Egy híján százhetven esztendeje, január 16-án, egy hideg
téli napon született Szklabonyán Mikszáth Kálmán. A Nagy Palócra ebből az alkalomból, a
hagyományokhoz híven a balassagyarmati régi vármegyeháza előtti szobránál emlékezett
az irodalmár nevét viselő baráti társaság.
Ennek
egyik legvidámabb „eleme” az volt, amikor Mikszáth és a hírneves festő-kortárs
Szinyei Merse Pál beszélgetésből idéztek. Szinyei festményét megtekintve az író
elmerengett, majd megkérdezte, övé e a képen látható föld, és eladó-e. Az igen
válaszra Mikszáth így felelt: „Te vagy a legboldogabb dzsentri a világon, mert
kétszer is eladhatod ugyanazt a földet…”
A fiatalok előadását követően dr. Fényes-Bók Szilvia, a Balassi
Bálint Gimnázium igazgatója mondott beszédet. Ebben kiemelte, Mikszáth a
legkülönlegesebb magyar írók körébe tartozik, mert megható természetességgel
tár az olvasó elé olyan emberi értékeket, mint hűség, becsület, szeretet, a
szülőföldhöz való ragaszkodás. De különös is egyben, hiszen rendkívül
ellentmondásos személyiség: szereti a feleségét, mégis elválik tőle, hogy
másodszor is elvehesse. Nagy átéléssel és tökéletes realizmussal mutatja be a
felvidéki parasztság életét, mégis, a dzsentri világban érzi otthonosan magát.
Erős kritikával illeti kora politikai életének mindennapjait, mégis,
kormánypárti képviselőként ül a parlamentben, és teljességgel megértő azokhoz,
akiket élces megjegyzésekkel illet műveiben. Hatalmas erejű mesélő, ám a
huszonhárom év alatt csak kétszer szólal fel a képviselőházban. Mikszáth Kálmán
alakja, munkássága sok tekintetben, a igaz, realista ábrázolásmódban, az
élőbeszéd használatában, az egyes történetek szokatlan nézőpont-technikájában
túlmutat a tizenkilencedik, sőt a huszadik századon, és prózája ma is kedvelt
olvasmány. Különleges formában láttatja a hibákat és az erényeket: bűnében
csodálja és erényeiben megmosolyogja hőseit – mondotta a tanárnő.
Az ünnepség záró „felvonásában” az intézmények, szervezetek
és önkormányzatok képviselői – így Medvácz Lajos balassagyarmati és Gulyás Géza
mohorai polgármester – megkoszorúzták Herczeg Klára Mikszáth-mellszobrát.
***
Mikszáth és az elnök
A közvélemény számára talán kevéssé ismert esemény, hogy a
betegségekkel küszködő Mikszáth Kálmán életének utolsó évében, 1910-ben
találkozott Theodore Roosevelt-tel, az Amerikai Egyesült Államok korábbi
elnökével. A politikus Európai körútja során közbeiktatva Budapestet,
személyesen szeretett volna beszélgetni a Szent Péter esernyője híres
szerzőjével: a mű egyik kedvenc olvasmányává vált. Ahogy fogalmazott: „még ma
is látom az egyes alakokat, a fiatal papot, a kocsmát, a szegény község lakóit,
és bizony jóval előbb ismertem Magyarországot, mintsem hogy idejöttem” –
ezekkel a szavakkal igyekezett bókolni a Nagy Palócnak. Ám csalódás lett a
vége. A fővárosi Hungária szállóban létrejött találkozás során ugyanis Mikszáth
ügyet sem vetett arra, hogy az Atlanti-óceán túlpartján mekkora sikert aratott
magas körökben is a könyve. Inkább azt kezdte ecsetelni a messziről jött
érdeklődő férfiúnak, hogy milyen sanyarú a sorsa a magyarságnak az
Osztrák-Magyar Monarchiában, Bécs mennyire elnyomja az építő jellegű budapesti
kezdeményezéseket, és az ország közjogilag tulajdonképpen csak papíron létezik.
És csak panaszkodott, panaszkodott szenvedélyesen az őt meghökkenve,
meglepetten hallgató Rooseveltnek. Amikor pedig az író észrevette, hogy ezekkel
a kifakadásaival teljesen elkedvetleníti az elnököt, aki egészen mást várt a
beszélgetéstől, inkább elhallgatott, és már nem is érdekelte milyen kiváló
személyiség tiszteleg előtte. A látogatás után aztán egy ironikus hangvételű
cikkben be is számolt a politikai érvek kedvezőtlen fogadtatásáról. Bizony, ez
a jelenet is szervesen hozzátartozik a Mikszáth-egyéniségről alkotott teljes
képhez.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése