Kerámiák az emlékházban

Az ajtó mellett egy magas polcon négy bagoly kidülledő szemekkel tekint vissza az érkezőre. Persze nem kell most azt gondolnunk, hogy a Tolnay Klári Emlékházba beköltöztek volna ezek a védett állatok. Mindannyiukat kerámiába formázta alkotójuk, Mile Ibolya, akinek most nyílt kiállítása Mohorán.

Bármilyen esemény is legyen a Tolnay Klári Emlékházban, egytől-egyig érdekes hangulatot áraszt. Valami könnyedség van itt a levegőben, semmi görcs, semmi feszültség. A rendezvény kezdete előtt kedélyesen beszélgető férfiak és hölgyek, próbáló asszonykórus, megszólaló harmonika, vidám nótázás. Hátul, egy kis szobában pedig némi poharazgatás, a finom Cserszegi Fűszeresből.

Ez az év a kiállításokról szól itt. Februártól kezdve hónapról-hónapra egy-egy új tárlatot tekinthet meg az érdeklődő. Balla István, a házigazda igyekszik jól megválasztani a vendégművészeket, kiket is hív meg az emlékházba, nem csak arra ügyel, hogy maga az alkotó munkássága táruljon a látogató elé, hanem az is, honnan jön, milyen közegben tevékenykedik. Mile Ibolya keramikusművésszel most Törökszentmiklós látogatott el Mohorára, hiszen itt volt a helyi polgármester, Markót Imre, továbbá a város jegyzője, és több tisztségviselő, illetve a településen élő művész.

A megnyitón elhangzott méltatások során hamarosan megtudtuk azt is, honnan ered Mohora és Törökszentmiklós kapcsolata. Kakas Gábor mohorai alpolgármester köszöntőjét követően épp Markót Imre emelte ki, hogy Balla István, mint bőrész iparművész még a kilencvenes években tartott ott szakmai táborokat, megismerkedett az ottani alkotókkal, többek között Mile Ibolyával is. Így jött az ötlet, hogy a keramikus nagyszerűen formába öntött dísztárgy-műveit a Tolnay Emlékházban is a nagyközönség elé tárják. 

A megnyitót kísérő műsorban fellépett a Mauks Ilona Asszonykórus, Magyarné Szűcs Erika népdalénekes és harmonikáján Soós Kálmán törökszentmiklósi Pro Urbe díjas zenepedagógus.

H.H.-Sz.B.

Önkormányzatok és az energiatakarékosság

Az Európai Fenntarthatósági Hét Nógrád megyei programjaihoz kapcsolódva rendeztek nemrégiben konferenciát Szécsénkén, a Técsői Móricz Kálmán Művelődési Házban, amelyen a környékbeli polgármesterek elsősorban energiatakarékossági lehetőségekkel ismerkedhettek meg.

 

A házigazda polgármester, Hevér Boglárka köszöntőjét követően Balla Mihály országgyűlési képviselő szólt a mintegy harminc fős hallgatósághoz. Hangsúlyozta, véleménye szerint a „fenntartható fejlődés” fogalma túl általános ugyan, de kifejezi mindazt, miként lehet a gazdasági fejlődés mellett a Föld kincseire is fokozottan odafigyelni, a megújuló energiaforrásokat és a környezetvédelmet előtérbe helyezni, hogy az elkövetkező nemzedékek számára mértékletességet mutassunk. Némi történelmi kitekintést téve kiemelte, több mint harminc évvel ezelőtt indultak el az első kezdeményezések ebben a témában, akkor ébresztették fel a világot a kérdéskörrel behatóan foglalkozó tudósok, hogy a káros anyagok kibocsájtásával kapcsolatban sürgősen lépni kell, különben túl késő lesz már beavatkozni a folyamatokba. Hozzátette, a mindennapokban talán nem is gondolunk arra, hogy például a háztartásokban, a takarítások alkalmával olyan vegyi anyagokat alkalmazunk, amelyek egyáltalán nem hasznosak a környezetnek. Az energetikai pályázatok fontosságáról szólva a honatya úgy fogalmazott, ezek kiváló lehetőségek arra, hogy csökkentsék a költségeket, és a községek minden eszközt megragadjanak a takarékosságra. Az is lényeges továbbá, hogy minél gyakrabban nyúljunk a természetes forrásokhoz, hogy kevesebb „művi anyag” maradjon a környezetünkben.

