodtak az élőlények, valamint azt is megtudhatták, hogyan maradtak meg a mai kor számára a különböző leletritkaságok. Szóba kerültek a magyarországi lelőhelyek, azok az „ősállatkertek”, amelyek Ipolydamásdtól Ipolytarnócig sok-sok kíváncsi látogatót vonzanak.

Az előadás második felében a Bermuda-háromszög rejtélyeiről, a dinoszauruszokról és érdekes természeti jelenségekről számolt be a tudós. Az esemény végén a tanulók ajándékba kaptak egy-egy darabot a Szent László pénzeként emlegetett nummulitesz-ősmaradványokból.

H.H.

Megjött az őrhalmi gólya

Igazán komoly érdeklődés fogadta a pénteken, pontban délben fészkére leszálló Bárót, a telelés után hazánkba elsőként visszatérő fehér gólyát, az őrhalmi általános iskola hátsó bejáratánál. A lelkes gyerekeken kívül néhány madárbarát, Farkas Egon, a település polgármestere és a sajtó képviselői is közelről nyomon követhették, amint az állat a hosszú utazás után megérkezett.

 „Ott a Báró! Ott a Báró!” Így kiáltottak fel a gyerekek, amikor megpillantották kedvencüket, a fehér gólyát. A tekintetek azonnal a magasba szegeződtek, és láttuk, amint szélesre feszített szárnyakkal, az Ipoly irányából megérkezett a madár. Tudtuk jól, hogy mikor jön el ez a mozzanat, hiszen hetek óta figyeltük a jeladót, miként is közelít Őrhalomhoz a tavasz első hírnöke. A hírek óráról-órára, percről-percre frissültek, és pénteken, tizenegy órakor már arról értesültünk, Báró Nógrádmegyer felől közelít nyári otthonához. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől is jött az információ, dél körül mindenképpen köszönthetjük öt. Így is lett. A kis csoport, de különösen a diákok, kitörő örömmel fogadták a gólyát, aki talán az ő tiszteletükre kevély kelepeléssel felelt a kíváncsiskodóknak. Kisvártatva aztán már mit sem törődve a rá szegeződő fényképezőgépekkel, kamerákkal, máris hozzálátott szemlét tartani. Alaposan megvizsgálta, hol, mely részeken kell majd szorgos munkálatokat végezni, hogy mire visszatér a kedves nőstény-párja, addigra minden készen álljon a tojásrakáshoz, és az új egyedek felneveléséhez. 

Báró első pillantásra igen csapzottnak tűnt, de hamar jött a magyarázat a helyszínen lévő Papp Ferenctől, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád megyei csoportjának titkárától, hogy a több száz kilométeres utazás során bizony nem volt ideje „tisztálkodni”, de hamarosan felkeres majd egy közeli vizes területet, ahol rendbe rakhatja tollazatát. Röviden arról is beszámolt, hogy a jeladó és a fészek fölé szerelt kamera tökéletesen elérte célját, hiszen soha ilyen általános figyelem nem fordult még a vándormadarak felé, amely minden korosztályban megnöveli majd a természetvédelem népszerűségét. A szakemberek számára pedig az állatok vonulásával, életmódjával kapcsolatban számos új, érdekes tapasztalattal gazdagodtak, tehát minden szempontból hasznosnak bizonyult Báró ilyen „mély” megfigyelése.

Mi pedig Tompa Mihály örökbecsű soraival köszönthetjük ezen a szép, napsütéses kora tavaszon a most érkezett jövevényt: „Megenyhült a lég, vidul a határ, és te újra itt vagy, jó gólyamadár…”

Hegedűs H.

Civilek építettek utat a Nyírjesben

Elszomorító állapotok uralkodnak mostanában Balassagyarmat kedvelt üdülőövezetének távolabbi részein, ott, ahol több család is életvitelszerűen lakik. Az emberek a közelmúltban megelégelték, hogy az előbb jeges-havas, majd rendkívül sáros utakon nagyon nehezen juthatnak el otthonaikba, ezért civil kezdeményezés nyomán maguk ragadtak lapátot, és igyekeztek enyhíteni a gondokon, néhány köbméter építési zúzott törmeléket szétterítve az érintett szakaszokon.

Az elmúlt másfél évtizedben egyre többen választották állandó lakhelyül a Balassagyarmat-Nyírjesben található vadregényes környezetet. Ki csak a nyaralóját alakította át némi téliesítéssel, mások teljesen új házakat húztak fel. Nem csupán az üdülőövezetbe menő aszfaltozott út két oldalán építkeztek, hanem távolabbi területekre, például a legnagyobb tó gátja mögött fekvő, az Ipolyszögi Égerláphoz és az újkóvári településrészhez közel eső telkekre költöztek. Tavasztól őszig igazi idill jellemzi az itteni életet, madárcsicsergéstől hangos a környék, de ez jelenti egyben a legjelentősebb zajforrást is. A csend, a nyugalom több családot csábított ide ki.

Ám a mostani tél igencsak megviselte az itt élő embereket. Előbb a lehullott nagy mennyiségű hó nehezítette, és néhány hétre teljesen ellehetetlenítette a normális közlekedést, az olvadást követően pedig a bokáig érő, sőt néhol lábszárközépig süppedő sár miatt bosszankodtak, ráadásul elakadtak a járművek. A lakók így kénytelen-kelletlen a legnagyobb tó túloldalán lévő büfénél parkoltatták gépkocsijukat, és több száz métert gyalogolva jutottak el otthonaikhoz. Az áldatlan állapotokat elunva nemrégiben a civilek maguk léptek a tettek mezejére.

- Tavaly szinte egész évben járhatatlanok voltak a földutak, de igazából egy-másfél hónapja tornyosultak fel a gondok – számolt be a részletekről Molnár Melinda, az önkéntes útépítés egyik ötletgazdája, szervezője, aki társaival együtt ősszel hozta létre az „Összefogás az élhetőbb Nyírjesért” nevű internetes csoportot a legnépszerűbb közösségi oldalon. – Nyáron, a városi ivóvízhálózat korszerűsítésének beruházása ezt a területet is érintette, a vezetékcsere során teljesen feldúlták a korábban jó állagú, Újkóvárról jövő bekötőszakaszt, amivel egyszerűbben elérhető a 22-es út, így Balassagyarmat is. Emiatt felszínre került egy agyagos réteg, ami csapadékos idő esetén teljesen járhatatlanná vált.  Időközben az áramszolgáltató is javítási, karbantartási munkálatokat végzett a környéken, a nagy gépek mély nyomokat hagytak, amelyek tartósan megmaradtak. Erre jött még a hó, majd az olvadás után a sár, így nem csoda, ha napi szinten több autó akadt el errefelé, én magam három órán keresztül ástam ki harmadmagammal a kocsit a méretes sárból.

A hölgy hozzátette, úgy emlékszik, mintegy nyolc évvel ezelőtt az önkormányzat összehívta az itteni telektulajdonosokat, ezen a tanácskozáson elhangzott egy ígéret, miszerint a vágóhíd mögötti telken lévő betont összezúzzák, majd leterítik Újkóvár felől, így zökkenőmentesebbé válik a közlekedés. De ez is csak terv maradt, máig várnak, hogy az elszomorító körülmények érdemben változzanak.

- Január óta szenvedünk leginkább – folytatta Molnár Melinda. – Legalább tíz éve nem fordult elő ilyen súlyos helyzet, hogy járművel nem tudjuk megközelíteni az otthonainkat, és ahhoz is gumicsizmát kell húzni, hogy gyalogosan járjunk. Azt tudni kell, hogy egy beteg férfi is él itt kinn, akihez még a mentő sem jut ki, sőt, még a tűzoltók is csak terepjáróval értek ide, amikor egy kidőlt fa leszakította a villanyvezetéket. Joggal merül fel a kérdés: mi történik, ha nagyobb baj következik be? Hogyan érnek el bennünket, ha komolyabb és gyors segítségre szorulunk? Nem láttunk más megoldást, mint magunk szerveződünk, ha szélesebb összefogást alakítunk ki a lakók között, talán javulnak az állapotok, ezért is hoztuk létre nemrégiben az internetes csoportot, amihez nagyon sokan csatlakoztak, igaz, többnyire csak biztató és támogató szavakkal. Február végére végképp elfogyott a türelmünk, és az önkormányzat által ősszel kihozatott, három teherautónyi építési törmeléket mi, civilek kezdtük el szétteríteni. Egy szombati napon hajtottuk végre az akciót, de sajnos csak heten maradtunk a munkákra, köztük az egyik városi testületi tag, Dobrocsi Lénárd. Nem tudom, milyen eredménnyel jár majd ez az önkéntes tevékenységünk, de ezzel is szeretnénk felhívni az önkormányzat figyelmét, hogy nem pusztán elvárjuk, hogy javítsák az életkörülményeinket, és több figyelem jusson erre a peremterületre is, hanem mi, személyesen is hajlandóak vagyunk tenni azért, hogy előbbre jussunk. és minden itt lakónak emberi, élhető feltételeket biztosítsunk, ezáltal tehermentesítsük a Nyírjes kirándulók által inkább látogatott részeit. Bízom az összefogás erejében!

Természetesen megkerestük a balassagyarmati városvezetést is, ahol Csach Gábor alpolgármester válaszolt a kérdésünkre.

- A civilek februári akciója előtt még december elején az önkormányzat több szakaszon javított a nyírjesi földutak állapotán, és ezt a munkát folytatni fogja idén is. Ezt a feladatot nyilvánvalóan segíti bármely önkéntes kezdeményezés, amit igen örvendetesnek tartunk, és ez az egyik erőssége Balassagyarmatnak, hogy az itt élő polgárok nem másokra mutogatnak, hanem besegítenek a közös ügyekbe. Az önkormányzat természetesen folyamatosan igyekszik karban tartani a külterületeken is az üdülő- és mezőgazdasági területek állapotát. Az elmúlt években felhalmozódott építési törmeléket feldarálásuk után hasonlóan a korábbi esztendők gyakorlatához, a lakóövezetek után a külterületen is a földutak stabilizálására fordítja majd a város – hangzott el a tájékoztatás.

Hegedűs Henrik

Gyerekek temették a telet

Lángra kapott a szalmabábu. A telet jelképező figura perceken belül összeroskadt és porrá égett. A tűz nem ismert irgalmat. A nagyoroszi Börzsöny Általános Iskola nebulói a nagyközség művelődési központjának parkolójában kedden késő délelőtt kacagva búcsúztatták a zord időt, kívánva, hogy minél előbb jöjjön el a kikelet.

Persze ez már csak a végkifejlet volt. Egyelőre ott tartunk, hogy a felsős diákok vidáman, egymással csacsogva gyülekeznek az iskola udvarán. Az alsó tagozatosok szomszédos épületrészéből kettes sorokban érkeznek a kisebbek. A feltámadó szélben élénken lengedeznek a kezekben tartott százszínű szalagok. Nini, az egyik tanító néni igencsak mókás kedvében van, velencei karneváli álarcot vett fel, úgy mosolyog tanítványaira és kollégáira.

A sorsára eddig egy falnak támasztva várakozó „kiszét” négy markos fiú kapja fel, és menetel vele előre. Simon Katalin, a rétsági Kereplő Néptáncegyüttes művészeti vezetője, aki itt, Nagyorosziban is palléroztat egy csoportot, nyakába kapja a nagydobot, míg népzenész társa, a fafúvós hangszerek kiváló művelője, az alkalomra bő subát öltött Ladányi Ferenc serényen fújja a furulyát, és eme kellemesen csengő magyaros muzsika hangjaira megindul a menet lefelé, a lejtős úton. A pataki kereszteződésbe érve már hosszasan kígyózik a gyermekek és nevelőik sora, a járókelők is megállnak egy pillanatra, ámulni ezen a zajos tömegen, a főúton elhaladó kamionok sofőrjei lelkes dudálással üdvözlik a téltemetés résztvevőit.

Alig tíz perces gyaloglás után már a célhoz is érünk. A helyi körökben csak „HEMO” néven emlegetett művelődési központ mellett, egy kis terecske közepére állítják fel a srácok a szalmabábut. A mikrofon mögött a népzenészek ismét rázendítenek, a tanulók pedig nagy kört alkotva buzgó táncolásba kezdenek. Előre-hátra, előre-hátra, járnak a lábak, tapsra lendülnek a tenyerek, néhányan még nótára is fakadnak. Miután a kezdő táncnak vége, egy tanár lép elő, és máris ég a „kisze”. Párokba fonódnak az iskolások, kart-karba öltve, indulnak az újabb lépés-kombinációk, körbe-körbe ezúttal, a lángoló szalma-alak körül. Kattognak a fényképezőgépek, okostelefonokra rögzítődnek a mozdulatok. Amikor aztán összeroskad az a „fránya” tél, vastapsban tör ki a farsangot búcsúztató nép.

Hamarosan visszatérünk az iskolába. Az asztalokon roskadoznak a lekvárban dúskáló fánkok és egyéb finom édességek, bőséges lakoma illeti a mulatság minden egyes szereplőjét. Most még jóllakhatunk, de másnap már hamvazószerda, kezdődik a böjt.

Hegedűs H.
Fotó: Hűvösi Csaba

Péntekre várható Báró érkezése

Most már valóban „élesíthetik” fotós fegyvereiket a gólyamadarak nógrádi kedvelői. Ha minden jól alakul, pénteken újra őrhalmi fészkében köszönthetjük a tavasz hírnökét, derék Bárót.

Az idős hím állatról sokáig Törökországból érkezett jelzés. Egy Isztambultól néhány kilométerrel északra fekvő területen több mint egy héten keresztül olyan remekül érezte magát, hogy mozdulni sem akart innen. Persze, ott volt a közelben egy szeméttelep, amelynek készleteiből bőven megtölthette bendőjét. De végül beigazolódott a mondás, és hazahúzta a szíve. Nemsokára ismét szárnyra kelt és a tengerparttal párhuzamosan haladva hamarosan már a görögök földjén keresett átmeneti pihenőhelyet. Innen kisvártatva északra fordult, és következő „szállását” a dél-bulgária Plovdiv városától északkeletre találta meg.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján ma megjelent közlés szerint március első napján a jeladó már szerb területen, Bor városától délre mutatta őt, vagyis egyetlen nap alatt jó háromszázötven kilométert tett meg. Ez főleg az időjárási viszonyoknak köszönhető. Az erős hátszélben remek tempóban szelhette a levegőt, és most már légvonalban csak mintegy félezer kilométerre jár. Ami azt jelenti, ha ismét pompás légáramlatokat kap el, legkevesebb két nap, és eljut Magyarországra. Aki tehát élénken érdeklődik Báró érkezése után, most már gyakrabban tekintsen az interneten a gólya bekamerázott őrhalmi fészkére, vagy pillantson fel a József Attila Általános Iskola kéményére, mert bizony pénteken remélhetőleg újra hallhatjuk a kelepelését.

H.H.