Népszerű olvasmány a Börzsönyi Helikon

Praktikus okokból csak az interneten olvasható a nyugat-nógrádi térség havonta megjelenő folyóirata, a Börzsönyi Helikon. A szerkesztők számítása bevált: ma már több ezren töltik le rendszeresen a lapot, amelyben versek és prózai művek mellett e szépséges, az Ipoly és a Börzsöny által körülölelt tájjal kapcsolatos tudományos, ismeretterjesztő tanulmányok, illetve felvidéki témák is olvashatók. A legújabb, januári szám nemrégiben került fel a világhálóra. Krasznai (Karaffa) Gyula alapító-szerkesztővel beszélgettünk a kiadványról.

*Milyen régmúltra tekint vissza a Börzsönyi Helikon és milyen céllal hívták életre?
Egy helyi irodalmi-művészeti lap terve még 2005 év végén jutott az eszembe – elsősorban a Spangár András Irodalmi Kör tagjai számára megjelenési lehetőséget biztosítva. Nógrádi Helikon címmel akartam egy CD-n terjesztett folyóiratot elindítani, amihez mellékletben különféle, az interneten elérhető irodalmi műveket csatoltam volna. Ám már ekkor is felvetődött a pénz kérdése: ha ugyanis a digitális formával eleve elkerülöm a nyomdaköltséget, miért találjak ki én helyette egy másik anyagi terhet? Végül is Végh József barátom beszélt le erről az elképzelésről, s maradtam meg a "netes" közlésnél, de ő javasolta azt is, hogy más legyen a név, mert a „Nógrádi”-hoz a megyei közgyűlés engedélye is szükségeltetett volna. A hegységtől viszont nem kell ilyen engedélyt kérni! Így alapítottuk a Börzsönyi Helikont, s már 2006 januárjában az első szám felkerült Girasek Károly honlapjára (www.retsag.net), aki azóta is biztosítja a tárhelyet számunkra. Egyébként teljesen ingyen dolgozunk: az alkotásokat mindenféle jogdíj és honorárium igénye nélkül kapjuk a szerzőktől, én is bérmentve állítom össze, és az olvasók is ingyen kapják meg, ha letöltik a honlapról. Így, remélhetőleg gyorsan, frissiben elérhetőek az olvasótábornak a térség irodalmi-művészeti újdonságai.

 
*Melyek az alapvető szerkesztői elvek, amelyek alapján az egyes írások bekerülnek a folyóiratba?
Mivel az indulást követően az alkotóink közül sokan elhagyták a lapot (nagyon sokan az irodalmat is), így hamar kibővült a szerzők köre más tájegységen élőkkel, gyakorlatilag „országos”  kiterjesztésű lett a Börzsönyi Helikon. Ez nem baj, bár akkor kicsit elszomorított, aztán elfogadtam a helyzetet. Képzőművészeti anyagoknál elsősorban azt nézem, hogy Nógrád megyei legyen a művész, mert sajnos, igen kevesen ismerjük éppen a helyi értékeinket. Határozott céllal mutatjuk be a megyében élő kézműveseket is, ugyanis alkotásaik igen magas szakmai színvonalat képviselnek, és a közvélemény ismerje meg őket. Sokszor a hozzám küldött versek és írások szinte „feleselnek”, „felelgetnek” egymásnak mondanivalóban, nekem csak észre kell ezt vennem, és „összerakni” őket egy közös felületre. A megjelentetés során törekszem arra, ha valaki - aki a „csapatunkba” tartozik, megszerette a lapot, s a szerzők is megszerették őt – netán gyengébb anyagot küld, akkor sem dobom le a „szerkesztői Taigetoszról”, mert hiszem, hogy manapság minden alkotó szándékú ember értékes! Ha ezt a „helyi”-séget provinciálisnak, ódivatúnak tartják egyesek, sajnálom, de évek-évtizedek óta az a meglátásom, hogy elsősorban a helyi értékeinket kell megbecsülnünk, csak utána lelkesedhetünk a „nagyvilág” felé! Míg a saját értékeinket nem ismerjük, szegények maradunk, hiába jártunk „törökbe, görögbe, spanyolba” s láttuk a világ legnagyobb alkotásait. Kiemelt teret szentelünk a honismereti írásoknak is. Szerencsére három olyan „nagyágyú” publikál nálunk, mint Végh József, aki szinte mindent tud a Börzsönyalja múltjáról,  dr. Csáky Károly ipolysági néprajzkutató, helytörténész, költő, és dr. Koczó József helytörténész-kutató (régebben Vasvári Zoltán néprajzkutató is), akik a jelenlegi és a történelmi Nógrád, illetve a régi Hont vármegye egykori képét, hagyományait, szokásait rajzolják meg nekünk hónapról-hónapra.

