Mikor lesz új börtön Balassagyarmaton?

Harmadik alkalommal ajánl fel területet a város önkormányzata a kormánynak, hogy az újonnan felépítendő észak-magyarországi börtönt Balassagyarmat déli szélén építse fel. A jelenlegi fegyházi épület ugyanis rendkívül túlzsúfolt, és egészen más célra hasznosítanák.

Jó tíz éve már, mikor e sorok írója egy feltörekvő ifjú építésszel, Karaba Tamással beszélgetett arról, mit is kellene tenni a XIX. század közepén épült, és műemlékké nyilvánított fegyház és börtön kör-épületével. Akkoriban egy olyan elképzelés körvonalai rajzolódtak ki a szakember elővetítésében, hogy a régi Vármegyháza udvaránál az északi falat megnyitnák és a körbörtön két oldalán egy promenád (sétány) vezetne az Ipoly-parton kiépülő szabadidőközponthoz. Később Eleőd Ákos, amikor a városközpont-rekonstrukció részleteit kidolgozta, hasonlóképpen gondolkodott, mondván a fegyház épülete a rabok áthelyezését követően kiválóan alkalmas lenne például múzeumi célokra, vagy idegenforgalmi ötletként egy egyedülálló szálloda létesítésére.

Időközben kapóra jött a Belügyminisztérium közlése, ami arról szól, hogy a fogvatartotti férőhelyek számának növelése érdekében az észak-magyarországi régióban mindenképpen szükséges legalább egy új, minimum ezer fős börtön építése. Erre jelentkezett helyszínként Balassagyarmat. 2013-ban azonban, amikor a város megismételte ajánlatát, a tárca vezetőjétől, Pintér Sándortól az a válasz érkezett, hogy nem kapacitást szeretnének bővíteni, azaz egy meglévő intézményt áthelyezni, hanem egy teljesen újat építeni.

Már-már lemondott Balassagyarmat arról, hogy majdan, egyszer végre birtokba veheti a Madách-Bercsényi utcai létesítményeket, amikor idén január végén jött a hír: a Belügyminisztérium ismételten önkormányzati felajánlásokat vár, legalább ötszáz fős új börtönök építésére. Ráadásul az új Büntetés végrehajtási Kódex is erre kötelezi az államot.

A háttérben, menet közben, az évek során ugyanis változott némiképp a helyzet. Egyrészt a strasbourgi Nemzetközi Bíróság a fogvatartottak többszemélyes elhelyezésére biztosítandó mozgás – és légtér mértékét növelte, ezért az eddigi magyarországi rendelkezés már nemzetközi jogba ütközik, és az új előírásoknak például a gyarmati börtön sem felel meg, az eddigi 500-550 fős létszámot 320-ra kell csökkenteni. Másfelől az utóbbi időben sorra nyerték meg az elítéltek a túlzsúfoltság miatt beadott, kártérítést igénylő „precedens” pereiket, ami miatt a kormányzatnak is nagyot kell lépni ez ügyben, azaz ezt a „mulasztásos törvénysértést” feltétlenül orvosolnia kell, így született meg a januári felhívás új börtönök építésére.

Mivel igencsak sürget az idő, és több jelentkező is akad ennek a létesítendő fegyházépületnek a felépítésére, a gyarmati önkormányzatnak is sebesen kellett megtennie az intézkedéseket. A január 30-i ülésen a képviselő-testület el is fogadta a javaslatot. E szerint: a Vármegyeháza-Börtön fejlesztési programjának mielőbbi megvalósulása érdekében a Fáy András utcában, illetve mellette, a Szügyi úton további területeket ajánlanak fel ingyenesen a Belügyminisztérium részére, és így nem csupán a börtön fogvatartottjait és az előzetes letartóztatásban lévő személyeket költöztethetnék át ide, hanem az Ipoly Cipőgyár is korszerű telephelyet kapna, amellyel bővíthetné szolgáltatásait, nem mellesleg pedig további új munkahelyeket teremtene. Ezáltal felszabadulna az országos műemléki védettségű épület-együttes a belvárosban, amit immár a város nyugodtan használhatja saját céljaira, és itt megyeházával együtt kialakíthatná a kulturális – és idegenforgalmi központot, valamint az egyedülálló börtönmúzeumot.

