Jobb volt a Fradi – játékvezetői segédlettel

Megint egy hosszú szombat: esemény-esemény hátán, egész napos hajtás, így aztán, mivel a Kábel-meccs csak afféle kiruccanásnak számít a programomban, egy párhuzamosan zajló, költészet-napi rendezvény miatt újra késve, csak a szünetben érek le a Városi Sportcsarnokba. Pedig lenne igazán élmény, hiszen a Ferencváros vendégjátéka, bármilyen szinten is játszik az adott sportcsapat, mindig csemegének számít, elvégre kis hazánk legnépszerűbb klubjáról van szó.

Úgy érkezem, ahogy előzőleg számoltam – kinn cigarettázik és beszélget, vagy üdítőt kortyolgat a szurkolói had egy része, tehát épp „tombol” a szünet. Belépve az ajtón szemeimmel azonnal a szemközti eredményjelzőt pásztázom: 11-15 – azaz vezet az ellenfél. Mondom magamban, ez teljesen papírforma, mivel ugye a zöld-fehérek a harmadik helyen tanyáznak, sőt, a második pozícióba törnek az NB I/B Keleti csoportjában, amely az átszervezések miatt akár még feljutást is sejtettethet. Ám Kovács József kollégám és barátom rögvest helyreigazítja gondolataimat: bizony az első félidő java részében a gyarmatiak irányították a mérkőzést, és csak húsz perc után kezdett felülkerekedni a Fradi. Amire ráerősít az utólagos edzői értékelés.

(Molnár Ferenc vezetőedző: „A héten nagyon jól felkészültünk a Fradiból, két védekezési felállást is gyakoroltunk a sérülések miatt. Róluk talán annyit, hogy a mérkőzésre hetven százalékos állapotba sikerült Szmolnik kollégának hozni őket. A találkozó jól kezdődött, hisz rendre mi vezettünk, de már itt is több szabályos gólunkat fújtak vissza és látszott, hogy Szabó Tamás ellen a fejre ütés volt a taktika. A huszadik perc környékén hibáztunk először, amikor emberelőnybe kerültünk, és nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket. A játék képe alapján nekünk kellett volna vezetni a félidőben…”)

Szünet után azt a benyomást saját magam is rögzíthetem, hogy az FTC jobb csapat, mint a Kábel. Gyorsabban szövik a támadásaikat, gyorsan járatják a labdát, a beállósuk, bár nem igazán megtermett, Mezei Ricsi formátumú egyén, mégis, ritka ügyesen készíti elő a helyet a társainak, és minden fortélyt (már-már birkózó fogásokat) bevet a nagyobb hatás érdekében. Bizony a védekező társaságnak dupla vagy tripla energiát kell szánnia, ha ezt a fajta kézilabdát lábbal le akarja követni. Gyors góllal nyitnak a vendégek, a gyarmatiak meg folyamatosan keresik a fogást a veszett fejsze nyelén. Ezekbe a zárkózási kísérletekbe pedig rendre hiba csúszik. Albert-Tóth elhamarkodva játszik be, több eladott labda kavarja a nézőtéri indulatokat, még szerencse, hogy Síró Zoltán jól véd, és a sánc is többször kiválóan működik. Így a fővárosi legénység nem tud még jobban elhúzni.

(Molnár F.: „Az öltözőben nyugtattam a játékosokat, és a megbeszéltek alapján védekezést váltva vonultunk ki a második félidőre. Kiélezett volt a csata, minden egyes gólért vért kellett izzadnia mindkét gárdának. A Fradin látszott a bizonytalanság, és nem értettem miért védik őket a sípmesterek ennyire. Kimaradt hetesnél és háromgólos különbségnél visszavont találat, majd hibák, hibák… Már nehezen tudták a játékosaim lereagálni a rossz ítéleteket és kapkodásba vezetett a támadások befejezése.”)

