Büszke tartású kecses agarak seregszemléje

Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk. Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük, másokban is kellemes emlékeket idézünk.

 

A középkorban a királyi és főnemesi családoktól elválaszthatatlan volt a nemes kutyák tartása. Főként a gyors mozgású, kecses járású agár-fajta nyerte el a gazdagok tetszését, és tenyésztették is őket becsülettel. Ilyen tenyészhelyként tartották számon Ősagárdot, a Naszály és a Cserhát találkozásánál található, hegyektől övezett, erdőkkel körbevett települést. Ahol az utókor immár hetedik alkalommal, fesztivállal adózott az elődök mesterségének.

Nagy a hőség, izzasztóan nagy. Az ősagárdi focipálya közvetlen közelébe leparkolva szinte elvakít bennünket a kora délutáni nap sugara. Az égen alig-alig mozog egy pár bárányfelhő.

Komolyan zavarja ez az időjárás a nap főszereplőit is. Két eb kis játszadozással igyekszik hűsíteni magát, más „gazdik” óvatosan, inkább az árnyas fák tövébe terelik a kedvenceket. Egy hölgy – mintha csak Szörnyella de Frászt látnánk a 101 kiskutya című filmből – vagy öt kutyus pórázát igyekszik marokra fogni, miközben a gyönyörű szőrű házőrzők minden égtáj irányába kíváncsiskodnak. Ahogy beljebb haladunk, érdekes figura sétál velünk szemben: bajor népviseletben, bőrgatyában virít, mellette asszonya, előttük pedig lihegve, lógó nyelvvel vonulnak a „barátai”. De minden lépés után újabb és újabb agárfajtákba botlunk. Egy kislány éppen most végzett a bíráló bizottságnál. Mosolygós arccal vonul el mellettünk, miközben kutyája frissen szerzett díját szorongatja a kezében.

De akadnak itt más állatok is ám! Délceg paripák, rajtuk különböző díszruhába öltözött lovasaik: a Magyar Dámalovas Egyesület kis különítménye valódi színházi produkciót ad elő, szerelmespárral, nászmenettel.

A kis színpad előtt is nyüzsgés tapasztalható. Először csak a hangszóróból áradnak invitáló hangok az előadásra, de nemsokára előtoppan az udvari bolond, aki rögvest mesét mond a gyerekeknek: a szépséges Porcukorka királykisasszonyt elrabolta a gonosz Latyak herceg, és most indulni kell őt kiszabadítani. A közönség pedig csak kacag és kacag.

A házigazdák sem restek. Bemutatják, hogy az ősi néven kívül miről is nevezetes a falujuk. Apróbb és idősebb néptáncosok pattannak színpadra, „tüzesen” ropják, természetesen vastaps a jutalmuk – és talán még az agárhölgyek és agárurak is ámulnak rajtuk.

Aztán más feladatokkal is meg kell birkózniuk a nemes ebeknek. Nem csupán a szépségüket díjazzák a hozzáértő emberek, hanem a sebes futásukat is, a gyorsaságuk felméréséhez nem elegendő a puszta stopperóra, ide bizony radar dukál.

Este még modern ír kocsmazene szórakoztatja a nagyérdeműt, aztán a kutyák és gazdáik szépen nyugovóra térnek, de lélekben készülve az eljövendő közös feladatokra.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

 

Néprajzkutató és rendező az új Madách-díjasok

A hagyományos koszorúzással kezdődött, majd kiállítás-megnyitóval és a díjátadókkal folytatódott Balassagyarmaton az idei Madách-ünnepség programsorozata.

Sidló Ferenc Köztársaság téren lévő szobránál Szlatinszky Ivett szavalatát követően nem csupán a közéleti személyiségek és a drámaköltő nevét viselő szervezetek és társaságok rótták le tiszteletüket, hanem a leszármazottak és a város oktatási intézményeinek képviselői is. 

A Madách Imre Városi Könyvtár emeleti galériájában az idei Horváth Endre-díjas Kusnyár Eveline festőművész kiállítását nyitotta meg Csach Gábor művészettörténész. A méltató azt hangsúlyozta, hogy a fiatal alkotó tudatosan vállalja fel műveinek megformálásában a női identitását, ez a témaválasztásából is visszacseng. A nőkre jellemző pontosság és az álmodozás furcsa elegyéből születtek a képei, amelyek egyben őszinteséget és hitelességet sugároznak, az alkotások címei is meghökkentően egyediek. Kusnyár Evelinről megtudtuk, hogy Pénzes Géza művész-tanár műhelyéből indult, majd jutott el a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzésén át az érett művészi karakterig. Ő egy igazi „nőművész”, ami nem tévesztendő össze a női művész fogalmával, hanem a férfi alkotói formavilág egyfajta ellenpárja. Ám nem „protest” hangulatúak alkotásai, hanem finom iróniával átitatottan kifejezőek. Az eseményt Fábián Annamária gitárjátéka színesítette.

Miután befejeződött a megnyitó, és a látogatók megszemlélték a tárlat alkotásait, házigazdák és vendégeik átsétáltak a művelődési központ nagytermébe, ahol a díjátadókkal folytatódott a Madách-ünnepség eseménysorozata.

Itt Szalai-Lovász Emőke műsorvezető először Skuczi Nándort, Nógrád Megye Közgyűlésének elnökét kérte fel köszöntésre, aki egyedi gondolatokkal kezdte mondandóját. Simonyi Károlytól (Charles Simonyi), a magyar származású amerikai űrturistától idézett, aki második útja alkalmával, 2009. március 29-én Az Ember tragédiája legnépszerűbb mondataival üdvözölte a vele kapcsolatba lépő magyar asztrofizikusokat. A szónok hozzátette, a reformkor, amelyben a nagy drámaíró nevelkedett és első közéleti lépéseit tette meg, egyedülálló korszaka nemzeti történelmünknek, még inkább az 1823-as esztendő, hiszen ekkor született Madáchon kívül Petőfi Sándor és gróf Andrássy Gyula, ekkor vetette papírra a Himnusz örökbecsű sorait Kölcsey Ferenc, és ekkor fogalmazta meg először híres matematikai tételeit Bolyai János. A Madách-kultusz nógrádi vonatkozású, újszerű megközelítéseit érzékeltetve pedig kiemelte T. Pataki László „Kit szerettél, Ádám?” című színpadi adaptációját, Pál József és a Palócföld folyóirat publikációit. Végezetül kiemelte, a mai ember számára is legyen érvényes Madách életszemlélete: „soha semmit fel ne adj!”.

A Dobroda zenekar által szolgáltatott pergő ritmusokat követően Kiss-Mohai Orsolya, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója olvasta fel a Horváth Endre-díjas Kusnyár Eveline festőművész méltatását (az alkotó munkásságát fentebb már bemutattuk). A Madách-díjasok közül előbb Csábi István előadóművész mutatta be dr. Limbacher Gábor néprajzkutató muzeológust. Ebből megtudhattuk, hogy az eredetileg gépészmérnök végzettségű férfiú érett fejjel lett néprajztudós, és e társadalomtudományi terület doktora. Közel harminc évvel ezelőtt került a Palóc Múzeumba, ahol 1992-től főmuzeológusként tevékenykedett, 2000 és 2003 között pedig a megyei múzeumi szervezet igazgatója volt. Kiemelt szakterületei a néprajzi jelenkutatás, a népművészet, a népi vallásosság, népi gyógyászat, a társadalom néprajzi-antropológiai megközelítésű folyamatai, ezen ökoszisztémák, kulturális modellek működésének sajátosságai. Alakjával rendszeresen találkozhattunk régebben és a közelmúltban is a különböző folklór-rendezvényeken, így például a minden július végén megrendezendő Szent Anna-napi Palócbúcsú szervezésében is aktív szerepet vállalt. Számos publikációja, szakírása jelent meg különböző sajtóorgánumokban és néprajzi, népi vallásossággal összefüggő konferenciák rendezésében is „jeleskedett”. Az utóbbi öt évben elkerült Nógrádból, Veszprém megyében dolgozott, ahol előbb a megyei múzeumot igazgatta, majd a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum élére került.

Dr. Limbacher Gábor, miután átvette díját Skuczi Nándortól elsősorban azoknak köszönte meg elismerést, akik a palócságot kutató három évtizedes munkájában a leginkább segítették őt, ahonnan a legtöbb biztatást, ihletet, szellemi töltetet kapta a még elmélyültebb kutatás irányában – a palócok színes-szakrális világából.

A másik jutalmazott személyiség Vidnyánszky Attila Kossuth – és Jászai Mari-díjas rendező, a fővárosi Nemzeti Színház igazgatója lett. Őt Matúz Gábor újságíró mutatta be úgy, hogy a „hivatalos” szövegbe rögtönzött, személyes felhangokat is vegyített. A „száraz tények” között megemlítette a beregszászi származást, a kijevi bölcsészdiploma megszerzését, majd utána a tanárkodást egy középiskolában. Majd kitért a pályamódosításra, a színház felé fordulásra, az 1992-es beregszászi társulat-alapításra, és az innen elinduló, máig töretlen pályaívre. A Magyarországra történt átköltözésre, a debreceni évekre, majd az újabb felelősségteljes megbízásra a Nemzeti Színház élén. Szó esett a széles körű közéleti szerepvállalásról, illetve arról is, hogy Vidnyánszky Attila húsz színházban több mint nyolcvan darabot rendezett idáig. A méltató hozzátette, a rendező „nem ül a babérjain”, hanem továbbra is rendületlenül dolgozik, rendez, színdarabokat állít a közönség elé. „János vitéz”, „Johanna a máglyán”, „Három nővér”, „Körhinta” jöttek sorban a művek címei, és természetesen „Az ember tragédiája”. Amely számára nem egy, hanem „a” magyar színdarab, és minden alkalommal új csodát fedez fel benne. És bátran belevágna egy olyan előadásba, ahol minden egyes sorát színre viszi.

Személyes élményekre térve Matúz Gábor megemlítette, legutóbb a „Szarvassá vált fiú”-t látta rendezésében, Törőcsik Marival az egyik főszerepben. Kiemelte, hogy Vidnyánszky Attila több mint egy kiemelkedő színházi rendező, és szakmai kvalitásait még az ellenségei is kénytelenek elismerni időnként, hiszen „emlékezzünk csak vissza, miféle nemtelen támadások kereszttüzébe került már akkor, amikor a neve felmerült a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjára; ezek a hangok az utóbbi időben meghalkultak ugyan, de ne legyenek kétségeink, ez csak amolyan vihar előtti csönd”. Végül humorral zárt: az új Madách-díjas szeret bokszolni, de ha gyakorol, senkit sem képzel az edzőzsák helyébe – mert a sport kikapcsolódás, feltöltődés neki.

A Madách-ünnepség zárásaként Csizmadia Gergely színművész köszöntötte verses-zenés műsorával – amelybe névre szóló „betétszámokat” illesztett – az ünnepelteket.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Gyurkó Péter

Hogyan nem lett Balassagyarmat megyeközpont

Egy ideig valóban úgy tűnt, és sokan elhitték, mi több, a Gyarmati Újság októberi száma készpénzként kezelte, hogy Balassagyarmatra teszi át székhelyét Nógrád Megye Közgyűlése. Ám nem így történt: az örömöt üröm váltotta, a boldogságot csalódottság. Mégis, visszatekintve ne bánjuk, hogy néhány hétre a városra vetült az ország figyelme. Vagy talán fogadjuk el Csach Gábor humoros szavait, aki a végső parlamenti döntés után ezt mondta nekem telefonon: „egy ideig úgy éreztük magunkat, mint 1919-ben Gabriele d’Annunzio és szabadcsapata, akik olasz hazafiúi felbuzdulásból néhány napig elfoglalták a fiumei városházát.” A Nógrád Megyei Hírlapban végigkövettem az eseményeket, most visszatekintőként ezt osztom meg az olvasókkal.

Első reakciók az áthelyezési döntés után

(2014. október 25.)

Országos hír lett, és sok mindenkit őszinte véleményalkotásra késztetett, hogy október 22-én úgy döntött Nógrád Megye Közgyűlése, átteszi székhelyét Salgótarjánból Balassagyarmatra. Ám már az első reakciókból kitűnt, ez a határozat még nem jelenti automatikusan azt, hogy a megyeszékhely is ismét az Ipoly-parti város lesz. Hovatovább legfeljebb a megyei jogú városi cím megszerzése tűnik reálisnak – de ez sem rövid távon. Mindenesetre az érintettek kitörő örömmel fogadták a „költözést”.

Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere a város október 23-i ünnepségén rendezett díjátadás előtt jelentette be a közönségnek – stílszerűen, a régi vármegyeháza dísztermében –, hogy a megyei önkormányzat áthelyezi székhelyét az Ipoly-parti településre. Dörgő tapsvihar köszöntötte ezt a bejelentést. A polgármester néhány mondatban utalt a múltra, hogy a XVIII. század végétől egészen 1949. decemberéig Balassagyarmat volt a megyeszékhely, de aztán az akkori kommunista rezsim áttette Salgótarjánba. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a város azóta is megtartotta komoly rangját Nógrádban, amit nem csupán több megyei fennhatóságú intézmény, mint a bíróság, az ügyészség, a börtön itt maradása jelzett, hanem az a semmiképpen sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi években egyre inkább Balassagyarmat vált a térség húzóerejévé, gazdasági vezérévé, területfejlesztési centrumává, ami mellé kulturális, művelődési, egészségügyi és sport rangemelkedés is járult. Medvácz Lajos úgy fogalmazott, mindenki vésse eszébe a dátumot: 2014. október 22. A közgyűlés döntése kiemelkedően fontos nappá vált a város életében. Majd ugyancsak hatalmas éljenzés közepette felolvasta annak a nyolc képviselőnek a nevét, akik pártállástól függetlenül Balassagyarmat mellett szavaztak a székhely megváltoztatásánál.

Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség országgyűlési képviselője kifejezetten örül annak, hogy a megyei önkormányzat ilyen döntést hozott, és a maga részéről teljes mértékben támogatja az „átköltözést”. Hozzátette, Balassagyarmat számára ez a határozat egy történelmi jóvátételi gesztus, és begyógyíthat olyan sebeket, amelyektől hatvanöt éve szenved a város. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy közigazgatási értelemben nem hoz komoly változást a megyei önkormányzat székhelyének áthelyezése, mert a közgyűlés 2010 óta elsősorban stratégiai, területfejlesztési ügyekben dönt. Salgótarján helyzete sem csorbul ezzel, mert a megyei jogú városi rang a támogatások odaítélésénél is külön kategóriát képvisel. Kétségtelen viszont – tette hozzá a honatya –, Nyugat-Nógrád számára mindenképpen áttörést jelenthet, hogy mostantól Balassagyarmatról döntenek sok fontos kérdésben.

Az ujjongó szavakat követően azonban sok kérdés várat még magára. Ugyebár egy megyei közgyűlésnek méltó helyet kell biztosítani. Történelmi hagyományok alapján, illetve infrastrukturális szempontból egyaránt a régi vármegyeháza lenne e célra a legalkalmasabb. De az is biztos, hogy némi felújítást gyorsan el kell végezni az épületen, hogy minél előbb zökkenőmentesen lebonyolíthassák az átköltöztetést. Ez viszont előrevetíti a nagy lehetőséget: az 1830-as években készült, és alapterületét tekintve a legnagyobb magyarországi megyeháza komplex korszerűsítésére immáron komoly forrásokat szerezhet a város – a támogatások „lehívásában” pedig az új „lakó” segíthet.

Év végéig átköltözik a megyei közgyűlés

(2014. október 31.)

Talán ott fenn, az égi karosszékekben, a város néhai polgármesterei, a megye egykori fő – és alispánjai elégedetten csettintettek, amikor az utódok ellenszavazat és tartózkodás nélkül „befogadták” Balassagyarmatra a Nógrád Megyei Közgyűlést.

Az első döntést már október 22-én meghozta a megyei testület, így a gyarmati városatyákon volt a sor, hogy ők is meghozzák a határozatot. Az október 30-i ülést igen nagy érdeklődés kísérte a média részéről is, hiszen a Magyar Távirati Iroda és az Ipoly Televízió munkatársai mellett lapunk is stábbal (újságíró és fotóriporter) jelent meg, ráadásul a megyei önkormányzat a legmagasabb szinten – dr. Barta László főjegyző, Bablena Ferenc és Barna János alelnökök – képviseltette magát a vendégek széksoraiban.

A közgyűlés új otthonával kapcsolatos előterjesztés vitája során mindössze Lombos István (MSZP) szólalt fel az ellenzék nevében Úgy fogalmazott, „az élet nagy rendező”, és vannak olyan pillanatok – mint ez – amelyet mindenképpen meg kell ragadni. Pártállástól függetlenül, pusztán lokálpatrióta szemmel tekinteni a döntés elé, és feltétlenül támogatni a megyei közgyűlés Balassagyarmatra költöztetését. Az elmúlt 65 év szempontjából ez rehabilitáció a városnak, amely elismeri Nógrád megyében meglévő központi szerepét. Remél továbbá, hogy a város vezetése mindent elkövet majd, hogy méltó helyet biztosítson a megyei önkormányzat hivatalainak.

Ezután került sor a szavazásra: a hiánytalan, tizenkét tagú testületből mindenki igennel voksolt – az egyhangú hozzáállás egyébként előre „borítékolható” volt. A közgyűlés nevében Barna János köszönetét fejezte ki a gyarmatiaknak, hozzátette, személyesen is meghatódott a 12 igenen, ami példaértékű, mutatva, hogy helyi jelentőségű ügyekben tökéletesen félretehetőek a pártpolitikai nézőpontok, és a város érdekében közösen cselekedik a Fidesz, az MSZP, a Jobbik és a Demokratikus Koalíció. Ígérte, hogy a megye korrekt partner lesz, mind a költöztetés lebonyolítása során, mind a két fél későbbi együttműködésében.

A határozat lényege, hogy a balassagyarmati önkormányzat a Civitas Fortissima tér 2. szám alatti régi vármegyeháza épületében ingyenesen, közfeladat ellátása érdekében, ezek ellátásához szükséges mértékben mintegy ezernyolcszáz négyzetméteren biztosít helyiségeket. A terület kialakításának költségeit is állja a város, amelyre az idei évi „büdzséből” harmincöt-millió forintot különítenek el. Csach Gábor alpolgármester érdeklődésünkre elmondta, a régi megyeháza keleti szárnyát bocsátják a közgyűlés rendelkezésére. A tervek szerint az elnöki hivatalt a városi televízió egykori irodáiban alakítják ki, és a földszintet, az emeletet és a tetőteret is használhatják, irattár, informatikai helyiség céljaira, valamint a megyei területfejlesztési ügynökség munkatársai is ide költöznek – ezzel párhuzamosan a jelenleg itt működő Mikszáth Kálmán középiskola is „távozik” az épületből.

A munkálatok várhatóan még az idén elkészülnek, így jövő januárban első ülését is megtarthatja új otthonában a megyei közgyűlés – Barna János tájékoztatása szerint az emeleti díszteremben.

Parlamenti harc lesz a Gyarmat-Tarján ellentétből?

(2014. november 12.)

Továbbra is áll a bál a megyei önkormányzat Salgótarjánból Balassagyarmatra történő átköltözése miatt, a témában nem szűnik a politikai perpatvar. A közélet viharaiban újabb és újabb erőteljes széllökések mutatják a tornyosuló feszültségeket. Salgótarjánban tüntetés készül, míg a parlamentben ellentétes fideszes törvényjavaslat-módosítások születnek, miként is határozzák meg hivatalosan a megyei közgyűlés(ek) székhelyét.

Az események az elmúlt héten két markáns szálon futottak. Egyrészt, internetes berkekben futótűzként terjedt a hír, miszerint egy facebook-on alakult csoport tüntetést szervez Salgótarjánban, a megyeszékhely megtartása mellett.

Az „I love Salgótarján” a portál bejegyzése szerint még 2012. márciusában regisztrált a közösségi internetes oldalon. Igazán azonban a közelmúltban „aktivizálódott”, miután október 22-én a megyei közgyűlés döntött a hivatal Balassagyarmatra való átköltöztetéséről. November elsején már megjelent a felhívás a tüntetésre, amelyet a megyeszékhely (!) Salgótarjánban maradása érdekében szerveznek. Mi több, az időpontot és a helyet is megadták: november 14., 18 óra, Főtér. Még ugyanezen a napon a következőt osztotta meg ennek a csoportnak a „kezelője”: „Kedves Salgótarjániak! Tudom, hogy mostanában mindenki, az internetadó, amerikai botrány stb.-vel van elfoglalva! Én egyszerűen arra kérem a város lakóit, hogy fogjunk össze, és ne engedjük, hogy eltapossák városunkat, Salgótarjánt! Ha egyet értesz velünk, akkor nyomj egy "ott leszek" gombot, és hívd meg ismerőseidet is, hogy minél többen lehessünk!” Másodikán, egy újabb bejegyzésben már médiások, sajtósok jelentkezését várják a tüntetésre. Igyekeztünk utánajárni, ki állhat a kezdeményezés mögött. Meg nem erősített hírek szerint egy hölgy az illető – nevét nem kívánta felfedni. Egy kommentálásra való reagálásban azonban ezt fejtette ki a tüntetés indokául:

-        Itt lényegében nem arról van szó, hogy Salgótarján nem teljesített eddig, hanem hogy lehetőséget sem adnak az új városvezetésnek, hogy bizonyítson! A város lakói ezt úgy értelmezik, hogy ez nem más, mint a Fidesz bosszúja, hogy nem szavaztunk újra bizalmat Székynének. Tehát nehogy már Dóra Ottó polgármester úrnak és a városnak jó legyen! Lehet, hogy nincsen értelme a tüntetésnek, de legalább megpróbáljuk, hátha. Szóval ezt a problémát nem így kéne orvosolni!

Dóra Ottó, Salgótarján polgármestere megkeresésünkre elmondta, felületesen értesült a tüntetés szervezéséről, de részleteket ő sem tud. Ha megtartják a demonstrációt, magánemberként elmegy a rendezvényre, de csak szemlélődni, tapasztalatokat gyűjteni. Egyelőre semmiféle hivatalos felkérést, megkeresést nem kapott a szervezőktől.

-        Én úgy gondolom, és a tények is igazolják, jelenleg semmi nem veszélyezteti Salgótarján megyeszékhelyi rangját és megyei jogú városi státuszát. A városi közgyűlés egyhangúlag támogatja, hogy ha esetleg ilyen felmerülne, a tőlünk telhető eszközökkel megakadályozzuk ezt. A megyei önkormányzat Balassagyarmatra költöztetése, nézetem szerint nem más, mint a Fidesz megyei potentátjai közötti „cicaharc” része. Sajnos ma már, a megyei közgyűlés nem rendelkezik olyan hatáskörökkel, amelyek meghatározóak lennének, lassan egy falunak több feladata van, mint a közgyűlés hivatalának – mondta a polgármester.

Barna János, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke, aki beterjesztette az átköltözésről szóló javaslatot is reagált a demonstráció szervezésére.

-        Magyarországon demokrácia van, mindenki ott szervez tüntetést, ott rendez flashmob-megmozdulást, ahol, és amikor akar. Dóra Ottó azon kijelentésével, hogy semmi sem veszélyezteti a megyeszékhelyi rangot, teljesen egyetértek, magam is így látom a kérdést. Szó sem volt arról, hogy megváltozna Nógrád megye székhelye. A polgármester egyéb megjegyzéseire nem reflektálnék, nyugodtan menjen ki, sétáljon, vegyüljön a tömegben. Komolyra fordítva a szót: a tényekkel nem lehet vitatkozni. Nógrád Megye Közgyűlésének kizárólagos joga, hol rendezi be székhelyét. Ez mostantól Balassagyarmat, így erről felesleges bármilyen fórumokon vitatkozni – tárta elő véleményét az alelnök.

Időközben „beindult” a másik szál is. Több portál is terjesztette az elektronikus médiában, hogy hét Fidesz-KDNP képviselő, név szerint Rogán Antal, Németh Szilárd, Papcsák Ferenc, Dunai Mónika, Simicskó István, Fónagy János és Kucsák László (egyikük sem Nógrád megyei) az önkormányzati törvény tárgyalásához – november 6-i dátumozással – benyújtott egy módosító javaslatot. Ennek lényege, hogy „a megyei önkormányzat székhelyét a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletében a megyeszékhely területén határozza meg”.

A „riposzt” nem váratott sokáig magára. Az ellenvágást Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség parlamenti képviselője tette meg. November 10-én, hétfőn ő is benyújtott egy módosító indítványt, ugyanehhez a törvényjavaslatban szereplő paragrafushoz, amivel lényegében törölné a Rogán-féle csoport előterjesztéséből a megyei önkormányzatok székhelyére vonatkozó kikötést. Balla úgy indokolta mindezt, hogy 2012 januárjától a közgyűlések szerepe megváltozott, intézményfenntartóból területfejlesztési stratégiákat alkotó, tervező és koordináló szervezetek lettek, és nem mulasztotta el hozzátenni, hogy „a megyei önkormányzatok legitimációját a megyeszékhelyen kívüli szavazatok biztosítják", vagyis Nógrád esetében a salgótarjániak nem szavaznak a megyei közgyűlés személyi összetételéről. A honatya az indítványában hangsúlyozza, a megyei önkormányzati feladatok a megyeszékhelyen kívüli településen is felelősséggel elláthatóak, tehát a Balassagyarmatra való átköltözés nem érintené Salgótarján jogi, köz – és államigazgatási státuszát.

Mindkét javaslat egyelőre még csak az iratkötegekben található. Az Országgyűlés illetékes bizottsága november 11-én, azaz kedden kezdte meg az előterjesztések, így az esetleges módosító indítványok tárgyalását, és csak ezután kerülhet a téma a törvényhozás elé. A „disputa” a kérdésben pedig akár hetekig is eltarthat.

Képletesen szólva tehát úgy tűnik egyelőre, hogy az a bizonyos páva rászállott már a balassagyarmati régi vármegyeházára, de hogy fészket rak-e ott, erősen kérdéses – legalábbis, ahogy a politikai ütközetek jelenleg mutatják.

Balassagyarmat felé billent a megyei mérleg nyelve

(2014. november 15.)

Kitörő örömmel fogadták a városban a hírt, miután az országgyűlés két bizottsága is arra tette le voksát, hogy Balassagyarmat lehessen a jövőben a Nógrád Megyei Közgyűlés székhelye.

Szerdai lapszámunkban még arról írtunk, hogy a parlament elé került „hol legyen a megyei közgyűlés székhelye?” kérdésben akár még hetekig eltarthat, mire egyértelmű válasz születik. Nos, az események felgyorsultak, és egyre inkább úgy látszik, a nógrádi politikai mérleg nyelve immár véglegesen Balassagyarmat oldalára billen.

De mi is történt szerdán, illetve csütörtökön az „ország házában”? Ugyebár azt tudtuk, hogy Rigán Antal és hat társa a Fidesz-KDNP szövetségből az önkormányzati törvényhez módosító indítványt nyújtott be annak érdekében, hogy egyértelműen fektessék le: a jövőben kizárólag a megyeszékhely településen lehessen a megyei önkormányzat központja. Ezzel szemben viszont Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség honatyája merőben ellentétes javaslattal állt elő: semmi sem indokolja, hogy kötelezően a megyeszékhelyen legyen a megyegyűlés, és világos, logikus érveket sorakoztatott fel, miért nem lényeges és perdöntő, hol tanácskoznak a megyei képviselők, hol születnek meg ezek a területfejlesztési döntések – tehát nincs akadálya a Balassagyarmatra történő költözésnek.

Szerdán a parlament Igazságügyi Bizottsága, csütörtökön a Törvényalkotási Bizottsága tárgyalta a megyei önkormányzatok székhely-kérdését. A téma olyannyira felkeltette a helyi – de mint utóbb kiderült az országos – média érdeklődését, hogy a Gyarmati Televízió élő adásban közvetítette a csütörtöki bizottsági tanácskozást. Házy Attila, a tévé vezetője a helyszínen, szemtanúként követte nyomon a vitát. Érdeklődésünkre elmondta, nyugodt hangulatban zajlott a megbeszélés. Az ellenzéki, jobbikos és szocialista képviselők meglepődésüknek adtak hangot, hogy milyen érdekellentétek feszülnek a Fideszen belül az egyes lobbicsoportok között. Ám Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára viszont hamar eloszlatott bizonyos kételyeket, amikor kimondta: több évtizedes történelmi sebek gyógyíthatóak be, ha a megyei közgyűléseket nem kötik hozzá a megyeszékhelyekhez. Érdekes módon, szinte laikus módon, néhány parlamenti képviselő sincs tisztában azzal, mi a különbség a megyei közgyűlés székhelye és a tényleges megyeszékhely fogalma között. Erre utalt a jobbikos Staudt Gábor hozzászólása, aki úgy fogalmazott, „nem mindegy, melyik városban van az adott megye székhelye”, de a bizottság elnöke, Gulyás Gergely (Fidesz) leintette, mondván itt nincs szó a megyeszékhelyek jogállásáról. A szavazás szintén egységet tükrözött – a kormánypártiak részéről mindenképpen – azaz Balla Mihály módosító javaslata itt is „átment” a rostán, vagyis jövő héten már az Országgyűlés plénuma elé kerül az ügy, és aligha kérdéses, hogy felülírják a bizottsági határozatokat.

Szerettük volna megkérdezni Balla Mihály véleményét is, ő miként értékeli a bizottsági döntéseket, de lapzártánkig nem sikerült telefonon elérni.

A tegnapi – vagyis pénteki – országos hírportálok is jelentős terjedelemben foglalkoznak ezzel a Nógrád megyei témával. Több helyen úgy jelent meg, hogy „Balassagyarmat győzelemre áll Rogánnal szemben”, illetve megjelent az is: „hogy a gyarmatiak mitől erősebbek, mint a minden másban mindig erős Rogán és a többiek, annak hátteréről eddig nem szivárgott ki semmi”. Ám lapunk úgy értesült, a Fidesz név szerint emlegetett parlamenti frakcióvezetője egyértelműen Balla Mihály oldalán áll, s bár egyik honatyaként ő jegyezte a Salgótarjánt „támogató” indítványt, azóta – talán a logikusabbnak ható érvek hatására – áttért Balassagyarmat pártjára. Azt viszont számos országos hírportál megerősíti, hogy Kósa Lajos személyében magas rangú támogatója van a megyei közgyűlést megyeszékhelyen tartani akaró „frontnak”.

Az egyik internetes közösségi oldalon Dóra Ottó, Salgótarján polgármestere is megszólalt – épp az országos médiában megjelentekhez csatlakozva. Ő kiemelte, a különböző fórumok megjegyzéseivel szemben ez az ügy nem Salgótarján és Balassagyarmat rivalizálásáról szól. Sőt, szerinte a két város nem ellenfele, hanem szövetségese kell legyen egymásnak, hiszen mindkét helyen hasonló problémákkal küszködnek, és ezért megyén belül és kívül egymást kell támogatniuk. Hozzátette azonban, hogy itt a hatalom, még a törvényeket is figyelmen kívül hagyó bosszújáról van szó, amiért a választók nem igazodtak akaratához. Dóra Ottó arra kéri a salgótarjániakat, minden rendelkezésre álló eszközzel hallassák a hangjukat, hogy a döntéshozók is meglássák, kiknek a bőrére megy a játék.

Jelenleg itt tart az ügy. Jövő héten, kedden várható az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos parlamenti szavazás, de már most borítékolható, a balassagyarmati régi vármegyeháza keleti szárnyát kapja jövőben otthonául Nógrád Megye Közgyűlése.

 

 Elmaradt a tarjáni tüntetés

(2014. november 17.)

Bár az interneten igencsak nagy lendülettel harangozták be, az „I love Salgótarján” facebook-csoport mégsem tartotta meg a megyeszékhely melletti tüntetést a Főtéren.

Pénteken este hat óra. Salgótarján főterén meglehetősen nagy a nyugalom. Nem bömbölnek a hangszórók, nem szállnak az éterbe magasztos jelszavak. Pedig itt, elvileg tüntetésnek kellene lennie. Egy megmozdulásnak Salgótarján mellett. Annak érdekében, hogy ne kerüljön el a megyeszékhely a városból. Ugyan a politikusok mindenütt hangoztatják, hogy erről (egyelőre?) szó sincs, mégis, egyes tarjániak félnek attól, bekövetkezhet a legrosszabb, a rangvesztés. Ezért is (lett volna) a demonstráció.

Körbenézünk. Talán harmincan-negyvenen lehetnek a téren. Első „blikkre” nem úgy tűnik, mintha szervezett csoportosulás közelébe kerülnénk. A sajtó mindenesetre élénken érdeklődik az esemény iránt, itt van a Magyar Távirati Iroda és a tarjáni Városi TV is. Az Ipoly Televízió forgatócsoportja javában dolgozik, a kamera tetején ég a jelzőlámpa, a riporter élőben jelentkezik be a nézőknek a helyszínről. Fotós kollégánk is buzgón kattintgatja „masináját”, mivel semmi különös nem történik, jobb híján azt fényképezi, ahogy a tévések éppen megállítanak egy járókelőt. A férfi lokálpatriótának vallja magát, és azt mondja, a megyei közgyűlés Balassagyarmatra költöztetése csak az első lépés, hamarosan következik utána a többi. Eközben néhány méterre innen megszólal egy kórus: „Salgótarján, megyeszékhely, hejj, hejj”, de nincs különösebb hatása. Körbetekintünk, legalább egy szervezőt szeretnénk találni. Kár a gőzért. Nincs emelvény, még egy „hordó” sem, ahová a szónoknak illene állnia. A téren ácsorgók, várakozók aztán elunják magukat, és elindulnak hazafelé, de még legyintenek egyet – „mit tegyünk mi, ha még a tüntetés szervezőit sem érdekli Salgótarján sorsa”.

Végül egy utózönge. Vasárnap délután a kíváncsiság kedvéért fellépünk az „I love Salgótarján” oldalára, hátha találunk valami reagálást, vagy indoklást, miért maradt el a tüntetés. Az oldal működtetői nem magyarázták a „bizonyítványt”. Egy hozzászóló azonban keserű hangon nyilvánított véleményt: „Kedves I love, vagy akárki vagy. Én hat órakor kb. 30 ember társaságában – amiből 10 rendőr és egyéb hivatalos személy volt – ott voltam! Köszi, hogy oda bolondítottál a semmire!” Biztosak lehetünk benne, a hozzászóló nincs egyedül ezzel az elmarasztaló véleményével.

Fideszes „nem” a költözésre

(2014. november 18.)

Egyre „keszekuszább” a megyei közgyűlés székhelye kijelölésének ügye. Most éppen a Fidesz-frakció fordított a „váltón”.

Legutóbb arról adtunk hírt, hogy a hét kormánypárti képviselő által jegyzett, és a megyei közgyűléseket a megyeszékhelyhez „láncoló” törvénymódosítási javaslat két országgyűlési bizottságban is elbukott a Balla Mihály részéről benyújtott, a Balassagyarmatra költöztetést pártoló indítvány ellenében. Már-már örültek az Ipoly-parti város lakói és vezetői, mondván immáron kezd elhárulni minden akadály, hogy a megyei önkormányzat rezidenciáját berendezhessék a régi vármegyeháza épületében. Hiszen már csak két lépés hiányzott az „üdvösséghez”: a Fidesz-frakció rábólintása, ami ezek után természetszerűen vonja maga után a kedvező parlamenti elbírálást.

Csakhogy csütörtök óta ismét fordult a kocka. Hogy a kulisszák mögött ki miben „settenkedett”, milyen megállapodások, vitatkozások zajlottak, esetleg miféle alkuk születtek házon belül a kormánypártiak szekértáborában, nem tudni, de az biztos, hogy mire a Fidesz-frakció tagjainak asztalára került a kérdéssel foglalkozó irathalmaz, az álláspontok merőben megváltoztak. Feltételezhetően bizonyos meggyőzési manőverek húzódnak meg a nyílt tárgyalási „zónák” árnyékában, tény, hogy hétfőn délben a frakció már egyértelműen a közgyűlések megyeszékhelyen való maradása mellett döntött.

A határozat szinte véglegesnek tekinthető, amire utal Barna Jánosnak, Nógrád Megye Közgyűlése alelnökének a hétfő kora délutáni, Ipoly Televíziónak adott nyilatkozata. A politikus szerint ügyük elbukott a frakcióban, de nem rettennek meg. A jövőben bizonyítani fogják, hogy miként eddig, Balassagyarmat gazdasági súlya erős lesz a térségben, és hivatalos cím nélkül is a megye központi városa marad.

Az Országgyűlés kedden (azaz ma) határoz, hogy az önkormányzati törvény megyei közgyűlések székhely-megállapításával kapcsolatos módosításai közül a Fidesz képviselőcsoportja részéről jóváhagyott változatot fogadja-e el. Ahogy a törvényalkotási folyamatok eddigi története mutatja – aligha kétséges, hogy Balassagyarmat „mozdonya”, amely a megyei közgyűlést hozta volna a településre, a kormánypárti váltó-átállítás miatt végérvényesen kisiklott.

Salgótarjánban marad a megyei közgyűlés

(2014. november 19.)

Vége! Eldőlt! Magyarország Országgyűlése kedden délelőtt, fél tíz után néhány perccel, nagy szótöbbséggel elfogadta, hogy a megyei önkormányzatok székhelye „a megyeszékhely település területén” legyen. Ahogy lenni szokott egy-egy sportsiker után, ezt a hírt is Balassagyarmaton csalódottan, míg Salgótarjánban ünnepelve fogadták.

„Figyeljetek, mert holnap valami váratlan és érdekes dolog történik” – jött a hír a sajtó számára október 21-én. Az információ terjesztője hozzátette, vigyázó szemeinket Nógrád Megye Közgyűlése alakuló ülésére kell vetnünk. Valóban: október 22-én Barna János alelnök – sokak számára derült égből villámcsapás módjára – terjesztette be a képviselők elé javaslatát: a megyegyűlés költözzön át Balassagyarmatra. Az indítványt még azon nyomban megszavazták, és – ugyancsak a meglepetés erejével hatva – nyolc nyugat-nógrádi illetőségű képviselő „igen” voksával megszületett a döntés – azaz az áthelyezésről szóló határozat. Másnap, az október 23-i ünnepségek kezdetén Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere – óriási vastaps kíséretében – mindezt hivatalosan közölte az Ipoly-parti város lakosságával.

Ettől kezdve egyrészt felgyorsultak az események, másrészt felforrósodott a hangulat, amely körülvette az ügyet, és igen nagy érzelmi hullámokat gerjesztett. A következő lépést a balassagyarmati önkormányzat hozta meg: nem csupán befogadta, és a régi vármegyeháza épületében ingyen „kínált szállást” a megyei közgyűlésnek, hanem a különböző átalakítási munkákra, az önkormányzat új otthonának berendezéséhez a város idei költségvetésének terhére harmincöt millió forintot elkülönítettek. Mindez október 30-án történt.

Akik azt hitték, ezzel befejeződött minden, én nyugodt körülmények között lebonyolódik a költözés, azok a következő napokban nagyot csalódtak. Egyrészt az országos sajtó is rácsapott a témára, és ott egyre jobban feszítették a húrt a két nógrádi város között (például egy Népszabadságban megjelent emlékezetes cikk), másrészt többen felvetették: nem volt-e törvényellenes a megyei közgyűlés határozata, azaz jogában áll-e egy megyei hivatalnak mindenfajta törvényt „kikerülve”, saját hatáskörben döntenie a székhelyének megváltoztatásáról. Nemsokára kiderült, valóban parlamenti jóváhagyás szükséges.

November 6-i keltezéssel hét Fidesz-KNDP-s képviselő, élükön Rogán Antal kormánypárti frakcióvezetővel az önkormányzati törvényhez kapcsolódva módosító indítványt nyújtott be. Ennek lényege, hogy a megyei közgyűlések központját a megyeszékhelyen határoznák meg, azaz szinte „hozzáláncolnák”. Az indoklásban a honatyák kifejtették, ezt „mindenekelőtt a megyeszékhelyek, történelmi, gazdasági és társadalmi jelentősége indokolja".

Amikor Balassagyarmaton híre ment ennek a javaslatnak, bizony erősen csóválták a fejüket az emberek, és már-már „agórai traccstéma” lett, azaz köztéri viták alakultak ki, mondván mifajta történelmi és gazdasági jelentőséggel bír mostanában Salgótarján – Balassagyarmathoz képest. Ezzel szemben elhangzott olyan tarjáni vélekedés, miszerint: „mi egy évvel előbb lettünk város, mint Balassagyarmat”.

A közvélemény felindultságán túl a nyugat-nógrádi politikusok sem nézték jó szemmel ezt az ellenakciót. Balla Mihály, a térség országgyűlési képviselője lépett is egy nagyot: november 10-én, hétfőn ő is benyújtott egy módosítást, kiemelve: az égvilágon semmi sem indokolja, hogy a megyeszékhelyen ülésezzen a közgyűlés, hiszen feladatköre, hatósugara igen lecsökkent az utóbbi években, nincs intézményhálózata, és lényegében ma már csak területfejlesztési, stratégiai kérdésekben határoz. Ráadásul Salgótarján, mint megyei jogú város a fejlesztési pénzek elosztásánál „külön kalapba” került, és lakossága nem is szavaz a közgyűlés összetételéről. Úgy ajánlatos tehát, ha ott születnek a „vidékkel” kapcsolatos fontos finanszírozási döntések, amely területeket mindezek érintik – Balassagyarmat pedig ilyen tekintetben tökéletes házigazdának bizonyulhat.

A téma először a parlamenti bizottságok elé került. A törvényalkotási bizottság november 13-án, csütörtökön meglehetős nagy szótöbbséggel a Balla-féle érvrendszert fogadta el. Mi több, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára, Pogácsás Tibor személy szerint úgy vélekedett, több évtizedes történelmi sebek gyógyíthatók be azzal, ha engedélyezik, hogy a megyeszékhelyen kívül „működhessenek” a megyei közgyűlések hivatalai.

Már csak két, de annál jelentősebb lépcsőfok hiányzott a végzethez. Az első: a Fidesz-frakció helyeslése. Itt viszont – november 17-én - fordulópont következett be az események sodrában. Ki tudja, milyen okokból, de több kormánypárti politikus pár nap alatt gyökeresen megváltoztatta a véleményét. Komoly többségi határozat született, amely a Rogán Antal és társai által megfogalmazott verzió mellett foglalt állást. Mivel ugye a Parlamentben kétharmados többsége van a Fidesz-KDNP koalíciónak, ez a döntés egyértelműen azt jelentette, Balassagyarmat ügye a megyei közgyűlés átköltöztetése érdekében bukásra ítéltetett. A hír hallatán Barna János nem is leplezte csalódottságát, de hozzátette, Balassagyarmat gazdasági súlyát nem lehet megkérdőjelezni, és hivatalos cím nélkül is a megye központi városa lehet.

Eljött az utolsó nap – november 18., kedd. Az Országgyűlés délelőtt ült össze döntéshozatalra az egyes önkormányzatokat érintő törvényi módosítások tárgyában – ez már csak a Rogán-fémjelezte módosító javaslatot tartalmazta. A képviselők pedig nagy többséggel az „igen” gombot nyomták a szavazáskor. Azaz minden marad a régiben, visszaállott az október 22. előtti állapot – hivatalossá vált, hogy Salgótarjánban marad a megyei önkormányzat hivatala.