Csach Gábor alpolgármester elmondta, azért cselekedtek ilyen gyorsan a határozat elfogadásával és az ajánlattétellel, mert lépéselőnybe szeretnének kerülni a többi jelentkező várossal szemben, és így a Belügyminisztérium közeljövőben születő döntése Balassagyarmatot jelölné ki az új észak-magyarországi büntetés-végrehajtási intézet felépítésére.

Hegedűs Henrik
Fotó: internet

Rákóczi-túra a hegyen át

A hagyományokhoz híven idén is útra keltek a nézsaiak, hogy II. Rákóczi Ferenc és kuruc serege emlékének adózva Romhányig gyalogoljanak.

Rendkívül nehéz időjárási körülmények között vágott neki a mintegy másfél tucatnyi túrázó, hogy megtegye a több mint tíz kilométeres szakaszt. Zuhogott az eső, a bakancsokkal sárban-vízben gázoltak, ráadásul egy vadászati hajtás miatt kis kerülőt is kellett tenniük, ezért keleti irányban letértek eredeti útvonalukról, így Legénd felől közelítették meg Romhányt. Szerencsére teljes épségben, igaz, a vártnál kicsit később érték el az 1710-es csata helyszínét, ahol röviden megemlékeztek a szabadságharcban küzdő katonákról és civilekről.

Százéves néni köszöntése

A közelmúltban ünnepelte századik születésnapját a községben élő Hegedűs Ignácné. Ebből az alkalomból a település önkormányzata és az Őrhalomért Egyesület is köszöntötte az idős asszonyt.

A falu vezetése nevében Farkas Egon polgármester és Kanyó János önkormányzati képviselő ajándékkosárral, virággal és egy Őrhalom címerét ábrázoló csészével ajándékozta meg az ünnepeltet. Az egyesület nevében pedig Farkas Andrea elnök köszöntötte Ilonka nénit.

Hegedűs Ignácné 1915. február elsején itt, a községben született és egész életét itt élte le. Saját elmondása szerint még 92 éves korában is serényen szedte a krumplit. A korához képest jó fizikai állapotban lévő asszony fiával és menyével él együtt, naprakész a falu ügyes-bajos dolgaiban, mindenről tud, ami a környezetében történik. Reggelizést követően általában olvasgat, ebéd után minden nap imádkozik és gyakran nézi a televíziót. Jól érzi magát otthonában, hiszen szeretettjei gondoskodnak róla, ráadásul hetente látogatja őt öt unokája és azok családjai. Nagy büszkesége két dédunokája.

Ipolyságiak tudtak legtöbbet a Legbátrabb Városról

Nem csupán fejet illik hajtani a Legbátrabb Város hőseinek emléke előtt, hanem meg kell ismerni 1919. január 29. eseményeit, illetve azokat a folyamatokat, amelyek a híres honmentő harcokhoz vezettek – így foglalható össze a középiskolásoknak kiírt Civitas Fortissima vetélkedő lényege.

A felvidéki Via Nova Ifjúsági Csoport és a Fidelitas balassagyarmati szervezete immáron hetedik alkalommal rendezte meg a versenyt a Városháza dísztermében, amelyen tizenhét csapat indult.

Már az előzetes feladat is rendkívül izgalmasnak ígérkezett. A fiatalok egy internetes honlapot készítettek, ráadásul úgy, hogy egy korabeli szemtanú szemével ábrázolták a történteket. Voltak, akik Rózsa Andrásnak, a hősi halált halt vasutas kalauznak állítottak össze weblapot, de felettébb érdekes olvasnivalónak bizonyult a cseh parancsnok, Gustav Lauka megközelítésében az események menete.