A továbbiakban felszólaló előadók, így Lakatos Tibor, Flaisz Ágoston és Kiss István részletesen bemutatták mindazokat a megoldásokat, amelyek által az önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok csökkenthetik az energetikai költségeiket. Megtudtuk például, hogy a közvilágítások korszerűsítésekor alkalmazott LED-technikával ugyan jócskán lehet spórolni, de az eljárások még nem kiforrottak, így például az üzemidők növelésével kapcsolatban akadnak még feladatok. A fűtésrendszerek tekintetében elemezték a szakemberek a biomassza-eljárásoknak, a napelemes rendszerek bevezetésének, a geotermikus energia felhasználásának és a hőszivattyúk használatának előnyeit is. Kiemelték továbbá, hogy a belső helyiségek hőmérsékletének egy Celsius fokos csökkentése éves szinten akár hat-nyolc százalékos energia-megtakarítást is eredményezhet.

Szöveg: Hegedűs H.

Kép: Sztranyovszky B.

Klímaváltozás miatt főhet a fejünk

A szó szoros értelmében főhet majd a jövő nemzedékének a feje. A tudósok kutatásai szerint nyolcvan-száz éven belül a Mediterráneum mai klimatikus határai jóval északabbra tolódnak, így a Kárpát-medencében megemelkedik az átlaghőmérséklet. Többek között ez a téma is szóba került a „Változással a klímaváltozás ellen” címet viselő konferencián és továbbképzésen, amelyet az Ipoly Erdő Zrt. Szendehely-Katalinpusztán található kirándulóközpontjában rendeztek a közelmúltban, az Európai Fenntarthatósági Hét programjaihoz kapcsolódva.

Az esemény első részében neves szakemberek tolmácsolásában hallgathatták a térség természetismereti, földrajz – és biológiai szakos tanárai, hogy a klímaváltozással kapcsolatban milyen jövő elé nézünk. Prof. Dr. Mika János és prof. Dr. Bartholy Judit éghajlatkutató egyetemi tanárok, dr. Borovics Attila és dr. Csóka György az Erdészeti Tudományos Intézet képviseletében egyaránt azt fejtegették, az elkövetkező száz évben jelentős változások elé néz Európa és a világ. Nemzetközi megközelítésből kiindulva jutottak el Magyarországhoz, ahhoz a kérdéskörhöz, miként is lehetne védekezni egyáltalán a globális felmelegedés hatásai ellen – a mindennapok emberei főként alkalmazkodással. Hangsúlyozták, hogy a tudósok között is erősen megoszlanak a határok, ki milyen mélységben, milyen idő-terjedelemben várja ezeknek a folyamatoknak, fordulatoknak a bekövetkezését. Abban megegyeztek, hiszen erre utaló jelek ma is bőven észlelhetőek hazánk időjárásában, hogy a Dél-Európára jellemző viszonyok nemsokára Közép-Európára is átterjednek. A nyár melegebbé és fülledtebbé, a tél kevésbé csapadékosabbá és rövidebbé fog válni, ez pedig rendkívül érzékenyen érintheti a mezőgazdaságot, a növénytermesztést. Beláthatatlan természeti következményei lehetnek, ha egyre több tél telik el lényegében tartós havas időszakok nélkül, ami új, eddig ismeretlen, meleget és szárazságot jobban tűrő fajok tömeges megjelenését, életterének északra tolódását eredményezheti. Magyarországra vonatkoztatva most készül egy olyan modell, amely az egyes tájegységek klimatikus változásait prognosztizálja a 2100-as évekig. Ezek szerint Észak-Magyarországon előfordulhat, hogy az erdősültebb területeken lényegében „fajtacserék” következhetnek be a faállományban. Az úgynevezett „bükkös klímát” felválthatja a tölgyes és a cseres-tölgyes fauna, ahogy az idő melegedik, a klíma változik. 

A szakemberek hozzátették, a káros anyagok kibocsájtásában nem is az Egyesült Államok tekinthető a leginkább felelősnek – ahogy ez a közvéleményben él -, sokkal inkább Kína az az állam, amely kevésbé törődik azzal, mi sok rossz kerül a levegőbe. Ráadásul a felmérések azt mutatják, ha a földkerekségen egyik pillanatról a másikra megszűnne a káros anyagok kibocsájtása, csak tíz esztendő múlva lennének ennek hatékony jelei, azaz valóban óriási a baj, és a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy a következő nemzedék Közép-Európájában ne a „pannon sivatag” tevéi másszák a szaharai homokdűnéket.