Mi most a teendő? A törvény cikkelye ugye felülírja a megyei rendelkezést. Vagyis a közgyűlés legközelebbi tanácskozásán a szervezeti és működési szabályzatot „visszamódosítva”, újra a salgótarjáni Rákóczi út 36-ot kell megjelölni az önkormányzat székhelyeként. Ugyanígy cselekszik majd a gyarmati képviselő-testület – azaz a régi vármegyeháza keleti szárnyában, a Városi Televízió egykori „rezidenciájának” ajtaja pedig bizonytalan időkre továbbra is zárva marad.

***

Egy ügy tanulságai

Miután újságíróként nem csupán végigkövettem az október végétől november közepéig tartó megyegyűlés-hercehurcát, és közvetlen közelről, éles szemmel és füllel tapasztalhattam, miféle újkori indulatokat tud gerjeszteni egy ilyen politikai ügy, mekkora konkurenciaharc tudott újraéledni Balassagyarmat és Salgótarján között, a „vége-csapó” jelzést követően magam is megfogalmaztam a tanulságot. Legfőképpen arra jutottam: a lokálpatriotizmus, a szülő és lakóhelyhez való ragaszkodás felülírhat politikai érdekeket. Látszott mindez az október 22-i szavazáson, amikor ellenzéki képviselők is az átköltöztetés mellett voksoltak, látszott ez azokon a törekvéseken, amelyek Balassagyarmaton és Salgótarjánban egyaránt megnyilvánultak – az otthon védelmében. Látszott ez a balassagyarmati önkormányzat hozzáállásán, amely egyhangúlag befogadta a megyei közgyűlést, látszott ez azon az eltökéltségen, amelyet a nyugat-nógrádi kormánypárti közéleti személyiségek mutattak, amikor szinte a végsőkig csatáztak Balassagyarmat érdekében. A magasabb „polcokon” született döntést azonban nem befolyásolhatták. Reméljük, hamarosan elülnek ennek a közel egy hónapos küzdelemnek a hullámai, a forráspontról normális hőmérsékletre csillapodnak az érzelmek, és a végén igaza lesz Dóra Ottónak, aki azt mondta: Balassagyarmatnak és Salgótarjánnak nem rivalizálásra, hanem együttműködésre van szüksége.

Hegedűs Henrik

Megérne egy renoválást Madách szobra

Gyurkó Péter kollégám és barátom a pénteki Madách ünnepségen remek fotókat készített Sidló Ferenc hetvenhét esztendővel ezelőtt készített és felállított szobráról. Az egyik közeli fotó azonban rámutat egy komoly hiányosságra, ami a kultusz erősítése miatt is felettébb rászorul a pótlásra.

Bizony, nincs a legjobb állapotban az alkotás. Nem vagyok sem restaurátor, sem művészettörténész, sem másfajta, szoborügyek nívójának megítélésében járatos szakember, de az még a laikus szemével is könnyen észrevehető, mennyire megkopott minden, a fej, az arc, a kéz, a test, szóval Madách állapota egyre romlik, amit az időjárás csak felerősít. Bevallom, én magam, emlékezetemben nem tudom feleleveníteni, mikor láttam restauráló, vagy akár csak toldozgató-foldozgató, festő-véső munkásokat itt, a régi vármegyeháza nyugati oldalánál. Persze láttam már a Sidló-műre felcsimpaszkodó kiskölyköket, meg alkalmi babérkoszorút is a homlokára aggatva.

Nem is olyan régen, amikor a Civitas Fortissima tér beruházása készült, a Mikszáth-örökséget ápoló társaság fogta, és renováltatta Herczeg Klára mell-alkotását, ami most pompásan csillog-villog, főként tavaszi napsütésben. A közelmúltban pályázati pénzen sikerült az első világháborús honvéd emlékművet „kicsinosítani” a Hősök terén, január 28-án fel is avatják ünnepélyesen. A következő hasonló fejezet akár a Madách-szoborról is írható lenne.

Nem tudom, kihez kellene fordulni, nem tudom – mert nem beszéltem (még) e témában az illetékesekkel – a balassagyarmati városvezetésben felötlött e a műalkotás megszépítésének ötlete, nem tudom, hogy ebbe lenne-e beleszólása mondjuk a műemlékvédelmi hatóságnak, de egy tuti: Madách sokáig nem maradhat így, mert az idő még jobban elemészti…

Hegedűs Henrik

Így látta a tavalyi évet Balla Mihály

Immár harmadik alkalommal kérte fel a Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány Balla Mihály országgyűlési képviselőt, hogy egy fórum keretében értékelje az előző esztendőt, összegezze a nyugat-nógrádi térségben történteket, s adjon egy kis országos kitekintést is. A helyszín most is a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ nagyterme volt.

A rendezvényt a Balassagyarmati Kamaraegyüttes (Baranyi Klára, Réti Emőke, Kanyó András, Perneczky Zsolt) muzsikája vezette be, majd a szervező alapítvány nevében dr. Czimbalmos István kuratóriumi elnök szólt néhány szót a megjelentekhez, akiknek soraiban városi és községi polgármesterek, járási – és tankerületi vezetők, rendvédelmi szervek képviselői is helyet foglaltak a nézőtéren.

Balla Mihály egy „pesties” szólással indította mondandóját, miszerint „nem semmi év volt a 2014-es”. Utalt itt konkrétan a nemzetközi konfliktusokra, az ukrajnai polgárháborús helyzetre, az olajválságra, hazai szinten a rezsicsökkentésekre, a devizahitelesek problémáinak kezelésére, szűkebb pátriánkra térve a földrengésekre, és némi humorral élve a kószáló medvékre. Szólt arról, hogy 2014-ben országosan kedvezően alakultak a foglalkoztatottsági adatok, hogy a három választáson háromszor erősítették meg a választók a Fidesz-KDNP szövetséget, s azért is köszönetet mondott, hogy egymás után az ötödik ciklusban ő képviselheti az Országgyűlésben ezt a Nyugat-Nógrádi térséget. Hozzátette azonban, hogy a választási törvény reformjával, a parlamenti helyek lecsökkenésével a körzeti képviselők nagyobb területet fognak át, ami több munkával, egyben több felelősséggel jár. Most már 84 település „tartozik” hozzá, és csak jelzésképpen említette meg, hogy például Szendehely és Karancsberény, azaz két területi véglet között 85 kilométer a távolság – ismét némi iróniát használt a retorikájában: „tessék elképzelni, hogy egy augusztus huszadikán, ha minden meghívásnak eleget teszek, mennyit utazok”.

Rátérve a tavalyi esztendő konkrétabb térségi eredményeire Balla Mihály hangsúlyozottan leszögezte: ma a Balassagyarmat-Rétság tengely a megye húzóövezete, itt a legjelentősebb a fejlődés, és minden tárgybeli mutató szerint itt a legerősebb a gazdasági szektor. A munkanélküliség aránya is itt a legkedvezőbb, az országos átlaghoz közelítő. A befektetők részéről komoly az érdeklődés, nemsokára elkészül például a PARAT szügyi gyáregysége, amely az első szakaszban százötven embernek adhat munkát, de további bővítések várhatóak a közeljövőben. De újabb két komoly cég jelezte, szívesen települne erre a vidékre – ezek a tárgyalások egyelőre ismerkedési fázisban vannak. A honatya biztatta arra a települések vezetőit, fogadják szeretettel a gazdasági élet szereplőit, hiszen a betelepülések, üzemalapítások által az ő bevételeik is növekednek, javul az adóerő-képesség, ami a lakosságnak is kifejezetten előnyös. Ráadásul a balassagyarmati és rétsági járást a kormány ismét kedvezményezett helyzetbe hozta, azaz tovább nyílnak a pályázati, és így a fejlesztési lehetőségek. Ezzel párhuzamosan komoly tervek születtek a 2-es és 22-es utak korszerűsítésére, ami tovább növelheti a térség irányában megmutatkozó beruházási kedvet.