Az elmúlt hat esztendőhöz hasonlóan idén is, a Civitas Fortissima mellett egy másik történelmi korszak szintén szerepelt a feladatok között – ez most a Honfoglalás volt. A szervezők igyekeztek összefüggés-kereső, kreatív gondolkodásra serkenteni a résztvevőket. Például az „időutazás” címet viselő részben a diákoknak vissza kellett menniük képzeletben a Kazár Kaganátus területére, és beszámolniuk arról, hogy több mint ezer évvel ezelőtt miként éltek ott az emberek, milyen volt a társadalom hierarchikus felépítése. A „divatdiktátor” részben a korabeli viseletek ismertetése után a lehető legdivatosabban öltöztettek fel egy férfit az iskolások. A „titkos küldetés” során pedig egy esemény, helyszín, és az esethet köthető személy meghatározása után a gyerekeknek kellett felderíteniük, milyen titkos küldetésben járhatott az adott illető. Természetesen nem maradhattak el a vetélkedő tárházából a kronológiát igénylő feladatok, képfelismerés és a keresztrejtvény sem.

A versenyt végül az ipolysági Szondy György Gimnázium csapata (Miskei Ferenc, Nagy Károly, Novák László – felkészítő tanár: Tóth Tibor) nyerte, míg a legjobb balassagyarmati alakulat a harmadik helyen végzett Balassi Bálint Gimnázium lett (Tóth Ádám, Zólyomi Kristóf, Jamrik Egon – felkészítő tanár: Jancsóné Zorván Zita). A díjakat dr. Szakács Zoltán, a Civitas Fortissima Kör elnöke adta át.

A történelmi vetélkedő végén Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatóhelyettese tartott előadást a fiataloknak arról, milyen előzmények után történtek meg Civitas Fortissima napjának dicső eseményei.

A vetélkedővel párhuzamosan hirdették ki a rajz – és fogalmazásíró verseny eredményeit is, amire 141 beadott alkotás és dolgozat érkezett. Ennek jutalmait Csach Gábor művészettörténész nyújtotta át a legjobbaknak.

H.H.

Orvosváltás az 1-es körzetben

Tizenöt napirendi témát tárgyalt legutóbbi képviselő-testületi ülésén a balassagyarmati városi önkormányzat.

Medvácz Lajos polgármester elöljáróban beszámolt a legutóbbi tanácskozás óta eltelt időszak főbb eseményeiről és fejleményeiről, illetve kitért a következő hetek jelentősebb városi programjaira. Az első téma, amit megvitattak a képviselők, az 1. számú háziorvosi körzetben történő változásokról szólt. A gyógyító feladatokat ellátó dr. Horváth Sándor ugyanis februárban betölti hatvanötödik életévét, és úgy döntött, nyugállományba vonul. Helyette a város néhány központi területét, valamint Ipolyszög községet is magába foglaló körzetben idén április elsejétől dr. Csordás Ildikó tevékenykedik majd, aki jelenleg Magyarnándorban, Debercsényben, Becskén és Cserháthalápon házi – és gyermekorvos. 

 

A testület a későbbiekben némi módosításokról döntött a 2014-es költségvetésben, határozott az önkormányzati tulajdonú földek hasznosításáról szóló rendelet megalkotásáról, tárgyalt vagyoni ügyekben is: így például az úgynevezett „Kék ABC” kereskedelmi szolgáltatásainak bővítésére biztosítottak területeket, és Csemniczky Zoltán szobrászművész részére műtermi igénybevétel céljából rendelkezésre bocsájtották bérleményként az amúgy használaton kívül lévő Arany János utcai, egykori lakótelepi kazánházat. Képviselői indítványra hozzájárult a testület a város ifjúsági önkormányzatának megszervezésére, és egy polgármesteri hivatali „hírlevél” tájékoztatási rendszer megalkotásához.

Szóba került még – utólag becsatolt előterjesztésként -, hogy a város a Belügyminisztérium számára a Fáy utcában új börtön építésére felajánlj egy 5,6 hektáros területet, ami mellé az Ipoly Cipőgyárat is kitelepítenék. A Nyírjessel kapcsolatban is felmerültek kérdések, mondván a novemberi közmeghallgatás óta eltelt időben történtek-e előrelépések a 7-es tavon esetleg létesítendő vízisí pálya ügyében. Erről Csach Gábor alpolgármester elmondta, rendkívül bonyolult a téma, számos ellenvetés érkezett menet közben az ötletre, így nagy valószínűséggel a sportterület nem itt, hanem majd az Ipoly holtágából később kialakítandó tónál lesz kiépítve. A politikus hozzátette még: az üdülőövezet egyes, elhanyagolt területein a közeljövőben megkezdődhet – a START munkaprogram keretein belül – a mezőgazdasági földutak rendbe tétele és felújítása.

