Megkezdődött a galgagutai vonatbaleset tárgyalása

Kapott-e a személyzet szóbeli utasítást a vonatkeresztezésről? Ez volt a fő kérdés, ami felmerült a tavaly augusztusban Galgaguta és Acsa között történt súlyos vonatbaleset tárgyalásának első, keddi napján, a Balassagyarmati Járásbíróságon.

Komoly médiaérdeklődés kísérte a tárgyalást: a sajtó képviselői előbb odaértek a Balassagyarmati Törvényszék alsó szinti folyosójára, mint maguk a főszereplők. A televíziós kamerákat látva dr. Szarka Attila bíró rögtön meg is szabta a felvétel-készítés feltételeit – a vádlottak pedig nem járultak hozzá arcuk és teljes nevük megjelenítéséhez.

Az ügyész a vádirat ismertetése során a tényeket rögzítette: ezek szerint 2015. augusztus 16-án reggel nyolc órakor közel húsz perces késéssel gördült ki a Balassagyarmatra tartó BZ-személyvonati szerelvény az aszódi vasútállomásról. Galgamácsán a mozdonyvezető és a vezető jegyvizsgáló egyaránt szóbeli megerősítéssel kísért írásbeli utasítást kapott arról, hogy Acsa-Erdőkürt állomáson vonatkeresztezés lesz, azaz itt be kell várniuk a szemből, Balassagyarmat felől érkező járatot. Ezt a személyzet nem olvasta el – tehát nem vette tudomásul -, és Acsa, illetve Galgaguta között, már Nógrád megye területén a nyílt vágányon összeütköztek a szemből érkező vonattal. Ugyan egymás észlelését követően mindkét mozdonyvezető fékezett, de a mintegy háromszáz méteres szakaszon csupán 25-28 kilométer per órára csökkent le a járművek sebessége, így elkerülhetetlenné vált a karambol. A balesetben négyen súlyosan megsérültek (köztük az Aszód felől jövő vonat vezetője), további huszonegy személy könnyű sérülést szenvedett, valamint jelentős, százmillió forintot meghaladó anyagi kár keletkezett. Az ügyészség vasúti közlekedésben bekövetkezett tömegszerencsétlenség gondatlan okozása miatt helyezte vád alá elsőrendűként az aszód-balassagyarmati járat vezető jegyvizsgálóját, másodrendűként ennek a vonatnak a vezetőjét, harmadrendűként pedig a galgamácsai forgalmi szolgálattevőt, és számukra felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A vádlottak meghallgatása során az elsőrendű M. Z. vezető jegyvizsgáló nem kívánt vallomást tenni, így az ügyben korábban tett megnyilatkozásait a bíró olvasta fel. Ebből kiderült, hogy Galgamácsára érve heves zivatarral szembesültek, így a forgalmi szolgálattevő a vonatra felszállva adta át a későbbi menetre vonatkozó utasításokat. Ő maga, a zuhogó eső miatt az első kocsi hátsó részéből az utastéren át haladt a mozdonyfülkéig, ahol már a jármű vezetője aláírta a továbbhaladásra vonatkozó előírásokat tartalmazó lapot. A forgalmista őt is aláírásra kötelezte, de szóban nem ismételte meg az utasítás tartalmát. Az iratot ezek után nem látta, így nem is olvasta el, tartalmát nem ismerte. Acsa-Erdőkürt állomáson rutinszerűen végrehajtotta a sorompó-állítási feladatokat, majd a szerelvényt az előírásoknak megfelelően menesztette Nógrádkövesd felé. Már a nyílt pályán haladtak, amikor mobiltelefon-hívást kapott Nógrádkövesdről, hogy a szembejövő vonat közeleg, de éppen abban a pillanatban már hangzott a kürt, a mozdonyvezető gyorsfékezésbe kezdett, ő pedig a vezetőfülkébe sietett. Miután látta, hogy elkerülhetetlen az ütközés, visszarohant az utastérbe, és elkiáltotta magát, mindenki kapaszkodjon, mert karambol lesz. Az ütközést követően pedig gyorsan megvizsgálta milyen súlyos sérülést szenvedtek az utasok.

G. L. mozdonyvezető hasonlóképpen nem kívánt teljes vallomást tenni, mindössze a korábban elmondottakat kiegészíteni. A bíró ezt is felolvasta: ebből kitűnt, hogy a mozdonyvezető a nagy eső miatt a vezetőfülke bal oldali ablakán kihajolva akarta átvenni az utasítást a forgalmistától, de az közben már felszállt a peronra. Saját megállapítása szerint nem hallotta, hogy szóban is közölték volna vele az utasítás szövegét, de mindkét példányt, a kalauzét is ő vette át, mert kollégája még nem ért oda. Arra a kérdésre, hogy miért nem hallotta meg a szolgálati mobiltelefonon történő hívást a szembejövő vonatról szóló figyelmeztetésre, úgy felelt, hogy nem hallotta meg a csörgést, feltehetően olyan szakaszon járhattak, ahol nincs vétel. A szembejövő vonat észlelését követően azonnal megkezdte a mentő műveleteket, és az utolsó pillanatig bízott abban, hogy az ütközés elkerülhető, majd miután látta, hogy ez nem lehetséges, gyorsan hátra futott. Ő maga lábtörést szenvedett, de az utasok állapotának első vizsgálatában még részt vett a jegyvizsgálóval együtt.

T. A., a galgamácsai forgalmi szolgálattevő vallomásában határozottan úgy fogalmazott, ő teljes mértékben az előírásoknak megfelelően járt el. Azaz amikor felszállt a vonatra, nem csupán az űrlapokat nyújtotta át aláírásra, hanem annak tartalmát szóban is közölte a személyzet mindkét tagjával. Ezt a mozdonyvezető aláírta, de szóban nem felelt, a kalauz pedig miután átfutotta az iratot, egy „rendben” kijelentéssel jelezte, tudomásul vette, mit tartalmaz az intézkedés. Ezután menesztette a vonatot, és csak később, a balassagyarmati állomásfőnöktől értesült a baleset bekövetkezéséről.

A bíró, az ügyész, illetve az ügyvédek is a vádlottakhoz intézett kérdéseikben elsősorban azt firtatták, milyen körülmények között történt az utasítás átadása és átvétele, illetve a tartalmának milyen formában történt a szóbeli ismertetése – ahogy azt elvileg a szabályzat előírja. A szembesítés sem járt eredménnyel, hiszen mindhárom vádlott fenntartotta eredeti vallomását.

Az első tárgyalási nap tanúk – többek között a vétlen vonatvezető és jegyvizsgálója, illetve a nógrádkövesdi forgalomirányító – meghallgatásával folytatódott.

Hegedűs Henrik

Ovi-foci pályát avattak Becskén

Új létesítménnyel bővült a magyarországi, egyben a Nógrád megyei ovi-foci pályák hálózata. Ezúttal Becskén avatták fel a több sportág mozgásigényét biztosító építményt, amit gyorsan birtokukba is vettek a Kerek-perec Óvoda apróságai.

A közelmúltban rendezett átadóünnepségen előbb Csonka Gáborné óvodavezető irányításával mutattak be a gyerekek rövid, sportos műsort, amelyben felcsendült többek között a régi tévétorna ismerős szignálja is, majd utána a Móra Ferenc Tagiskola alsós tanulói énekeltek.

 A köszöntő beszédek sorában előbb Barna János, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke arról szólt, milyen okosan ismerték fel az ókoriak, hogy mennyit használ az embernek, ha valóban az ép testben ép lélek lakozik. Egy kis faluban az ép lélekről híven gondoskodik az egyház, amihez fontos, hogy az ép testet biztosító mozgáshoz szükséges létesítmények is rendelkezésre álljanak, ezért támogatni kell minden hasonló pályaépítési kezdeményezést. Az Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány nevében Pál Dávid marketing – és kommunikációs koordinátor kifejtette, ez már a 155. átadott pálya az országban, és kiválóak a visszajelzések, mennyire hasznosnak bizonyult az ötlet, mennyire megtöltik a kisgyermekek élettel ezeket a nem túl nagy, ám annál több lehetőséget adó műfüves felületeket. Hozzátette, természetesen nagy gondot fordítanak arra is, hogy a pedagógusok ne csupán az önfeledt mozgást-játékot nyújtsák a kicsiknek, hanem komoly képzésben is részesülnek, és az óvónők immár szakavatottabban foglalkozhatnak a felcseperedő nemzedékkel.

A szalagátvágás előtt Hulitka Róbert plébános felszentelte az új vívmányt, majd az óvodások és kisiskolások rögvest betódultak az új pályára, előkerültek a labdák, és a pici fiúk és lányok önfeledten rúgták-dobták a játékszereket.

Szalatnyainé Zsigmond Éva a község polgármestere végül érdeklődésünkre elmondta, hogy a helyi önkormányzat a mintegy tizenhárom-millió forintos beruházáshoz harminc százalékos önrészt biztosított.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Kép: Galbács Tamás

Lakomával vegyített vecei szüret

A kisbíró vette a kalapját, és gondosan a fejére illesztette. Intett, majd a vigalom népe felkapaszkodott a lovaskocsikra. A fogatok kivártatva a művelődési ház udvaráról kikanyarodtak a falu főutcájára, és a szikrázó napsütésben megindult az ipolyvecei szüreti mulatság menete.

Persze ezt a pillanatot hosszú előkészület előzte meg. Pénteken például disznót vágtak. A Máth Mihály és családja által felajánlott, több mint kétszáz kilót nyomó sertést Fazekas Ferenc és baráti társasága az óvodai és a közétkeztetésben dolgozók hathatós segítségével munkált meg, hogy a másnapi községi körjárat után megfáradó táncosok és kísérőik bőségesen falatozhassák a finom kolbászt, szalonnát és szarikását, persze némi dinsztelt káposztával „megspékelve”.

A szombati nap reggelén aztán kikerültek az elmaradhatatlan bábfigurák a porták elé, és a kora délutáni gyülekező után a kisbíró nyakába akasztotta dobját, felsegítette az ékes népviseletben pompázó bírót és bírónét a hintóra, majd a fejkendős-szoknyás asszonyságok és a piros „magyaros” blúzos apró legények és leányok is elhelyezkedtek a fogatokon. Az indító vezényszóra az addig feszülten patáikkal topogó lovak is ügetésbe vágtak, és a vidám szüreti sokadalom elindult körbe-körbe az ipolyvecei utcákon, hogy énekkel-tánccal köszöntse az ősz szőlőtermelő ünnepét.

Mi az első állomásig a Drégelypalánk irányába forduló nagy kanyarig követtük a felvonulást. Itt a Mitasz család háza előtt felállított szüreti életképnél a fiatalok és idősebbek leugrottak a kocsikról. A kisbíró pedig megpörgette dobverőjét, és hangosan szónokolni kezdett: tökéletes rímekbe szedve ecsetelte a falu elmúlt esztendejének főbb történéseit. Természetesen mindezt felettébb humorosan formázta, ilyen mondatokkal például: „eljött hát a szép szeptember, tanulhat már minden ember, ragad rájuk egy kis tudás, lesz belőlük jó közmunkás, tele lesz az irka, füzet, nyírhatják a parlagfüvet…” Szó esett még az időjárás viszontagságairól, a kevés esőről, meg a frissen, nyáron házasodott új párokról is.

A kikiáltó beszédét előbb az asszonyok tánca követte, majd a kisebb-nagyobb gyermek-Birbicek is ropták, különösen érdekes és „aranyos” élmény volt a kisiskolások és óvodások bújócskás-játéka.

Miután az édes lepényekkel és a finom fehérborral megkínálták az út mentén kíváncsiskodó érdeklődőket, a szüreti menet résztvevői ismét felpattantak a kocsikra, és a további állomásokra hajtattak, hogy aztán másfél óra múltán a felvonulás visszatérjen a művelődési ház udvarára, ahol már várta őket a lakoma.

H.H.

Szüret a hagyományőrző Halápon

Még alig ért meg a szőlő java, máris megkezdődtek szerte az országban a szüreti mulatságok. Nógrád megyében az elsők között szánták rá magukat a cserháthalápiak, hogy az ősz beköszöntével már tisztelegjenek a magyarok ősi italát adó édes gyümölcs előtt.

Az első szeptemberi napfényes szombaton – és remélhetőleg mind ilyen lesz e hónapban – a Cserhát dombjai közt megbúvó kis községben hagyományőrző nappal kötötték egybe a szüreti mulatságot. Amikor a kora délutáni órákban odaértünk, már javában tartott a különböző népművészeti csoportok fellépése. A csinos konferanszié hölgy éppen a herencsényi asszonykórust szólította a színpadra, akiknek harsány dalait refrénként zengték vissza a környező hegyoldalak.

Időközben némi beszélgetésbe elegyedtünk a falu polgármesterével, Dócs Dáviddal, aki két érdekességre is felhívta a figyelmet. Egyrészt a házigazdák a nap korábbi részén elhangzott köszöntője során a település történetében első ízben adták át a közösség szolgálatában végzett tevékenységért a Cserháthaláp Díszpolgára címet, amit 2016-ban a nyolcvankét esztendős Koreny József érdemelt ki. A méltatás szerint az idős férfiú rengeteget segít a község ügyes-bajos dolgainak intézésében, ezzel is példát mutatva a fiataloknak. A helyi nyugdíjas klub elnökeként rendszeres résztvevője és szervezője az egyes rendezvényeknek, tanácsait mindig érdemes meghallgatni és megszívlelni.

A másik különlegesség az országos hírnévnek örvendő Juhászné Eta konyhafőnöki szerepvállalása volt. A neves séf családja nemrégiben vásárolt házat a faluban, és szívesen csatlakozott a hagyományőrző napot lebonyolító közreműködői csapathoz.

A terefere közben egymást váltották a fellépők: nagy vastaps fogadta a lukanényei citerazenekar műsorát, a férfiak kivételesen profi módon szólaltatták meg hangszereiket. Hasonlóképpen nagy sikert arattak a cserháthalápi hagyományőrzők.

Nemsokára a hangulat valóban egyre jobban kezdte idézni a szüretet. Asszonynak beöltözött férfinép mókázott vidáman, pompás népviseletek villantak a napfényben, sőt, egy pillanatra a vendégfogadó szalmabábokra helyezett nagy szemek is mintha kacsintottak volna… Nem maradhatott el a tömeges körtánc, aztán a menet, lovasok kíséretében elindult, hogy körbejárva a falut köszöntse az ősz legnagyszerűbb vidéki ünnepét. 

H.H.

Fotó: Dobrocsi Lénárd

Újra dolgoznak az uszodánál

Kattog a gép az Ipoly-parton. A magas, hosszú karú szerkezet serényen munkálkodik, folyamatosan helyezi le az új alapokat. Néhány hetes szünet után ismét dolgoznak a balassagyarmati tanuszoda építkezésén.

Május közepén, Fónagy János államtitkár közreműködésével fektették le a balassagyarmati új tanuszoda alapkövét, aztán jó ütemben megindultak a munkálatok. Hamarosan az Ipolypart út felé járók láthatták is, mekkora lesz a nagymedence alapterülete. Ám hirtelen félbeszakadt az építkezés. Kiderült ugyanis, hogy a korábban megállapítottakhoz képest jóval komolyabb alapokra kell helyezni az épületet. Emiatt végre kellett hajtani a statikai tervek módosítását, majd utána az új dokumentációt jóváhagyatni a hatóságokkal. Ez pedig időt vett igénybe. Ám mintegy két héttel ezelőtt minden akadály elhárult a folytatás elől.

Jelenleg a kivitelezők a háromszázhatvan cölöpalap lehelyezésének befejező szakaszában járnak, ez a magas talajvízszint és a túlságosan homokos talajszerkezet miatt szükséges. Ennek lényege: levernek egy csövet (ami lefelé zárt, kifelé kinyílik), abba elhelyezik a vasvázat, arra ráöntik a betont, majd kihúzzák a csövet és a vasmagos betoncölöp megszilárdul a földben. Erre a cölöpsorra építik majd a sávalapokat és a betonlemezeket.