A parlamenti képviselő a szécsényi körzettel kapcsolatban kiemelte, itt valamivel kedvezőtlenebbek még a viszonyok, a foglalkoztatási helyzetkép is rosszabb, de van remény a jelentősebb előrelépésre. Mivel a szécsényi járást a kiemelt támogatási övezet közé sorolták, itt nagyobb kedvezményeket kaphatnak a befektetők. Ez már most is megmutatkozik az érdeklődéseken. Itt talán még fontosabb az infrastruktúra javítása, mint egy kicsit nyugatabbra, a települések jobb és gyorsabb megközelíthetősége – itt is példaként említette a 22-es főút fejlesztését, valamint a Nógrádszakál-Ludányhalászi közötti aszfaltszakasz felújítását.

A továbbiakban Balla Mihály településről-településre haladva sorolta fel, hogy Nyugat-Nógrádban milyen vívmányok születtek 2014-ben: intézményi korszerűsítések, orvosi rendelők átalakítása és építése, idegenforgalmat vonzó rendezvények és így tovább. Külön szólt még a közmunka programról. Bár az utóbbi időkben érte némi kritika a rendszert, összességében nagyon hasznosnak és célravezetőnek tartja, hiszen azon túl, hogy munkát ad a rászorult embereknek, értéket is teremtenek a szűkebb környezetükben. Erre a feladatra tökéletesen alkalmasak a szociális szövetkezetek is, amelyek egyre népszerűbbek: példaként említette az Érsekvadkerten létesült két élelmiszeripari szövetkezetet, amely szintén élen jár a foglalkoztatásban, de a térség más községeiben is akadnak jó ötletek. Kiemelten fontos ezeken a helyeken a helyi termékekre fókuszálás, az őstermelők erősítése is, hogy teljes mértékben magyar élelmiszerek jussanak el a nógrádi otthonokba. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem területén tehát elsősorban az itteni sajátosságokra kell alapozni, és ezekhez az igényekhez igazodva elengedhetetlen a megyei szakképzési rendszer átalakítása, korszerűbbé tétele.

Végezetül kijelentette: nem kétséges, hogy a jövőben Nyugat-Nógrád továbbra is töretlenül fejlődni fog, ezt biztosítják majd azok a lehetőségek, amelyek a 2014-2020 közötti uniós támogatási ciklusban, pályázatok formájában, elsősorban a gazdaságfejlesztés területén adódnak a települések számára, hogy a bérből és fizetésből élő családok, a kis közösségek még inkább megerősödjenek. 

H.H.

Hódeszka hátán a „mini” olimpián

Nem mindennapi lehetőség előtt áll a balassagyarmati Fehér Zsófia. Az ifjú hódeszkás tehetség bekerült abba a tizenhármas csapatba, amely a január 25. és 30. között az Ausztriában és Liechtensteinben rendezendő téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) képviseli a magyar színeket.

Fehér Zsófia a városban közismert Suba fényképész família sarja, és hogy a sporthoz való kötődés nem vele kezdődik a családban, jelzi, hogy két nagybátyja, Suba Ákos és Suba Egon a magyar autósportban a rali élet közismert egyéniségei.

Zsófi ötéves korában, családi téli üdülésen, apukája segítségével ismerkedett meg a hódeszkázással, s annyira megszerette, hogy a havas élmények során azóta elválaszthatatlan tőle ez a sportszer. Tehetségét hamar felismerték a szakemberek. Első hazai bajnokságán 2009-ben indult, és gyors fejlődését mutatja, hogy azóta már többszörös magyar bajnoknak vallhatja magát.

- A százaz edzéseimet Budapesten végzem, ekkor elsősorban az erőnléti fejlesztésen, illetve a technika javításán van a hangsúly – mondotta Zsófi. – Mivel Magyarországon nem ideálisak a hóviszonyok, így akkor érzem magam a legjobban, ha az ausztriai alpesi síközpontba, Schladming-ba utazhatunk. Imádom a versenyek hangulatát, ott nagyon népszerű minden havas szakág, a hódeszka ugye viszonylag újnak számít, de a fiatalok körében óriási „favorit”.

Az ifjú versenyző hozzátette, a korosztályos téli olimpiai fesztiválon a cross-kategóriában áll rajthoz, ez a kedvence is, és reméli, hogy legalább a legjobb 32 közé bejut, de annak örülne leginkább, ha egészen a középdöntőig menetelhetne.

Gondolatok a „Gödörnél”

Csütörtökön délután, útban egy múzeumi rendezvényre, elhatároztam, hogy felkeresem Balassagyarmat új „köznépi látványosságát”, a „Gödört”, ami a Bajcsy és Deák utcák kereszteződésében egy útbeszakadás után keletkezett. Odaérve egyből elővettem a fényképezőgépet, hogy a „police” feliratú szalaggal körbekerített területet több látószögből lefotózzam. Alig kattintottam egyet-kettőt, amikor mellém szegődött egy fiatal lány, és kedvet kapva tőlem, mobiltelefonján ő is megörökíteni kezdte ezt a „szenzációt”. 

Szinte azonnal agyamba pattant az ötlet: talán szólni kellene a városvezetésnek, ne foldoztassák be a krátert, hagyják így, hiszen idegenforgalmi szempontból sem mellékes, mekkora vonzereje van Balassagyarmatnak, s ha híre megy ennek a „szédületes tátongó lyuknak”, akkor bizony özönlenek erre a turisták, és majd az idegenvezetők a Civitas Fortissima tér és a Palóc Múzeum közötti túra során közbeiktathatják a „Gödört”, s netán hozzáfűzhetnek különböző legendákat.

Mert bizony egyre-másra születnek történetek arról, milyen okokból szakadhatott ugyan be az úttest, s valójában mit rejthet ez a mélyedés. Nem hivatalos forrásokra hivatkozva az egyik országos hírportál (Index) is ráharapott a témára, amikor közölte, talán valami török kori alagút, egyfajta rejtekrendszer húzódhatott errefelé, s a derék janicsárok elől a tizenhatodik-tizenhetedik században ide menekülhetett az Ipoly-parti mocsárvár lakossága. Esetleg Forgách kapitány és társai innen jutottak be az erődítménybe, amikor Szécsényből érkezve 1648-ban a gyarmatiak segítségére siettek (erről a hőstettről szól a Palóc liget legmagasabb pontján látható fehér obeliszk). Persze legenda és valóság között igen széles a határmezsgye, előfordulhat, hogy nincs az esetben semmi csalafintaság, semmi historikus háttér, mindössze tényleg a csatornajárat körül végzett hanyag munkálatok okán történhetett a beázás és talaj-kimosódás által ez az úttest-beszakadás.

Mindenesetre, aki tüzetesebben megvizsgálta a helyszínt, a feltárt terület déli, tehát rendőrséghez közelebb eső részén megpillanthatott macskakő-maradványokat, amelyek feltehetően a korábbi útburkolat nyomaira emlékeztetnek. Szóval, nosza, rajta, városiak és környékbeliek, ameddig alkalmuk nyílik, keressék fel, és nyugodt szívvel örökítsék meg az utókor számára ezt a látványosságot.

H.H.