H.H.

„Életformája volt a tanítás”

Diákjai orgánuma és megjelenése alapján hasonlították a színészóriás Jean Gabin-hez, cigarettázó szenvedélye miatt pedig Maigret becenévvel is illették. Cseh Béla, a Balassi Bálint Gimnázium francia-latin szakos tanára koholt vádak alapján éveket töltött börtönben, és kiszabadulását követően haláláig visszatért szeretett tanítványai közé. Lánya, Horváth Lászlóné, Cseh Margit emlékezett rá a közelmúltban, a Helytörténeti Gyűjteményben.

A tartalmas előadás alatt diaképeken vetítődtek elő a pedagógusi életút kockái. A hallgatóság – köztük egykori tanítványok és kollégák, mint dr. Halász Zsolt, a megyei bíróság korábbi elnöke, Schummer István tervező, Rozmán Vilmos tanár és felesége – néha morajlással jelezte, ha a felvételeken ismerős arcokat pillantott meg.

Cseh Margit felidézte édesapja fiatalkorát, az egyetemi éveket Debrecenben (amelyet akkor még gróf Tisza Istvánról neveztek el), a ceglédi pályakezdést, majd azt a történetet, miként került Balassagyarmatra. Egy tanár kérte 1938-ban Gyarmatról áthelyezését Ceglédre, és mintegy „cserébe” jött Cseh Béla az Ipoly partjára, a Balassi Bálint Gimnáziumba. Itt hamar sikerült a beilleszkedés, köszönhetően a közegnek, a tanári kar toleranciájának, és némiképp a labdarúgás iránti elkötelezettségének, hiszen hamar rábízták a gimnázium focicsapatát. A református egyházközség presbitériumában szintén közéleti szereplést vállalt.

A második világháborút követően, a kommunisták hatalomátvételét követően azonban fekete évek jöttek a tanár és családja életében. 1949 márciusában megbuktatott egy hatodikos diákot, aki bosszúból feljelentette a hatóságoknál. A három terhelő vallomás, ami alapján hamis vádakkal elítélték, szinte teljesen egybecsengett: látták, amint egy ismeretlen férfinak azt ecseteli, nem tart sokáig ez a kommunista rémuralom, amikor pedig egy iskolai gyűlésen a rendszert méltatták, ő „elhúzta a száját, és látványosan kivonult a teremből”. Nem is védekezhetett, nem hozhatott fel semmit a mentségére: két év tíz hónapot kapott és megjárta Budapest, Szeged és Márianosztra celláit. Ez alatt a családfő hiányában szerettei nélkülöztek, de köszönhetően a derék gyarmati polgároknak, szomszédoknak, barátoknak, mindig volt ennivaló a három, serdülőfélben lévő gyermek és az anya asztalán.

Cseh Bélának 1952 elején jött el a szabadulás pillanata, de mivel eltiltották a tanítástól, egy ideig más munkából élt. Könyvelői tanfolyamot végzett, dolgozott a vágóhídon, az ingatlankezelőknél, mígnem 1957. január elsejével visszatérhetett a katedrára, és még nyugállományba kerülését követően is elment órákat tartani. 1977-ben, súlyos betegségben hunyt el.

Cseh Margit felolvasott néhány visszaemlékezést, hogy idézték fel édesapja alakját az egykori tanártársak és diákok. Annak idején a gimnáziumban ő kapott felkérést az órarend összeállítására, és ő mindig türelmesen viszonyult a kollégái kéréséhez: volt, aki reggel nem szeretett tanítani, mások éppen az első és második tanórára kérték magukat. De sikerült mindent áthidalni. Sokszor vállalt térítésmentesen korrepetálásokat és felzárkóztatásokat, ezeket meg is hálálták a „nebulók”, egyikük még Svájcba is meghívta Cseh tanár urat.

Szerette az életet is: szájából sohasem hiányozhatott az elmaradhatatlan cigaretta, és a „hasát” is felettébb kedvelte. Ahogy egyszer mondta: „Én a kolbászt szeretem, attól sosem leszek másnapos. A bort is szeretem, ezt meg nem kell a fogaim közül kipiszkálni.” Kovács Ferenc kollégája szerint „lezser eleganciával” tanított, míg Rozmán Vilmos a vasárnap délelőttönkénti, éttermi BÖBE (Balassagyarmati Öregbarátok Egylete) ülésekre emlékezett szívesen, amelyek felettébb vidám anekdotázásokkal teltek. Pedagógusi munkáját azonban az a méltatás foglalta össze leghívebben, amely úgy fogalmazott: „életformája volt a tanítás”.

Hegedűs Henrik

Haditúra hősök emlékére

Egykoron Vizy Zsigmond és Bajacz Rudolf századosok vezetésével Magyarnándor felől érkezett a felmentő sereg, hogy 1919. január 29-én a vasutasok és polgárok segítségére sietve elkergessék a cseh betolakodókat Balassagyarmatról. Emlékük előtt tisztelegve már ötödik alkalommal szervezett túrát a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom gyarmati szervezete.

Miután január 31-én, szombaton reggel a balassagyarmati vasútállomáson lévő márványtáblánál fejet hajtottak a túra résztvevői, járművekkel Magyarnándorba utaztak, hogy az ottani vasúti csomópontról „rajtolva”, gyalog tegyék meg a mintegy tizenöt kilométeres utat.

Katonai hagyományőrzők felvezetésével, csípős hidegben, de azért a napsütéses időben, jókedvűen indult el a három híján száz fős menet, hogy több pihenőt közbeiktatva, a túra során a tábori konyhán éhségüket csillapítva és szomjukat oltva, nagyrészt a sínek mellett haladva, késő délután érjenek a város határába.

Háromnegyed négy előtt pár perccel, a patvarci műúton, a Veres Pálné utcai bekötőnél tűntek fel a domb mögül az első zászlók. A vasúti kereszteződésnél néhány ismerős, családtagok, a vitézi rend képviselői üdvözölték a menet résztvevőit, és „forgott” az Ipoly TV kamerája is.

A gyarmati temető keleti oldalkapujánál ugyancsak legalább tucatnyian várakoztak a gyaloglásban megfáradt fiatalokra. A Romhányi Dalárda vérpezsdítő bakanótával – „Esik eső, esik, a kaszárnya falára…” – üdvözölte őket a bejáratnál, hogy aztán a hősi temetőbe sétáljanak együtt. Itt katonás rendbe sorakoztak a túrázók, elhangzottak a vezényszavak, a műsorközlő hölgy pedig a Himnusz után Gere József helytörténészt kérte fel, hogy elevenítse fel néhány gondolattal, miért is fontos az utókor emlékezete az első világháború és következményeinek száz évvel ezelőtti eseményeire. Megemlítette, hogy a jelenlévők körül több mint négyszáz hant található, amelyeket eredetileg csak vascsövekkel jelöltek, később állították a kereszteket. Különlegessége ennek a temetőnek, hogy nem csupán különböző keresztény nációk – például magyarok, csehek, oroszok, németek – halottjai nyugszanak a sírkertben, hanem muzulmán vallású bosnyákok is, akiknek jól megkülönböztethetően, obeliszk alakú emlékköveket emeltek. A szónok hozzátette, remélhetőleg még idén, egy minisztériumi pályázatnak köszönhetően megkezdődhet a hősi temető rendbe tétele.

Az egyre erősebb, széllel vegyített hidegben Majer Zsolt szavalta még el hazafias lelkületű, saját költeményét, illetve a szervezők koszorút helyeztek el az 1925-ben készült emlék-kőkeresztnél.

A Romhányi Dalárda újabb zengő éneklése közepette vonult tovább a tisztelgők serege, egészen a Városházáig, ahol Medvácz Lajos fogadta a küldöttséget, és kiemelte, igazán bátor fiatalemberek azok, akik ilyen nehéz, télies körülmények között is teljesítették a túrát, ami mutatja, egyre erősebb Civitas Fortissima szellemisége és országos kisugárzása. A több, mint száz fősre duzzadt tömeg végül megtekintette a nemrégiben megnyílt Civitas Fortissima Múzeumot.

Hegedűs H.