A
kisbíró vette a kalapját, és gondosan a fejére illesztette. Intett, majd a
vigalom népe felkapaszkodott a lovaskocsikra. A fogatok kivártatva a művelődési
ház udvaráról kikanyarodtak a falu főutcájára, és a szikrázó napsütésben
megindult az ipolyvecei szüreti mulatság menete.
Persze
ezt a pillanatot hosszú előkészület előzte meg. Pénteken például disznót
vágtak. A Máth Mihály és családja által felajánlott, több mint kétszáz kilót
nyomó sertést Fazekas Ferenc és baráti társasága az óvodai és a
közétkeztetésben dolgozók hathatós segítségével munkált meg, hogy a másnapi
községi körjárat után megfáradó táncosok és kísérőik bőségesen falatozhassák a
finom kolbászt, szalonnát és szarikását, persze némi dinsztelt káposztával
„megspékelve”.
A
szombati nap reggelén aztán kikerültek az elmaradhatatlan bábfigurák a porták
elé, és a kora délutáni gyülekező után a kisbíró nyakába akasztotta dobját,
felsegítette az ékes népviseletben pompázó bírót és bírónét a hintóra, majd a
fejkendős-szoknyás asszonyságok és a piros „magyaros” blúzos apró legények és
leányok is elhelyezkedtek a fogatokon. Az indító vezényszóra az addig feszülten
patáikkal topogó lovak is ügetésbe vágtak, és a vidám szüreti sokadalom
elindult körbe-körbe az ipolyvecei utcákon, hogy énekkel-tánccal köszöntse az
ősz szőlőtermelő ünnepét.
Mi
az első állomásig a Drégelypalánk irányába forduló nagy kanyarig követtük a
felvonulást. Itt a Mitasz család háza előtt felállított szüreti életképnél a
fiatalok és idősebbek leugrottak a kocsikról. A kisbíró pedig megpörgette
dobverőjét, és hangosan szónokolni kezdett: tökéletes rímekbe szedve ecsetelte
a falu elmúlt esztendejének főbb történéseit. Természetesen mindezt felettébb
humorosan formázta, ilyen mondatokkal például: „eljött hát a szép szeptember,
tanulhat már minden ember, ragad rájuk egy kis tudás, lesz belőlük jó
közmunkás, tele lesz az irka, füzet, nyírhatják a parlagfüvet…” Szó esett még
az időjárás viszontagságairól, a kevés esőről, meg a frissen, nyáron házasodott
új párokról is.
A
kikiáltó beszédét előbb az asszonyok tánca követte, majd a kisebb-nagyobb
gyermek-Birbicek is ropták, különösen érdekes és „aranyos” élmény volt a
kisiskolások és óvodások bújócskás-játéka.
Miután
az édes lepényekkel és a finom fehérborral megkínálták az út mentén
kíváncsiskodó érdeklődőket, a szüreti menet résztvevői ismét felpattantak a
kocsikra, és a további állomásokra hajtattak, hogy aztán másfél óra múltán a
felvonulás visszatérjen a művelődési ház udvarára, ahol már várta őket a
lakoma.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése