Egykori alakulatukra emlékeztek a bajtársak

Ha Szendehely felől érkezünk a Rétság határában lévő dombtetőre, balra egy magaslaton rögtön szemünk elé tárul az egykori honvédlaktanya tömbegyüttese. Az utolsó katona lassan húsz éve már, hogy elhagyta a Hunyadi János nevét viselő harckocsi ezred kötelékét. Azóta a dandár egykori épületei közül néhányat más célra hasznosítottak, de nagy terület még új gazdákra vár. A helyőrség megalakulásának nyolcvanadik évfordulójára több tucatnyian emlékeztek szombaton a nyugat-nógrádi városban.

Az ünnepségsorozat résztvevői először a volt laktanya kapujánál gyülekeztek. Itt, a bejáratnál található emléktábla koszorúzásával kezdődött a nap, majd a szervezők és vendégeik átsétáltak a közeli művelődési központba. A színházteremben a házigazdák nevében Jávorka János nyugállományú ezredes, a Rétsági 31. Hunyadi János Harckocsidandár Baráti Kör elnöke elevenítette fel a laktanya nyolc évtizedes történetét. Megtudtuk, hogy a Gömbös Gyula kormánya idején, 1935. május 16-án kelt honvédelmi miniszteri rendelet írta elő a rétsági kaszárnya megépítését, ami két év múlva készült el teljesen, és a korszak legmodernebb magyarországi laktanyája volt. Az első alakulatot 1936. október elsejei hatállyal vezényelték ide, ezért időzítették erre az esztendőre a nyolcvanadik évforduló megünneplését.  Az ezredes hozzátette, a helyőrség több mint hatvan éves fennállása során rengeteg változás történt, és nem csupán a rendszerek kicserélődése miatt. Itt készítették fel és képezték ki az 1941-ben a keleti frontra küldött s ott többségében hősi halált halt 11. harckocsi zászlóalj tagjait, majd a második világháború befejezését követően rövid ideig hadikórház is működött a laktanya területén.

Az újabb korszak 1951-ben kezdődött, amikor a páncélos ezred elfoglalta állomáshelyét, nem sokkal később pedig a történelmi forgószelében az 1956-os események során is előtérbe kerültek a rétságiak, hiszen Pálinkás-Pallavicini Antal és alakulata innen indult kiszabadítani felsőpetényi házi őrizetéből Mindszenty József bíboros-hercegprímást, az őrnagy később életével fizetett bátor cselekedetéért.

Az ezredet 1957-ben szervezte újjá a Kádár-rezsim, immár önálló harckocsizó dandárként, felszerelve a kor ismert páncélos típusaival: 1962-ben T-54-esekkel, 1965-ben pedig T-55-ös típusokkal korszerűsítették a gépállományt. Jávorka János kiemelte, az 1968-as nyári, csehszlovákiai események alkalmával mozgósították az ezredet és a „Zala” fedőnevű hadgyakorlat keretében vettek részt a rétságiak a szomszédos ország fontosabb stratégiai pontjainak megszállásában – akik csak október végén tértek vissza a laktanyába. Az 1970-es évektől egészen a megszűnésig többször történt korszerűsítés, teljesítettek itt különböző kiképzési feladatokat. Az egykori parancsnok, a baráti kör elnöke szomorúsággal szólva, de nem kis büszkeséggel hangsúlyozta, hogy az alakulat felszámolása 1997 tavaszától példás rendben zajlott, minden tekintetben, beleértve a technikai eszközök, fegyverzetek, lőszerek és robbanóanyagok leszerelését és elszállítását, amit a megállapított határidőre, egyre szűkülő személyi állománnyal, végrehajtottak. Kifejtette: itt, Rétságon egy igen összeforrott, jól felkészült tiszti és tiszthelyettesi kar, polgári dolgozói csoport, illetve a folyamatosan változó összetételű sorkatonai állomány végezte a haza fegyveres védelme érdekében a részére meghatározott feladatokat. A dokumentumok, ellenőrzési jelentések is hűen bizonyítják, eredményes, szigorú és következetes felkészítő és kiképző munka jellemezte a rétsági ezred tevékenységét.

Végül az ezredes a megszűnés utáni körülményekről, személyes pályaívekről is szót ejtett. Elmondta, legtöbben, akik életkorukból adódóan nem élhettek a nyugállományba vonulás lehetőségével, nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A szerencsésebbek más rendvédelmi szervek kötelékeibe kerültek, de ez elköltözéssel, az új helyre történő beilleszkedéssel járt együtt, ami nem működött zökkenőmentesen, és a korábbiaktól jelentősen eltérő viszonyok közt találták magukat. De a „rétsági iskola” jó alapokat biztosított, amit kiválóan mutat, hogy a tisztek közül többen ma magas beosztásban tevékenykednek. A baráti kör és a Rétsági Árpád Egylet tagsága pedig tovább ápolja a hagyományokat, részt vállalva a helyi és környékbeli fiatalok hazafias nevelésében, például a katonai járőrverseny vagy a military tábor lebonyolításával.