*Milyen népszerűséget ért el fennállása során az internetes kiadvány?
A Börzsönyi Helikon első három számát több mint háromezren (!) töltötték le. Azóta az olvasói kör „stabilizálódott”, a letöltések száma alapján havonta minimum 600-800 olvasója van. A mai világban ez hatalmas szám, főleg ha azt nézzük, hogy a nyomtatott lapok sorra buknak el az anyagi támogatások elmaradása, és az érdektelenség miatt. Nagyon fontosak a visszajelzések: több partnerünk rendszeresen kiajánlja a lapot egyetemistáknak, főiskolásoknak, akik sokszor szólnak vissza, hogy forrásanyagokat találtak nálunk, s rajtam keresztül keresik az eredeti szerzőt. Az itt bemutatott kézművesek pedig a Börzsönyi Helikonban történt megjelenésük után megrendeléseket kapnak a termékeikre. Az irodalombarátok szintén nagyra értékelik törekvéseinket, s nem egyszer kapok dicséretet a színvonalasság okán. Úgy gondolom, hogy a saját erőből fenntartott (nem főállású szerkesztőséggel rendelkező) irodalmi-művészeti kiadványok között nagyon is jó a megítélése és a minősége a lapunknak. Ám számomra a legnagyobb öröm az az alkotói közösség, ami létrejött az évek során, s az, hogy rengeteg barátot kaptam szerkesztői munkámért cserébe.

Hegedűs Henrik

Üvegfestő gyerkőcök

Érdekesnek ígérkező programsorozatot kezdeményezett az új esztendőben a galgagutai önkormányzat. A Kincskereső Általános Iskolában havonta rendeznek majd ismeretterjesztéssel egybekötött kézműves foglalkozásokat – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt  Első alkalommal – múlt szombaton délután – az üvegfestés volt soron.

Az esős-jeges barátságtalan időjárás, a csúszós utak ellenére az előzetes várakozásnál jóval többen érkeztek a rendezvényre. Nem csupán galgagutai apróságok érdeklődtek az üvegfestés művészete iránt, hanem szép számmal jöttek a szomszédos falvakból is, így összesen mintegy harmincan sürgölődtek az asztalok körül.

A kicsiket és nagyokat Szabó Dóra „kreatív mester” avatta be a szakfogások rejtelmeibe. Fogták a befőttesüvegeket, sercegtek a festékes ecsetek, a kis kézművesek serényen pingálták a sablonokat, sorra tisztították az újabb és újabb tárgyakat, hogy aztán ráróják a különböző mintákat. Néhányan annyira belemerültek az önfeledt tevékenységbe, hogy a ruhájukat és a kezüket is buzgón bemázolták. Agócs Gábor, a falu polgármestere is a helyszínen szemlélte, milyen ügyesen dolgoznak az üvegekkel. A szervezők természetesen gondoltak arra is, hogy a festegetések közben a résztvevők megéheznek és megszomjaznak: forró teát hörpölhettek és pattogatott kukoricát majszolhattak. Az amatőr művészek az elkészült alkotásokat büszkén mutatták meg a foglalkozás vezetőjének – és haza is vihették a „termékeket”, amelyek aztán otthon gyönyörű díszei lehetnek a lakásnak, szobáknak, íróasztaloknak.

A tervek szerint a jövőben textilfestéssel, batikolással, süthető gyurmából ékszerkészítéssel bővülhetnek a galgagutai kézműves találkozók.

H.H.

Kommandós akció a Madách-ligetben

Látványos kommandós akció helyszíne volt vasárnap kora délután Balassagyarmat nyugati lakónegyede, a Madách-liget. A lakótelep 13-as számú háztömbjének egyik negyedik emeleti lakásába hatoltak be a Terrorelhárítási Központ álarcos munkatársai. A legfelső szinten lévő szobát a tűzoltóktól segítségül kért emelőkosárral, illetve a tetőről közelítették meg. A helyszínen szemlélődőktől szerzett értesüléseink szerint rendkívül profi módon végrehajtott akció volt. A meg nem erősített információk arról szóltak, hogy az említett negyedik emeleti lakásban egy drogterjesztéssel gyanúsított férfi él, aki délután egy óra tájban az ablaküveget kitörve különböző, nehezen értelmezhető kijelentésekkel, de egyértelműen veszélyesen – sokak szerint robbantással – fenyegetőzött, ezért vonultak ki a rendőrök nagy erőkkel a helyszínre. A beavatkozás végül sikeresen fejeződött be, a gyanúsított személyt elfogták a TEK-esek.
Megtudtuk, hogy Dankóné Nagy Éva, a Nógrád Megyei Rendőrkapitányság sajtószóvivője az Ipoly Televízió érdeklődésére elmondta, a fiatalember erősen feldúlt lelkiállapotban őrjöngött, majd miután baltával kitörte az ablakot és összezúzta a berendezési tárgyakat, az információk szerint a magasból közeledő géppisztolyosoknak azt kiáltotta: "ide lőjetek", ezután eltűnt a lakásban, később már hordágyon szállították le a negyedik emeletről, ami azt feltételezi, hogy a beavatkozás során erőszakkal kellett ártalmatlanítani a férfit.

H.H.

                                                       Képek: facebook - Gyarmat Hangja

Vasvillával szurkálták a tacskót

Szörnyű állatkínzásról érkeztek hírek munkatársunkhoz Cserhátsurányból.  Egy kistermetű, szálkás szőrű tacskót vasvillával szurkáltak meg a községben, és a jószág belepusztult súlyos sérüléseibe.

Először a legnépszerűbb internetes közösségi oldalon jelent meg az információ az állatkínzásról. A gazda szomorúan mesélte el a történetet: néhány napja Zseni névre hallgató kutyájuk elcsatangolt otthonról, majd néhány óra múltán nyüszítve tért haza. Azonnal észrevették testén a sérüléseket, de először úgy gondolták, egy másik ebbel keveredett küzdelembe, ettől lehetnek a sebek. A tacskót gyorsan elvitték az állatorvoshoz, ahol a vizsgálat megállapította, éles, hegyes eszköztől, legnagyobb valószínűség szerint vasvillától származnak a sérülések. Az egyik szúrás olyan mélyre hatolt, hogy megsértette a hashártyát, gyulladást okozott, ami végül sajnos, a kutya halálához vezetett. A gazda nem érti, miként vetemedhetett bárki is a községben szörnyű tettre, hogy vasvillával essen neki egy kis háziállatnak. A család most nekilátott, és a falubeliek segítségét kérve szeretné felkutatni a tettest, akin aztán számon kérik, mit cselekedett, és vállalja is majd az állatkínzás következményeit.

(hegedűs)

Ingyenes telkek a nagycsaládosoknak

Tizenöt ingyenes építési telket biztosít a nagycsaládosoknak a balassagyarmati önkormányzat. A részletekről csütörtökön sajtótájékoztató keretében számolt be Medvácz Lajos polgármester és Csach Gábor alpolgármester. Az erről szóló döntés a tavalyi év utolsó képviselő-testületi ülésén született meg.

Balassagyarmat lakossága Patvarc és Ipolyszög leválását megelőzően megközelítette a húszezret, ma viszont alig tizenhatezren laknak a városban. Ez az apadás viszont nem a születések számának csökkenésére vezethető vissza, sokkal inkább az az oka, hogy a balassagyarmatiak a munkaerőpiacon jobban „mobilizálhatók”, így az elmúlt másfél-két évtizedben sokan költöztek az ország más tájaira, illetve építettek, vagy vásároltak családjuknak házat az agglomeráció közeli falvaiban, Szügyben, Őrhalomban, Patvarcon.

-        A további csökkenést mindenképpen szeretnék megakadályozni, mi több, növelni illene városunk lakosságát – fejtette ki a sajtótájékoztató felvezetőjében Medvácz Lajos. – Nem mindegy ugyanis hányan, és milyen korosztályos összetételben élünk itt az Ipoly partján: elöregedő, avagy fiatalodó társadalmat alkotunk. Évek óta ennek érdekében munkálkodunk, és törekvéseinket több pillérre helyeztük. Közel tíz esztendeje minden egyes megszületendő gyermek után úgynevezett „kelengyepénz” jár, ezen kívül tanulmányi ösztöndíjakkal támogatjuk a továbbtanulókat, abban a reményben, hogy diplomaszerzés után visszatérnek Gyarmatra. Bővítettük a szociális – és egyéb szolgáltatások körét, fejlesztettük az oktató-nevelő és művelődési intézményeinket, és a városban munkát vállaló szakemberek, például orvosok szolgálati lakáshoz jutását is megkönnyítettük. Ehhez csatlakozik most a nagycsaládosok számára az ingyenes telkek biztosítása, amivel voltaképpen megelőztük a kormányzati intézkedéseket, hiszen mi előbb megalkottuk a saját rendeletünket, mint ahogy az országos sajtóban a központi lépések nyilvánosságra kerültek. Szerencsére az önkormányzat rendelkezik elegendő területtel nagyobb igények kielégítésére is.