Lapunk értesülése szerint az építkezés átmeneti szüneteltetése kissé megcsúsztatta a befejezési határidő teljesítését, de jövő tavaszra a tervek szerint készen állhat az Ipoly-parton Balassagyarmat új létesítménye.

H.H.

Megőrizte önállóságát a szalézi plébánia

Népszerű hitéleti központ Balassagyarmaton a Kossuth Lajos utcában található Don Bosco Szent János szalézi plébánia. Főleg a vasárnapi misék iránt mutatkozik élénk érdeklődés, ilyenkor általában teljesen teli a templom, az autók pedig hosszú sorban parkolnak a környéken. Értesüléseink szerint azonban a közelmúltban veszélybe került a plébánia önállósága, és egy aláírásgyűjtésnek is komoly szerepe volt abban, hogy ez elhárult.

Balassagyarmat vallási életének hosszú évtizedeken keresztül meghatározó alakjai voltak a szaléziak. A rend itteni tagjai hitvallásuknak, a katolikus egyházon belüli felvállalt szerepüknek megfelelően a lelkipásztori munka mellett elsősorban a fiatalok felé irányították figyelmüket. Máig a város legnépesebb nyári napközis táborának számít a szalézi oratóriumban szervezett két hetes – június végi – összejövetel, amelynek során a gyermekre számos hasznos, tartalmas, tanulságos és tanító célzatú program, esemény vár.

A szalézi rend nemrégiben kivonult Balassagyarmatról, és tagjai már máshol szolgálnak, ám itt maradt a hívek tömege. Szerencsére az oratórium, benne a nyári táborral továbbra is szorgalmasan tette a dolgát, és a hívek számára is mindig akadt pap, aki misét tartson, meghallgassa gyónásaikat.

Néhány héttel ezelőtt azonban érdekes hírek kezdtek szállingózni – bár meglehetősen lassan és körülményesen szivárogva – a szalézi templom háza tájáról. Az ide gyakran járók rebesgetni kezdték, hogy a városközpontban található főplébániatemplom elöljárói részéről megnyilvánult egyfajta szándék, hogy az „árván maradt” híveket becsatlakoztassák saját szervezeti keretükbe - ezt viszont dr. Stella Leontin cáfolja, mondván nem tőlük, hanem a Váci Egyházmegyétől indult ki a két templomi közösség egyesítésének ötlete. Többek szerint ez egyet jelentett volna a lassú végzettel, mondván amúgy is kevés a pap, aki a városban működik, és egy idő után teljesen kiürülne a templom, nem tartana itt senki sem misét. A veszélyt érezve aztán aláírásgyűjtési akció is kezdődött, még a szomszédos községben is szívesen firkantották alá az ívet az emberek. Rövidesen összejött annyi szignó, amit már bátran tárhattak a Váci Egyházmegye, személy szerint pedig dr. Beer Miklós megyéspüspök elé.

Tény és való, hogy a Váci Egyházmegye honlapján július 30-án megjelent közlemény szerint dr. Beer Miklós „Dóbiás Zalán atyát felmentette kókai plébániai kormányzói tisztségéből, s egyben kinevezte a Balassagyarmati Don Bosco Szent János Szalézi Plébánia kormányzójává, Patvarc fília ellátásával”. Ez a döntés voltaképpen azt jelentette, hogy a plébánia önállóságának megszüntetésére született elképzelések – amelynek részleteit munkatársaink az ügy körüli mély hallgatás miatt nem tudták kideríteni – meghiúsultak, és a Kossuth Lajos utcai templom megőrizte önállóságát. Persze kérdés, hogy mennyire volt ebben hatékony szerepe a hívek szívós kitartásának, következetes hozzáállásának, s mennyiben kizárólag csak az egyházmegyén belüli szűk szakmai döntések húzódnak meg a háttérben.