A továbbiakban elismeréseket adtak át a honvédelmi nevelőmunkában, a honvéd – és kulturális hagyományok ápolásában élen járó személyiségeknek: Korbely Erik, Csengeri Attila, Torma István, Csank Csaba, Király László, Simon Katalin, Fülöp Zsolt, Fehér László, Botschner Balázs és Drozgyik Richárd vehetett át jutalmat Jávorka Jánostól, valamint az Árpád Egylet elnökétől, Fodor Lászlótól.

A helyőrség alapításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést gálaműsor zárta.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Girasek Károly 

Lecsó főtt a bográcsokban

Néha bizony igen szűknek bizonyult a szécsénkei Técsői Móricz Kálmán Művelődési Ház udvara, annyi látogató sürgött-forgott az alig kétszáz főt számláló kis cserháti település legjelentősebb eseményén, a szombaton rendezett Lecsófesztiválon.

Fejkendős-szemüveges idős asszonyság két marokkal fog egy réges-régi sparheltre tett nagyméretű fazekat, amiből kikandikál a méretes fakanál. A főzőhely túlsó felén svájcisapkás ura és parancsolója pöffeszkedik egy széken, ölében a karonülő unokával. Persze mindez csak báb-formájában. Ezzel a „látképpel” szembesült mindenki, aki csak pár perces látogatást tett a Lecsófesztivál forgatagában – persze ilyen személy alig akadt ezen a napon, hiszen a tréfás vendégfogadást követően legalább egy órát illett időzni a helyszínen.

„Ha egy kicsit idegesebbnek tűnök a kelleténél, azért van, mert ilyen verőfényesen süt a nap” – ezzel a mondattal köszöntött bennünket Hevér Boglárka, a község polgármestere, s mielőtt ecsetelni kezdte volna fokozottabb izgalmának indokait, rögvest elénk vetült a tavalyi és tavalyelőtti szécsénkei rendezvény látványa, amikor zuhogó esőben, a terasztető alá menekültek a paradicsomos-paprikás ételkülönlegességek falatozása végett érkezett éhes látogatók.

A jó hangulat tehát már a kezdet-kezdetén adott volt, amit csak emelt az illat-kavalkád, amely az üstökhöz közeledve egyre jobban és jobban csiklandozta az orrunkat. A gyorsan lerendezett megnyitó után, meglátogattuk, miként tüsténkednek az alkalmi szakácsok és kuktáik. Az egyik – a zsűri becses kedvéért megszámozott – pavilonnál felettébb csinos lányok serénykedtek. Nem sokkal odébb a Gyöngyösről jött Kotik Lászlót és családtagjait remek kedvükben leltük, rendre készültek a mókás tartalmú fotók. Közben persze vígan pirult a hagyma a bogrács alján, várva a többi hozzávaló szorgos adagolását. Kotik úr megosztotta velünk, milyen ízharmóniában is szereti fogyasztani a lecsót, persze kövér kolbászkarikákkal „megspékelve”. Szinte minden versenyző más és más Fejezeténél tartott ekkortájt a lecsófőzésnek. Valahol még csak az elején tartott a munka, arrébb viszont már közel jártak a tálaláshoz. Időközben a rögtönzött színpadon a sztárvendégként hívott Nyári testvérek tiszta éneke ingerelte tapsra a tenyereket.

Lassan-lassan a bíráló bizottság is elindult, hogy előbb szakszerűen szemrevételezze, majd személyesen meg is kóstolja, miféle „fűszerezésben” legfinomabb a lecsó. Amikor a derék zűri az első főzőcsapathoz sétált, mi búcsút intettünk Szécsénkének, de még láttuk, mint araszol befelé az egyre és egyre népesebb érdeklődők sereglete. 

H.H.-Sz.B.

Egykori igazgató búcsúztatása

A nógrádi dr. Hesz Mihály Általános Iskola közelmúltban rendezett tanévnyitó ünnepségén búcsúztatták nyugállományba vonulása alkalmából az intézmény korábbi, címzetes igazgatóját, Turi Gyulánét.

Az ünnepségen a jelenlegi igazgató, Babatiné Márton Márta tolmácsolásában elhangzott méltatásból kiderült, hogy az eredetileg magyar-orosz szakon, Egerben végzett tanárnő negyven esztendőt töltött el a pedagógusi pályán, méghozzá egyetlen állomáshelyen, a nógrádi általános iskolában. Tanári munkája során két alkalommal, 1986 és 1991 között, majd 2003-tól 2014-ig látta el az igazgatói teendőket. Turi Gyuláné mindig kiemelt figyelmet fordított a magyar nyelv hű ápolására, a helyes, kerek mondatokban kifejezett tiszta beszéd eszköztárának minél tökéletesebb megtanítására. Tanítványaival rendszeresen részt vett a megyei és országos nyelvi versenyeken, bekapcsolódott a Deme László és Péchy Blanka nevével fémjelzett Beszélni nehéz mozgalomba, és tevékenységét két alkalommal is Kazinczy-jutalommal ismerték el. Igazgatói munkája során a falu önkormányzatával együttműködésben törekedett az iskola folyamatos fejlesztésére, mind az oktató munkában, mind az épület állagmegóvásában és korszerűsítésében. 2014-ben az ő kezdeményezésére vette fel az iskola a Nógrádon született, és a településhez ezer szállal ma is kötődő kajak-kenu olimpiai bajnok, dr. Hesz Mihály nevét.

A tanévnyitó-búcsúztató eseményen a nyugállományba vonult pedagógust a tanulók, egykori tanítványok és kollégák mellett a község önkormányzata nevében Szórágy Gyuláné polgármester, illetve a jeles alkalomra Németországból hazatért névadó, dr. Hesz Mihály is köszöntötte.

H.H.

Rétsági lány lett a Dunakanyar Szépe

Az év elején fel sem vetődött a Rétságon élő Tajthy Hanna gondolataiban, hogy nemsokára már szépségkirálynői koronával a fején állja a fotóriporterek rohamát. Az élet azonban kivételes szerencsével áldotta meg a húszesztendős lányt.  Előbb a balatonfüredi Anna bálon válogatták a legpompásabb versenyzők közé, majd múlt hónap végén a váci Dunakanyar Szépe választáson lett első. A rétsági művelődési központ épülete előtt napsütéses késő nyári délutánon beszélgettünk a fiatal hölggyel.

- Téged elsősorban a kézilabdázás köréből ismerhetnek a nógrádi emberek. Édesanyád (Ferencsik Melinda) hosszú évekig űzte ezt a sportágat, és nem is olyan régen te is a korosztályod legtehetségesebb játékosai közé tartoztál a megyében. Hogyan jött az ötlet, hogy szépségversenyen szerepelj?

- Tavasszal a váci I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola hatodik évfolyamára jártam, amikor egy áprilisi napon, a folyosón megszólított Fördősné Rozmán Edina tanárnő, tagintézmény-vezető. Azt mondta, olyan ajánlatot tesz, amit nem szabad visszautasítanom, de gyorsan várja a választ. Egy papírt tett elém, amelyen a Balatonfüred szó szerepelt. Hozzátette, Vác és Balatonfüred testvérvárosi együttműködése keretében lehetőség adódott, hogy két lány képviselje Vácot a július végi Anna bálon, és e tekintetben rám is gondoltak. De egy kísérő fiút is sebesen szereznem kell magam mellé. Nem sokat gondolkodtam, és igent mondtam a felkérésre. Még aznap felhívtam egy régi ismerősömet, a Balaton-menti kapcsolatokkal rendelkező Switzer Nabilt, aki büszkén vállalta, hogy a férfi kísérőm lesz.

- Hogyan zajlott a felkészülés?

 - Több ruhaszalonban jártunk, hogy a legmegfelelőbb estélyire rátaláljunk. Hosszú ideig egyetlen elém tárt alkalmi öltözet sem nyerte el a tetszésemet, aztán a saját készítésű ruha mellett döntöttünk. Az én terveim alapján, a váci Grószné Kmetty Ildikó kivitelezési segítségével végül sikerült megalkotni, bátran mondhatom, álmaim „költeményét”. Balatonfüreden bekerültem a tizenöt legszebb lány közé, és két különdíjat is kaptam.

- Aztán elérkezett a Dunakanyar Szépe választás.