A december 17-én a képviselő-testület által egyhangúan elfogadott rendelet lényege: tizenöt ingyenes építési telket biztosítanak legalább három gyermeket vállaló családok részére. A telkek kiosztásának elbírálásakor előnyt élveznek a már minimum két gyermeket nevelő, illetve a városba más településekről beköltözni szándékozó családok.

- A tizenöt telek két helyen található – tért ki a további részletekre Csach Gábor. – Újkóváron, két utcában összesen kilenc, míg a déli városrészben hat telek vár gazdájára. Méretük egyenként ötszázkilencven és hatszázötven négyzetméter között mozog, és változó a közműellátottságuk is. Az otthonteremtés során ez mintegy egy-másfélmillió forintos megtakarítást jelenthet a családoknak. Természetesen a leendő tulajdonosok a házépítések alkalmával is részesülhetnek további kedvezményben, ilyen lehet a későbbiekben az első lakáshoz jutóknak járó kamatmentes hitel, vagy a járdaépítési támogatás. Az előzetes felmérések azt mutatják, nagy az érdeklődés a telkek iránt: a pályáztatás folyamatos, a beérkezett kérelmek elbírálása negyedévenként történik majd.

Az önkormányzat vezetői közölték, amennyiben a tizenöt telken felül is jelentős igény mutatkozna otthonteremtésre, úgy további területeket vonhatnak be a programba. Balassagyarmaton új lakások kialakítását tervezik még a Springa dombon, a Szabó Lőrinc Általános Iskola mögött, a Vak Bottyán és Török Ignác utcákban, az Ifjúság útján a lebontott iskolaépület helyén, és a Rákóczi út elején, a Törvényszékkel szemközti oldalon, valamint hasznosítanák a Szondi középiskola által nem használt Bercsényi utcai épületet is.

H.H.

Négy virtuóz Balassagyarmaton

Nem mindennapi élményben lesz részük azoknak, akik január 15-én (jövő pénteken) ellátogatnak a balassagyarmati régi vármegyeházára. Az épület dísztermében a televíziós tehetségkutató versenyről ismert Virtuózok közül négyen koncerteznek.

Az este fél hétkor kezdődő, a Filharmónia Magyarország országos bérletsorozatának részeként tartandó eseményen négy hangszeres szólistát hallhatnak az érdeklődők. A dunaszerdahelyi Rigó Ronald két évvel ezelőtt diplomázott a Zeneakadémia zongora tanszakán, és családjában több muzsikusa, cigányzenész és jazz-művész is van. Demeniv Mihály ukrajnai származású, 2011-óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, jelenleg a mesterképzést végzi, és a harmonika pazar technikájú megszólaltatója. Csabay Zsuzsanna a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke, több külföldi verseny díjazottja, kiváló fuvolista. A legfiatalabb, a még csak tizenhárom esztendős Kiss Zoltán pedig a Józsefvárosi Zeneiskolában tanul, tehetsége legelőször 2013-ban,  a Koncz János Hegedűversenyen mutatkozott meg.

H.H.

 

Diákszemmel a mai és a régi Balassi

Érdekes, és előzetesen sok kétséget rejtő vállalkozásba fogtunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy Nógrád megye legpatinásabb középiskolájában, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban a mai diákok mennyire ismerik az intézmény múltját, miként tekintenek vissza az alma mater korábbi időszakaira, és mi a véleményük a mai suliról. A beszélgetés során három fiatal sietett segítségünkre.

Először dr. Fényes-Bók Szilviánál, a BBG nemrégiben kinevezett új igazgatójánál jelentkeztünk ötletünkkel. Ő azt ajánlotta, hogy a három megszólítandó diák közül mindenképpen legyen olyan, aki tisztséget vállal a diákönkormányzatban, mi pedig azt kértük, hogy egyikük csak úgy „essen be a folyosóról” a tereferére, azaz váratlanul érje a téma és a kérdések sora. Végül a szerencse is mellénk szegődött, mert Ábel Boglárka és Kovács Borbála személyében olyan partnerünk akadt, akinek a felmenői között nem csupán ex-balassis diákok, hanem tanárok is akadnak – a nagypapák: Kövér László és Kovács Ferenc. A harmadik ifjú ember, Pap Tamás viszont valóban az utolsó pillanatokban tudta meg, hogy interjúalany lesz.

Így ültünk le tízszemközt az iskola földszinti társalgójába. Sztranyovszky Béla kollégánk – jelesül idén negyvenöt esztendeje lesz, hogy a Balassi falai között letette érettségi vizsgáját – mintegy oldásként rögvest két füzetet vett elő a táskájából. Diákéletének féltve őrzött kincseit: verses antológiákat, amelyeket 1970-71-ben Wágner Béla tanárukkal közösen szerkesztettek. Ennek folytán került szóba a régi, híres tanári karból elsőként Farkas András festőművész neve. Arra a beugratós kérdésre, hogy a tablóképeken kívül vajon hol találkozhat a mai nemzedék minden nap az iskolában a művész-előddel, először csak némi hümmögés volt a válasz: a régi épület emeletre vezető lépcsőfordulójában látható Balassi-festmény ugyanis Farkas-alkotás. Szóba kerülnek más legendás nevek is: Kiss Gyula, Versényi György és Pozsonyi Anna igazgatók, Nagy Rezső és felesége, Szabó Károly és Szabó Károlyné, Nagy Imréék, Nagy Ervinék, Molnár Ferenc és természetesen a két fentebb említett nagyszülő is.

Aztán rátértünk komolyabb témákra. Kiderült, mindhárom beszélgetőpartnerünk azért választotta a BBG-t, mert a családi hagyomány erre az útra vezette, és egyaránt úgy gondolják, itt találták meg leginkább a kellő alapokat és előkészítést a továbbtanuláshoz – hiszen már most komoly célokat dédelgetnek: Boglárka és Borbála fogorvosnak készül, míg Tamás az építészmérnöki szakmával kacérkodik. Mintegy ráerősítésként Ábel Boglárka megfogalmazta: bár nincs ugyan jelentősebb rálátásuk más intézmények oktatási színvonalára, de tudják, a Balassi e tekintetben mindenképpen élen jár a megyében. Ezt maguk is tapasztalják, hiszen magas a követelményrendszer, rengeteget kell tanulni, de ez voltaképpen rendkívül hasznos, mert csak így lehet megfelelően felkészülni a nagybetűs életre. Kiegészítésként Pap Tamás hozzátette: sokszor nehéz összehangolni a szabadidőt a tanulással, de okos időbeosztással ez is tökéletesen megoldható. Ha akarjuk, mindenre marad idő – hangzott egyfajta végkövetkeztetésként.

A társalgásból nem maradhat ki a hasznos szórakozás sem. Azt kezdtük firtatni, milyen élénk, mennyire pezsgő itt a tanórákon kívüli diákélet, milyen önképzési lehetőségeik adódnak a fiataloknak. Kovács Borbála – szerény hangon – vette át a szót. Sajnos az iskolaújságra ebben az internetes világban már nincs komoly igény, annál inkább népszerű viszont a közelmúltban újraindított iskolarádió – persze elsősorban a zene, meg a különböző személyes „szerelmes” üzenetek viszik itt a prímet -, illetve a diákság a facebook-on külön közösségi oldalt „üzemeltet”. A diákönkormányzatban pedig arra törekednek – hangsúlyozza Ábel Boglárka -, hogy minél több programot szervezzenek a tanulótársaknak. A „kötelező” ünnepi megemlékezéseken túl rendszeresen szerveznek megmozdulásokat: gólyaavató, szalagavató, farsang, iskolanap, koncertek, előadások. Legutóbb, mikulás alkalmából, aki piros, bojtos télapó-sapkában jött a suliba, szaloncukor ajándékot kapott, karácsonyra pedig osztálydíszítő versenyt hirdettek. Reményeik szerint egyre többen kedvet kapnak a közösségi tevékenységhez.

Lassan befejeződött a beszélgetés: csöngetés jelezte, hogy letelt az az egy tanórányi idő, amit a tereferére fordíthattunk, de mindannyian meglepődve tapasztaltuk, milyen gyorsan elszállt az idő. A végére a diákok teljesen feloldódtak, és egyéb élményeiket is szívesen osztották meg a két érdeklődő felnőttel. Zárásként az igazgatói irodában dr. Fényes-Bók Szilviával osztottuk meg tapasztalatainkat az eszmecseréről – amelyek igen kedvezőnek bizonyultak.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla 

Megjelent: Nógrád Megyei Hírlap - 2016. január 5.