Való igaz, menet közben ezt én is tapasztalom. A játékvezetők furcsa stílusban sípolnak, de erről majd alább, egy külön jegyzetben. A lényeg, hogy a második félidőben végig benne van a levegőben, ha netán két gólra tudná csökkenteni hátrányát a hazai gárda, az akár fordulópontot is jelenthetne. Ez a pillanat azonban a nagy iramú találkozó sodrában csak nem akar eljönni. Az irányító, Szabó Tamás is rendre csak szenved ott a vasgyúrók szorításában, ha közelebb férkőzik, máris jön az ütközés és a visszahőkölés. És újabb eladott labdák következnek, amit kegyetlenül, leindításokkal torol meg az ellenfél. Folyamatosan a négy és hat találat közötti különbség állandósul, mire egy gyarmati időkérést követően 19-22-nél ismét közelebb ér a Kábel. A védekezés Jakubecz-Széles-Piroska triója jóvoltából különösen a középső területen erősödik fel, Pozsgai, Márkus és társaik nem is igazán képesek ezzel mit kezdeni, hát várnak türelemmel, míg akad egy kis rés, és ezt szinte az utolsó másodpercben besurranva lelik meg.  Így lesz a 20-22 kecsegtető reménye helyett 19-24. Mégis, a kitartó lelkesedés és a fogvicsorgató, kőkemény felzárkózás eredményeképpen az a „mágikusnak” ható kétgólos esély ismét feldereng a távolban. 21-24-es állásnál Síró hetest véd, majd Bán Dávid pazar labdával kínálja meg Maleticset középen, aki beforog, majd telibe trafálja a kapufát… Pech! Mindez szűk hat perccel a lefújás előtt. Márkus bezzeg nem vét, a zöld-fehérek izzadtságcseppjei nem kövérednek, Adorján mester is megkönnyebbülten törli meg a homlokát a kispadi révületben. Három perccel a vége előtt egy kis kakaskodás forrósítja az amúgy sem hűvös hőfokot. Széles Zoltán, megunva talán az egész meccs alatti méltatlan szerepet, meg azt, hogy a játékvezetők nem mérnek azonos mércével, illetve a beállós legény sem csínján bánt a gyarmati védőkkel – hevesen vitatkozni kezd, még ültében sem fejezi be a perlekedést. Persze ő kap két percet, a fradista srác pedig angyali arckifejezéssel ismeri el magában, megint makulátlan maradt a jelleme.

A helyzetre, és a pályán a sípmesterek által irányított képre jellemző, hogy a fergetegesen doboló Urbán Ottó otthagyja hangszerét, és dühös, már-már Toldi-szerű ábrázattal kisétál a csarnokból. Kész, vége, kész vége – 22-28 a vége. A Kábel SE ennél, ezen az estén mindenképpen többet érdemelt.

(Molnár F.: „Ez a találkozó egy-két gólos különbségű mérkőzés volt. Úgy érzem, pontot érdemeltünk volna, és nem hiszem, hogy ennyire védeni kell a Fradit. Habár az első osztály lehetősége is előttük lebeg, mivel bővíteni akarják az NB I-et, és így a másodiknak is lenne esélye. Pesten pedig erős NB I-et akarnak. Ehhez kell a második hely! Gratulálok játékosaimnak, a szurkolóknak pedig köszönöm ezt a fergeteges bíztatást. Hatalmasat küzdöttünk megint!”)

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Ferencvárosi TC 22-28 (11-15)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok 250 néző, Vezette: dr. Janáky, Temesi.

Kábel SE: Djukanovics - Bécsi 2, JAKUBECZ, Szabó T. 6/1, PIROSKA 4, ALBERT-TÓTH 6, Szabó A. 1. Csere: SIRÓ (k), TIHANYI, SZÉLES, Radjenovics, Bán, Maletics 3.

Az FTC legjobb dobói: Grandjean 6, Pozsgai 5, Márkus 4/3.

Hétméteresek: 3/1, illetve 4/3. Kiállítások: 14 illetve 12 perc + kizárás (Deli, a harmadik kisbüntetés után).

Az eredmény alakulása: 7. perc: 2-2, 17. perc: 6-6, 23. perc: 7-10, 27. perc: 10-13, 38. perc: 14-19, 44. perc: 16-21, 47. perc: 19-22, 52. perc: 21-24, 58. perc: 21-26.

***

Furcsa sípmesteri felfogás

Felettébb érdekes benyomásaim vannak a szombat esti játékvezetői teljesítményről. Nem követtek el borzasztóan hátborzongató hibákat, nem vétettek olyat, amiért lincselhette volna őket a publikum. Csak sejtelmes, már-már alattomos módon végig segítették a fővárosi vendégeket. Ha netán elmaradt egy kiállítás, mert az FTC-legény rafinált módon kihúzta magát a csávából, jött is a dörgedelem a háló mögött háborgó, egykori kábeles játékosokból álló „grémium” részéről. Mire föl a derék játékvezető kikacsintott, és egy véleményesnek megítélhető belemenéssel „kompenzálta” előbbi döntését. És ez nem egyszeri alkalom volt, a fiatalnak tűnő, de nevük alapján bizonnyal rutinos (hisz hallottam már róluk gyakran) páros a második félidőben folyamatosan így cselekedett. Olyan benyomásom volt tehát, mintha egy törvényszéki bíró egy jogtalannak vélt halálos ítélet feletti lelkifurdalásában „tyúkperekkel” vigasztalódna. Azért a kettő között van némi különbség – kedves játékvezető urak.

A sípmesteri tevékenység hátterének megvilágításában persze lehet fejtegetésekbe bocsátkozni. Ugyebár az FTC nagy név a szakmában, és ha egy feltörekvő egyesületről, egy tehetséges társaság előmeneteléről van szó, bizonyosan illik előteremteni az utat számukra. Nem hiszem, hogy ezt velük, a kézilabdázókkal előre egyeztetik a Magyar Kézilabda Szövetség különböző bizottságokban terpeszkedő irodai aktakukacai, de a játékvezetőkkel – feltelezhetően (?) – ezt tudatosítják. Így fordulhat elő aztán az, hogy az FTC ugyan lehet, simán győzött volna, igaz, komoly erőfeszítésekkel Balassagyarmaton – mégis, a játékvezetői ténykedés miatt ott köröz a kétkedés fekete madara a Városi Sportcsarnok felett.

Meglehet, ebben az okfejtésben nincs igazam, de az ördög sosem alszik – a Magyar Kézilabda Szövetségben sem. Nem jó, ha ez a tendencia folytatódik, nem jó ez a sportágnak!
Hegedűs Henrik

Milyen ember volt József Attila?

Legismertebb verseiből származó válogatott idézetekkel, az életrajz fontos mozzanatait, valamint a halál pillanatának máig tisztázatlan körülményeit felelevenítve emlékezett a száztíz éve elhunyt József Attilára Kovács Ferenc nyugalmazott középiskolai tanár Balassagyarmaton.

A városban és a megyében közismert és közkedvelt irodalombarát, történelem-földrajz szakos pedagógus a református egyházközség Ady úton lévő gyülekezeti termébe invitálta vasárnap délutánra mindazokat, akiket érdekelt a huszadik század egyik legnagyobb költőóriásának sajátos világa. Kovács Ferenc részletesen ismertette a hallgatóság előtt, milyen nehéz körülmények között cseperedett fel a kis József Attila, és a nyomorban, a nélkülözésben átélt szörnyű hónapok-évek miként hatottak egész életére és költői művére. 

Nem csupán a nagyközönség számára ismert-tudott mozzanatok villantak fel, így Horger Antal szigorú arca, amint azt mondja a „Tiszta szívvel” nagyszerűen őszinte sorai szerzőjének, hogy: „Ön, amíg szóból értek én/nem lesz tanár e féltekén”, hanem olyan kulisszatitkokba is beleláthattunk, mint az „Óda” születésének előzményei és utóhatásai. A Lillafüreden megalkotott máig borzongatóan gyönyörű szerelmes vallomást, amikor a költő kedvese, Szántó Judit véletlenül, a kabátzsebben kutatva megtalálta, arra gondolt, Attila ezt neki írta, s mikor megtudta, nem ő az ihlető személy, gyógyszert vett be, öngyilkosságot kísérelt meg, és csak a kórházi ágyon engesztelődött ki, amikor az élettárs hamis ígéretet tett: a mellékdal neki szól. Érdekes volt, amint az előadó egymás után sorrendbe illesztette az édesanyjáról szóló verseket: a „Mama”, az „Anyám”, a „Kései sirató” szemrehányó, de mégis áradóan szeretetteljes szavait. 

Kovács Ferenc felidézte, hogy küzdött konokan a kórral, az agyában egyre jobban terjeszkedő lidérccel a költő, s megtudhattuk, miként jutott el a külvilág számára meg nem értett zseni addig az utolsó másodpercig, amikor a balatonszárszói vasútállomáson jött a tehervonat: mert öngyilkosság volt ez, legalábbis minden jel, az utolsó búcsúlevelekből kitáruló hangulat ezt igazolja.

Az előadó-tanár hangsúlyozta: József Attila halála után indult el a Parnasszusra, halála után vált igazi költővé, és bármely politikai rendszer akarta kiforgatni a maga hasznára az irodalmi életművet, a magyar emberek szívében mindvégig megmaradt és megmarad a nemzet egyik legnagyobb alkotójának.

Hegedűs Henrik

Fotó: Sümegi Tamás

Költészet Napja verssel-dallal

Kicsik és nagyok, fiatalabbak és idősebbek, gyakorlott művészek és ifjú próbálkozók léptek fel egymás után a művelődési központ pódiumára szombaton kora este, a balassagyarmati költészet-napi műsoron.

A repertoárban felhangzottak lágy dallamok kíséretében megzenésített versek, halk szavú, de annál hitelesebb, és zengő baritonokon ércesen az éterbe szálló szavalatok is. Valóban a város költészeti-muzsikás életének színe-java eljött, hogy április tizenegyedike alkalmából szórakoztassa a versszerető közönséget. A műsorban szerepeltek: a Dallamos együttes, a Csalogató együttes, Szegedi Dzsulietta, Horváth Lászlóné, Sztancsik József, Mocsár Anna, Majdán Béláné, Kecskeméthy Lilla és Táborszky Richárd, illetve Major Lászlóné és Végh Gyula duója, a Tormay Cecile Irodalmi Társaság tagjai, Siket Norbert, Hamvas Ákos, Fábri István, Csallóné Majoros Erzsébet, Palánki Éva és Kovács Éva.

Hat művész képei a Tolnay-házban

Különleges kiállításra csalogatja a művészetek barátait a Tolnay Klári Emlékház. A tavasz második „pillanataként” hat művész alkotásaiból nyílt tárlat Mohorán.

A szombat kora délutáni megnyitón, ahogy az lenni szokott, zsúfolásig megteltek a falusi lak szobái. Először Pásztor Sándorné Kazinczy-díjas nyelvművelő-irodalom tanár köszöntötte a vendégeket, és egyenként bemutatta a kiállító művészek - dr. Tettinger Tóni, Juhász M. Miklós, Lebár József, Massányi Kinga, Nagy Márta és Nagy Pál – munkásságát. Az egyes méltatások között pedig a magyarnándori asszonykórus vidám palóc dalokkal kedveskedett, Ódor Vivien pedig ékes tájszólással tréfás mesét adott elő.

A tárlatról Csach Gábor művészettörténész mondott pár elemző mondatot. Kiemelte, az ilyen jellegű összművészeti kiállításokon az alkotók között nagyon nehezen körvonalazhatóak közös szálak, talán csak annyi, mindannyian Tolnay Klári tisztelői. Hozzátette: merőben furcsa, már-már értelmezhetetlen, ahogy ezen az eseményen összecseng a falakon látható képek hangulatvilága a palóc helyi népiesség értékeivel, és a híres színésznő emlékével. De ilyen maga az élet is. Némi történeti elemzés keretében felvillantotta, hogy a múltban miként jelentek meg a különböző művészi csoportok, a reneszánsz korától egészen a mai időkig. Végül, a Költészet Napjához kapcsolódva Balassi verset idézett.

A rendezvény további részében megszólalt a Tolnay család házi „fekete zongorája”, Miskei László tökéletes billentyű-kezelése jóvoltából, énekeltek a házigazda mohorai asszonyok, majd immár minden kötöttségtől mentesen az udvaron tangóharmonika-szó kíséretével daloltak a résztvevők.

Kitisztított Reménysugár-udvar

Serény kezek dolgoztak a verőfényes szombat délelőttön a balassagyarmati Reménysugár Otthon udvarán. Tucatnyi férfi és hölgy, egy baráti társaság tagjaiként a városszépítő nap keretében rendbe tették az intézmény közvetlen környezetét.

Az ötlet Dobrocsi Lénárd városi önkormányzati képviselő – civilben kertészmérnök – fejéből pattant ki. Mondván korábban többször ajánlkoztak már szervezetek a Reménysugár Otthon környezetének megtisztítására, de az elképzeléseket sosem követte cselekvő mozdulat. Most viszont, dr. Fehér Edit intézményvezetővel egyetértésben a fiatalok nekiveselkedtek a munkának. 

Amikor ott jártunk, markos kezek éppen egy kiskocsira rakták fel a zsákokba összegyűjtött nyesedéket és zöldhulladékot. Nem messze onnan, mások a parkolót söpörték. A bejárati ajtóhoz vezető lépcső oldalában három hölgy gyomlálgatta a virágokat, távolabb a fűnyíró berregett. Előkerült egy jókora bárdszerű vágóeszköz is, azzal esett neki az önkéntes parkgondozó az elburjánzott cserjéknek. Egy fiatalember pedig a metszőollóval csinosította a bokrokat.

Dobrocsi Lénárd tájékoztatása szerint sajnos a Reménysugár Otthon már két évtizede nem tud kertészt alkalmazni, így aztán valóban ráfér a csinosítgatás az udvarra. Most sem tudtak mindennel végezni, legfőbb feladatuknak azt tekintették, hogy a bejárat előterét megszépítsék, így a nemrégiben komolyabb felújításon átesett épületegyüttes „külcsíne” is tetszetős legyen, és az ide érkező látogatók, vendégek kedvezőbb képet alkossanak a gondozó intézményről. A városatya hozzátette, a jövőben több ilyen akcióval szeretnék felhívni a figyelmet a lakókörnyezett óvására.

H.H.

Könyvtári kiállítás költészetről

Rendhagyó kiállítással kedveskedik olvasótáborának a Költészet Napja alkalmából a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár. A tárlaton az elmúlt negyedszázad április 11-ével kapcsolatos városi eseményei elevenednek meg.

Az április 7-től 13-ig látható kiállítás szervezési-rendezési hátteréről Kiss-Mohai Orsolya, az intézmény igazgatója számolt be. Elmondta, korábban azt tervezték, hogy neves művészeket hívnak el ebből az alkalomból egy verses estre, de a próbálkozásaik meghiúsultak, pontosabban a személyiségek mondák vissza a felkérést. Így esett a másik megoldásra a választás: a bejárat közelében felállított képes tablókon az elmúlt huszonöt esztendő balassagyarmati költészet napi rendezvényeiről látható összeállítás, amelyeket a városi könyvtár szervezett. A József Attiláról szóló megemlékezések mellett helyet kapott annak a hagyományos, bár az utóbbi években már elmaradt irodalmi sétának a bemutatása, amelyen a középiskolás diákok felkeresték a gyarmati emlékhelyeket, a költőket-írókat ábrázoló műalkotásokat a Palóc-ligetben, és egy-egy helyszínen felhangzottak a költemények: például Szabó Lőrinc (azóta ellopott) szobránál idézetek a Tücsökzenéből.

Az igazgató asszony elmondása szerint az elmúlt napokban nagy érdeklődés mutatkozott meg a könyvtár látogatói részéről eme kis tárlat iránt, kíváncsian keresgélték magukat is az emberek, hátha felbukkannak egy-egy korabeli fotón, mint a rendezvények résztvevői.

Próbajárat az új kukásautón

Az első igazán tavaszias áprilisi nap Balassagyarmaton. Már nem kell fázósan összehúzni a kabátot, már bátran lehet kerékpározni a kisváros kies utcáin. Ahol aztán az ember érdekes jelenetekre bukkan.

Szerda délután öt óra felé a Madách Liget központjában, a boltsor közvetlen közelében furcsa csődület támadt. A járókelők megálltak egy percre, hiszen ilyen pillanatokban ritkán van részük. Egyszerre két kukásautó is megjelent az Erdélyi József utcában. A közeli kocsma teraszán a vendégek gyorsan letették az asztalra söreiket és kíváncsian szemlélődtek mi történik. Hamarosan leesett a „tantusz”.

Nem, egyáltalán nem az történt, hogy a Városüzemeltetési Kft. egy kicsit korábbra hozta a minden évben esedékes tavaszi lomtalanítási akcióját. Sőt, nem is az fordult elő, hogy „közérdekű bejelentésre” vonultak ki a munkások, mondván valamelyik tömbházban túl sok hulladék halmozódott fel, ezért kellett harcba vetni egyszerre két kukáskocsit is. A valóság ennél sokkal egyszerűbb: a közelmúltban a balassagyarmati önkormányzat egy sikeres pályázat jóvoltából szerzett be két, modern, MAN típusú hulladékszállító járművet, és bizony, feltehetően a teherautón szolgálatot teljesítő alkalmazottaknak illik „élesben” is kipróbálni, milyen a kezelése a gyakorlatban. Persze akadtak még óvatlan, ügyetlen mozdulatok, bár a munkásruhába öltözött férfiak között mozgó farmernadrágos fiatalember nagy buzgalommal magyarázta a szakszerű használat fortélyait – az egyik konténert például kis híján begyűrték, úgy kellett még az utolsó másodpercben leállítani a szerkezet.

De nincs semmi baj, a próba során történhet malőr – hogy aztán mire beindul a „rendes” munka a kukáskocsival, már ne legyen semmiféle fennakadás a szemétszállításban.

H.H.