Természetesen megkerestük a Váci Egyházmegyét is, feltéve a kérdést, hogy valóban veszély fenyegette-e a Kossuth utcai plébánia önállóságát, és ennek megőrzésében milyen szerepet játszott a hívek kívánsága. Augusztus 25-én keltezett írásos levelünkre végül szeptember 5-én érkezett válasz. Ebben Magyar Bertalan sajtóreferens igen szűkszavúan annyit közölt, hogy „Balassagyarmatnak két önálló plébániája van, és ezen az egyházmegyei hatóság nem kíván változtatni”. Arra nem kaptunk érdemi felelet viszont, hogy korábban volt-e erre eltérő irányú szándék, vajon célba értek-e az aláírásgyűjtő petíció kezdeményezései, és hogy ezek jártak-e bizonyos hatással az önállóság ügyére.

Annyi bizonyos, Balassagyarmaton manapság igen zajlik az élet katolikus vallási körökben: tudvalévő, hogy a városban tizenegy esztendeje tevékenykedett dr. Stella Leontin, a főplébániatemplom kanokok-plébánosa október elsejétől távozik, illetve hasonlóképpen elköszönt már a hívektől Csák András káplán is, ő a jövőben Cered, Zabar és Szilaspogony plébánosa lesz.

Hegedűs Henrik

Panorámatábla a kilátó tetején

Aki a jövőben ellátogat a Csesztve fölött magasodó Teréz kilátóhoz, és mindezt napsütéses, tiszta időben teszi, immár nem csak pompás látványban lesz része, hanem pontosan tudhatja is, mi az, ami a közeli és távoli tájakról a szeme elé tárul. A tájékoztató panorámatábla avatóját az elmúlt hétvégén tartották.

A Csesztvei Hagyományőrző és Kulturális Egyesület hosszú évek óta sokat tesz azért, hogy a Balassagyarmattól néhány kilométerre található kis község ne csak Madách Imréről és a hozzá kapcsolódó irodalmi-történelmi emlékekről legyen országszerte nevezetes, hanem minél többen ismerjék meg a környék természeti kincseit is. Ennek részeként egyre bővül a bakancsos turisták számára szánt látnivalók tárháza. Ezúttal újabb két tájékoztató táblát helyeztek ki az egyesület tagjai, valamint a Teréz kilátónál panorámatábla is fogadja a kirándulókat.

Szombaton, kora délelőtt mintegy harmincan kerekedtek útra, hogy Kincsempusztáról kiindulva felavassák a legújabb vívmányokat. Először a gombtáblánál álltak meg. Itt a csesztvei hagyományőrzők elnöke, Perédi Piroska számolt be arról, mennyire fontos, hogy a kirándulók valóban megismerjék a környékbeli erdők-mezők állt- és növényvilágát. Jelen esetben a gombákról volt szó, hiszen a fák aljában nem csupán ehető fajták, hanem mérgesek is szép számmal előfordulnak, és a tábla jó célt szolgál a kettő megkülönböztetésére, a figyelem felhívására is. Hasonlóképpen a vizes élőhelyek világát a turistáknak megmutató táblán is számos faj – nagy részében békák – rövid ismertetése szerepel. Az avatáson mindkét helyen a témához illő dalok és versek is felcsendültek, elhangoztak a helyi dalkör, valamint diákok, Boldog Virág, Krupa Eszter, Zérczi Bendegúz és Zérczi Regő előadásában.

Később a közelmúltban felállított, fákat és a vadvirágokat tartalmazó táblák mellett elhaladva a menetelők kiértek a Teréz kilátó tövéhez. Itt Kovács Gábor építészmérnök, tájfutó-térképkészítő mesélte el, miként is alkották meg a panorámatáblát. Először Tóth Tamás fényképezett a magasból, lényegében minden távoli pontot, a Mátrától a Szandai várhegyen át a templomok toronycsúcsáig, majd ez után Kovács Péter a tájfutásban használatos számítógépes szoftver alkalmazásával formázta meg a kilátó emelvényén körben látható térképet, ami pontosan a kiránduló elé tárja, hogy északtól nyugatig körbe tekintve mit lát a messzeségben.

Végül a résztvevők a kilátó körül egy nagy kört alkotva tánccal ünnepelték meg az újdonságok felavatását.

Forrás: csesztve.hu