Romhányban járva rendszeresen áthaladunk a községet
kettészelő kis patakon, a Lókoson, aminek partján egykoron Rákóczi kurucai is
megfordultak. Az utóbbi napok kitartó esőzései következtében jelentős mértékben
felduzzadt a víz a mederben. Most nincs különösebb veszély, de a múltban a
Lókos – és mellékága a Kétbodonyi patak – sokszor megtréfálta már a
falubelieket.
Az év legnagyobb részében békésen csordogál
vízinövényekkel benőtt, iszapos medrében, szúnyoglárvákat, piócákat,
halacskákat - és néha pézsmapockot - terelgetve. De olvadáskor, különösen, ha a
forrásvidéken, a Börzsönyben nagy a hó, vagy egy-egy nyári, trópusi zápor,
zivatar után elveszti a fejét, tajtékozva, harsogva rohan szűk medre partjai
között. Órák alatt megtölti „ágyát”, és minden áron ki akar rohanni az útra,
házak közé, kertekbe, szántóföldekre.
Az idősebbek, mint Ott Ottó is,
jól emlékeznek az 1963-as jeges áradásra. A jégtáblák fölakadtak a Jánoska-híd
pillérénél, megfogták a vizet, ami aztán csak duzzadt, duzzadt, elnyeléssel
fenyegetve Romhányt.
- Szóba került már az is hogy
fölrobbantják a hidat, ezt azonban a hatóság nem engedélyezte, lévén a híd
műemlék. Csónakkal kellett közlekednünk a Pást és a falu között. Volt, aki
beleesett a vízbe, de magára vessen, mert berúgott, úgy kellett kihúzni. De
aztán elég gyorsan leszaladt az ár, végül nagyobb baj nem lett – mesélt a több
mint ötven esztendővel ezelőtti napokról beszélgetőpartnerünk.
Persze, a Lókos „kistestvére”, a
Kétbodonyi - vagy, ahogy a helyiek hívják: Malom – patak is tud meglepetést
okozni.
- Az 1990-es évek végén, nem
emlékszem már pontosan, hogy ’97-ben vagy ’99-ben volt – mondta a kétbodonyi
Szabó Gyula – úgy megduzzadt ez a kis patakocska, hogy a két Bodony közötti
hídon nem lehetett közlekedni. Valami dolgom volt Nagybodonyban, de még a
csizmaszárba is becsapott a víz. A híd korlátjába kellett kapaszkodni, hogy le
ne verjen a lábamról az áradat.
(Erre a „kataklizmára” jómagam is emlékszem. Szinte trópusi,
monszun-szerű áradat csapott le a falura. Ömlött az eső néhány órán keresztül,
aztán, mintha mi sem történt volna, egyik percről a másikra kisütött a Nap.
Mély hangú, zúgó mormogásra figyeltünk fel. Feleségemmel elballagtunk az
említett hídhoz. Mire odaértünk, már nem volt olyan szörnyű a látvány, de a
kisbodonyi kertek végében még fulladoztak a krumplibokrok, a kukorica –
Sz.B.)
- 2003-ban volt még nagyon nagy
víz a Lókosban – mutatta Ott Ottó – a meder teljesen tele lett. Ott, a házamon
horpadás látható az oldalfalon. A víz kijött az útra, már azon gondolkodtam,
homokzsákokat töltök, hogy betömjem a lyukat. De aztán nem volt rá szükség,
gyorsan leszaladt a víz.
A mostani áradás gyorsan
leszaladt. Csütörtökön reggelre már újra csak lassan, komótosan csordogált a
víz a patakocskában. Úgy látszik, nem sok hó esett a Börzsönyben. De még korán
sincs vége a télnek: nem árt az óvatosság.
Sz.B.-H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése