Verőfényes szüret Nagyorosziban

Nem kis zökkenőkkel indult, de aztán annál emelkedettebb hangulatú lett a verőfényes napsütéssel kísért szüret Nagyorosziban. A községi fiatalok igencsak kitettek magukért: színes jelmeztárukban meghökkentő módi-változatok is bőven akadtak.

A gyülekezés kellős közepén már megérkeztünk a szüreti felvonulás kiindulópontjára, a művelődési központ (egykori HEMO) bejárata előtti parkolóba. Alig szálltunk ki az autóból, pompás népviseletben piros blúzos, fehér szoknyás lányok jöttek szembe, kart-karba fogva vidáman énekeltek. A kalapos-csizmás fiúk kezében már a boros flaska is felbukkant, ki-ki ízlésétől, vagy éppen alkoholmámora szintjétől vezettetve húzta meg az üveget, amit persze kurjantgatással kísért. Odébb, árnyat adó fák hűvösében a lovaskocsik várakoztak, az állatok buzgón legelték a füvet, miközben gazdáik csinosítgatták, tisztítgatták a platót, amire nemsokára felcsimpaszkodnak a csinos hölgyek. Hátrébb, egy terepjáró mellett igazán különc öltözetű „csajok” várakoztak, ruhatáruk inkább a múlt század hatvanas-hetvenes éveit idézte, az elmaradhatatlan napszemüveggel. Amikor a fotóst észrevették, azonnal pózolni kezdtek – ahogy dukál az ilyen vidám esemény alkalmával. 

Nemsokára elindult az első fogat. Felpattant rá a dobos kisbíró: a bíró és a bíróné portája felé vette az irányt. Tíz perc sem telt el, már vissza is érkeztek. A bíróné személyében szemrevaló szépség szállt le a bakról, és rögvest barátnői felé vette az irányt. Egy idős bácsi is a csoportba keveredett, ízes szövege nyomán harsány hahota szólt, és az apó nem is várt sokat a pajkossággal: megsuhintotta az egyik leányzó hátsó felét.

Közel húsz perccel az eredeti menetkezdő időpontot követően befutott a község polgármestere, Gönczöl József, és indulhatott a hivatalos nyitó-ceremónia. A falu kulcsa immár a bíró és a bíróné kezébe került, de azért gondosan közölték velük: óvatosan bánjanak a hirtelen jött „hatalommal”, mert a kulcsnak bizony legkésőbb másnap reggelig vissza kell kerülnie eredeti gazdájához.

A lovaskocsik és egyéb járművek, rajtuk a sok-sok díszes felvonulóval már felsorakoztak szépen, amikor kis „gikszer” történt. A muzsikát szolgáltató „zenefi” áramforrását biztosító aggregátor semmiképpen sem akart beindulni. Markos legények állták körül a szerkezetet, feszültek a karok, a berántó zsinórt egymás után húzták ki nagy lendülettel, de a motor csak nem berregett fel – a huzal meg közben elszakadt. Nosza, az egyik férfiú elsietett, és kisvártatva megjött a pótgép. Ami aztán első rántásra megfelelő hangot szolgáltatott, de még ez is kevésnek bizonyult: a szervezők, akik között boszorka-cigánylány jelmezbe bújt hölgyek is sürgölődtek, nem vártak tovább: elektronikus „feltét” nélkül, harsány énekszóval vonult a menet – közel egyórás késéssel. A kis közjáték mit sem változtatott a hangulaton. Hamarosan vidám dalok zengték be a nagyoroszi utcákat, majd kora estétől a színházteremben folytatódott a fergeteges báli mulatság.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Foto: Sztranyovszky Béla

Kevés volt a Székely-virtus

Telt ház fogadta a csapatokat, amely részben szólt a kábelesek elmúlt három fordulóban tanúsított lelkes játékának, illetve a magyar kézilabdázás két korábbi klasszisának, az algyőiek csapatában játszó Laluska Balázsnak és Vadkerti Attilának. A gyarmatiaknál ezúttal hiányzott három meghatározó ember: Mikita, Munkácsi és Dóczi hiánya egyértelműen a védekezésben mutatkozott meg.

Nagy lendülettel kezdett mindkét csapat, és ez megmaradt az egész kétszer harminc perc során. A vendégeknél Laluska igen hamar elkapta a fonalat, szinte minden lövése akadálytalanul érte el Djukanovics hálóját, míg a házigazdák jobbára csak betörések által veszélyeztettek, pontosabban az azokból kiharcolt büntetőket értékesítette Székely. Az Ipoly-partiak hibáiból és rontásaiból élve hamar nőni kezdett a két gárda közti különbség. Vadkerti az irányító szerepkörében elsősorban szervezett és kiszolgált, főként a csereként bejövő beállóst, Szepesit játszotta meg pontosan. Az alföldiek előnye lassan már tekintélyes méretűre duzzadt, a játékrész utolsó tíz percébe lépve 15-8 állt az eredményjelzőn – az Algyő javára. Néhány ügyesen végrehajtott támadás révén zárkózott a Kábel, Székely átlövésből, Szabó András és Bécsi lerohanásból faragott a hátrányon, de két eladott labda elég volt, hogy a Kábel SE további kísérleteire kimerítő választ adjon a Tisza-parti alakulat.

Fordulás után előbb ébredt a balassagyarmati társaság, és végre a balkezes Duzsi is pontosan célzott – szélről „verte át” az amúgy jól védő Kiss kapust. Ám az újabb feltámadás is rövid életűnek bizonyult. A rutinos játékosokból álló vendégek növelték a tempót, labdákat csentek, a balszélső Kardos akárhányszor felugrott, annyiszor lőtte ki Síró hálójának különböző területeit, és egyre inkább úgy tűnt, gyorsan eldől a mérkőzés sorsa. A kábelesek viszont másként gondolták. Székely, Tokai, Szabó A., és Leiter – utóbbi kettő emberelőnyben – csökkentett a különbségen, sőt, Székely tizenkettedik találatával már csak három volt a „déliek” előnye. Ekkor a robogás ismételten hibákat szült, Laluska és Vadkerti pedig nem véletlenül rendelkezik sok-sok válogatottsággal, összerázta társait, és bő négy perccel a befejezés előtt hiába kért időt a gyarmati edző, még a szépítésre sem futotta az erőből. A fáradó hazaiak ellen a legvégén könnyű indulás-gólokat szerzett az Algyő, így még magabiztosabbá tették győzelmüket. A lefújást követően úgy ünnepelték az idegenbeli sikert, mintha a teljes bajnokságot nyerték volna meg.

Összességében a tartalékos Kábel SE játékosai csak percekre csillogtatták meg igazi tudásukat, a Székely-virtus mellett pedig nem nyilvánult meg igazi átütőerő: az élcsoportba tartozó Dankó-legénység igazolta jó hírét.

Molnár Ferenc: A kulcsemberek hiányát a védekezés sínylette meg, míg Szabó Tamást támadásban teljesen kikapcsolta a játékból az ellenfél. A második félidőben több felállási változatot kipróbáltunk, de egy sem vált be tartósan. Jobb csapattól kaptunk ki, bár a különbséget túlzottnak érzem.

Dankó Ervin: Tartottunk a Balassagyarmattól, mert a korábbi meccseken igen markáns formát mutattak. Szerencsére ma is több játékosunk mutatott kimagasló formát, és a nehezebb időszakokon hamar átlendültünk. Meglepő, de teljesen megérdemelt a tízgólos sikerünk.

Hegedűs H.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Levendula Hotel FKSE-Algyő 32-42 (17-23)

Balassagyarmat, 250 néző, vezette: Babicz, Haskó.

Kábel SE: Djukanovics – Duzsi 6, Tihanyi 1, Kajdy, Leiter 3, SZÉKELY 13/7, Vízler. Csere: Síró (kapus), Szabó T., 1, SZABÓ A. 5, Bécsi 1, Piroska 1, Tokai 1. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Algyő: KISS – Béleczki 3, LALUSKA 8, VADKERTI 4, Gazsó 1, SIMON 6, KARDOS 6. Csere: Deák (kapus), SZEPESI 5, Ambrus 2, Kocsis 4/3, Teimel 2, Varga 1, Raffai. Vezetőedző: Dankó Ervin.

Hétméteresek: 8/7, ill. 4/3. Kiállítások: 4, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 2-3, 13. perc: 5-10, 15. perc: 7-11, 19. perc: 8-15, 27. perc: 15-18, 33. perc: 19-23, 39. perc: 22-30, 49. perc: 28-31, 56. perc: 30-38.

 

 

Tájházas találka Terényben

Nem véletlenül választotta idei szakmai konferenciája és országos találkozója központjául Terényt a Magyarországi Tájházak Szövetsége. A Cserhát lankái közt megbúvó kis falu igazi ékessége a palóc vidéknek.

A szervezet háromnapos nógrádi programsorozata csütörtökön, Balassagyarmaton kezdődött, majd pénteken Terényben a tudományos és ismeretterjesztő előadásokkal folytatódott. A község közepén található Johannita Közösségi Házban – ahol a korábbi polgármester, Fáy Dániel volt a házigazda – előbb a helyi Kalácska népdalkör vidám asszonykórusa szórakoztatta énekével és körtáncával a messzi földről ideérkezett vendégeket. 

Dr. Páll Istvánnak, a tájházszövetség elnökének, a nyíregyházi Sóstói Falumúzeum nyugalmazott igazgatójának rövid köszöntőjét követően dr. Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum (skanzen) főigazgató-helyettese emlékezett meg meleg szavakkal közelmúltban elhunyt kollégájáról, Füzes Endre néprajkutató-etnográfusról, akinek óriási szerepe volt az országos tájházszövetség létrehozásában és működtetésében, amelynek haláláig egyik mozgatórugója volt.

Brozsó Andrásné, Terény polgármestere a házigazda települést mutatta be: megemlítette, hogy a szlovák nemzetiségi hagyományaira büszke, alig négyszáz fős lélekszámú faluban három önkormányzat (a diákoknak is van) és három múzeum is működik, és több mint száz paraszti porta élvez helyi védettséget. Eperjesi Tamás, a Herman Ottó Intézet igazgatója pedig arról szólt, a nemzeti vidékfejlesztési programban komoly feladatot szánnak a tájházaknak, mint helyi erőknek. A korábbi években is fontos volt a tájjellegű értékek megőrzése, ami roppant nehéz munka, mert a vidéki lakosság egyre öregedik, és bár a fiatalok elvándorlásának folyamatát sikerült lelassítani, az elkövetkező időszak jelentős tennivalója lesz ennek az állapotnak a fokozatos javítása. A jól működő tájházak pedig felhívhatják a figyelmet az adott terület és környékének sajátosságai, különlegességei iránt, nem pusztán turisztikai célzattal, hanem esetleg letelepedést csábító erővel is.

A beszédek után adták át a szövetség díját, az „Év tájháza” kitüntetést. Idén a pályázatra három jelentkező akadt, ebből a recskiek és a mezőcsátiak elismerő oklevélben részesültek, míg az algyőiek ettől a naptól büszkén viselhetik a címet. Dr. Bereczki Ibolya a méltatásban elmondta, a Tisza-parti település 2001 óta működő tájháza, amelyben korabeli kovácsműhely is található, hűen mutatja be a dél-alföldi vidék értékeit, érthetően és érdekesen tárva a fiatal korosztály elé mindazt, ami a Szeged környéki világban hagyományt jelent.

A konferencia a továbbiakban tudományos előadásokkal és bemutatókkal folytatódott, amelynek középpontjában az épített örökség megóvása volt, zárásként pedig a résztvevők kirándulás keretében felkerestek több nyugat-nógrádi tájházat.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Kiesett a kupából a Kábel SE

Nem csupán a kettős játékengedélyes kézilabdázóira – így Munkácsi, Mikita és Vízler – nem számíthatott a kábeles szakvezetés, hanem Molnár Ferenc vezetőedző az elmúlt két bajnokin remekül játszó balszélsőt, Szabó Andrást is pihentette a kupameccsre. Amely jól indult a gyarmatiak számára, hiszen Tokai már az első támadásból betalált, sőt, nem sokkal később a neve napját ünneplő Bécsi Mihály is szemfüles gólt ért el. A nyolcadik perctől kezdve azonban a szinte teljes kezdőcsapatát felvonultató – a szeptember 19-i bajnoki meccshez képest mindössze egy helyen változtatott – nyíregyháziak átvették az irányítást. Dóczi valamennyi lövése középen találta el a kapust, a leindításokból, illetve a gyors ellenakciókból sorra eredményes volt a szabolcsi különítmény – a Balassagyarmaton nevelkedett Gubó egymás után háromszor is bevette Síró hálóját. A félidő közepe táján már hatra duzzadt a különbség a két gárda között, hazai oldalon mindössze Székely emelkedett ki, aki rendre rést talált a hórihorgas nyírségi védőfalon, illetve biztosan értékesítette a büntetőket. Szünetig nem is nagyon változott a játék képe, Gubó mellett a másik két átlövő, Pánczél és Kaplonyi is egyre inkább „bemelegedett”, a gyarmatiak pedig csak futottak az eredmény után.

A második félidő elején azonban kis híján fordulat következett a játék menetében. Az első öt percben csak a házigazdák fejezték be sikeresen támadásaikat, és Székely átlövésével egyetlen találatra megközelítették ellenfelüket. Ám ekkor görcsössé váltak a kábelesek, kapkodtak, túl sebesen szőtték akcióikat, labdákat adtak el, helyzeteket rontottak, a Nyíregyháza viszont alig vétett bakit, a rutinos Bécsi János lerohanásokból növelte az előnyt, és hamar újra létrejött a négy-öt gólos különbség. Az utolsó húsz percre a hazai mester az addig pihentetett Duzsit is pályára küldte, aki igen pontosan célzott, míg Bécsi Mihály szinte őrületbe kergette a japán válogatott Mekarut – háromszor látványosan hanyatt esve játszott el sikeresen vele szemben belemenést, egyszer pedig ki is állíttatta a távol-keleti légióst. Ám már nem ment a talpra állás, és mindössze az gerjesztette a hangulatot a nézőtéren, amikor Tóth kétszer is a palánkhoz passzírozta a cselezni készülő Duzsit.

Összességében a tartalékos Ipoly-parti alakulat jól helytállt az erősebb játékerőt képviselő vendégekkel szemben, de a játékosok sok hibát vétettek, így nem volt esélyük a komolyabb bravúrra, a továbbjutás kivívására.

Molnár Ferenc: Ahogy ígértem, azok játszottak többet, akik eddig alig, vagy egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Sajnos, ők nem tudták most azt hozni, amit elvárok tőlük. A második félidőben gyorsítottunk a támadásokon, közelebb is kerültünk, de végül a Nyíregyháza teljesen megérdemelten nyert.

Varga Zsolt: A bajnokihoz képest jóval békésebb, színvonalas meccset játszottunk. Végig vezetve, irányítottuk a találkozót, győzelmünkhöz nem férhetett kétség.

A jegyzőkönyv: 

Balassagyarmati Kábel SE – Nyíregyházi KC 32-35 (16-20)

Balassagyarmat, 150 néző, vezette: Ágnecz, Sipos.

Kábel SE: Síró – BÉCSI M. 4, SZÉKELY 11/4, Dóczi, Piroska, Tokai 1, Bán 2. Csere: Kajdy, LEITER 3, Szabó T. 4/3, Tihanyi, DUZSI 7. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

NYKC: Oláh – Nagy Cs. 3, PÁNCZÉL 6, GUBÓ 5, Tumidalsky, KAPLONYI 6, Tóth 3. Csere: Andelics (kapus), Varga L. 2/1, Braun, KURBELY 4, Mekaru 2, BÉCSI J. 4. Vezetőedző: Varga Zsolt.

Hétméteresek: 8/7, ill. 2/1. Kiállítások: 12, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 4-4, 19. perc: 6-12, 23. perc: 10-15, 35. perc: 19-20, 42. perc: 20-25, 45. perc: 23-26, 51. perc: 25-30, 55. perc: 29-32.

H.H.

Idegenben nyert a Kábel

A legtöbb sérült felépült a hét végére, így a két pont megszerzésének jogos reményével kelt útra a Kábel SE a füzesabonyi túrára. A vendégek számára remekül kezdődött a mérkőzés, hiszen Mikita, Dóczi és Munkácsi találataival gyorsan megnyugtató előnyt szereztek – és mint kiderült, a későbbiekben is ez a három játékos szórta a gólokat. A hazaiak gyorsan időt kértek, de ez sem használt különösebben, mivel rengeteget hibáztak, elsősorban a támadásokban. Bár a gyarmatiak is többször eladták a labdát, és ziccert is rontottak, a félidő hajrájáig őrizték előnyüket, ekkor azonban Bukta és Kovács találataival közelebb lopózott a Füzesabony.

Fordulás után ismét gyorsan a tudtára adta vendéglátóinak az Ipoly-parti legénység, hogy egyértelműen a győzelemért jött: Djukanovics szép védéseket mutatott be, míg újra a Mikita, Munkácsi, Duzsi trió villogott, megint helyreállt a három-négy gólos különbség. Sőt, az utolsó tíz percre fordulva Szabó András révén, nem sokkal később pedig Szabó Tamás értékesített büntetőjével már öt gólos lett a fór. Ám a füzesabonyiak nem adták fel: valósággal vérszemet kapva igyekeztek csökkenteni a hátrányukat, és emberelőnyös helyzeteket kihasználva zárkóztak. Későn. A kábeles alakulat a befejezés előtt két-három perccel újra magára talált, és nem adta ki kezéből a sikert.

Összességében a balassagyarmati legénység összeszedettebben, koncentráltabban kézilabdázott ellenfelénél, a sérüléséből felépült kettős játékengedélyes pestszentlőrinci balátlövő, Mikita Matej pedig igazi vezéregyéniségként vezette diadalra „fogadott” társait.

Drizner Péter: A mérkőzés első tíz percében összeszedett hátrányt minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk ledolgozni.

Molnár Ferenc: Megítélésem szerint nem játszottunk olyan jól, mint a múlt héten, a Nyíregyháza ellen, de a jó kezdés után végig tartani tudtuk az előnyünket, és magabiztosan szereztük meg szezonbeli első győzelmünket.

A jegyzőkönyv: 

Juhász ’99 Füzesabonyi KC – Balassagyarmati Kábel SE 29-33 (12-14)

Füzesabony, 150 néző, vezette: Arnold, Kosztend.

FSC: FSC: POPCAK – Funak 5, KOVÁCS B. 10, Hevér 2, Péter 7/2, Maguska 3, Blazsek. Cs.: Tamás 1, Bukta 1, Répási. Edző: Drizner Péter

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 5, Tihanyi, Leiter 1, MUNKÁCSI 6, MIKITA 9, SZABÓ A. 3. Cs.: Székely 2, Szabó T. 6/4, Bécsi 1, Dóczi, Kajdy. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Hétméteresek: 3/2, ill. 4/4. Kiállítások: 6, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 0-3, 10. perc: 2-6, 18. perc: 5-9, 28. perc: 12-13, 33. perc: 13-17, 41. perc: 16-20, 50. perc: 20-25, 58. perc: 27-29.

***

A füzesabonyi diadal után nem sokat pihenhetnek a gyarmati kézilabdázók, hiszen kedden este 18 órától Magyar Kupa mérkőzés vár rájuk – hazai pályán fogadják a nem is olyan régen látott Nyíregyházi KC gárdáját.

- Ismét Nyíregyháza, és remélem jó mérkőzés. A lényeg azonban, hogy azok a játékosok fognak főszerepet kapni, akik eddig keveset, illetve egyáltalán nem léptek pályára. Így is meg kell nehezíteni a szabolcsiak dolgát – tekintett előre Molnár Ferenc a mérkőzésre, amelyen a szabályok értelmében a hazaiak és a vendégek is nélkülözni kénytelenek kettős játékengedélyes tagjaikat.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Kép: facebook (Hegedűs Attila)

Paprikás hangulatban kis híján pontszerzés

Új szezon – új bizalom. Legalábbis a szurkolók részéről ez feltétlenül megnyilvánult a kábeles játékosok felé, hiszen a drukkerek színültig megtöltötték a balassagyarmati sportcsarnok lelátóit, ráadásul dobos és dudás csoportok gondoskodtak az állandó hangzavarról és a hangulat fokozásáról.

A főszereplők egyenkénti bemutatását követően a házigazda egyesület kedves ünnepség keretében búcsúztatta el két, közelmúltban visszavonult kiválóságát: László Sándor klubelnök és Lombos István, a csapat korábbi edzője köszönte meg Jakubecz Jánosnak és Széles Zoltánnak sok-sok évi pályafutását, Kajdy Norbert csapatkapitány pedig egy-egy névre szóló mezzel lepte meg korábbi társait.

Molnár Ferenc vezetőedző támadásban és védekezésben kettős cserét alkalmazott az elején, de ez nem vált be. Dóczi, Szabó T., Székely és Vízler próbálkozásait rendre hárította Nagy Levente (aki a világválogatott Nagy László testvéröccse), a gyors ellenakciókból pedig szélsebesen érte el találatait a Nyíregyháza. A hetedik perc kezdetén nem volt mit tenni, 0-5-nél időt kért az Ipoly-partiak mestere, és igyekezett rendet tenni a fejekben. Ezt követően szívósan zárkózott a Kábel: Bécsi M. törte meg az átkot jobb szélről, kisvártatva Munkácsi R. egy labdaszerzést követően célzott pontosan. A három-négy gólos különbség ettől kezdve egészen a szünetig állandósult a két legénység között. Hazai oldalon a balkezes Duzsi, míg a vendégeknél az irányító Varga L., illetve a balassagyarmati származású Gubó Alex vette be a kapusok hálóját. Néhány játékvezetői ítélet borzolta a kedélyeket, de például egy kettős emberelőny kiváló felzárkózási alkalmát is elszalasztották Székelyék.

Szünet után fordulni látszott a kocka. Rögtön Székely, majd egy lefordulást követően Szabó T. hozta közelebb a gyarmatiakat, ekkor a védekezésben Leiter és Tihanyi, valamint a kapus Djukanovics is kimagaslót nyújtott. A kábelesek különösen a bal szélen ügyeskedtek a támadások végrehajtásában: Szabó András nem tudott hibázni, egyre inkább túljárt Nagy L. eszén, akit aztán edzője le is cserélt. Egyre inkább érett az, amiben a kezdés után hét perccel aligha reménykedett bárki is a nézőtéren: az egyenlítés. Miközben a két sípmester ügybuzgó szorgalommal „szórta” a kétperces kisbüntetéseket, a nyírségieknél az átlövők, Kaplonyi és Pánczél, a gyarmatiaknál pedig a két Szabó villogott ebben az időszakban, míg a „sztárként” beharangozott japán válogatott Mekaru jobbára csak szabálytalanságaival hívta fel magára a figyelmet.

A negyvenötödik percben Djukanovics védését követően fordult a Kábel, Duzsi beverekedte magát a hatos vonalig, ott a megtermett védők valósággal eltaposták, a megítélt büntetőt pedig Szabó T. magabiztosan értékesítette – ezzel 21-21-re kiegyenlítettek a házigazdák. Sőt, négy perc múlva a szurkolóhad biztatásától kísérve a vezetést is megkaparintotta a Molnár-legénység. Pörögtek a dobok, élesen bömböltek a dudák, amikor Duzsi Dávid átlövése utat talált a hosszú sarokba. Ám hiába szerzett előnyt a Kábel SE, Nagy Cs. előbb a szélről egalizált, majd egy kétséges büntetőből ismét vezetéshez juttatta a Nyíregyházát.

A hajrába érve a két játékvezető kezéből egyre inkább kicsúszott az irányítás, amelyet jól jelzett a játékosok folyamatos kakaskodása – pofonok csattantak, könyöklések, mezhúzások történtek, hol az egyik, hol a másik oldalon játszottak rövid időre „foghíjasan” a társaságok, és sokat állt a játék. Varga L. és a szlovák Tumidalsky gyors egymásutánban megtörtént kiállítását kihasználva Székely révén újra a kábelesek kerültek pillanatnyi fölénybe, de nem sokkal később Szabó A. szabályos gólját nem adták meg a vezetőbírák, ami persze komoly felhördülést okozott a nézőtéren. A másik oldalon szintén akadt néhány megkérdőjelezhető ítélet.  A felfokozott izgalmakat a rutinosabb nyíregyháziak jobban bírták: Varga L. kétszer is betalált, ezzel lényegében eldőlt a mérkőzés sorsa. A gyors középkezdésbe a szabolcsiak szlovák légiósa értelmetlen módon futballista mozdulattal belenyúlt – piros lap lett a jutalma, miként néhány másodperccel később a kis híján bokszmeccsbe keveredő Munkácsi R. és Szabó Cs. sem úszta meg, mindkettőjük felé villant a vörös kártya. Székely még minden mindegy alapon átlőtt, és a lefújást jelző dudaszó pillanatában a kapufa élét súrolta labdája.

Összességében a lemerevedés pillanatából szép lassan feléledő balassagyarmati együttes a második félidőben nyújtott lelkes játékával legalább az egy pontot megérdemelte volna az amúgy ezen az estén csak papíron jobb játékerőt képviselő Nyíregyházával szemben.

Molnár Ferenc: Beigazolódott, amit vártam: a második félidőben bőven lehetett fogást találni ellenfelünkön. Gyengén kezdtünk, de aztán elől és hátul is fokozatosan összeálltunk. Gyors támadásainkat nagyrészt hatékonyan fejeztük be, és kis híján pontot szereztünk. Sajnálom a végjátékot, de minden dicséretet megérdemelnek a fiúk. Úgy érzem, erősen befolyásolta a végeredményt, hogy Szabó Andrástól két szabályos gólt is elvettek a játékvezetők.

Varga Zsolt: Balassagyarmatra mindig remegő gyomorral érkezem, elképesztő itt a hangulat. Erre számítottam, roppant nehéz dolgunk volt, annak ellenére, hogy az első félidőben simán eldönthettük volna a mérkőzést. A végén nagyon kellett összpontosítani, és a játékosaimnak tökéletesen helyén volt a szíve.

Junior: 20-38.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Nyíregyházi KC 28-30 (12-16)

Balassagyarmat, 250 néző, vezette: Felhő, Öcsi.

Kábel SE: Síró – DUZSI 6, TIHANYI, Dóczi, Munkácsi R. 1, LEITER, Vízler. Csere: Djukanovics (kapus), Székely 4, SZABÓ T. 6/3, Bécsi 1, SZABÓ A. 8, Piroska 2. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Nyíregyháza: NAGY L. – Munkácsi M., PÁNCZÉL 3, VARGA L. 9/1, Tumidalsky 1, GUBÓ 6, Tóth 2. Csere: Oláh, Andelics (kapusok), Kaplonyi 3, NAGY Cs. 5/3, Bécsi J., Kurbely 1, Mekaru. Vezetőedző: Varga Zsolt.

Hétméteresek: 3/3, ill. 5/4. Kiállítások: 14 perc (+2 kizárás: Leiter, a harmadik két perces kiállítás után; Munkácsi R., azonnali piros lap, kakaskodásért), ill. 24 perc (+2 kizárás: Tumidalsky, azonnali piros lap a középkezdés megakadályozásáért; Szabó Cs., azonnali piros lap, kakaskodásért).

Az eredmény alakulása: 7. perc: 0-5, 14. perc: 4-7, 19. perc: 7-9, 25. perc: 8-13, 33. perc: 14-16, 38. perc: 16-19, 45. perc: 21-21, 49. perc: 24-23, 54. perc: 26-25, 58. perc: 27-28.

 

A „fényvadász” fotói

Nagy érdeklődés övezte Galbács Tamás „Szülőföldem szép határa” című fotókiállításának vasárnapi megnyitóját a magyarnándori művelődési ház legfelső emeleti galériájában. Több mint félszáz érdeklődő kíváncsiskodott a fiatal alkotó különleges művei iránt.

A tárlat méltatója, Vaskor Gábor fényvadásznak” nevezte Galbács Tamást. A képeket megtekintve magunk is megállapíthattuk, rengeteg igazság van ebben a jellemzésben. Hiszen a jó, a tökéletes beállításra törekvő fotós maga is a vadászok minden tulajdonságával felvértezve jár-kel a téma után. A fegyver mestere csendben, nesztelenül oson, türelmesen, óvatosan foglalja el helyét a magaslesen, s amikor megpillantja a zsákmányt, hosszan vár. Csak egyetlen pillanat az alkalmas, csak egyetlen másodperc marad, amikor a ravaszt meghúzhatja, nem hibázhat, mert annak komoly következményei lehetnek. A fotós hasonlóképpen cselekszik: Galbács Tamás is kiment például a csesztvei kilátóhoz, számára a naplemente varázsa volt a vad, amely az objektív célkeresztjébe került. A felhők lágy futása az égbolton, ahogy közöttük átszűrődik a hosszú napnak búcsút intő utolsó fénycsóva, és máris kattan a gép. A mozdulat éppen akkor történik, amikor történnie kell. Egyetlen másodperccel sem korábban sem későbben. Így lesz tökéletes a pillanat áhítata.

Sok ehhez hasonló felvétel látható még a magyarnándori kiállításon. De egytől-egyig a középpontban a fény áll, a látószög, ahonnan megvillan a táj, a téma, legyen az a szandai várorom ódon kövei mögül kibuggyanó messzeség, vagy a munkáját végző kombájn fölött lelkesen hancúrozó fátyolfelhő csapat. Ha szemünk végigkalandozott ezeken a valóban mesteri alkotásokon, a pásztázást követően magunk is elismerően bólinthatunk: tényleg a „fényvadász” művészetével találkoztunk, amint szülőföldje szép határában kalauzolja látogatóit.

Hegedűs Henrik