- Az Anna bált nagy izgalommal vártam, és a hosszú készülődés után kissé el is keseredtem, hogy hamar véget ért az élmény, de boldog voltam, hogy ilyen szépen fejeződött be. A siker mindenképpen buzdított a folytatásra, utána rögtön úgy éreztem, ez csak a kezdet, így fogtam fel az egészet. Szüleim, a rokonok, barátok beültették a bogarat a fülembe, és az egyetértésemmel beneveztek az augusztus 19-21. között a váci kézműves sörfesztivál keretein belül rendezett Dunakanyar Szépe versenyre. A válogatás Gödön volt, az itt kiválasztott tíz lány számára a következő héten különböző programokat szerveztek, volt benne sárkányhajózás, jachtkirándulás, díszes vacsora, fotózás. Ez az időszak nagyon kellemesen telt, remek hangulat alakult ki közöttünk, egyáltalán nem úgy tekintettünk a másikra, mint vetélytársra. A sörfesztivál utolsó napján, vasárnap volt a fellépésünk. Háromszor kellett megjelennünk, először egyszerű, utcai ruhában, aztán fürdőruhában, végül estélyiben, az öltözeteket a rendezvény támogatói biztosították számunkra. Nagyon meglepődtem, amikor a neves személyiségekből álló zsűri engem választott ki a legszebbnek.

- Mostantól ez a terület előtérbe kerül az életedben?

- Nem tagadom, nagy kedvet kaptam hozzá, szeretnék továbbra is bizonyítani mindazoknak, akik bizalmat szavaztak nekem, ráirányították a figyelmemet a „szakma” szépségeire. Elsősorban a fitnessz-változat érdekel, hiszen a rendszeres sportolásról nem szeretnék lemondani. Személyi edzőmmel, Ocsovszky Tiborral a héten többször közösen dolgozunk egy váci erősítő-teremben, de természetesen csak a tanulás mellett jöhet a modellkedés.

Hegedűs Henrik

Rétsági lány lett a Dunakanyar Szépe

Az év elején fel sem vetődött a Rétságon élő Tajthy Hanna gondolataiban, hogy nemsokára már szépségkirálynői koronával a fején állja a fotóriporterek rohamát. Az élet azonban kivételes szerencsével áldotta meg a húszesztendős lányt.  Előbb a balatonfüredi Anna bálon válogatták a legpompásabb versenyzők közé, majd múlt hónap végén a váci Dunakanyar Szépe választáson lett első. A rétsági művelődési központ épülete előtt napsütéses késő nyári délutánon beszélgettünk a fiatal hölggyel.

- Téged elsősorban a kézilabdázás köréből ismerhetnek a nógrádi emberek. Édesanyád (Ferencsik Melinda) hosszú évekig űzte ezt a sportágat, és nem is olyan régen te is a korosztályod legtehetségesebb játékosai közé tartoztál a megyében. Hogyan jött az ötlet, hogy szépségversenyen szerepelj?

- Tavasszal a váci I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola hatodik évfolyamára jártam, amikor egy áprilisi napon, a folyosón megszólított Fördősné Rozmán Edina tanárnő, tagintézmény-vezető. Azt mondta, olyan ajánlatot tesz, amit nem szabad visszautasítanom, de gyorsan várja a választ. Egy papírt tett elém, amelyen a Balatonfüred szó szerepelt. Hozzátette, Vác és Balatonfüred testvérvárosi együttműködése keretében lehetőség adódott, hogy két lány képviselje Vácot a július végi Anna bálon, és e tekintetben rám is gondoltak. De egy kísérő fiút is sebesen szereznem kell magam mellé. Nem sokat gondolkodtam, és igent mondtam a felkérésre. Még aznap felhívtam egy régi ismerősömet, a Balaton-menti kapcsolatokkal rendelkező Switzer Nabilt, aki büszkén vállalta, hogy a férfi kísérőm lesz.

- Hogyan zajlott a felkészülés a versenyre?

 - Több ruhaszalonban jártunk, hogy a legmegfelelőbb estélyire rátaláljunk. Hosszú ideig egyetlen elém tárt alkalmi öltözet sem nyerte el a tetszésemet, aztán a saját készítésű ruha mellett döntöttünk. Az én terveim alapján, a váci Grószné Kmetty Ildikó kivitelezési segítségével végül sikerült megalkotni, bátran mondhatom, álmaim „költeményét”. Balatonfüreden bekerültem a tizenöt legszebb lány közé, és két különdíjat is kaptam.

- Aztán elérkezett a Dunakanyar Szépe választás.

- Az Anna bált nagy izgalommal vártam, és a hosszú készülődés után kissé el is keseredtem, hogy hamar véget ért az élmény, de boldog voltam, hogy ilyen szépen fejeződött be. A siker mindenképpen buzdított a folytatásra, utána rögtön úgy éreztem, ez csak a kezdet, így fogtam fel az egészet. Szüleim, a rokonok, barátok beültették a bogarat a fülembe, és az egyetértésemmel beneveztek az augusztus 19-21. között a váci kézműves sörfesztivál keretein belül rendezett Dunakanyar Szépe versenyre. A válogatás Gödön volt, az itt kiválasztott tíz lány számára a következő héten különböző programokat szerveztek, volt benne sárkányhajózás, jachtkirándulás, díszes vacsora, fotózás. Ez az időszak nagyon kellemesen telt, remek hangulat alakult ki közöttünk, egyáltalán nem úgy tekintettünk a másikra, mint vetélytársra. A sörfesztivál utolsó napján, vasárnap volt a fellépésünk. Háromszor kellett megjelennünk, először egyszerű, utcai ruhában, aztán fürdőruhában, végül estélyiben, az öltözeteket a rendezvény támogatói biztosították számunkra. Nagyon meglepődtem, amikor a neves személyiségekből álló zsűri engem választott ki a legszebbnek.

- Mostantól ez a terület előtérbe kerül az életedben?

- Nem tagadom, nagy kedvet kaptam hozzá, szeretnék továbbra is bizonyítani mindazoknak, akik bizalmat szavaztak nekem, ráirányították a figyelmemet a „szakma” szépségeire. Elsősorban a fitnessz-változat érdekel, hiszen a rendszeres sportolásról nem szeretnék lemondani. Személyi edzőmmel a héten többször közösen dolgozunk egy váci erősítő-teremben, de természetesen csak a munkám és a tanulás mellett jöhet a modellkedés.

Hegedűs Henrik

Becsöngettek…

A Bergendy együttes hetvenes években szerzett közismert dalából, a „De nehéz az iskolatáska” mondanivalója már rég a múlt ködébe veszett. Manapság a fiatalok divatos hátizsákkal, vagy éppen kis táskákkal vonulnak szeptember elsejétől a suliba, csak a legszükségesebb holmikat magukkal cipelve. Hol van már a focicsapatok neveivel telefirkált tolltartók, a gondosan kikészített körzőkészletek, a figyelmesen becsomagolt, szamárfül-mentes füzetek világa. Felgyorsult a világ, ma már Peti sem áll a ház előtt, hanem rohan, nehogy elkéssen, mert az első tanórán dolgozatot ír, s nem a kislány nyomában szedi lépteit, elvégre úgyis találkoznak délután, s pár édes csók csattan a ligeti fák hűvösében.

Egyszóval becsöngettek! Diákokkal telnek meg az utcák és terek, tereferélő, csacsogó lányok formás alakjait figyelik a fiúk a kora őszi verőfényben – persze csak miután a mobiltelefonjaik kitartó ujjpötyögtetéseivel kiböngészték magukat a „fészbukos” világháló rengetegében. Hosszú hónapok óta egymást nem látott barátok beszélgetnek hosszan a nyári élményekről a kollégiumi bejáratok előtt.

Újra itt a tanév, és aztán tényleg ne hangoztassa az ifjú sereg, hogy egyáltalán nem várta sóváran a szeptember elsejei nyitányt: mert addig jó, míg fiatal és gondtalan az ember!

Hegedűs Henrik

Becsöngettek…

A Bergendy együttes hetvenes években szerzett közismert dalából, a „De nehéz az iskolatáska” mondanivalója már rég a múlt ködébe veszett. Manapság a fiatalok divatos hátizsákkal, vagy éppen kis táskákkal vonulnak szeptember elsejétől a suliba, csak a legszükségesebb holmikat magukkal cipelve. Hol van már a focicsapatok neveivel telefirkált tolltartók, a gondosan kikészített körzőkészletek, a figyelmesen becsomagolt, szamárfül-mentes füzetek világa. Felgyorsult a világ, ma már Peti sem áll a ház előtt, hanem rohan, nehogy elkéssen, mert az első tanórán dolgozatot ír, s nem a kislány nyomában szedi lépteit, elvégre úgyis találkoznak délután, s pár édes csók csattan a ligeti fák hűvösében.

Egyszóval becsöngettek! Diákokkal telnek meg az utcák és terek, tereferélő, csacsogó lányok formás alakjait figyelik a fiúk a kora őszi verőfényben – persze csak miután a mobiltelefonjaik kitartó ujjpötyögtetéseivel kiböngészték magukat a „fészbukos” világháló rengetegében. Hosszú hónapok óta egymást nem látott barátok beszélgetnek hosszan a nyári élményekről a kollégiumi bejáratok előtt.

Újra itt a tanév, és aztán tényleg ne hangoztassa az ifjú sereg, hogy egyáltalán nem várta sóváran a szeptember elsejei nyitányt: mert addig jó, míg fiatal és gondtalan az ember!

Hegedűs Henrik