A program következő részében Dobó István erdészetvezető kalauzolásában a vendégek megtekintették a katalinpusztai kirándulóközpontot, különös tekintettel az új fejlesztésekre.

H.H.

Felvidéki diákélmények

A határon túli magyar területek mélyebb megismerése jegyében nemrégiben felvidéki barangolást tettek az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói. A diákok névadójuk és II. Rákóczi Ferenc nyomában jártak a mai Nyugat-Szlovákia területén.

Az ötnapos túra során felejthetetlen élményekkel gazdagodtak az iskolások. Szállásuk Alsóbodokon volt, a Szent György Lovagrend tagja, Paulisz Boldizsár vendéglátásában részesültek, innen kiindulva járták be a tájakat. Gútán Európa leghosszabb teljes faszerkezetű hídján mentek át a Kis-Duna fölött a település legismertebb ékességéhez, az úszó hajómalomhoz, ahol a múzeumban megtekinthették, hogyan őröltek elődeink. Ezután a közeli Érsekújvárra vezetett útjuk, itt a vár bejárását követően Ocskay László emléktáblájánál tisztelegtek – a brigadérost a Rákóczi szabadságharc egyik legellentmondásosabb alakjaként tartja számon a történelem. 

Következő állomásuk Nyitra volt, a Zobor-hegy tövében elterülő nagyváros, amely számos nevezetességével vonzotta a diákszemeket – a gyerekek kitartó gyaloglással a hegyre is felkapaszkodtak. Nyitra környékén több magyar ajkú falu található, ezek egyike Kolon, ahol nagy örömmel fogadták a vadkerti ifjakat és kísérőiket. Trencsénben szintén sok néznivaló akadt: 1708-ban itt vívtak emlékezetes ütközetet Rákóczi hadai. Beckó romjait is megcsodálták a messzi földről érkezett tanulók, itt rajzokba formálhatták a varázslatos látványt, amit egy hirtelen jött vihar még élményszerűbbé tett. 

Pozsonyba érve nem lehetett kihagyni a Medikus kertet, Petőfi szobránál nem csak koszorút helyeztek el az érsekvadkertiek, hanem a költőtől a kedvenc versek is megszólaltak. A szlovák főváros nevezetességeiből megnézték még Kempelen Farkas házát, a Lechner Ödön tervezte szecessziós stílusú Kék templomot, A Szent Márton dóm gótikus csúcsívű koronázó templomát, a Szent Mihály kaput, a Prímási Palotát, ahol a ’48-as áprilisi törvényeket szentesítette a király, a Jó pásztor házat, és a város fölött magasodó várat. Eljutottak az egykori királyi Magyarország nyugati határára, a dévényi várhoz.

A kirándulás során fontos program volt még a bányavárosok, Körmöcbánya és Selmecbánya felkeresése. Selmec annyira elbűvölte a fiatalokat, hogy többen azt mondták, később szívesen visszatérnének ide. Az érsekvadkertiek Gimes Alapiskolájában találkoztak a magyar tagozaton tanuló társaikkal, akiket műsorral és ajándékokkal üdvözöltek, és közösen két alkotást is készítettek – az egyik Gimesen maradt, a másikat hazahozták Magyarországra.

H.H.

Központi szerepet kap a szügyi gyáregység

Nagyszabású ünnepség keretében adták át csütörtökön délután a szügyi Parat Ungarn Kft. új gyáregységét, amelyen megjelent Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is.

A Balassagyarmat és Szügy között az út jobb oldalán található üzem előtt sötét ruhás, csinos hostess-hölgyek fogadták a vendégeket és igazították útba a belső csarnokok felé. Benn, a légkondicionált magas teremben már némi ízelítőt kaphattunk mindabból, mit is gyárt majd a térség új üzeme. A „prominens” személyiségek is sorra érkeztek: Balla Mihály országgyűlési képviselő, Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnök és alelnöke Barna János, több környékbeli polgármester, élükön Medvácz Lajossal, Balassagyarmat első emberével, intézmények és hivatalok vezetői. Sok volt körülöttünk a német szó is, hiszen a Parat német tulajdonú cég. A házigazdák alaposan gondoskodtak a vendégek kényelméről, hiszen még kis fülhallgatókat is biztosítottak, a tolmácsok pedig kis fülkékben fordították az idegen nyelvű szöveget.

Amikor megérkezett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, némi késéssel elkezdődött a hivatalos átadóünnepség.  Először Lantos Csaba, a Parat Ungarn Kft. ügyvezető igazgatója lépett a mikrofonhoz. Kiemelte, egy évvel ezelőtt itt még a „zöldmezőn” lépdeltek, és íme, gyorsan, tíz hónap alatt felépült az új üzem. Köszönetet mondott mindazoknak, politikusoknak és kollégáinak, akik hatékonyan közreműködtek abban, hogy ez a projekt minél hamarabb megvalósuljon. Reményét fejezte ki, hogy a nyugat-nógrádi régió további dinamikus fejlődéséhez ez a korszerű gyáregység is hozzájárulhat.

Markó Antal, Szügy polgármestere röviden visszatekintett az előkészítő folyamatokra. Másfél évvel ezelőtt merült fel az ipari park bővítésének ötlete, és a község önkormányzata ebben azonnal partner volt, mi több, gyors úton gondoskodott, mielőbb kiépüljenek a közművek és a harmincöt hektáros területen elinduljon az építkezés. Mindez a befektetők az önkormányzat és a kormány közös munkája jóvoltából valósult meg, ráadásul olyan helyen, ami ma már méltán nevezhető Nógrád megye gazdasági-ipari centrumának. Hangsúlyozta: nincs kétsége afelől, hogy biztosan megtérül ez a befektetés.

Balla Mihály országgyűlési képviselő némi humorral kezdte a beszédét: koncertteremnek sem utolsó ez a gyártócsarnok, olyan jó az akusztikája. Komolyra terelve a szót hozzátette, az ötlettől a megvalósulásig valóban példásan rövid idő telt el, jól látszik tehát, milyen gazdaságfejlesztési lehetőségeket tud biztosítani ez a Balassagyarmat és Szügy közötti ipari övezet, aminek még nincs végső határa, hiszen nem csupán ez a tizenkétezer négyzetméteres alapterületű gyáregység bővíthető, hanem még további területek állnak rendelkezésre azok számára, akik itt befektetni akarnak. Nagyon fontos, előremutató döntésnek nevezte a honatya, amikor tizenöt éve ezt a térséget választotta a Parat, és az is lényeges, hogy a korábbi üzemterülete eladását követően is ragaszkodott a szügyi környezethez, amelynek itt a szép eredménye. A munkahelyteremtés szempontjából pedig kifejezetten szívderítő, hogy komoly jövőkép fogalmazódik meg a cégvezetésben, amikor kétszáz fősre kívánják bővíteni a dolgozói létszámot. Végül egy cseppet sem elhanyagolható mellékszálra utalt: a Parat és társai kiváló ösztönzést adhatnak a balassagyarmati központú ipari szakképzés megújulásának, és javasolja is, hogy vegyék fel a kapcsolatot a szakképző iskolákkal, kössenek velük szerződést, hogy hosszú távra a közelből biztosíthassák a képzett, friss munkaerőt.

Frank Peters, a Parat cégcsoport vezetője német precizitással, ugyanakkor elegáns könnyedséggel mutatta be a gyáregységet. Egyértelműen közölte: a vállalat gyártási folyamataiban központi szerepet kap a jövőben az új szügyi üzem. Nem kompromisszumokat, hanem megoldásokat keresnek, és a termékskála összeállításánál ezeket sikerült megtalálni. Ami elég széles is a bőrtáskáktól a kabrió-autótetőkön és a traktor-fedőkön át egészen a biztonsági elemlámpákig. A cég négy országban, Németországban, Ausztriában, Magyarországon és Romániában összesen 646 dolgozót alkalmaz, most hazánk került sorra a jelentős bővítések fázisában, de Európán kívülre, Kínára is kivetették már szemüket.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter először általános gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt, a két éve folyamatosan emelkedő pályán lévő magyar gazdaság értékeiről, a német-magyar kapcsolatok fontosságáról, amelynek egyértelmű jelzője, hogy a honi export negyede Németországba irányul, miként az import huszonöt százaléka is onnan érkezik, és a magyar gazdaság teljesítményének 17 százalékát német tulajdonú vállalatok adják, azaz nagyon erősek a szálak a két nemzet között. Utalt arra, hogy a Parat-üzem kialakításának 1, 6 milliárd forintos költségének felét uniós források, felét saját erő biztosította, tehát elengedhetetlenek az uniótól érkező támogatások. Hozzáfűzte, a kormány igyekszik biztosítani azt a szabályozási és támogatási környezetet, amelyben a befektetők zavartalanul végezhetik a termelő tevékenységet, és biztatást ad újabb beruházások létesítéséhez, egyben hozzájárul a munkahelyteremtés lehetőségeinek szélesítéséhez. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a szakképzés megújuló rendszere, a tudatos jövőkép kialakítása. Kiemelte, a Parat is azon német cégek közé tartozik, amely megtalálta számítását hazánkban, jelentőségét pedig jól mutatja, hogy olyan neves autógyárak számára szállít alkatrészeket, mint a BMW, az Audi, a Porsche és a Volvo.

A rendezvény hátralévő részében a házigazdák képviselői részletes termékbemutatót tartottak az érdeklődőknek.

Hegedűs Henrik

Foto: internet

Ódon várfalak közé költözött középkor

Amilyen gyakran egykoron gazdát cserélt a megyénk nevét viselő vár középkori erődítménye, oly sebesen forgott a „színpad” a Nógrádi Várjátékok pompás forgatagában. Harcos hajdúkat vitézül küzdő lovagok és török janicsárok követték, miközben kígyóbűvölő „háremhölgyek” szórakoztatták a hatalmas hőségben kíváncsiskodó vendégsereget.

Bő ötperces gyaloglás, míg az emelkedőn felkapaszkodhatunk Nógrád várába. Hol meredekebben, hol lankásabb vonalvezetésben kanyarog a földút az emelkedőre, de a fárasztó talpalás után ebben a ragyogó nyári napsütésben természetes kárpótlást nyújt a látkép. Lent szombati csendjét élvezi a falu, az évszázados templomtoronyban kondul egyet a harang. Szemközt felénk kacsint a Naszály kúpja, másik irányban méltóságteljesen sorakoznak a Börzsöny csúcsai, élükön a Csóványossal.

A hivatalos megnyitó kellős közepén érkezünk a helyszínre. A színpadon éppen Balla Mihály országgyűlési képviselő beszél és sötét öltönyében büszkén dacol a kánikulával, szónoklata végén azért előveszi zsebkendőjét és megtörli homlokát.

Míg a házigazda község vegyes kórusa dalol, körbenézünk ebben a vásárszerű forgatagban. Valóban a középkor világába csöppentünk. Mellettünk vérpiros színű buggyos nadrágjában egy janicsár vitéz siet el, odébb tetőtől talpig páncélba bújt lovag katonák készülnek fellépésükre. A törökök sátrában igazi, zamatos feketekávét szürcsölgethetünk. Van itt bizony minden, mi színe-java, kelléke ennek a várbeli hangulatnak, nem hiányozhatnak a kézműves piaci portékák, és a gyermekek számára kitalált ötletes fajátékok sem. Sisakos lovas toppan elénk és ő és hátasa is kedvesen beletekint a fényképezőgép kattogó masinájába. Solymász lány madarát karján fogva révetegen tekint körbe, de nemsokára apróságok sorakoznak előtte, és lelkesen figyelik az állat mozdulatait. „Straz” feliratú fekete pólós férfiakra figyelünk fel: Szórágy Gyuláné, Nógrád polgármestere világosít fel bennünket, ők a dél-lengyelországi testvértelepülésről érkeztek, és a helyi önkéntes tűzoltók kiválóságai.

De vissza a színtérre, hiszen indulnak a bemutatók. Az Északi Szabad Hajdúk csapata kezdi a mutatványokat. Először az ágyút töltik meg. Óriási dörrenés rázkódtatja a levegőt és szagos füst terjeng az éterben. Előkerül egy másik lőfegyver is. Tizenhatodik században használatos puskát markol meg a vitéz, gondosan feltölti lőporral, de először nem akar meggyulladni a kanóc, kis segítséggel viszont másodperceken belül újabb dörrenés hallatszik. A hajdúk ügyesek a közelharcban is. Kardok és szablyák fénylenek, ütközéskor éles hangon csattannak a vasak. A legérdekesebb jelenet, amikor előkerül egy hosszú nyelű nyakfogó-féle szerszám. A részeg katona nekimegy a társának, míg a harmadik ezzel a nyakfogóval fékezi meg, egy rántás, és máris a földön a hőzöngő harcostárs. No de most jön csak a java: az egyik hajdú bemutatja, hogy ez a nyakfogó bizony más célra is alkalmatos. Egy fiút és egy lányt választ ki a szemlélődők közül, és nemsokára láthatjuk, hogy a „diszkóbeli legénykereső” hadműveletben is jó hasznát lehet venni ennek a fegyvernek: de azért senki se próbálja ki „élesben” – tanácsolja a hajdúk kapitánya.

Újabb érdekesség jön. A Rajnai Produkció nevet viselő mutatványban a színpadon négy csinos lány váltja egymást, miközben „parancsnokuk” kísérőszövegében változatos világba kalauzolja a nézőket. Különböző korok táncai villannak elő: mintha Tar Lőrinc hozta volna a hölgyeket az írországi barlangi pokolból, olyan sebes lábmozgással ropják a szigetországra jellemző hamísítatlan lépéskombinációkat. Aztán váltás: a lányok átöltöznek, s immár kecsesen ringó „háremhölgyekként” tűnnek fel. Előkerül egy kosár is: óriáskígyó tekereg elő, és immár a hüllők kíséretében folytatódik a szemeket vonzó tánc. Sőt, két kisgyereknek hatalmas élménye lesz: a közönségből kiválasztott lurkók személyesen, mint egy ékszert, nyakba vehetik a kígyókat, és amiért oly bátrak voltak, szertartás keretében azonnal lovaggá is ütik őket.

Török korból ismét visszazökkenünk a magyar múltba – hisz időközben „visszavették” a várat katonáink. Udvari zenészek jönnek, korabeli viseletben, szól a tekerőlant és a köcsögduda. Amikor a Nap delelőre ér, lassan távozunk a dombtetőről. A mulatság azonban folytatódik tovább, dörrenek újból az ágyúk, csattognak a kardok, harci kiáltások hangzanak, íjak idegei pattannak, boszorkányokat üldöznek, és még megannyi más móka vár a romos lőportorony tövében hűs árnyékot kereső látogatóseregre – egészen az esti tábortűz gyújtásig.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Békeidőkben is akadnak hősök

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi szervezete rendezte meg Balassagyarmaton, május 31-én a Hősök Napja megemlékezést a Hősök terén, a 16-os honvéd szobra előtt.

A gyönyörű, napsütéses időben, mintegy harminc-negyven résztvevő előtt Horváth Gábor köszöntőjét követően előbb Tyirityán Zsolt szólt a hallgatósághoz. A Betyársereg vezetője egy hasonlattal kezdte: ahogy Civitas Fortissima hősei 1919-ben megmentettek egy darabka földet a hazának, és mindenki számára egyértelműsítették, hogy Balassagyarmat magyar volt és magyar lesz, úgy a mai világban a Krím-félszigeten zajló eseményekből is világosan látszik: ez a terület mindig is orosz volt és az is marad. Ezután a „hős” fogalmának egyfajta magyarázatában az ókortól napjainkig „végigfutott” a történelem korszakain, mikor, milyen időkben, milyen jelzőkkel töltődött meg ez a hősiesség. Amit viszont ma már alig találunk meg a mindennapokban, mert ma már a fogyasztást részesítik az emberek előnyben, elkényelmesedtek, és nem lobog bennük harci tűz. Hangsúlyozta azonban, a hősiességet nem fegyverekben, nem csatákban kell keresni, a békeidőknek is lehetnek hősei, és nem akar hazánkban senki sem háborút.

A nap másik szónoka, Dér Zsolt, aki a kilencvenes években személyesen harcolt a délszláv csatamezőkön, azokra a „kisemberekre” emlékezett, pékekre, takácsokra, kézművesekre, hivatalnokokra, akik zokszó nélkül felvették a katonaruhát, és indultak a frontokra, az első világháború vérzivatarába. Ők a köz érdekét a sajátjuk elé helyezve, vállalták az önfeladást és az önfeláldozást, és életüket adták a keresztény Magyarországért. Egyfajta költői kérdésként tette fel végül: vajon ma akadnának-e olyan fiatalok, akik ha eljön az idő, és szólít a külső-belső parancs, hősökké tudnak válni?

A rendezvényen a Romhányi Dalárda bakanótákat énekelt, a Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaság tagjai pedig hazafias verseket szavaltak.

H.H.